Rész, Fejezet
1 1, 1 | kettőt, kirántanám nektek.~No, már hogyne bírnának. A
2 1, 1 | Lett ilyenkor nevetés. No hát, nem tudnak semmit a
3 1, 1 | volna ezen. A kevélységén. No, nézze meg az ember. Az
4 1, 1 | háromszáz lakodalom lészen, no, az bizony sok itallal jár.~-
5 1, 1 | Otthon van, jó helyen.~- No - mordult föl a fõbíró -,
6 1, 1 | és kíváncsi ember vala.~- No hát mi újság a faluban,
7 1, 1 | a neveiket?~- Nem én.~- No hát, szaladj el értük, és
8 1, 1 | Igen, a Mariska baronesz.~- No, az jó - mondta a kerekfejû.~-
9 1, 1 | áll, hogy beeresztheti-e? No, természetesen - parancsolja
10 1, 2 | repülni próbálna feléjük.~- No szervusz! Hát illik az? -
11 1, 2 | érkeztek? Ejnye, canis mater! No, hát kik vagytok, hát mik
12 1, 2 | a véznább.~- Kutykuruty! No, derék. Ösmertem a megboldogult
13 1, 2 | úristent magyar kacabajkába. No, jó nagy fejet örököltél
14 1, 2 | hazaérni?~- Még ma éjjel.~- No, abból ugyan semmi sem lesz.
15 1, 2 | fekszik a Buttlerokon.~- No, de most már asztalhoz,
16 1, 2 | Hogyne szólnánk be.~- No, jól van hát. Nemes ember
17 1, 2 | rágicsált, megmordult.) Ej no, Kipi, ne haragudj azért.
18 1, 2 | széltében a dallam szerint.~- No, azt magam is szeretném
19 1, 2 | derült nap következik.~- No, ebben van valami igaz.~-
20 1, 2 | ilyen átok, vagy nincs.~- No, azt szeretném én látni.~-
21 1, 2 | kúriánál már herceg a másik.~No, ezt a két nagyurat csakugyan
22 1, 3 | mindezeket nem látod.« (No, hát én már akkor tudtam,
23 1, 3 | a zsebkendõt eldugják.~- No hát, kis mókus, jól mulattok
24 1, 3 | apuska. Mindjárt meghalok.~- No, no, nono - nyöszörögte
25 1, 3 | Mindjárt meghalok.~- No, no, nono - nyöszörögte az öreg - (
26 1, 3 | Miért?~- Csak úgy.~- No hát, akkor nem mondom meg.~-
27 1, 3 | por elõtte, por utána. No mindegy. Legalább bejött
28 1, 3 | õsvilági szúnyog van bezárva.~- No az igaz. De milyen okosan
29 1, 3 | incifinci szúnyogocska. No ugyan hamar mászott be oda.
30 1, 3 | Egy húszast kapott érte. No hát még huszonöt botot is
31 1, 3 | hallani se akart a báró.~- No csak maradjatok. Hova mennétek
32 1, 3 | Be kell híni a Csókáékat!~No hát most már csakugyan nem
33 1, 3 | a muzsikát.~- Hm, tánc! No persze. Ebbõl lesz a hektika.
34 1, 3 | persze. Ebbõl lesz a hektika. No persze. Hát van magoknak
35 1, 3 | miért hívattam általad?~- No, mert megint volt egy kis
36 1, 3 | megtámadva.~- A tüdeje? No persze. Bizonyosan. No persze.
