Rész, Fejezet
1 1, 1 | minden sora. Miért rontsam én el nem igazra?~Az áll ebben
2 1, 1 | tudod a neveiket?~- Nem én.~- No hát, szaladj el értük,
3 1, 1 | vesznek az urak. Hát úgy nézek én ki, mint valami kákabélû
4 1, 1 | kákabélû szabó? Megeszem én, lelkem galambjaim, három-négy
5 1, 1 | felelte amaz bosszúsan. - De én inkább vágnék fát, mintsem
6 1, 1 | parancsolja az Úr élénken -, sõt én magam is eleibe megyek,
7 1, 2 | Nem a szenteket bántom én, hanem azt szeretném, hogy
8 1, 2 | nincs.~- No, azt szeretném én látni.~- Hát majd meglátja.
9 1, 2 | Izsépy-kisasszonyok kellenek.~- Hát azokat én hol vegyem?~- Két vénlány
10 1, 3 | mindezeket nem látod.« (No, hát én már akkor tudtam, mit lehet
11 1, 3 | mit lehet várni õkelmétõl. Én akkor gárdista voltam odafönt
12 1, 3 | kenetesen tette hozzá: - Az én gyomromat is megfeküdte.~-
13 1, 3 | igaz, hogy nagy szamár. De én még nagyobb szamár vagyok.
14 1, 3 | emlékszem arra se, hogy én valaha hasonló szimptómák
15 1, 3 | szimptómák közt lettem volna. Én csak a bortól hánytam.~A
16 1, 3 | érzem magamat. Nemsokára én is kimegyek.~- Ej, csak
17 1, 3 | melyik tetszik közülük az én báránykámnak jobban?~Az
18 1, 3 | Megállj csak. Hát igen. Hogy én nem látok be a kútba. De
19 1, 3 | ilyen szúnyog bezárva az én kõszívemben is.~S nevetett
20 1, 3 | délben volt egy bolond is. Én szerencsére nem ettem.
21 1, 3 | vidékünkön.~- Azt szeretném én látni - nevetett Bernáth
22 1, 3 | valamit.~- Hiszen tudom én, hogy nem féltek. De jobb
23 1, 3 | persze. Te jobban tudod, mint én. Hát persze. Te ne beszélj,
24 1, 3 | Hát olyan ostobát mondok én ezzel, hogy bámulsz?~Dõry
25 1, 3 | Hagyjanak békét! Nem vagyok én maguk közé való. Itt csak
26 1, 3 | föllépéstõl.~- De, uram!~- Én Medve vagyok.~- Úgy? Ha
27 1, 3 | derekat megkopogtatni.~- Én is menjek?~- Minek? Te csak
28 1, 3 | szeretnéd, hogy fecsegjek neked. Én pedig csak annyit mondok,
29 1, 3 | kezdett meredni.~- Barátom, én rögtön fõbe lövöm magamat,
30 1, 3 | azt, van-e másvilág?~- Hát én hiszem - felelte Mariska,
31 1, 3 | letette a kést és villát.~- Én pedig meg vagyok róla gyõzõdve,
32 1, 3 | okvetlenül a pokolba jut.~- Én? - dadogta a plébános úr,
33 1, 3 | ember kiérzi az effélét. Én nem vagyok elbizakodva,
34 1, 3 | Semmit se akartam mondani. Én egyszerûen viaskodom, egy
35 1, 3 | táncoló asztalkát.~- Azt már én nem várom be. Bolondságokra
