Rész, Fejezet
1 1, 1 | minden sora. Miért rontsam én el nem igazra?~Az áll ebben
2 1, 1 | bőrülésekkel. A lovak hámistrángja el volt csatolva, s fejük egész
3 1, 1 | Kendtek könnyelmûen jártak el. Jól tudhatnák, hogy Bénye
4 1, 1 | oldal szalonnát, és küldje el számára az új csizmáját.
5 1, 1 | Nem én.~- No hát, szaladj el értük, és hozd ide õket
6 1, 1 | jött Tóth György uram, még el is pirult, hogy kifognak
7 1, 1 | járnak rajta. Azok nem múlnak el. Ott táboroznak a völgyekben,
8 1, 2 | hát mik vagytok, mondjátok el röviden.~- Gróf Buttler
9 1, 2 | öreg báró, hogyan hozta el a csimpánzt Borneóból. A
10 1, 2 | vendégeim jól mulassanak, és el ne kerüljék máskor Dõry
11 1, 2 | fogadtatás.~- Hát nem kerülitek el többé a házamat?~- Soha.~-
12 1, 2 | fusson ki a szemünk, ha el nem jövünk.~- Hát fusson
13 1, 2 | kellene, az ebugatta… Ugyan el tudná-e járni, madame? -
14 1, 2 | elvörösödött, és röstelkedve hagyta el az ebédlõt.~De lehetett
15 1, 2 | akiben különösen vegyültek el erények és hibák. Nem volt
16 1, 2 | valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még
17 1, 2 | valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod,
18 1, 2 | melankolikus lágyság ömlött el.~- Ön, ugye, babonás?~-
19 1, 2 | templom mellett. Estefelé el szoktak jönni - ha valaki
20 1, 2 | gonosztevõ az úton fogta el õket magának - vagyis a
21 1, 2 | Majornokyné. (Itt süllyedjek el mindjárt, ha nem volt kifestve
22 1, 3 | huszárkapitány, s íme, rá négy hétre el is jött õ maga, szakasztott
23 1, 3 | fiatalságnál, és maguktól múlnak el.~- Nem emlékszem arra se,
24 1, 3 | táncolok is ma este, ha el nem ereszted a diákokat.~-
25 1, 3 | diákokat.~- Már hogy ereszteném el, ha te nem akarod. És mondjad
26 1, 3 | bele. De biz nem pirult el, elfogulatlanul felelte:~-
27 1, 3 | Hol is hagytuk csak el? Megállj csak. Hát igen.
28 1, 3 | mindjárt holnap. De hogy el ne felejtsem! (Kivette a
29 1, 3 | korban is, de mégse fajult el annyira, mint egy-két évtizeddel
30 1, 3 | beteg?~- A beteg? - neveti el magát a báró édesdeden -
31 1, 3 | szórakozottság, zavar ömlött el a doktor egész lényén. A
32 1, 3 | iszom, nem iszom - hárítá el a doktor. - Tudod, ilyen
33 1, 3 | embernek nem jó a tokaji. Vigye el az ördög a tokajidat. Benne
34 1, 3 | bánja a szösz… ámbár még el kellene mennem egy pácienshez.
35 1, 3 | hogy a doktor rontotta el. Ejh, cudar egy pálya ez!
36 1, 3 | stb. Most már nem szedték el egymás harangjait, csak
37 1, 3 | hogy annak híre se jutott el Olaszröszkére. Könnyû keze
38 1, 3 | ezzel a Braganza-ház örökre el volt fújva a világból. De
39 1, 3 | percegése nem hallatszott el odáig.~Azért jó ez a két
40 1, 3 | védekezett a pap.~- Hagyja el, kérem, azt a szentírást,
41 1, 3 | hogy a papok sinkófálták el azt az izét… azt, ami világított.~-
42 1, 4 | Hát én elmondtam volna. És el is mondom, ha egyszer hazajövök
43 1, 4 | úgyhogy az már megmaradt el nem mondott tósztnak, mivel
44 1, 4 | pisztolyomat nem viszed el az útra? - kiáltott utána
45 1, 4 | asszonyaink, és nem vehetjük el Európától az élõket, hát
46 1, 4 | kifogásaik vannak, amelyeket el kell találni. Valami antipatikus
47 1, 4 | lehetetlen! Két óra elõtt ment el innét. Kitõl hallotta?~-
48 1, 4 | Mindent tudott, de nem árult el semmit - szólt a leány halkan.~
49 1, 4 | kocsisnak.~- És már most el is búcsúzunk, ha bátyám
50 1, 4 | papírcédula neve), de ez is el van már tépve.~- Mindegy,
51 1, 4 | Mariska beteg.~Már éppen el akarta dobni, mikor szemébe
52 1, 4 | villant e töredék: »hallgassa el az igazat a leány apja elõtt.«~
53 1, 4 | Hát énelõttem hallgassa el az igazat? Miféle igazat?~
54 1, 4 | minthogy a papírnak az a része el volt tépve (alkalmasint
55 1, 4 | udvarra, lassú remegés fogta el a rudas lábait.~A báró leugrott
56 1, 4 | izgatottan:~- Ugye, nem mentek el még a diákok?~A legény tiszteletteljesen
57 1, 4 | csúf teremtés, aki ezennel el van bocsátva a házamból.
