Fejezet

 1 1 |          nevezetû kék darabont, aki azt állította magáról, hogy
 2 3 |            igazgató. Róla beszélték azt, hogyha egymás mellé rakná
 3 3 |             Borbála azonban (nehogy azt higyje valaki) nem élt ám
 4 4 |          hogy megbánta mindjárt, de azt már mégsem tehette meg,
 5 4 |             kérdé mohón Szilágyi.~- Azt üzené, hogy a nagybátyjára
 6 4 |        mindig nem szûnt meg.~A sors azt akarta, hogy nekünk is legyen
 7 6 |           aztán könnyû kimagyarázni azt a közmondást, hogy Likaván
 8 6 |        likavai uradalom.~Hát a vár?~Azt lerontatta II. Rákóczi Ferenc,
 9 7 |              KRASZNAHORKA~  ~~Tótul azt jelenti: „gyönyörû erdõcske”,
10 7 |         kérjen tõle valamit.~- Csak azt engedd meg királyom, hogy
11 8 |            egyetlenegy kivételével. Azt hazaeresztette és ellátta
12 10|            bukkant rá s akkor aztán azt is hihette meglepetésében,
13 12|            csodálkoznék - én mindig azt hallottam, hogy kegyelmed
14 12|          jöttem, hozzá lépek így és azt mondom neki „meghalsz”,
15 12|    Balassa-familia közt.~A kincstár azt állította, hogy a számüzetésben
16 12|        illetik.~Ellenben a Balassák azt állították, hogy az a föld,
17 13|             szilágy-somlyói lakosok azt a kis barlangot, ahol az
18 13|  visszhangzott a Magura völgyeiben. Azt vélték a hegyek mögül közelgõ
19 13|           ellen sincs ítélet.~- Hm, azt én nem tudhatom. Az én parancsom
20 13|            csak hozza a rabok közül azt, amelyik a kezeügyébe esik.
21 13|           tízet”, én nem bánom, még azt se bánom, ha kilencnek mondja.~-
22 14|          Mátyás szájába adnak, hogy azt felelte volna az érsek kegyelemért
23 15|   menedékhely emez. A barátok aztán azt adják a fiamnak, amelyiket
24 16|          kamrámban, istállóimban és azt válasszátok jutalmul, ami
25 17|     ASSZONYA~  ~~Nyitra vármegyérõl azt szeretik énekelgetni a tótok:~
26 17|            játszom, ha beszélek, de azt is tudom, hogy a lelkemet
27 17|     börtönbe kellett volna csukatni azt a szegény nyomorult asszonyt,
28 18|            ez a tündér vidék, amire azt mondtátok, hogy „de jó volna
29 18| Morvaországból. Az õrségnek azonban azt mondták, hogy „bent fekszik
30 19|              ülj mellém a tálhoz.~- Azt sem kérdezed ki vagyok.~-
31 19|            építéséhez. De bíz aztán azt csak a felesége fejezhette
32 21|     augusztus 20-án és 21-én, amint azt Hahóty János városi jegyzõ
33 22|           de azon föltétellel, hogy azt fölépíteni nem szabad.~Ez
34 24|         várban, a babonás nép mégis azt beszélte, hogy a nagy hõst
35 24|         Fogott valahol egy csókát s azt olyan ügyesen kitanította
36 27|             tett volna semmit, csak azt, hogy õ nevelte Mátyás királyt,
37 28|       rabokat szeretné kiváltani.~- Azt igen okosan teszed. Olcsón
38 28|      feleségének ad a magyar ember, azt vissza nem veheti többé.~-
39 28|        szégyen. Maga Bocskay István azt üzentette Trencsénbe, hogy
40 29|         valamit!~- Jól van, jól. Én azt kívánom, építs nekem erre
41 29|           vagy bárkinek a jobbágya, azt befogták és tíz napig dolgoznia
42 30|          királynõ adományozása, aki azt kiáltotta a Kis Károlyra
43 30|           habozott.~- No, mi az? Le azt a sisakot! - parancsolá
44 31|           vakmerõ emberre mai napig azt mondják Erdélyben:~- Hová
45 32|      dolgodat.~- Úgy? Láttad már te azt, vitéz aga, hogy egy turbánt
46 32|            húzott szandálnak?~- No, azt ugyan nem láttam.~- Hát
47 34|           Krucsay Márton uram tehát azt gondolta: „Én az országot
48 34|           kopját.~- Tedd le, varjú, azt, ami a sasnak való - mordult