36 1, 4 | doktor elevensége.~- Nem én, míg egy olyan emberrel
37 1, 4 | mondtad, se úgy nincs, ahogy én mondtam.«~- Ezt én is hallottam -
38 1, 4 | ahogy én mondtam.«~- Ezt én is hallottam - bizonyítja
39 1, 4 | volna a helyében…~- Hát én elmondtam volna. És el is
40 1, 4 | befogassak?~- No persze! Majd én bolond vagyok a kedvedért
41 1, 4 | kell, levegõ és levegõ. Ezt én mondom. Járjon künn egész
42 1, 4 | egy esernyõt?~- Nem vagyok én német.~- Hát a kis pisztolyomat
43 1, 4 | utána Dõry.~- Minek? Akitõl én félek, azt nem fogja a golyóbis.~
44 1, 4 | hátra.~- Hohó, Buttler! Én még ígértem magának valamit.~-
45 1, 4 | grófocska!~- Mi lesz az én sorsom? - kérdezte a fiúcska
46 1, 4 | szabad megmozdítani, míg én nem látom, esetleg míg a
47 1, 4 | ott õrzik reggelig, míg én kimegyek. Egy hajszálnyit
48 1, 4 | útra? Azt mondta: »Akitõl én félek, azt nem fogja a golyóbis.« -
49 1, 4 | elbizakodottan mosolygott.~- Én tettem a szájára az aranylakatot.~
50 1, 4 | lehetne szó, s annak az apja én vagyok. Hát énelõttem hallgassa
51 1, 4 | mondta: »Hallod-e, Dõry, adok én neked egy jó tanácsot… hm,
52 1, 5 | istenem, istenem, mit adjak én enni azoknak a szegény gyerekeknek?~
53 1, 5 | ha azt mondod neki, hogy én kérem.~A Marci rongyos,
54 1, 5 | magából sohase lesz az, aminek én képzeltem. Magában nincs
55 1, 5 | Sohase piruljon azért. Lássa, én se tudom, mi a matschaker.
56 1, 5 | különbség köztünk csak az, hogy én megkérdeztem volna: amit
57 1, 5 | megkérdeztem volna: amit én nem tudok, azt én megtanulom,
58 1, 5 | amit én nem tudok, azt én megtanulom, de nem vágok
59 1, 5 | Igen helyes, nagyon helyes, én szívesen adom a leányomat
60 1, 5 | talán hallotta ön is, hogy én bizonyos fokig bolond ember
61 1, 5 | mondták önnek, és igazuk volt. Én csakugyan bolond vagyok.
62 1, 5 | tõlem. Ez csak egy rögeszme. Én ugyanis egy kérdést szoktam
63 1, 5 | éppen beért Pozsonyba, mikor én onnan elindultam, tehát
64 1, 6 | engedik fejlődni, hát akkor én mit igyekezzem? - fogta
65 1, 6 | gyönge gyerekkel vágassak én fát, mint egy napszámossal?
66 1, 6 | zavartan:~- Ami engem illet, én a magam részét egészen odaadom
67 1, 6 | csintalankodott Zsiga.~- Én vagyok - felelte.~Olyan
68 1, 6 | ösmerte be.~- Hallottam már én maga felõl. A béresnénk
69 1, 6 | hogy ezt a mostani fát én vágjam ki maga helyett.
