1-500 | 501-609
Fejezet
1 1 | Homorod völgyébõl emelkedik ki az a bazalthegy, amelyen Kõhalom
2 1 | várát fogta ostrom alá, s az igen sokáig védte magát.~
3 1 | szászokkal s késõbb ide záratta az ellene esküdt segesvári
4 1 | sokszor használták börtönnek az erdélyi fejedelmek. E század
5 1 | kedvtelésbõl viselték!~E helyütt az olvasható a falba vésve
6 1 | becsukták a Héttoronyba. Az a Héttorony nagy divatban
7 1 | már három esztendeje, de az asszonya csak nem küldte
8 1 | szabaduljon innen. Imádkozott az Istenhez naponta a menekülésért.~
9 1 | imádkozol, uram?~- Hogy az Isten kiszabadítson.~- Az
10 1 | az Isten kiszabadítson.~- Az Isten nem hallgat meg, hanem
11 1 | meg, hanem próbálj egyszer az ördöghöz imádkozni s én
12 1 | én jót állok érte, hogy az engem menten megbíz a kiszabadításoddal.~
13 1 | mondta el a Miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: „Mi atyánk,
14 1 | el a Miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: „Mi atyánk,
15 1 | darabont vigyorogva, te az ördöghöz fordultál, hát
16 1 | nagyon is természetes, hogy az Isten meg tõled fordult
17 1 | fordult el, s elszedte, akik az övéi voltak körülötted.
18 1 | pillanattól fogva ismét az Istenhez fordult, kápolnát
19 1 | járt, hogy most meg már az ördög is hadd haragudjék
20 1 | De a felesége nem kellett az ördögnek sem, s ha azóta
21 2 | kuruzslók jártak messze földrõl az udvarába, hogy meggyógyítsák.
22 2 | a királynak semmi, csak az, hogy két napig viselje
23 2 | két napig viselje annak az embernek az ingét, aki a
24 2 | viselje annak az embernek az ingét, aki a birodalmában
25 2 | Nosza, elõ kell hát keresni az ország legboldogabb emberét.~
26 2 | meg, mert én érzem magamat az ország legboldogabb emberének.~
27 2 | királyhoz, hogy átadhasd neki az ingedet.~Az ország legboldogabb
28 2 | átadhasd neki az ingedet.~Az ország legboldogabb embere
29 2 | elvitték a királyi palotába. Az õsz ember ott volt még s
30 2 | király egészségesen kelt fel az ágyból. Maga elé hivatta
31 2 | asszonyfeleséget hozott a házhoz az egyik erdélyi fõnemzetségbõl.~
32 2 | vágott egy buzogánnyal, hogy az holtan leszédült; mire hogy
33 2 | lakosai.~A vár multjából az elbeszélt regén kívül is
34 2 | azontúl hosszabb ideig bírták az erdélyi vajdák.~A XV. században
35 2 | vissza tõlük.~Csicsó volt az akkori erdélyi életnek a
36 2 | Csicsót.~Mire természetesen az új vajda, István, összeszedte
37 3 | Roesel Rázmán esete is, aki az akkori kornak valóságos
38 3 | mellé rakná egy vonalban az aranyait, Budáig érne a
39 3 | híre ment sebesen szerte az országban. Jöttek az elszegényedett
40 3 | szerte az országban. Jöttek az elszegényedett lovagok szerencsét
41 3 | vetettek magukra, mikor az utcán megpillantották az
42 3 | az utcán megpillantották az angyal alakjában járó ördögöt,
43 3 | elmentek.~Történt, hogy ezekben az idõkben a nemes városi magisztrátus
44 3 | Roesel leányasszony házával.~Az akasztófa pedig akkor még
45 3 | eszköz volt; - annyi volt az akasztani való, hogy, mint
46 3 | mint valami fontos hivatal, az akasztófa alig jutott néha-néha
47 3 | Borbála, mikor kitekintett az ablakon, gyakran összerázkódott
48 3 | látván, amint lógázza a vihar az akasztott ember tetemét...~
49 3 | városra, hogy vigyék el az ablakai elõl az akasztófát.~
50 3 | vigyék el az ablakai elõl az akasztófát.~A magisztrátus
51 3 | neki tetszik.~- Már pedig az az akasztófa nem ott lesz -
52 3 | tetszik.~- Már pedig az az akasztófa nem ott lesz -
53 3 | szép kisasszony föltett az elkeseredett versengésben,
54 3 | nagy örömmel engedték meg (az ördögtõl is el kell fogadni
55 3 | felépítette a várat oda, ahol az akasztófa állt.~De mikor
56 3 | állt.~De mikor készen volt az egész, mind a négy szöglettornyával,
57 3 | János uram nem élt már, az akaratos, szilaj Borbála
58 3 | kegyelmed, Buriusz János uram. Az én váram áll az akasztófa
59 3 | János uram. Az én váram áll az akasztófa helyén!~* * *~
60 3 | védték, hogy oda ne juthasson az ellenség.~De ha egyszer