37 1, 3 | No persze. Bizonyosan. No persze. Te jobban tudod,
38 1, 3 | beszélj, te csak fizess. No, mit nézel rám? Fizessed
39 1, 3 | hadonászott a kezével.~- No persze. Hát van maguknak
40 1, 3 | aggodalmas volt a képed.~- No persze. Szolgálatára. Ezentúl
41 1, 3 | tuszkolta a doktort.~- Gyere, no. Majd mindjárt megváltozik
42 1, 3 | bolondság - felelte a doktor. - No, majd benézek hozzá útközben.~
43 1, 3 | letörült.~- Hogy fölírják? No persze. Hiszen onnan bocsátják
44 1, 3 | Talán a doktorok kedvéért? No nem is tudtam. De különben
45 1, 3 | hogy lélekvándorlás van. No hát ez semmi. Ez az a bizonyos »
46 1, 3 | ha félbeszakították.~- No tudod, mert a purgatórium
47 1, 3 | megmaradnak a diákoknak.~- No, de most már hívjuk be a
48 1, 3 | azt, ami világított.~- No persze. Semmit se akartam
49 1, 4 | tiszttartóékat, vagy befogassak?~- No persze! Majd én bolond vagyok
50 1, 4 | valamit.~- Igen, a lelkeket. No, ide velük.~Mariska behozatta
51 1, 4 | anyaföldben.~Hanem az urak! No persze, az uraknak valami
52 1, 4 | szenvedélyes vadász volt életében. (No, ez nehezen szokja meg odafönt,
53 1, 4 | integettek a szemeikkel: no, minket ugyan megbecsül
54 1, 4 | volt: nem félt semmitõl.~- No, kérdezze meg, kis grófocska!~-
55 1, 4 | Nevettek az öregurak. No, szépen vagyunk. Buttler
56 1, 4 | tenyereit az asztalról. No, ugye, hogy mégis bolondság?
57 1, 4 | tarsolyosan, karddal az oldalán.~- No, mi a baj, Jeszenka?~- Jelentem
58 1, 4 | kend?~- Igenis, láttam.~- No és?~- Nem ír ez ebben az
59 1, 4 | nem fogja a golyóbis.« - No hát nem csodálatos ez? Ó
60 1, 4 | kimúlnia a tekintetes úrnak. No, ez nem jót jelent. Sehogy
61 1, 5 | tiszt volt. Hát megnõsült? No bizonyosan - feleli saját
62 1, 5 | meg vagytok soványodva. No, majd utána pótoljuk.~Nemsokára
63 1, 5 | se tudják, mi légyen.~- No hát nem fogják megbánni.~
64 1, 5 | pakoltak a hercegnõ frájjai (no, ugyan ezek is hiába ették
65 1, 5 | hatalmas szélessé vált följebb… No hát olyan házat építsen
66 1, 5 | Brassóba ér?~- Hússzal.~- No no, fiatalember, gondolja
67 1, 5 | Brassóba ér?~- Hússzal.~- No no, fiatalember, gondolja meg
68 1, 6 | talányokat akar föladni? No hát maga a beteg. Azaz bolond.~
69 1, 6 | goromba volt az öreg doktor.~- No no, ne tessék azért haragudni.
70 1, 6 | volt az öreg doktor.~- No no, ne tessék azért haragudni.
71 1, 6 | mondanak neki, míg elalszik.~- No most már megmondta az úr,
72 1, 6 | És kié az?~- Enyém.~- No hát a kisasszony mindennap
73 1, 6 | mert a tojásokhoz nyúlni.~- No csak vegye el. (Odanyújtotta
74 1, 6 | erõs lehet. Még egy vágás, no még egy, és a fa tompa zuhanással
75 1, 6 | kivágta a fát, el is vitte. No, ez egészen derék. Szemlátomást
76 1, 6 | Hozzám jöttél, ugye, hozzám? No hát, jó dolgod lesz, belenyomtatlak
77 1, 6 | egy kis munkát hoztunk!~- No, mit akar kend? - kérdé
78 1, 6 | kovács udvariatlansága.~- No, hallja, maga szépen becsüli
79 1, 6 | nek éjjelre melegedni.~- No, hol az a fejsze? - szólt
80 1, 6 | üssem nyélbe a szekercéjét. No hát adja isten, hogy igazuk
81 1, 6 | erdõt ki tudnám vágni.~- No hála istennek. Ebbõl láthatod,
82 1, 6 | megkapod az elesett nyulat.« No, ezt aztán maga is belátta.~
83 1, 6 | Európa-szerte a Goethe-kultusz. No de ki is tombolhatta magát
84 1, 6 | a kõszén a föld alatt.~- No, az már igaz - hebegte Istók
85 1, 7 | visszafordulna a medrében.~- No, csinálja meg!~- Minek?~-
86 1, 7 | lelkéhez.~- Hát jól van no, kisasszonyka!~Hozott egy
87 1, 7 | a gátat nagy ügyesen.~- No, most már elmehet, Müller
88 1, 7 | ilyesvalami tárgyat mutatna…~No hát ez volt a legkönnyebb.