70 1, 6 | szomszéd házban lakunk. Én Bernáth Zsiga vagyok, szintaxista,
71 1, 6 | kisasszonyka, melyik a kovács? Vagy én is elmenjek?~- Hát jöjjön
72 1, 6 | pedig gondolta: »van már az én ruhámban egy szikra, és
73 1, 6 | hordanak a cipõiken patkót. Én a vas embere vagyok. S õk
74 1, 6 | jámbor a csalitosban, és én valami feketét látok, zörren
75 1, 6 | ha kivágná. A parasztot én is ösmerem, a tekintetes
76 1, 6 | a gonosz szellemeket se én nem ösmerem, még talán a
77 1, 7 | Nem akarom, szívem, mert én boldoggá akarlak tenni,
78 1, 7 | másnapján. Lehetséges-e, én istenem? Nehezen várta a
79 1, 7 | szívdobogással. »A macska fél, de én nem félek.« Szépen meggondolta,
80 1, 7 | kezét nyájas barátsággal.~- Én Buttler János vagyok.~-
81 1, 7 | azt hittem, hogy…~- Ó, én minden poétát imádok - folytatta
82 1, 7 | öregúr kedélyesen -, mert én is elmondok önnek cserébe
83 1, 7 | hogy azokon a hajókon én leveleztem öcsémurammal
84 1, 8 | nemes apák, igenis. Hát én apa vagyok, s midõn azt
85 1, 8 | argumentum nyomta le.~- És én öt évig leveleztem, beleélve
86 1, 8 | magam választom a férjét, és én téged választalak, igenis.~
87 1, 8 | bánattal az arcán -, és én most már attól tartok, hogy
88 1, 8 | semmi esetre sem az, akivel én ösmerõs voltam, akinek a
89 1, 8 | maga tette fel a vízre, én észrevettem az úszó hajót,
90 1, 8 | hiszem-e? Hát bolond vagyok én, hogy évekig levelezzek
91 1, 8 | leintette.~- Majd megmondom én, igenis. Feleségül akar
92 1, 8 | ugye, ámulsz? Hát mármost én azt mondtam, tõled függ;
93 1, 8 | hátam mögé? Nem kuckó az én hátam. Eredj, most már haragszom.~
94 1, 9 | szerettem meg.~- Lássa, én is akkor.~- Igazán?~- Hát
95 1, 9 | helyettem, ez hatott meg.~- Én hát fejszével kerestem meg
96 1, 9 | durcásan. - Hát kenyere vagyok én magának?~- Dehogy, maga
97 1, 9 | maga a mézeskalácsom - de én boldogságot akartam mondani.
98 1, 9 | volt az egész környék.~- Én is megtöltessem?~- Bolond
99 1, 9 | csinos leányba.~- Túl vagyok én már azon, asszonynéni.~-
100 1, 9 | néni.~- De nem találgatom én, édes fiam, hanem úgy rád
101 1, 9 | neveltelek és szerettelek én gyermekkorod óta?~És egyszerre
102 1, 9 | Bernáth kurtán.~- Dehogy; én bolondultam meg, kedves
103 1, 9 | hiszen ez mesébe való. És én ebbõl semmit sem vettem
104 1, 9 | bûn rozsólist fõzni? Lám, én mennyi kotyvalékot fõztem
105 1, 9 | örömében: »milyen jó ember az én uram.« Az asztalnál õ töltött
106 1, 10| Min búsulsz, kenyeres? Ha én a helyedben volnék, ujjonganék.~-
107 1, 10| Gróf Buttler vállat vont.~- Én semmi különöset nem leltem
108 1, 10| legalább beszélgetünk útközben. Én majd átülök a kocsishoz,
109 1, 10| amióta az anyja meghalt; én csak megeszem, mert az ura
110 1, 10| körülbelül itthon vagyunk. Én most itt valahol leszállok.