61 3 | pajkos diákgyerekek labdáznak az udvarában.~ ~
62 4 | VILÁGOS~ ~~Még az igazságos Mátyás is elkövetett
63 4 | magunkat!~S ezzel elbeszélte az elmés fortélyt Szilágyinak,
64 4 | lássuk, mit akar. Hátha éppen az én kivégeztetésemet rendeli
65 4 | kivégeztetésemet rendeli el ismét „az a gyerek”? Hanem vesse le
66 4 | szíve szeretettel hajlik az öreg úrhoz, szeretné már
67 4 | szóval, beszéddel hajlítaná az öreg urat feléje...~- No,
68 4 | No, no, no - dörmögte az öreg Szilágyi elfordulva,
69 4 | menni a dolog, mert makacs az öreg, nagyon haragszik,
70 4 | találták. „Bizonyosan elaludt az a gaz ételkotyvasztó”.~Végre
71 4 | Lábatlan Gergely - hát hol az ellenség, amirõl beszélt?~-
72 4 | ellenség, amirõl beszélt?~- Az ellenség - mondá a szakács -
73 4 | ehol van ni. Én vagyok az ellenség. Lábatlan uram,
74 4 | kezében maradt. Akkor halt meg az utolsó Báthory.~A mohácsi
75 4 | befutó erdélyi Kárpátok az aradi rónákba vesznek.~Mióta
76 4 | 1784.~Ekkor romboltatta le az ország, nehogy a rozzant
77 5 | szép várat uradalmastul az élelmes Serédy Györgynek.
78 5 | vár: könnyen utána gurult az embernek a feje is.~Serédy
79 5 | zborói vár pompájáról.~Ebben az idõben ment oda látogatóba
80 5 | erdélyi legyen, mind ebben az évben veressék s mind a
81 5 | mégis enyém lehet Zboró.~Az öreg csak nevetett rajta,
82 5 | hogy miképp vágta ki magát az õ kegyelmes uraöccse elõtt.
83 5 | s Naláczi uram szállt le az egyikrõl, akit az erdélyi
84 5 | szállt le az egyikrõl, akit az erdélyi udvarból ösmert
85 5 | Miféle pénzt?~- Hát a vár és az uradalom vételárát, harmincezer
86 5 | oldozták ki a zacskókat, az öreg úr egyenkint vizsgált
87 5 | nem volt egy híjja sem. Az izgatottság annyira erõt
88 5 | beteges emberen, hogy mikor az utolsó darab is teljesen
89 5 | darab is teljesen bevált az adott szó szerint, eszméletlenül
90 5 | felgyújtották. Azóta aztán az enyészet vájkál benne, lassan,
91 5 | zborói kastélyban, ahol az udvaron a híres száz hársfa
92 6 | tehette, mindenütt kitüntette az olaszokat. Hanem özönlöttek
93 6 | be seregesen, mint légy az édes tejre.~Így jött be
94 6 | likavai várat. Jó ízlése volt az olasz úrnak, s pompásan
95 6 | kertjében s esténkint kihajolva az ablakon, hallgassák a lantos
96 6 | felsõmagyarországi várat, köztük az erõs Likavát.~A híres Giskra,
97 6 | már a maga és felesége, az orosz hercegnõ, címerét
98 6 | özvegyet hagyott maga után.~Az özvegy, Pálffy Katalin hozományul
99 6 | mondják - összeszedette az egész vármegyébõl a tojásokat,
100 6 | helyett tojás fehérét használt az építésnél s a cementet nem
101 6 | többre becsülvén a síkon az ütközetet, mint a „szaporátlan
102 6 | a „szaporátlan munkát”, az ostromokat.~ ~
103 7 | gazdag volt, hogy nem tudott az aranyaival mit csinálni.~
104 7 | és egy követ. Hazavitte az aranyakat, a követ pedig
105 7 | odaadom egy borjas tehénért.~Az izmaelita elhozta a tehenet,
106 7 | Hát tudod mit - mondta az izmaelita - egy egész gulyát
107 7 | a juhásznak a fejébe ez az ígéret s miután ezentúl
108 7 | ki sem lehetett mondani az értékét.~Nagy tisztességgel
109 7 | közt, midõn Bebek Ferencet az 1556-iki országgyûlés Ferdinándtól
110 7 | vasárnapon, a várbeliek kitörtek az ostromlókra, szétverték
111 7 | Sokáig is így csúfolták az osztrák-pártiakat országszerte: „
112 7 | neki e várkapitányságot.~De az Andrássy-családnak nagyon
113 7 | megtetszett ez a hely s az „ideiglenességbõl” olyan „
114 7 | lett, hogy még 1945-ig az Andrássyaké maradt a máig
115 7 | bukását, s maga is átment az udvar hûségére.~Jó Rákóczi
116 7 | Istvánné Serédy Zsófia. S az a szép asszony mégsem tud
117 8 | beözönlõ törököknek nagyon az útjukban volt, kivált aztán,
118 8 | hármas csoportra oszlott, az egyik csoport a szikla tetején,
119 8 | összekötve. Egyszóval úgy volt az kieszelve, hogy a törökök
120 8 | kieszelve, hogy a törökök közt az a rege járta, hogy kilenc
121 8 | szemben fekvõ Lászlóvárról az a rege él az Al-Duna melléken,