58 1, 5 | a harangok mégse mentek el Rómába. Ez löki szívébe
59 1, 5 | Vidonkánénak, hogy lássa el az idegen kocsist mindennel.
60 1, 5 | tûnik fel minden, mintha el se mentek volna soha innen -
61 1, 6 | alatt patkók keletkeztek.~- El kell a Medvét hozatni, nincs
62 1, 6 | megboldogult Medvét. Az el is jött, isten nyugtassa
63 1, 6 | hozzá.) Hát ne fordítsa el a fejét, ne reszkessen.
64 1, 6 | nyúlni.~- No csak vegye el. (Odanyújtotta neki az egyiket.)~
65 1, 6 | ártatlan volt még, hogy el se pirult, úgy ösmerte be.~-
66 1, 6 | kell vágnom a fát, hanem el is kell vonszolnom odáig.~
67 1, 6 | maga már kivágta a fát, el is vitte. No, ez egészen
68 1, 6 | egy rozoga fal határolta el a Bernáth-kerttõl. Gondolta
69 1, 6 | is elmenjek?~- Hát jöjjön el maga is, Márton. És az apa?~-
70 1, 6 | részvéttel kérdezé: »Nem fáradtál el, pehelykém?« az vígan felelte:~-
71 1, 6 | Horváth -, hiszen nem viszi el a fát. Aztán az ördögnek
72 1, 6 | Mire az undorral dobta el véres kezével a kárhozatos
73 1, 6 | mától kezdve itt rejtõzz el, ne törõdj az erdõ többi
74 1, 6 | Mert ha csak egy fa dõl el még itt tudtod nélkül, annak
75 1, 6 | de a kis Piroska sápadt el erre a parancsra. Istók
76 1, 7 | talán írna neki? De ki vinné el a levelet? És aki vinné,
77 1, 7 | lefelé, lefelé, ki a kertbõl, el a mezõkre.~Arra jött most
78 1, 7 | Kassáról - akit azért csapott el, mondják, az abaúji fõispán,
79 1, 7 | jeges verem fölé ültette el. Maga az abaúji fõispán
80 1, 7 | állítja, hogy azért kergette el, mert a legfölségesebb virágait
81 1, 7 | bár a hajócska nem bírt el nagy terheket, hosszú ömlengésekkel
82 1, 7 | elveszi tõle. »Ejh, a reményt el nem veheti - bátorítá magát -,
83 1, 8 | haj alatt sem intézhetnek el ilyesmit latin közmondásokkal.~
84 1, 8 | gépiesen.~- Ha engem vennél el feleségül, igenis, de tudom,
85 1, 8 | lelóg lankadtan, mintha el volna törve, még a feje
86 1, 8 | Ó, istenem…~- No, mi az? El akarsz szaladni? Ohó! Nem
87 1, 8 | a vendégre.~- Hát találd el, mért van itt most nálam
88 1, 8 | talán nem határoztad még el magadat? Gondolkozási idõt
89 1, 8 | nem? Hogy nem határoztad el magadat, vagy hogy nem akarsz
90 1, 8 | szoknyáját, most küldte el a szobalányt, hogy hozzon
91 1, 8 | Milyen sokáig nem jön. Talán el se jön, csak beüzeni az
92 1, 8 | Ez hiányzott neki. Hogy el lehet amögé bújni, kecsesen,
93 1, 8 | hangon szólva:~- No hát vegye el a rózsáját.~Buttler remegõ
94 1, 9 | Mit? - biggyesztette el az ajkait Piroska durcásan. -
95 1, 9 | megkóstolta valaki, az már azontúl el van veszve az okos dolgokra