89 1, 7 | Horváth már tudja azt.~- No hát az nem ér semmit - kacagott
90 1, 8 | is nincs egy ilyen fia!~- No, no, no, fiatalember - mosolygott
91 1, 8 | nincs egy ilyen fia!~- No, no, no, fiatalember - mosolygott
92 1, 8 | egy ilyen fia!~- No, no, no, fiatalember - mosolygott
93 1, 8 | tudtam, és… Ó, istenem…~- No, mi az? El akarsz szaladni?
94 1, 8 | igenis. Feleségül akar venni. No, ugye, ámulsz? Hát mármost
95 1, 8 | dobogását lehetett hallani!~- No, ne légy gyerek, felelj
96 1, 8 | lustán, lassan ide-oda.~- Ej, no, mégse felelsz? Aztán mit
97 1, 8 | oltottál a nemedbe. Hát eredj, no, öltözz föl, ahogy tetszik;
98 1, 8 | legyezõmet.~Ah, a legyezõ! No persze. Ez hiányzott neki.
99 1, 8 | fátyolozott hangon szólva:~- No hát vegye el a rózsáját.~
100 1, 9 | hiszi?~- Hiszem, hiszem. No, inkább hiszem, csak ne
101 1, 9 | semmit?~- Igazat mondjak?~- No, mondjon! - esengett lágyan,
102 1, 9 | gazda megmutatott neki.~- No, kíváncsi vagyok a fülemiléidre,
103 1, 9 | professzorok nem várnak. No, nézd meg, milyen szépen
104 1, 9 | is mindent eltitkoltál. No, megállj, te alamuszi!~-
105 1, 9 | futtában az õsz szakállát. »No, ne haragudj, vén mizimázi,
106 1, 10| minek a bolond ábrándozás? No, mindjárt Röszkére érünk,
107 1, 10| üdvözölték Tóth uramat.~- No, üljön fel - invitálta Zsiga -,
108 1, 10| holtig arról csúfolnák.~- No, az igaz lehet - hagyta
109 1, 10| ajándéka volt mindenem.« »No - mondok -, mámika, nem
110 1, 10| udvarol Izsépy Annának! No, kutya szíve lehet. Maga
111 1, 10| Szívbõl kacagott Zsiga diák.~- No, ez derék! Szerelmi dráma
112 1, 10| Az üvegházból lopta.~- Ej no, a selyma! - tréfálkozott
113 1, 11| eszembe jutott valami.~- No jó, majd késleltetem egy
114 1, 11| legyen. Koccints Buttlerrel! No, hadd lássam, tudtok-e koccintani,
115 1, 11| megijesztett az utálatos!~(No, hát majd megijedsz te jobban
116 1, 11| földi gonoszság ellen.~- No hát, ez az iroda. Foglalj
117 1, 12| miért ne tetszenék?~- No jól van. Eddig már volnánk.
118 1, 12| vette ki a flegmájából.~- No, az meglehet, de tudod,
119 1, 12| elõbbeni viselkedését.~- No hát abból nem lesz semmi -
120 1, 12| menyasszonyomat vagy nem? No hát megírhatja a leendõ
121 1, 12| Buttlernek állott föllebb.~- No hát csak próbálja meg. Ám
122 1, 12| és halkan biztatta: »Ej, no, ne féljen, lelkem, baroneszka,
123 1, 12| csóválta meg a vén farizeus.~- No, majd bolond vagyok, hogy
124 1, 12| magadon, édes morzsácskám. No, szólj, szólj. (Most ugyanis
125 1, 12| csak mozdulni sem tudott.~- No no, fiam, fiam, ne sziszegj,
126 1, 12| mozdulni sem tudott.~- No no, fiam, fiam, ne sziszegj,
127 1, 12| házasságot az aranykönyvbe.~- No, most már ezt a macska se
128 1, 13| tótul, egész bizonyosan.~No hát ezzel a két nyelvvel
129 1, 13| Zsiga úr goromba lett.~- No, az ugyan nem teszi az ablaka
130 1, 13| plébános.~- Vastag nyakú.~- No, akkor aztán mindent értek.~-
131 1, 13| látott az ablakba támasztva. No, persze, itt faggyút olvasztanak
132 1, 13| Nini, Zsigácska, mladi pan! No, aztat mar a nagy ujsag -
133 1, 13| csinálja enyim mamuska?~- No, az megvan. Jó ebédeket
134 1, 13| estem volna Szûz Máriának… no, ami az izé, a szoknyája
135 1, 13| te vagy a kertész?~- Ó, no - förmedt föl sértõdötten,
136 1, 13| ezernyolcszázharmadiki.~- No, látom, hogy jó dolgod van,