122 8 | Lászlóvárról az a rege él az Al-Duna melléken, hogy a
123 8 | megszûnt.~Ma csak arra jó az õsrégi fészek csonkán meredezõ
124 8 | hogy eggyel megszaporítsa az aldunai tájék számtalan
125 9 | Gortva-völgyben. Ajnácskõ az, Várgede emez.~Mind a két
126 9 | mindent.~Ezer év elõtt volt... Az ország meg volt hódítva
127 9 | csapat a Zalán embereibõl. De az már csak olyan foghegyre
128 9 | lezajlása után most következett az ország felosztása a vezérek,
129 9 | osztozkodó pályázásban részt vett az egész törzs, ipastul, fiastul,
130 9 | 1604-ben Rhédey Ferenc volt az ura, majd Széchy György.
131 9 | Thököly leveretése után az onnan kitakarodni kénytelen
132 9 | bég felgyújtotta, hogy ha az övé nem lehet, ne legyen
133 10| völgyben úgy, hogy legfeljebb az eltévedt utazó bukkant rá
134 10| akadt, ahol teríték várja az asztalon s láthatatlan szellemek
135 10| albumot készíteni”.~A vár az Árpádok idejében épült,
136 10| benne a gót-stílus és mert az ekkortájt épült német váraknak
137 10| falakból.~A béke hajléka volt.~Az üldözött erdélyi családok
138 10| indul ki tehát Erdélyben az újkor erõs hadserege: az
139 10| az újkor erõs hadserege: az apró ólombetûk.~A vár berendezése
140 10| Bethlenek. Külön padok állnak az asszonyok és a férfiak,
141 10| számára. Itt imádkozgatott az ájtatos Károlyi Zsuzsánna,
142 10| Károlyi Zsuzsánna, akinek fenn az egyik teremben még most
143 11| tarka-barka történet maradt.~Az egyik Ghéczy olyan kevély
144 11| gazdag, hogy nem tudott az aranyaival mit csinálni;
145 11| mûvészeket s azok megöntötték az óriási bikát. Ghéczy (akit
146 11| nem tudták elevenné tenni az aranybikát, amin roppant
147 11| tartotta volna nyilván, de az Isten e közben megharaguvék,
148 11| megharaguvék, amiért halandó ember az õ dolgába akar elegyedni
149 11| a vár szilárd falait és az aranybika is megmozdult -
150 11| környéket lakják, valahányszor az ekevas alatt megcsördül
151 11| megcsördül valami, ma is az aranybikára gondolnak.~Pajzánabb
152 11| volt. Ghéczy rámosolygott, az asszony visszamosolygott.~-
153 11| várában nem kellene seperni.~Az asszony maga sem rajongott
154 11| hogy mire a varga hazajött, az asszonynak hûlt helye volt.~
155 11| megostromolni Léta várát az asszonyért.~Két napig dörömbölt
156 11| becsapta a mester elõtt az ajtót és intézkedett, hogy
157 12| a Balassáké lenne, mert az õsfamiliákból, leszámítva
158 12| lehajította a rémítõ mélységbe. Az asszony természetesen szörnyet
159 12| hanem ami ezután következik, az már egészen új és eredeti
160 12| ravaszkodott a kapitány.~- Az a baja volt, hogy leesett
161 12| baja volt, hogy leesett az ablakon száz ölnyi mélységbe.~
162 12| után voltunk, ahogy most, az ablak ki volt nyitva, ép
163 12| ahogy ezt most kegyelmednek. Az asszonynak rossz nyelve
164 12| egy erõs lökéssel kidobom az ablakon... úgy ahogy most
165 12| téged, te gazember.~De ezt az utolsó szót már nem hallotta
166 12| nyergelt is rögtön, s még az éj sötétjében elhagyta várát,
167 12| elképedt, mikor meghallotta az újabb csínyt s mindjárt
168 12| bujdosó Balassa, de áldotta az Istent, hogy megláthatja
169 12| ormát.~Szíve nagyot dobbant az örömtõl. Nagyobbat mint
170 12| érzelmei megártottak neki. Az a bizonyos ablak, nem nagyobb
171 12| Balassák azt állították, hogy az a föld, amelyen lováról
172 12| amelyen lováról lerogyott, már az õ birtoka volt - tehát már
173 12| ekként szerencsésen végetért, az akkori ügyvédek nagy szomorúságára.~ ~
174 13| hármas bérce olyan, mintha az ország címerébõl a hármas
175 13| vár, amely a fellegvárból, az erõdbõl és a tulajdonképeni
176 13| azt a kis barlangot, ahol az õskorban egy sárkány-kígyó
177 13| sárkányfog. Természetesen monda az egész. S hogy több legyen
178 13| nemigen élt meg, mert ez az eldugott hely nemcsak hogy
179 13| egyszer közelítette meg az ozmán uralom fénykorában
180 13| amirõl ijedten értesítette az „Õrhegyen” állandóan tartózkodó
181 13| csigahidat? - kérdezték az udvari cselédek.~- Hasztalan.