96 1, 9 | lefekvés órája, és szépen el kell búcsúzni, nyugodalmas
97 1, 9 | tógátusok. Igaz, hogy akár el se menjen többé Patakra
98 1, 9 | kitisztíttatván, új halakkal láttassék el. Nemkülönben célszerû volna,
99 1, 9 | mindegy, anélkül mégse mehet el, hogy a jó öregeknek ne
100 1, 9 | mikor kicsi volt.~- Beszélj el mindent, hogy történt -
101 1, 9 | mert a szegény Piroska el akart ide jönni, de nem
102 1, 9 | hóhér leányát veszed is el, ha egyszer a tied, akkor
103 1, 9 | éppen, éspedig mindjárt, és el sem jövök, míg el nem hozom.~
104 1, 9 | mindjárt, és el sem jövök, míg el nem hozom.~János gróf ámultan
105 1, 9 | bátyám.~És most még egyszer el kellett mondani a nagy titkot,
106 1, 9 | Zsigánk egy nagy mafla, mert el hagyta vinni az orra elõl,
107 1, 9 | a »termés« mért nem jött el?~- Mindjárt eljön, megígérte,
108 1, 9 | Az öreg haragosan lökte el a nagyasszony simogató kezét:~-
109 1, 9 | Ugyan, hát ne vegye már el a menyasszonyomat egészen.«
110 1, 9 | orcájára.~De még most se vonult el a telhetetlen öregúr, dehogy
111 1, 10| Szomorú biz ez, de csak mégis el kell indulni. A kocsi csak
112 1, 10| szeretem.~- Hiszen nem választ el tõle tenger, akkor jöhetsz,
113 1, 10| a csirkéért nem fogadott el pénzt. Álljon meg, Istók
114 1, 10| fért, de mégse fogadhatja el a szíves meghívást, mert
115 1, 10| megyékben a fák után igazodott el a földi nagyság mércéje:
116 1, 10| hidegláz, s azóta se hagyta el az ágyat. A majmot is még
117 1, 10| állottak, ahol kétfelé ágazott el az út, nehogy a diákok talán
118 1, 11| Buttlerrel:~- Bátorságodat el ne veszítsd, a dolognak
119 1, 11| lovakat, és hazaindult.~- El ne felejtse kend, Istók
120 1, 11| nyaffadt sápogásban hal el.~Gergely is csak nagy nehezen
121 1, 11| osztott állvány foglalta el, mindenféle aktákkal telerakva,
122 1, 12| ezt majd estére mesélem el. Nos, igen, ha azt monda
123 1, 12| Horváth-kisasszonyt jegyeztem el a napokban - felelte Buttler
124 1, 12| közelebb van, ezzel oltja el az éhségét. Intelligis-ne
125 1, 12| Azt, amit mondtam, hogy el vagyok jegyezve, és hogy
126 1, 12| Hogy eszerint nem veszed el a saját jóakaratodból Mariskát?~-
127 1, 12| róka a szájába vett, azt el nem ereszti. Tudd meg tehát -
128 1, 12| lett a hangja -, hogy ha el nem veszed Mariskát a saját
129 1, 12| Mire való ez? Mit érsz el ezzel? Legokosabb, ha megadod
130 1, 12| mindegyiktek, eresszetek el!~A fickók összenéztek, egy
131 1, 12| baronesz szava halkan röppent el, mint a méhdöngés:~- Halápi
132 1, 12| fogadást, hogy õtet házastársul el akarnád venni?~- Igenis,
133 1, 12| még egy percig ne hagyd el magadat, és minden jó lesz.