137 1, 13| véleménye, sértõdve felelte:~- No hát majd hallja róla.~-
138 1, 13| öklével a saját homlokát.~- No, no, no, mladi pan, mitõl
139 1, 13| a saját homlokát.~- No, no, no, mladi pan, mitõl ijedt
140 1, 13| saját homlokát.~- No, no, no, mladi pan, mitõl ijedt
141 2, 1 | vagyok, az egyik diák.~- Ó, no! Ezerbõl is megösmerem a
142 2, 1 | teremnek, aminõbül Éva lett. No, csak jobb lett volna, rogo,
143 2, 1 | én lopjam el a lovát?~- No, tudja, mi ketten, nemesemberek,
144 2, 1 | embernek a hátát dömöckölik. No, persze, egy kis csömör,
145 2, 1 | hogy még most is ott van (no, ezt az Isten küldte oda,
146 2, 1 | megeszik isten nevében.~- No, hogy az ördög vigye el
147 2, 1 | panaszos, szenvedõ hangon. - No hát feküdjetek le, ne háborgassatok,
148 2, 1 | zsebébe egy-egy pisztolyt.~- No hát most már gyerünk az
149 2, 1 | távozását, elébe áll mogorván:~- No, már abból pedig semmi se
150 2, 1 | tulipánhagyma, érted-e? No hát mi ez?~Mindig ismételtetni
151 2, 1 | nyugodtan alszom az ágyban. No, hát mit csinálok én most?~-
152 2, 2 | innen kölcsönözzön magának!~No bizony, könnyû volt gavallérnak
153 2, 2 | semmit, csak ne haragudjék! No, ne vágjon morózus képet.
154 2, 2 | zsebkendõjével integetett.~- No ez derék! - szuszogott az
155 2, 2 | felelte Bernáth Zsiga.~- No már kutya hideg vér folyik
156 2, 2 | s ekképp vigasztalta:~- No, ne légy hát ilyen szomorú.
157 2, 3 | szólt: »nagyon szép«, »ej no«, »ho-ho«, szóval látszott
158 2, 3 | mint ordító oroszlánt.~No, erre az elõadásra egyszerre
159 2, 4 | szerencsés kimenetelt. Ej no, ha a vége jó, minden jó!
160 2, 4 | orrhangon felelsz neki. No, mit pirulsz el? Az úgy
161 2, 4 | korholta hol õt, hol az urát.~- No ne légy gyerek, ilyen nagy
162 2, 4 | És miért jöttél haza?~- No, mert azt mondta, hogy menjek
163 2, 5 | spektábilis, hogy ki az a Krok? No, én azzal nem ülök egy kocsin,
164 2, 5 | Többnyire oláh cigányok.~- No ugye? Mert lássa, nagy ritkaság
165 2, 5 | hogy el volna veszve.~- No jól van, hát ugye nincs
166 2, 5 | Szép-e, fiacskám?~- Csúnya.~- No, hála istennek - mondá Krok
167 2, 5 | mind bent van most is.~- No szaladj hát, lelkem, eszem
168 2, 5 | tekintetes úr ideengedné.~- No, hogyne? Bizonyosan bead
169 2, 6 | amelybe agyvelõ helyett (no, az ugyan az eredetiben
170 2, 6 | megkorholta a komornyikot.~- No, ne légy mamlasz, ilyen
171 2, 6 | ostoba szürke szemei.~- No hát mindjárt meglátjuk,
172 2, 6 | szakítva belül. Lássuk hát, no!~S ezzel se szó, se beszéd,
173 2, 6 | fölemelte a könyökét.~- No hát mit mondtam? - kiáltá
174 2, 6 | Ez már nem tréfa többé. No, ez gyönyörû. Itt már az
175 2, 6 | hol vetted ezt a ruhát?~No hát ez már mégse lehet tréfadolog,
176 2, 6 | Hát a doktor.~- Ejnye, no kérem alássan - botránkozék
177 2, 7 | diadalmas, ragyogó arccal.~- No, ugye tudtam, hogy nem jön
178 2, 7 | meg valaki a táncosnéját. No semmi az. A lábak tovább
179 2, 7 | hopp, megint elvesztette. No semmi, majd elfogja, ugrik
180 2, 7 | hogy Fáy föllélegzett:~- No, ez nem lehet egy gyilkos
181 2, 8 | Griby uram ásított.~- Ej no, hányszor kell elmondanom
182 2, 8 | elõkelõen öltözött fiatalúr. No, ebben még nem volna semmi
183 2, 8 | valami nagyobbtól féltem. No, ez legfeljebb egy kis ostobaság.
