Fejezet

 1 1 |            rab királybíró imádkozott, õ mindig dühösen morgott és
 2 3 |         magisztrátus visszaírta, hogy õ ott akasztat, ahol neki
 3 3 |             nyújtott a városhoz, hogy õ várat akarna építeni, mely
 4 3 |              meg neki a magisztrátus; õ csak annyit köt ki, hogy
 5 4 |               kirohan õrségével, hogy õ a török ellen mégyen.~Török
 6 4 |         királytól. Vezessen kegyelmed õ hozzá.~A szakács fölvezette
 7 4 |             végre is a király király, õ nem alázkodhat, óhajtaná
 8 4 |               nagyon haragszik, ámbár õ is nagyon szereti a királyt.”~
 9 5 |              miképp vágta ki magát az õ kegyelmes uraöccse elõtt.
10 5 |               a szomorú eset, amelyet õ idézett elõ, s mintegy kiengesztelésül
11 7 |              Báthory István fejedelem õ nagysága ellen s miután
12 11|               amiért halandó ember az õ dolgába akar elegyedni s
13 12|        mondott, én is egyet, erre meg õ mondott vagy hármat, dühbe
14 12|             lováról lerogyott, már az õ birtoka volt - tehát már
15 13|             éjjel azzal költötték fel õ kegyelmét, hogy megérkezett
16 13|              hebegte. - Mit parancsol õ nagysága?~- Keljen fel kegyelmed
17 13|   nagyvezirhez - mondta a csausz - ha õ kerekszámban tíznek mondja
18 13|              a jegyzõkönyvet, hogy az õ jelenlétében eleget tettek
19 15|     barátkozásba estek egymással. Hol õ ment el Rozsnyóra a barátokhoz,
20 15|           neveljenek, akit szintén az õ gondjaikra bízok. De ha
21 15|               abban az osztály-ügyben õ kíván bíró lenni. Jöjjenek
22 16|             se tévessze el, melyik az õ menyasszonya, egy arany
23 17|           hogy a vére kiserkedt és az õ arcára freccsent. Mikor
24 18|              kellett engedélyt kérni. Õ jelölte ki a helyeket is.
25 21|        beborította az eget, napnak az õ fényét elfogván, hogy éji
26 21|             az is hosszú ostrom után. Õ kegyelme kemény kezû ember
27 22|   sürögtek-forogtak. Megértette magát õ kegyelme Nagy Balázs uram,
28 22|           szívességet fogad el, annak õ maga is viszonozza. Nyomban
29 23|         tiszteket és így szólt, mivel õ volt a teljhatalmú:~- Önöket
30 23|               II. Rákóczi Ferenc s az õ hatalmába került a vár.
31 24|               közt.~Itt fejeztette le õ felsége 1708-ban Bezerédj
32 24|              hogy két darabban vagyon õ kigyelme.~Régebben a pataki
33 24|                agyonütötte a csókát s õ maga elköltözött végkép
34 26|        században sokszor cserélt urat õ, a „bevehetetlen”. Hol elfoglalta
35 27|          volna semmit, csak azt, hogy õ nevelte Mátyás királyt,
36 27|              volna egyebet, mint hogy õ építette fel Vajdahunyadot,
37 27|              járt.~Apaffy Mihály uram õ nagysága „holmi tartozások”
38 28|               Mind itt van?~- Mind.~- Õ tehát meghalt! - kiáltotta
39 30|               egészen valószínû, hogy õ felsége ráért volna ebben
40 30|     helyeselték a király szavait, míg õ mosolyogva fûzte karjára
41 31|             alá, hogy majd megtanítja õ Majláthot! Azonban meghalt
42 31|           Majláth ismét behúzódott az õ „Fa-garasába”. (Egy fagaras,
43 31|           mivelhogy kétkulacsos ember õ kegyelme; de éppen ilyen
44 31|              Allahra és Mohamedre, az õ szent szakállára, hogy én
45 31|        mondják Erdélyben:~- Hová megy õ kelme? Kerelõ-Szent-Pálra!~ ~
46 32| szerencsétlenségére, mert ma talán az õ nevét is költõk balladái
47 32|              az én apám kõmûves volt, õ építette a vár egy részét.~-
48 32|         Fölnevellek benneteket, ahogy õ akarta, kemény katonának,
49 32|          törököt mindegyikünk vigyen!~Õ maga a kapuhoz rohant a
50 34|               átadta a halászlegény s õ is megemelt egy kopját.~-