111 1, 11| itt? - kérdé Buttler.~- Én vagyok helyette - felelte
112 1, 11| elmulattatja Bernáth öcsémet, míg én János öcsémmel ott bent
113 1, 11| füstös hely, mi? De látod, én jól érzem itt magamat. Az
114 1, 11| azt a szép plánumot, amit én azóta, hogy nem láttalak,
115 1, 12| kérdést, de megfelelt:~- Én igen derék embernek tartom.~-
116 1, 12| felelnél te nekem arra, ha én azt mondanám: irgum-burgum
117 1, 12| mondanám, édes bátyámuram, hogy én a magam részérõl igen köszönöm
118 1, 12| almát, és azt mondja: ezt én leszakítom, meghámozom,
119 1, 12| Hát azt tudja-e ön, hogy én már nagykorú vagyok, és
120 1, 12| botrány lesz belõle, mert én rúgok, kapálok, ellenállok
121 1, 12| mind átestünk ezeken mi is, én is, a mamája is, és csak
122 1, 12| egyházi ornátusban, szinte én sápadtan, mint egy bûnös,
123 1, 12| gyalázat, égre kiáltó bûn, én az ellen az Isten és a király
124 1, 12| gyengeség; aki gyenge lesz, azt én ezzel a bolondsággal még
125 1, 12| kegyelmes irántam, hiszen én sohasem vétettem önnek semmit.~
126 1, 12| nyilvánítok, ami itt történik. Én e hajadont nem szeretem,
127 1, 12| így sehogy se ment, de én megtettem a magamét, nem
128 1, 12| reverende, a többi már az én dolgom. Olyan egy pár lesz
129 1, 12| Istenem, istenem, mit vétettem én neked, hogy ilyen szigorú
130 1, 13| Szent István állította, én nem állítom, amit én állítok,
131 1, 13| állította, én nem állítom, amit én állítok, az vas. Az Árpádok
132 1, 13| neveli önöket hamisaknak.~- Én meg a kollégiumnak vagyok
133 1, 13| tudja megfejteni; nyilván én is úgy vagyok most a házban
134 1, 13| vagy az, ezermester Jóska? Én kérdezhetném jobban, hogy
135 1, 13| elmondanám neki, de este én már nem leszek itt.~- Elmegy?~-
136 1, 14| rosszat, ifjú úr, bár csak én lennék a helyében. Szívesen
137 1, 14| azt kell venni, hogy az én barátomat egy szép leányka
138 1, 14| jó emberek, úgy, mintha én kerekedtem volna felül a
139 1, 14| meghálálja azt maguknak, sõt, én sem akarom egész ingyen.~
140 2, 1 | kinyitotta félig az ablakot.~- Én vagyok, az egyik diák.~-
141 2, 1 | volna, rogo, ha a múltkor az én csirkémet eszik meg. Ejnye,
142 2, 1 | adjon alám egy lovat, amin én bevágtassak Patakra, Buttler
143 2, 1 | azt megtudná Dõry úr, hogy én az úrnak csizmát adtam,
144 2, 1 | szögön, az istállóban.~- Hogy én lopjam el a lovát?~- No,
145 2, 1 | lovamat. Hiszen ért engem? Én mindjárt behívom a kocsist,
146 2, 1 | Tudom, Hollandiából. Én írtam a rendelõ levelet
147 2, 1 | nem ösmeri fel Zsigát.~- Én vagyok, kedves bátyámuram!
148 2, 1 | vagyok, kedves bátyámuram! Én vagyok.~- Ilyen késõn -
149 2, 1 | elejétõl végig, mindazt, amit én már föntebb megírtam - csakhogy
150 2, 1 | rosszabbul mondta el, mint én, ami nem is csoda, mert
151 2, 1 | városba flangírozni. Azt már én meg nem engedhetem. Aki
152 2, 1 | ágyban. No, hát mit csinálok én most?~- A tekintetes úr
153 2, 2 | úr! Nem ölelkezni jöttem én ide betegágyamból éjnek
154 2, 2 | lesz többé alispán. Ezt én mondom, öreg Fáy István.~
155 2, 2 | morózus képet. Hiszen nem én ettem meg a hagymáját. Hiszen
156 2, 2 | János öcsém. Ide ülj az én kocsimra, elférsz még Zsiga
157 2, 2 | hirtelen elpárolgott, és én azután is fogva maradtam
158 2, 2 | káprázat ez, vagy álom? Az én szobám ez? De hisz a gyertyák
159 2, 2 | íróasztalon égtek. De hisz az én szobámban nem volt ilyen
160 2, 2 | valóságot, hogy ez nem az én szobám, s hogy valamely
161 2, 2 | szép-e, he? Mert amikor én utoljára láttam, akkor még
162 2, 2 | nekem nem lehet akaratom.« Én elfordultam tõle, rákiáltottam: »
163 2, 2 | sejtettem most már, hogy az én szerepem körülbelül befejezõdött
164 2, 2 | toronyirányban menekülni.~- Én a te helyedben legalább
165 2, 2 | türelem, türelem. Ha egyszer én a kezembe veszem a te dolgodat.~-
166 2, 2 | Aztán ide hallgass, mondok én neked valamit.~- Hallgatom,
167 2, 2 | nevetni való van ezen.~- És ha én azt mondom neki, hogy így
168 2, 2 | meg is csinálja, elmegyek én, fiam, ha arra kerül a sor,
169 2, 3 | verdesed az ablakot. Értem én, mit csinálsz.~Az ablak
170 2, 3 | egy nagy találós mesét, és én nem tudom megfejteni. Magyarázd
171 2, 3 | nagy ostobaság, igenis.~- Én is abban a nézetben vagyok -
172 2, 3 | tekintetes öcsémasszony, én szigorú ember vagyok, és
173 2, 3 | becsukják börtönbe. (Notabene, én még a kezeit is levágnám,
174 2, 3 | is becsukják. (Notabene, én a javait is konfiskálnám.)