182 13| udvari cselédek.~- Hasztalan. Az csak gyerekjáték! - felelte
183 13| tördelte kezeit.~- Mennyi lehet az az ellenség? - kérdezte
184 13| kezeit.~- Mennyi lehet az az ellenség? - kérdezte most
185 13| négyszázan, - világosította fel az õrszem.~- No, akkor szüret -
186 13| hadi raktárul szolgált s az egyik részében halálra ítélt
187 13| legalját zárták Somlyóra.~Ebben az idõben a krónikák szerint
188 13| kaptam, hogy ide jõjjek.~- Az lehetetlen. - Rab ugyan
189 13| Hm, azt én nem tudhatom. Az én parancsom a fejedelemtõl
190 13| kegyelmed azonnal és jöjjön ki az udvarra, ahol a szekér van, -
191 13| szaggatta a saját dolmányáról az aranygombokat és elrejtette
192 13| s hajadon fõvel fogadta az õrség Teleki uramat, az
193 13| az õrség Teleki uramat, az Apaffy hatalmas miniszterét.~
194 13| kocsin Pataki uram ült, az országos ítélõmester és
195 13| végeztetni néhányat, érti-e kend? Az ítélõmester olvasni fogja
196 13| kegyelmednek helyén legyen az esze, ne törõdjék semmivel,
197 13| nézzék állva a kivégeztetést.~Az ítélõmester elkiáltotta
198 13| ítélõmester elkiáltotta az elsõ nevet:~- Bánffy Gábor!~
199 13| elõvezették Valics Juont, aki az apját gyilkolta meg, s akin
200 13| betûkkel: Bánffy Gábor.~Az ítélõmester új nevet kiáltott:~-
201 13| követelte a példaadás végett az iránta tanusított engedetlenségért,
202 13| tizenegyet is kívánhatna az ember.~- Igen, de kilencet
203 13| aláírta a jegyzõkönyvet, hogy az õ jelenlétében eleget tettek
204 13| történtek valamikor azokban az idõkben, amiket mi sóhajtozva „
205 14| ÁRVA~ ~~Az árvai vár eredetérõl nincsenek
206 14| templomos lovagok építették. Az Anjouk alatt mint királyi
207 14| tekintélye volt, mint véghelynek.~Az árvai vár egy kúp-alakú
208 14| oldalát foglalja el; ez a hegy az Árva folyó egyik jobboldali
209 14| hogy azt felelte volna az érsek kegyelemért esdõ szavaira:~„
210 14| történt meg, mert a rab ott az árvai várban túlélte a királyt
211 14| leányaira kiterjesztheti az örökösödést.~Árvát még most
212 14| örökösödést.~Árvát még most is az egykori Thurzó-leányok örökösei
213 14| a királyoknak Árva volt az úgynevezett „nélkülözhetõ
214 14| forintért.~Thurzó Ferenc, az elsõ birtokos is valami
215 15| SZÁDVÁR~ ~~Az ablakai három vármegyére
216 15| csúszik a buja fûben, amely az egykori palotatermek helyén
217 15| pásztorfiúk, édességet a virágban az odatévedt méh, regét a poéta.
218 15| Barát-barátságnak rossz az alja. Itt is rossz lett.