134 1, 12| rablók éjjel mezítláb hozták el felsõruha nélkül az ágyából,
135 1, 12| Percek, hosszú percek múltak el, míg Buttler fölocsudott
136 1, 13| most egy értekezést, és el fogja küldeni tekintetes
137 1, 13| apa nyelvét tanulták volna el, aki mindig a nyeregben
138 1, 13| Árpádok mégse hagyhatták el az õsi nyelvet.~- Hát akkor
139 1, 13| Hát akkor miért nevezték el a vármegyéket tótul Novigradnak,
140 1, 13| dühbe jött erre.~- Maguktól el kellene tiltani a tintát,
141 1, 13| egy karmester, s annyira el volt merülve a különös tünemény
142 1, 13| felsõ ajkából, ez rútította el, szinte ijesztõvé tette,
143 1, 13| meg? Csak talán nem járt el a szájam, csak talán nem
144 1, 14| sehonnan.~Csak talán nem nyelte el a föld ezt az egész háznépet?~
145 1, 14| bátran elõrehatolt, míg csak el nem jutott a két fegyveres
146 1, 14| jött a pap, miért csukták el a kaput, hogy idegen vendég
147 1, 14| gazdát, miért távolított el minden fölösleges cselédet,
148 1, 14| Hopsza bögre, nem törsz el!~Három esztendeig szopta
149 2, 1 | találgatások magvát vetve el ezáltal.~Még csak egy-két
150 2, 1 | pap valami csínyt követett el. Azért volt minden olyan
151 2, 1 | az emberek nem követnek el bûnöket ok nélkül. A violák
152 2, 1 | mondok egy okos szót: lopjon el egyet a lovaim közül, a
153 2, 1 | istállóban.~- Hogy én lopjam el a lovát?~- No, tudja, mi
154 2, 1 | No, hogy az ördög vigye el a gyomrukat!~- Képzelheti
155 2, 1 | hamar, ebadta, és beszéld el.~Zsiga leugrott a lóról,
156 2, 1 | röviden, értelmesen.~Hát csak el kellett mindent beszélni,
157 2, 1 | sokkal rosszabbul mondta el, mint én, ami nem is csoda,
158 2, 2 | termetû Bodó-ikrek (de jobban el lehetne hinni, hogy két
159 2, 2 | visszafordult, mert egy nyúl szaladt el a kocsija elõtt Borsinál,
160 2, 2 | az egész. Nem veszett itt el egyéb, csak a kalapod, János
161 2, 2 | vennéd a szavakat; mondj el mindent. Hogy történt?~Buttler
162 2, 2 | késõbb, most csak azt mondd el, ami az esküvõ után történt.~-
163 2, 2 | Ezt a csínyt nem viszi el szárazon.~- Félek, kedves
164 2, 3 | szárnyaid hamarabb kopnak el, mint az üveg. Ostromlod,
165 2, 3 | óbégass most, hanem beszéld el a dolgokat, hadd lássam,
166 2, 3 | öcsémuram, hogy nem hozta el mindjárt magával Piroskánkat
167 2, 3 | meglátnia addig, míg ez a köd el nem múlik. Igenis, ez a
168 2, 3 | utolsó kenetet. Míg ez a köd el nem múlik! Olyan volt ez,
169 2, 3 | láthatja - míg ez a köd el nem múlik? Hátha soká el
170 2, 3 | el nem múlik? Hátha soká el nem múlik?~Horváth uram
171 2, 3 | szokást most se hagyhatta el. Az volt az elsõ szava Fáyhoz:~-
172 2, 4 | aranyat, ha pedig késõbb végzi el egy évnél, minden hónapért
173 2, 4 | felelsz neki. No, mit pirulsz el? Az úgy szokás, amice. Hiába
174 2, 4 | semmi híre. Már hetek múltak el, és a delizsáncon nem jött
175 2, 4 | báró Dõry révén veszett el. Elemésztették azt valahol.
176 2, 5 | kezdetekor meglett volna, higgye el, még ma is nyomozás alatt
177 2, 5 | kocsiját, és nem hallgatta el azt sem, hogy a fiatal gróf
178 2, 5 | elveszve?~- Nem tudnám, hogy el volna veszve.~- No jól van,
179 2, 5 | a pillanatban, mindjárt el van veszve? Igaz-e, vagy
180 2, 5 | gondol a tekintetes úr, el volnék-e én azért veszve?~
181 2, 5 | suttogja, hogy Dõry pusztítatta el Buttlert cinkosok által.~
182 2, 5 | Talán csak nem tiltották el a levelezést is, mert az
183 2, 5 | másik, ne félj, nem fagyott el, és mozdítja majd azt is,
184 2, 5 | szegény jámbor, aligha el nem patkol.~csókol~Ugyanaz.«~
185 2, 6 | könyökölt, s aztán a bélése is el van szakítva belül. Lássuk
186 2, 6 | tavaszit, ami még hátra van, el kell vetni, a levezetõ árkot