175 2, 3 | rokat, a tanúkat. (Notabene, én még a füleiket is levágatnám,
176 2, 3 | elveszítjük a pört.~- Azt én nem mondtam - mentegetõzött
177 2, 3 | mentegetõzött Pereviczky. - Én csak azt mondtam, hogy a
178 2, 3 | malíciával az öreg Horváth. - Hát én magam is látom, hogy az
179 2, 3 | informálással és pénzzel. Én ezt helyeslem is, mert a
180 2, 3 | csak bízd rám, majd teszek én arról.~
181 2, 4 | amice. Hiába haragszol. Ha én látogatlak meg, behunyod
182 2, 4 | kötényedbe lesz fogózkodva. Én most szárnyra eresztem,
183 2, 4 | neki vissza ezért, akkor én porló csontjaim azt megálmodják.~
184 2, 4 | végére a nagyasszony -, »az én jámbor uramat nevezte ki,
185 2, 4 | hangon mondogatták: »az én röszkei szolgálóm mondta
186 2, 4 | férjeik flancoltak, hogy »az én cseh jágerem«. A bohókás
187 2, 5 | Már engedje meg, kérem, de én csak jobban tudom az úrnál,
188 2, 5 | Hát mi ez? Hát nem mondtam én magának, domine, hogy két
189 2, 5 | hogy ki az a Krok? No, én azzal nem ülök egy kocsin,
190 2, 5 | Azért hívattam, hogy az én gyámfiam, Buttler János
191 2, 5 | legalább nem oda ment, ahová én küldtem.~Krok egy szót se
192 2, 5 | gondol a tekintetes úr?~- Én nem merek semmit se gondolni.~-
193 2, 5 | Maga tehát azt hiszi?~- Én azt hiszem, hogy az egész
194 2, 5 | most például azt kérdezem én a tekintetes úrtól, hogy
195 2, 5 | tekintetes úr, el volnék-e én azért veszve?~Fáy valósággal
196 2, 5 | nem magamtól gondoltam én ezt ki, hanem az egész környék
197 2, 5 | titokban, föltûnés nélkül.~- Én mindent elvállalok, ami
198 2, 5 | Ejnye, ejnye, mit mondjak én mármost annak a doktornak?~
199 2, 5 | megtapasztani a homlokán.~- Én.~- Nem söpörted ki, szívem,
200 2, 5 | bizodalmas szolgalegényed által; én nénéd vagyok neked, tõlem
201 2, 5 | szinte könnyebbség, hogy én most itt lakom Horváthéknál.