219 15| részre osztom a birtokomat, az egyik rész Szádvár és a
220 15| huszonkilenc faluval legyen az egyik része, fejedelemnek
221 15| jóvoltáért.~De biz annak az imádságnak nem lett az égben
222 15| annak az imádságnak nem lett az égben semmi foganatja. Néhány
223 15| letette a jászói kolostorban az említett végrendeletet,
224 15| Birtokomat két részre osztom, az egyik a szádvári uradalom,
225 15| neveljenek, akit szintén az õ gondjaikra bízok. De ha
226 15| akkor a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket
227 15| beállott a király vitézei közé. Az való egy Patócsynak.~A király (
228 15| amint egyszer kikérdezte az otthon való állapotját,
229 15| állapotját, felbosszankodott az apa könnyelmûségén, amellyel
230 15| könnyelmûségén, amellyel az örökséget olyan nagy uradalomtól
231 15| Rendelte is legott, hogy abban az osztály-ügyben õ kíván bíró
232 15| akiket szintén bántott az eset. „Csodálatos, hogy
233 15| eset. „Csodálatos, hogy az öreg Patócsy, aki olyan
234 15| keresne, de végül így szólt:~- Az egész világos!~- Úgy van
235 15| akarata volt, fölség, amelyet az egyház iránti tisztelet
236 15| Kegyelmeteknek is valamennyiöknek az a kívánsága? - kérdezte
237 15| felolvasom: „a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket
238 15| kézintéssel távozást intett az egybegyûlteknek.~Ez a Szádvárról
239 15| okos ember volt és hogy az öreg Patócsynak is volt
240 15| csonka kõfal a Sajó partján. Az utasnak meg váltig így mutogatja
241 16| várak sorában.~Tudniillik az a bizonyos nóta, amely a
242 16| szerint óriások építették. Az erdélyiek többnyire ezekkel
243 16| erdélyiek többnyire ezekkel az urakkal építtették a váraikat.~
244 16| hogy el is ment onnét, mert az aranyosszéki székelyek összeszedelõdzködtek
245 16| székely legény vezérlete alatt az egyszerû földnép elverte
246 16| a legjobban megtetszik.~Az egyik legény visszajött,
247 16| a lányait.~Klári valahol az udvaron járt, tehát Katalin
248 16| Katalin jött be elõbb.~- Ez az! - kiáltotta a két székely
249 16| okoskodjatok. Egy lány csak az egyiteké lehet.~Erre a két
250 16| mit akar a másik: hogy itt az egyik ember fölösleges.
251 16| kezébõl a kardot.~„Hisz ez az” - bámészkodik mindenik
252 16| Helyreállt legott a béke, az ifjak kezet fogtak, az apa
253 16| az ifjak kezet fogtak, az apa pedig rájuk adta az
254 16| az apa pedig rájuk adta az áldást, de hogy addig is,
255 16| egyik se tévessze el, melyik az õ menyasszonya, egy arany
256 16| ezüst karikát csináltattak az ötvösnél, a karikába bevésették
257 16| többé. Kivesztek ám már azok az óriások és tündérek, akik
258 17| Nyitramegye tömérdek várai közül az egyikben: a csejteiben.~
259 17| viszontagságos története van, de mind az egészet feledékenységbe
260 17| feledékenységbe temette ez az egy eset.~Magyarország majd
261 17| nádorispán, mikor jelenti az ajtónálló huszárja, hogy
262 17| nyugalommal a lelkész - az én vidékemen nem lesz többé
263 17| és mégis... érthetetlen az egész. Beszéljen el körülményesen
264 17| hogy a vére kiserkedt és az õ arcára freccsent. Mikor
265 17| letörölte, a tükörbe nézett s az idegen vércsepp alatt az
266 17| az idegen vércsepp alatt az arcbõre mintha virulóbbá,
267 17| hogy csak a nádor meri ott az igazságot megtalálni.~De
268 17| kegyelmed kedvéért?~- Igenis az én kedvemért.~- Hát kicsoda
269 17| megtartotta a vizsgálatot, kitûnt az évek óta ûzött leánygyilkolás,
270 17| nyomorult asszonyt, hanem az - õrültek házába.~ ~
271 18| magyarok kezére, ha igaz az a „piros kantár, fehér ló”
272 18| építeni, mindig a király adta az engedélyt és a helyet is.~
273 18| legterjedelmesebb, itt voltak az õrség és egyéb várnép lakházai,
274 18| és egyéb várnép lakházai, az istállók, a gazdasági épületek
275 18| hadgyakorlatokat és tornaünnepélyeket. Az egészet bástya körítette,
276 18| kisebb volna betéve. Itt állt az õrtorony (a várnép végsõ
277 18| lakatlan rengeteg közepébe.~Az õrtoronyban egész nap ott
278 18| jól tudom, úgyis tompa az éle.~Ellátta költséggel
279 18| Mibõl? Égi jelekbõl? Az nem ér semmit. Az égnek
280 18| jelekbõl? Az nem ér semmit. Az égnek nem hiszek, az messze
281 18| semmit. Az égnek nem hiszek, az messze van s csalárd.~-
282 18| tenyeredbõl jósolok.~- A tenyér? Az más. Az az enyém. Abban
283 18| jósolok.~- A tenyér? Az más. Az az enyém. Abban megbízom.