187 2, 6 | Kaporné. Azt is temettesse el szépen diófakoporsóban két
188 2, 6 | Milyen hebehurgya vagyok. El is felejtettem megkérdezni,
189 2, 7 | Gondtalan vidámság ömlött el lényén, s apró, szürke szemei
190 2, 8 | sincs hetekig. Most ment el innen a Griffbõl egy tudós
191 2, 8 | is én - felelte -, csapja el, vagy csináljon velök, amit
192 2, 8 | kabátját is, hadd küldje el Griby uram azt is az öccsének.)~-
193 2, 9 | hajdú, ki ma éjjel kíséri el egy fölfogadott tót szekéren,
194 2, 9 | Vidonka azt se hallgatta el, hogy a feszületre tette
195 2, 9 | De ha eszerint nem menne el Lengyelországba, hát akkor
196 2, 9 | csináljunk más tervet. Tûnjenek el mind a ketten, mintha csak
197 2, 9 | tiszttartónál, hogy holta napjáig el nem felejti. A tiszttartó
198 2, 9 | beszédeken.~- Jó, jó, hát hagyjuk el. Már semmit se bánok. Csak
199 2, 9 | csak ott lehessek, hogy el ne csapjon.~- Hát most hogy
200 2, 9 | Hát most hogy váltatok el?~- Nem akart elbocsájtani
201 2, 9 | a zsebemben.~- Jól tedd el fiam, és majdan add oda
202 2, 9 | mert mi nem vesztegettük el az idõt úgy, mint te. Csak
203 2, 10| napokig, hetekig, úgy fogyott el lassan-lassan a nagy sudár
204 2, 10| pedig se ki nem esik, se el nem hallgat sírásával, arra
205 2, 10| Hát éppen az, ösmerje el, hogy neje.~- De ha nem
206 2, 10| mártásból, hogy bizonyára el nem maradna egy magasabb
207 2, 10| lett volna, nem fogadta el.~Eközben történt, hogy a
208 2, 10| hintók egész sora lepte el, dologtalan úri kocsisok
209 2, 10| folttal, hogy a folt szakadjon el, ne a fundamentum, nehéz
210 2, 10| termen keresztül nyúltak el a csupa ezüstre terített,
211 2, 10| melyet fellegek takarnak el. De a napot, uraim, elsikkasztani
212 2, 11| feszülten várta, hova dől el az úr elhatározása, halkan
213 2, 11| Talán éppen ez a szó döntõ el a Buttler válaszát ebben
214 2, 11| Jól van, megölöm - végezte el magában, és gyorsan fölkelt.~
215 2, 11| festményben mélyedhessen el, hogy kipanaszolja magát
216 2, 12| A gróf hirtelen fordult el tõle.~- Nem ösmerem önt.
217 2, 13| az izzó hőségben: pedig el voltak látva mindenféle
218 2, 13| meggyőző erejével mondta el az esküvő történetét, nagy
219 2, 13| hozzászegõdöm, azt én soha el nem hagyom.~Majd szûkebb
220 2, 13| Mindezek jó reményekkel tölték el Buttleréket, de János gróf
221 2, 13| magammal hoztam, de ne mondd el senkinek. Nem bírtam vele,
222 2, 13| Szegény kis galambom - röppent el a Buttler ajkairól egy sóhajjal
223 2, 13| Meg kell lenni, szánd el magad, gyermekem - sziszegte -,
224 2, 13| csak maga az érsek ment el mindjárt ebéd után, megcsókolva
225 2, 14| esketés folyt. Így utasították el Bernáth Zsigmondot, aki
226 2, 14| mindig Piroskától szakította el egy durva drabant: az öntudat,
227 2, 14| utolsó perceit beszélte el Horváthnak:~- Nem szenvedett
228 2, 14| érzem. Testemet vigyétek el leendõ võmhöz, Buttlerhez.«~
229 2, 14| rázta a fejét.~- Érzem, hogy el kell mennem. Egy az, Piroskának
230 2, 14| legyen és ezer kezed… Hogy el ne felejtsem, egy lovas
231 2, 15| a võlegényét kaparintják el, most megölik az apját.
232 2, 15| Nagy néptömegek lepték el a Buttler-ház környékét,
233 2, 15| melyet az ember akkorra tesz el, mikor jól ki tudja élvezni,
234 2, 15| élénken lelkendezve mond el nekik valamit.~- Megbolondult
235 2, 15| kíváncsiskodik Bernáth. - Bizonyosan el akartál szökni.~- Dehogy,
236 2, 15| volt nagy parádé is, míg el bírták vinni az érseki palotába.
237 2, 15| jobbról-balról mellette, akik soha el nem hagyják, csak midõn
238 2, 16| hírt a piacon, s mondta el a gazdájának, megtoldván
239 2, 16| társaságban nem ejtettek el többé véleményt a pörrõl.