202 2, 5 | tudatnád Zsigával, mert sem én, sem az öreg nem merjük
203 2, 6 | legrosszabbat gondolni. Én most rögtön indulok Kaposra.~-
204 2, 6 | fiatal gróf arcképe, mert én nem ismerem, nem láttam
205 2, 6 | Szikár jegenye gyerek.~- Ha én ilyen volnék - pislogott
206 2, 6 | ruhája úgysem volt, azokat én varrattam Patakon. Hóha,
207 2, 6 | Márton. - A gróf kabátját én keféltem, míg itt volt;
208 2, 6 | lencse nagyságú kiégés! Amit én egyszer megmondok, tekintetes
209 2, 6 | Rögtön fogjon be a kocsis. Én is önnel megyek, Krok. A
210 2, 6 | ügyeljen, édes Buday uram, én, meglehet, nem jövök vissza
211 2, 7 | beszélni.~- Hát maga kicsoda?~- Én csak a csapos vagyok.~-
212 2, 7 | gazdájának a lánya, mivelhogy az én gazdám anyja, özvegy Gribyné,
213 2, 7 | nagy úr vagyok,~Ez pedig az én tulipánom.)~Megcsörgeti
214 2, 8 | látott maga elõtt.~- Az én emberem - magyarázta Fáy.~-
215 2, 8 | élõbõl halottat csinálni, de én nem.~Jóízûen nevetett ehhez
216 2, 8 | történjék velök?« »Bánom is én - felelte -, csapja el,
217 2, 8 | szó nem is volt. Õ elment, én pedig a ruhát, minthogy
218 2, 8 | minthogy igen takaros, de az én testemre nem való, odaajándékoztam
219 2, 8 | uram mogorván -, mert tudom én, mi a becsület, hogy más
220 2, 8 | öngyilkossághoz nem kell ruhacsere.~- Én is azt hiszem. Hála istennek,
221 2, 8 | vagyunk.~- Ami engem illet, én már tovább vagyok, én már
222 2, 8 | illet, én már tovább vagyok, én már azt is tudom, hol van
223 2, 8 | eltépte, másikat írt magának. Én azonban akkor még semmi
224 2, 8 | amilyen bizonyos az, hogy én most mindjárt táncolni fogok
225 2, 8 | neki, hogy azonnal jöjjön. Én pedig átmegyek a lakziba,
226 2, 9 | amint meglátta (tudtam én azt, hogy a tekintetes úrnak
227 2, 9 | Vidonka elérzékenyülve.~- Én igen sok szépet hallottam
228 2, 9 | muszaj, muszaj.~- De lássa, én olyan bolond ember vagyok,
229 2, 9 | támogassam. Mit szólna ahhoz, ha én azt mondanám, hogy én magát
230 2, 9 | ha én azt mondanám, hogy én magát uradalmi asztalosnak
231 2, 9 | kunkogta fuldokló hangon. - Én már vagyok eladva.~Fáy uram
232 2, 9 | voltaképpen a kocsihoz megy, az én huszárom künn fogja várni
233 2, 9 | macska kopogott.~- Szabad!~- Én vagyok, kedves gyámatyám!~-
234 2, 9 | mulasztottál azóta? Mit mondtam én neked? Azóta már ott kellett
235 2, 9 | szobalányától. Egyszer aztán én akartam kötni a kertész
236 2, 9 | mutatta az iratait is, és hogy én meg a híres Bavtya Demeter
237 2, 9 | Hohó! Majd csak akkor, ha én mondom, elõbb nem. Általában
238 2, 9 | Piroskádhoz férni, csak mikor én megengedem. És azzal aztán
239 2, 9 | otthon részletesen. Ígértem én annak mirhát, tömjént, mennyországot,
240 2, 9 | Ugyan eredj! Nem vagyok én pap - tiltakozik az öregúr
241 2, 10| Mit mondjak?~- Azt, hogy én varga vagyok.~Ugyanekkor
242 2, 11| mit akarsz te most, mikor én ölni megyek? Az utamba akarsz
243 2, 11| másikat; azt mondaná:~- Az én fiam viselte a keresztet.