284 18| A tenyér? Az más. Az az enyém. Abban megbízom. Az
285 18| az enyém. Abban megbízom. Az nem csal meg. Nesze, fogjad
286 18| Mondd meg, sikerül-e az a vállalatom, amire most
287 18| javíttatta, mintha örökre az övé lett volna, s mintha
288 18| véget s nehányad magával az alagúton nagy titokban elmenekült
289 18| segítséget hozzon Morvaországból. Az õrségnek azonban azt mondták,
290 18| Menekülésében elfogták az ó-turaiak s Magyar Balázs
291 19| hívják Székelyországban az idegent.)~- Adj Isten jó
292 19| minthogy hitele nem volt, az ünneplõ mentéjét vitte a
293 19| mente ott maradt. A vendég az ablakon át jól megfigyelhette
294 19| hurcolták õkelmét, míg végre az egyikben ott állott Pál
295 19| lakáj:~- Felséges uram, kész az ebéd.~Venetur csodálkozva
296 19| kituszkolta vendégét maga elõtt az ajtón az ebédlõterembe,
297 19| vendégét maga elõtt az ajtón az ebédlõterembe, ahol karéjban
298 19| Csak tán nem te vagy az izé... a király?~Pál diák
299 19| csodálkozás egészen elfojtja benne az ijedelmet és hódolatot.~
300 19| legjava, - szólott a király az ebéd végén a fõurak felé
301 19| de abból ti nem esztek, az egészen az én Venetur barátomnak
302 19| ti nem esztek, az egészen az én Venetur barátomnak készült,
303 19| tetejét.~- Mi is zsírozzuk ám az ételeket, Venetur barátom.~
304 19| igen volt érdemes, hogy az ember valamire való ruhát
305 19| ahol ilyen tréfákat csinált az urak mentéivel a király.~
306 19| vára közel van Berendhez, az oláh határszélen. Maradványai
307 20| említettük, a várak egy részét az óriások építették.~De az
308 20| az óriások építették.~De az óriásoknak segítettek az
309 20| az óriásoknak segítettek az erdélyi krónikás urak is,
310 20| Óriások, tündérek építették az efféle várakat és õk is
311 20| megrontják.~Így fogy, így törpül az idõk végtelenségében minden.~
312 20| hordta föl neki ilyen magasra az építési anyagot.~Egy csodálatos,
313 20| emberkéztõl. Rapsonné asszonyom az ördögökkel csináltatta.~
314 20| mondta Rapsonné.~- Kész az alku, - szólt az ördög, -
315 20| Kész az alku, - szólt az ördög, - tegyük írásba...~
316 20| Rapsonné patyolat karjára az alkut, a másik példányban
317 20| a másik példányban pedig az ördög piszkos fekete bõrére.
318 20| a közjegyzõi intézményt.~Az út készen lett hat nap alatt
319 20| nap alatt és mikor Tordán az Istentiszteletre harangoztak,
320 20| kalapja a fejérõl és leesett az útra. A kocsis le akart
321 20| veszteg. Öt óra járásnyi föld az, innen a kalapodig.~Pedig
322 20| milyen utak voltak addig, míg az ördög csinálta õket és nem
323 20| és nem a vármegye!)~Hanem az ördög is megjárta. Hiába,
324 20| megjárta. Hiába, nem jó az asszonyokkal üzleti vállalatokba
325 20| uram eljött a fizetségért, az asszony gúnyos nevetésben
326 20| ujj-csuklókra rátette felül az aranypénzt.~- Itt a hegy
327 20| tenyérmélyedésbe csúsztatta az ezüstpénzt és pajzán mosollyal
328 20| ezüst. Ki vagy fizetve.~Az ördög ámult-bámult s kétségbeesetten
329 20| fiskálishoz, - de mikor még az ördögök ott fönn éltek,
330 20| voltak fiskálisok. Bölcs az isteni gondviselés: elég
331 20| szakosztály; minek rontották volna az egymás üzleteit.~De ha az
332 20| az egymás üzleteit.~De ha az ördögön is kifogott Rapsonné,
333 20| a barna Nemerével, miért az Istennel kötekedett.~Ahol
334 20| ide ne hozd.~- Majd elmegy az oda magától is.~- No, ahhoz
335 20| keresztény Isten megmutatta nekik az erejét.~Akik éjszakánkint