240 2, 17| várja a többi vizeket, és el nem ereszti a megérkezetteket
241 2, 17| a kavics alatt. Buttler el se bírta képzelni, hogy
242 2, 17| hogy feleségének nem ismeri el, de miután a törvény mégis
243 2, 17| szelencét kulccsal csukja el a fejedelemasszony éjszakára,
244 2, 17| majommal sok tréfát követnek el az öreg Buttler-dámák. Hasonlítanak
245 2, 17| úgy volt. Nem kellett ott el sem menni az Istenhez, önként
246 2, 17| valami herceg volna a háznál, el se eresztették éjszakára,
247 2, 17| Valami kis emléket fogadjon el, például egy órát vagy egy
248 2, 17| elvörösödött, sértõdve tolta el az arany marhácskákat.~-
249 2, 17| kérem alássan.~- Pedig mégis el kell fogadnia valamit, vagy
250 2, 17| betegségemben.~Aztán még egy darabon el is kísérte, egészen az országútra,
251 2, 17| uram. Aztán ne kerüljön el bennünket, ha erre jár.~-
252 2, 17| bárcsak süllyesztette volna el az Isten a poklok fenekére.
253 2, 18| akkor Buttler gróf talán el is vesztené kedvét a pörhöz.~-
254 2, 18| személye elõtt. Fõispán járjon el ebben az ügyben udvariasan
255 2, 18| szamár!~Biz azt még egyszer el kellett küldeni a nádori
256 2, 18| hogy odataláljon.~De most el is végezte jól, mert másnap
257 2, 18| hunyorított rá: »No, csak vegye el« - mondá.~- A palatinus
258 2, 18| cselédei borravalókat fogadnak el - felelte szelíden. - Következésképp
259 2, 18| Következésképp maga se fogadhat el borravalót. Beláthatja,
260 2, 19| ürügy alatt. Két év telt el, míg csak annyira lehetett
261 2, 19| Futott a saját énje elõl. El akarta hitetni magával,
262 2, 20| egyenesen Pozsonyba, és kövess el mindent a rokonainknál,
263 2, 20| istenem, hogy mindennek el kell múlni. Mintha üresebb
264 2, 20| õt. Azóta tíz év szaladt el a fejünk fölött, fintyi-fantyi.
265 2, 20| söpörje össze, és vigye el a perszonálishoz, hogy ajándékba
266 2, 20| volt az ön búzája is, de el kellett süllyesztenünk,
267 2, 21| Végtelen keserűséggel hagyta el Buttler az érseki palotát.
268 2, 21| lassú, lázas remegés fogta el.~A szoba közepén szépen
269 2, 22| Ó, már akkor csakugyan el kell hinnem, hogy szellem.
270 2, 22| parasztgúnyát nem dobtam el, megtartottam, és három
271 2, 22| ellenkezett Piroska -, eressze el a nyakamat! János, legyen
272 2, 22| Buttler grófnak.~- Vegyék ezt el tõlem, rogo humillime, és
273 2, 22| Hiába szabódtak, biz azt el kellett fogadni, olyan egyszerûen,
274 2, 23| Villámhirtelen terjedt el a haláleset híre a közelfekvõ
275 2, 23| feketekávét fogyasztott el, elõrelátható volt, hogy
276 2, 23| mintsem hogy én temessem el õt?~Sok vigasztaló volt
277 2, 23| gondolatai. Hogy még csak el se búcsúzott tõle, mikor
278 2, 23| a kulcs. De Bóth szegény el van fáradva, össze van törve
279 2, 24| János gróf utoljára haladt el Piroskával.~A fûtött termekben
280 2, 24| fekvõ, természetesen nem jön el.~- Ó, ó, szegény leány -
281 2, 24| huszárõrség épp most vonult el, hogy ott künn sorakozzék
282 2, 24| rátaposott a koszorúra.~- Vigye el ön a koszorúját a papoknak.
283 2, 24| megkönnyebbülve hagyta el a termet, csak künn említett
284 2, 24| nagyteremben valami nõszemély el van ájulva.~Az emberek,
285 2, 25| uram.~Ez a legenda terjedt el, de minthogy Tóth uram azok
286 2, 25| Napóleonról is, sohase hiszik el, hogy azok tényleg meghaltak,
287 2, 25| dimenziókat nemigen ért el, amit az mutat, hogy a koporsót (
|