244 2, 11| Buttlerné azt felelé:~- Az én fiam is viseli. Õ is erõs
245 2, 12| meséjéhez, amilyent akar. De én krónikát írok. Buttler itt
246 2, 12| hallgass! Inkább volnék én most négy lábnyira a föld
247 2, 12| Bizonyosan mondom neked. Én ugyan még nem láttam, de
248 2, 13| gyapottal volt betömve?~- Én nem láttam!~- Hát az igaz-e,
249 2, 13| kérdé Örzsi.~- Nem vagyok én szomorú - felelte Zsuzsika.~-
250 2, 13| ölelte meg Buttlert.~- Akihez én egyszer hozzászegõdöm, azt
251 2, 13| egyszer hozzászegõdöm, azt én soha el nem hagyom.~Majd
252 2, 13| levélben mi volt, nem tudom.~- Én már tudom. Jóféle kenõcs
253 2, 13| áhítatosan Buttler.~- A gazdában én is hiszek, de a szolgáiban
254 2, 13| tenned a kanonoknál, Mária. Én nem akartam… isten látja
255 2, 13| mint amilyen igaz, hogy az én arcom nem fal. Milyen kótyagos
256 2, 13| Szimáncsiné (zavartan): Hogy az én fülemben? Nem emlékszem
257 2, 13| tett a fülébe. De hogy az én fülem fájt-e, vagy a Gergelyé,
258 2, 13| vagyont az õ leánya számára az én leányomtól, arra is vállat
259 2, 14| nyilatkozat lesz a vége; ha én megyek, halál lesz belõle.~-
260 2, 14| irányában a szentszék elõtt.~- Én csak azt mondtam, ami nekem
261 2, 14| megszûnik becsületes lenni. De én így sem bánom, és majd küldök
262 2, 14| méregetve a közbeszólót.~- Hát én. Ti. én, Cseley. - Mert
263 2, 14| közbeszólót.~- Hát én. Ti. én, Cseley. - Mert ahol egy
264 2, 14| fájdalmat is alig érzett. Én emeltem fel a földrõl, mikor
265 2, 14| ha nem lehet, diófából. Én magam egy óra múlva utazom,
266 2, 14| major. Ez mindent felbont. Én megyek.~- Egy tapodtat se
267 2, 14| ember, járj a tanácsain, míg én megjövök.~
268 2, 15| lábát, mert azt szegényt én magam zártam le abba a nehéz
269 2, 15| csillapítá Zsiga.~- Nem én, ifjú uram. Megesküszöm
270 2, 15| árnyékától. Három csatában voltam én. Hadik generálistól van
271 2, 15| testimoniumom. Szentírás az, amint én mondok, még azt a helyet
272 2, 15| No hát majd megszurkálom én egy kicsit azt a kísértetet,
273 2, 15| kikocsikázok magamat. Még az én szívem is hánykolódta, hogy
274 2, 15| hánykolódta, hogy kellene az én mámikámat megnézni Mándokon,
275 2, 15| béreseknek: megcsinálom én. Hát betettük a koporsót,
276 2, 15| Ezért dugtam enyim lábát.~- Én magam is azt akarom. De
277 2, 16| szavazatok megoszlottak, én Atya, Fiú és a Szentlélek
278 2, 17| ennek így történni?~Hát én tudom? Csak gondolom, azért
279 2, 17| szereti a papot sem, és én hiába lesem jöttét.~Tegnapelõtt
280 2, 17| könyvébe tehessem. Mert én magam, mi tagadás benne,
281 2, 18| fogadtatást úgy is, ahogy én gondolom, hát még úgy, amint
282 2, 18| tetszett nekem mindezek közt az én lelkem gyönyörûsége, a mi
283 2, 18| talán nem…~- De igenis, én vagyok a palatinus. Semmit
284 2, 18| helyesen mondta, kedvesem. Én valóban nagy részvétet érzek
285 2, 18| Oltalmamba akarom önt venni, az én oltalmamba - tette hozzá
286 2, 18| szelíden. - A mi házunkban az én uram parancsol. Nekünk mindent
287 2, 18| csak parancsolnak, míg az én szegény öregemnek csak ez
288 2, 19| hol volt az eszem? Mikor én még sohase hittem németnek?