336 20| napvilágra? - kérdezte tõlük az ámuló Botházi, - ti volnátok
337 20| addig kell itt maradnom, míg az asszonyok kovásszal dagasztanak.~-
338 21| gyûrûnek engedelmeskedtek az alantas közegek.~A rab herceget
339 21| Ezt a két napot kiszúrták. Az Isten napja két napon kikerül
340 21| mire vélni, Ürmény felõl az erdõ felett, mint egy gesztenyeszínû,
341 21| elvonulása annyira beborította az eget, napnak az õ fényét
342 21| beborította az eget, napnak az õ fényét elfogván, hogy
343 21| történt ez másnap is, amikor az egész város lakossága és
344 21| a davarcsányi erdõben és az emõkei réteken való leszállását
345 21| kellett égetni egész nap, hogy az emberek lássanak és foglalkozhassanak.”~
346 21| foglalkozhassanak.”~Nyitra vára, kivált az Árpádkori királyok alatt,
347 21| hatalmas Csák Máté 1311-ben, az is hosszú ostrom után. Õ
348 21| alá vetette ezekért, de az átok nem igen ártott neki:
349 21| ott várta be: mi lesz?~Hát az lett, hogy az igazi király
350 21| lesz?~Hát az lett, hogy az igazi király ott termett
351 21| egyetlen egyet.~- S mi volna az?~- Hogy szabadon hazaviheti
352 21| Hogy szabadon hazaviheti az irháját.~A boldogtalan Kázmér
353 22| Hiteles számadás maradt fel az építésrõl.~A kõmûvesmester
354 22| Öröm volt akkor építkezni.)~Az új várat nem hagyták meg
355 22| kapivári Kapyaknak, elhagyván az eddig használt „tétény-kaproncai
356 22| Szapolyait.~Szepegett bent az ostromlott várban a két
357 22| mitévõk legyenek.~Végre az az ötlete támadt Jánosnak:~-
358 22| mitévõk legyenek.~Végre az az ötlete támadt Jánosnak:~-
359 22| kiszabta a formáit, hol az egyik, hol a másik Kapy
360 22| mire kiszórták a kincset az asztalra.~A király mogorva
361 22| homlokát összeráncolva, mondta az ajándék láttára:~- Takarodjatok!
362 22| Takarodjatok! Nekem nem az alattvalóim kincseire, hanem
363 22| kezdtek Baltai uraimék. Az udvariaktól íziben megtudták
364 22| a folyosókon, a katonák az õrhelyeken: hogy a kis herceg
365 22| beteg gyermek nem mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta
366 22| kedveskedni a hercegnek.~Az orvos kapva kapott az ajánlaton.
367 22| hercegnek.~Az orvos kapva kapott az ajánlaton. Jó gyógyszer
368 22| ajánlaton. Jó gyógyszer az öröm. Bevitték a kis fekete
369 22| odapillantott a lóra, legott felült az ágyában.~- Rá akarok ülni -
370 22| ezután szép fészkükben, míg az 1715. évi országgyûlés egyik
371 22| megy - a törvény megvolt, az igaz, de megvolt, mint mindig,
372 23| versenyeztek, majd a török, majd az ausztriai ház, majd a hadakozó
373 23| hadakozó erdélyi fejedelmek. Az egész XVII. században szinte
374 23| Bocskaytól megint visszaszerezte az osztrák 1607-ben, az osztráktól
375 23| visszaszerezte az osztrák 1607-ben, az osztráktól újra elhódította
376 23| elhódította Bethlen Gábor, amikor az õrség adta fel, miután elfogta
377 23| parancsnokát, Koháry Pétert.~Az osztrákok nagyon fájlalták
378 23| feladási hírek szivárogtak ki az ostromlottak körébõl s ezer
379 23| osztania a magyarokkal.~Az irigység rossz tanácsadó.
380 23| a csapataikra.~De ezzel az elhamarkodott lépésével
381 23| Jött II. Rákóczi Ferenc s az õ hatalmába került a vár.
382 23| híres rézágyúit amelyet az értéküket vesztett „pro
383 23| Rákóczi leveretése után az osztrák lerontatta a várat:
384 24| kíséretében volt, midõn az a meghódolt országot öreg
385 24| forgatagos helyre jutott s az örvény elkapta lovastul.