184 2, 8 | alatt: hogy nem lehet az. No, még mit nem kívánnak tõle?
185 2, 8 | varrni… meg befoltozni. No már ez az utolsó mesterség.
186 2, 8 | kopogás hallatszott az ajtón. No lám, mégis átjött Bodolyi
187 2, 8 | tisztességesen kifizette.~- No, ezzel nem sokat okosodtunk -
188 2, 8 | nevezetû?~- Nincs, ha mondom.~- No, hát akkor a macska egyen
189 2, 9 | se lenne enyim felesig.~- No hát, az nem úgy van. Mert
190 2, 9 | kocsija? - kérdé.~- Van.~- No hát, az egész dolog egyszerû.
191 2, 9 | De hátha utánunk jön?~- No, csak azt próbálja meg,
192 2, 9 | képes egy volt vicispán.« No, de most már szó sincs a
193 2, 9 | vagyok, kedves gyámatyám!~- No csakhogy itt vagy, fintyi-fantyi!
194 2, 9 | is szökik Katuskájával.~- No, hát gyere be és ülj le!~
195 2, 9 | mást? Mi? Nem szólt semmit. No, látod, fintyi-fantyi, hogy
196 2, 10| iskolatársát, Czirákyt találja. No hát most már ott rekedt
197 2, 12| aminõre nem is gondolsz.« No, márpedig a nyúlról emberemlékezet
198 2, 13| nem tud csizmát húzni.~- No hát itt az ördög! - fakadt
199 2, 13| bátyám, nem tud hazudni.~- No hát nem erõlködöm, igenis,
200 2, 14| adtát, éppen ezt akarom!~- No, ha ezt akarja, elmegyek.~
201 2, 15| hányavetiséggel mondá:~- No hát majd megszurkálom én
202 2, 17| hogy a házasság érvényes.~- No, most már mehetünk az Istenhez -
203 2, 17| esztendõbõl, amikor õ született. No ez ugyan régen volt. Elõ
204 2, 17| õ érdes nagy markába.~- No, az isten áldja meg, Tóth
205 2, 18| Buttler a pörét Egerben.~- No, hát ezt már nem lehet elveszteni.~
206 2, 18| szikrákat hányt a szeme.~- No, ugye van Pesten is kenõasszony,
207 2, 18| barátságosan hunyorított rá: »No, csak vegye el« - mondá.~-
208 2, 18| tesz, kedves asszonyom. No, ne restellje. Hiszen maga
209 2, 20| ahol nincsenek papok.~- No, én tudok egy olyat. De
210 2, 20| egymás mellett a kanapén? No, mit nézel úgy rám a nagy
211 2, 20| baljóslatú hangon mondá:~- No, te ugyan jól ösmered, fráter.
212 2, 20| pénz, méltóságos uram.~- No hát söpörje össze, és vigye
213 2, 20| melyeket a társzekér hozott. No, hát ebben sem volt hiány.
214 2, 22| is. A házasság marad.~- No, és mit szándékozik most
215 2, 22| szótlanul, csöndesen.~- Ugyan, no - ellenkezett Piroska -,
216 2, 22| domine comes illustrissime! No ez aztán esemény, kutya
217 2, 22| öreg korcsmáros kezét.~- No, hát eljöttem, Tóth uram,
218 2, 22| könyvbe egy ezres bankót. (No, azt ugyan meg nem találja
219 2, 22| Egyszer-egyszer megálltak. No, most mindjárt fordulnak
220 2, 22| valahogy össze ne vesznének. No, megindultak. Hopp, most
221 2, 23| vidáman látta megérkezni.~- No, mit mondanak a papok Egerben? -
222 2, 23| Telekrõl? Hát Piroska? No, lesz az spektákulum a koporsónál,
223 2, 23| Semmi se nem könnyebb.~- No, hát nyissa ki. Megnézem
|