289 2, 19| Csak maradjon õ ott! Én bízom a jellemében. De ha
290 2, 19| csak vár-vár ott is, abból én aligha nyerek valamit. Csak
291 2, 19| hozzá, jól jár szegény. Én pedig semmit se vesztek.
292 2, 19| de nem hiszem.~- Ha van, én megkeresem - felelte Buttler.~
293 2, 20| ahol nincsenek papok.~- No, én tudok egy olyat. De azt
294 2, 20| azt a becsületes Pyrkert. Én már úgyis irkáltam-firkáltam
295 2, 20| tüsszögött az öreg. - Én vagyok az a gonosz zsarnok,
296 2, 20| élesztgette.~- Hiszen tudom én, hogy azt nehéz megállni,
297 2, 20| hogy azt nehéz megállni, én is voltam fiatal, és sok
298 2, 20| roncsolják vala össze.~- Az én búzám tehát?~- Az ön búzája,
299 2, 20| szólt a gróf gúnyosan -, én is úgy jártam. Én sem voltam
300 2, 20| gúnyosan -, én is úgy jártam. Én sem voltam kellõleg informálva
301 2, 21| Hátha azt mondaná a halál: »Én az összes uradalmaidat akarom,
302 2, 21| uradalmaimat, hisz akkor én nem is igen szorulok rád,
303 2, 21| szorulok rád, hisz akkor én magam is hozzájuthatok a
304 2, 21| Bóth.~- Dehogy. Nem vagyok én még beteg sem.~Hanem aztán
305 2, 22| szomorúan, szerelmesen.~- Hát én, Buttler?~Buttler elérzékenyült,
306 2, 22| ne legyen kishitû. Lássa, én is szenvedek, én is csalódtam
307 2, 22| Lássa, én is szenvedek, én is csalódtam az életben,
308 2, 22| halt meg.~- Ellenkezõleg, én most már a másvilágon vagyok.~
309 2, 22| aztán tegye azt, amit én cselekszem. Várjon.~- Én
310 2, 22| én cselekszem. Várjon.~- Én már nem várhatok tovább -
311 2, 22| nem szeret annyira, mint én magát.~Melle zihált, hangjában
312 2, 22| mert magát illeti ez. Ez az én egyetlen szerzeményem, Piroska.
313 2, 22| akkor õ beteg volt. Ez az én bérem, Piroska, amit egy
314 2, 22| elutazott a gróf úr Rómába, és én szépen megszöktem a gazdámtól
315 2, 22| ez?~- Hogyne volna igaz. Én takarítottam a dolgozószobáját.~
316 2, 22| de derék! Azért álmodtam én az éjjel szarkákkal, meg
317 2, 22| Hanem iszen majd csinálok én rendet mindjárt.~Volt is
318 2, 23| nevetett a gróf -, de én is visszabosszantom õket.~
319 2, 23| aggódni kezdett: »Ennek az én grófomnak a Dárius kincse
320 2, 23| otthon se kicsi, se nagy, én átmegyek mulatni Bécsbe.~
321 2, 23| szolgádat, mintsem hogy én temessem el õt?~Sok vigasztaló
322 2, 23| felugorja?~- Azt szeretném én, édes fiam!~Buday fölkelt,
323 2, 24| de nem elig kinyelmes. Én faragtam volna fából neki
324 2, 24| az ispán. - Mi ez?…~- Azt én tudom, mi - felelte az öregember -,
325 2, 24| gally.~- Kicsoda kend?~- Én nem vagyok kend. Én nemes
326 2, 24| kend?~- Én nem vagyok kend. Én nemes Tóth György vagyok
327 2, 24| át van fázva, szegény. Én pedig hozzá megyek. Hol
328 2, 24| Ki ön? - kiáltá élesen. - Én a neje vagyok.~- Igen, a
329 2, 25| szekretárius uram, hogy én megnéztem az éjjel a koporsó
330 2, 25| volt, mert a nebulót még én magam is láttam a haza atyái
|