386 24| elkapta lovastul. Retel volt az elsõ, aki utána ugrott és
387 24| De meddig? - vágott közbe az irigy Ethe.~- A legközelebbi
388 24| útközben találunk, - szabta ki az agg vezér találomra a birtokhatárt. (
389 24| volt arannyal, ezüsttel. Az Erdélyben uralkodó Rákócziak
390 24| pénzecskéjüket, mint biztos helyre. Az elmés erdélyi urak emiatt
391 24| elszedte a kétfejû sas. Az a madár, amely a labancok
392 24| hogy „Erdély vizikátorának” az ura így szólt egy ízben
393 24| szólt egy ízben panaszosan az erdélyi rendeknek:~- Még
394 24| erdélyi rendeknek:~- Még talán az a mente sem az enyém, ami
395 24| Még talán az a mente sem az enyém, ami rajtam van.~ ~
396 25| VÁR~ ~~A szegedi vár már az Árpádházi királyok alatt
397 25| építette a romvárat.~Errõl az építésrõl énekli Tinódi:~
398 25| Pribék nevû magyar ember az oka, aki a budai basának,
399 25| délceg, olajbarna arcú dalia. Az a hír járt róla, hogy gyaur
400 25| fringiát s kidoboltatta az uccákon, hogy aki a városát
401 25| derekas számú csapatok felett.~Az odamenekülõ szegediek kérelmére
402 25| Kampó?~Most íme megjött az alkalom, hogy eldõljön.~-
403 25| épen utólja farsangnak), s az út sáros, lucskos. Hanem
404 25| sáros, lucskos. Hanem ennek az éjszakának volt más baja
405 25| odaértek. Lángokban állt az egész város. A tornyok csonkán
406 25| tornyok csonkán meredeztek az égre, a füst terhes barna
407 25| beláthatatlan messzeségre eltakarta az eget. Irtóztató látványa
408 25| Megálljatok! - mondta Kis Kampó az elkeseredés dühével. Hadd
409 25| tenni.~- Ki vagy? - kérdezte az aga meglepetten az ellenfél
410 25| kérdezte az aga meglepetten az ellenfél remek vágásaitól.~-
411 25| tartotta véres törvényszékét az alföldi haramiák fölött.~
412 26| a képviselõi „mandátum”, az volt régenten a vár. Minden
413 26| után várat szerezni.~Pedig az ilyesmi nem volt kis feladat.
414 26| legkönnyebb. Ezt cselekedték az emberek, mióta a világ világ,
415 26| castrum”) néven fordul elõ az okmányokban. Semmi kétség,
416 26| öbölbõl nyúlik fel merészen az égnek.~A szép királyi vár
417 26| vár, akkor úgysem veszi be az ellenfél tõlünk, ha pedig
418 26| királyok alatt virágzott. Az Árpádok is sokszor megfordultak
419 26| a dísz- és vadaskertek, az alabástrom és márványmedencés
420 26| világraszóló fényben úszó. Az istállók márvánnyal vagynak
421 26| királynénak is, felbõszült az apa, Zách Felicián, s berontott
422 26| felugrottak a király emberei az asztaltól s felkoncolták
423 26| meghatalmazottjai. A hadi játékoknak s az udvari ünnepélyeknek nem
424 26| küldte udvari orvosát, hogy az mindennap küldjön csatlóssal
425 26| Nem él meg.” - Ez volt az elsõ üzenet.~A második,
426 26| úgy vándorolgatott, mint az apró pipogya várak, míg
427 27| tizenkétezer forintban) az enyingi Törökökhöz jutott,
428 27| õrséggel. Hogy mibõl állt az akkori „fényes udvar”, mutatja
429 27| amely szerint a várnak az õrségen kívül a következõ
430 27| elkobozták s a vár Apaffyé, majd az Apaffyak után a kincstáré
431 27| Hunyadiak büszke várában.~Az újabb idõk nem nagyon kedveznek
432 28| röpköd, majd a Zápolya- vagy az Illésházy-címer kerül szemünk
433 28| kik voltak ennek a várnak az urai.~A vár udvarán van
434 28| Csak egy hiányzott s ezt az egyet még Csák Máté sem
435 28| engedem õket.~Megalkudtak az összegben, de a török ifjú
436 28| portékát.~Levezette a rabokhoz. Az ifjú elhalványodott s remegve
437 28| kétségbeesetten.~- Kicsoda?~- Az én jegyesem, Fatime.~- Nem,
438 28| akarom kiváltani, uram.~- Az lehetetlen. Amit egyszer
439 28| arabs lovat hajtok érte az udvarodra.~- Elég ménesem
440 28| szavadat.~Ezzel nekilátott az ifjú és a rabokkal három
441 28| szívóssággal, míg végre az emberi akarat elõtt meglágyult
442 28| Forgáchokhoz származott, míg végre az Illésházyaknál állott meg
443 28| A fõherceg mosolygott.~- Az egy kicsit nehéz. Hanem
444 28| Nem volt tréfadolog sem az egyik, sem a másik, - de
445 29| Stibor vajda egy napon. Mint az indus nábobok, a Vág melletti
446 29| roppant vendégrajjal verte föl az õserdõk csöndjét.~Szájhagyományok
447 29| társaság, amelyen késõbb az ország legszebb vára állott.
448 29| hihetnének ott a fiúban, ahol az apa örökéletû?~Talált a
449 29| Talált a felelet, ez is, az is. Úgy szórta Beckó a szikrákat,
450 29| ma nagyszerû voltál.~- Az szoktam lenni, - felelte
451 29| folytatta Stibor.~- Nem szoktál az lenni, - vágott vissza a
452 29| mulva csakugyan elkezdõdött az építkezés, vésték a kemény
453 29| vésték a kemény sziklába az alapokat.~Persze Stibor
454 29| Persze Stibor vajda kitalálta az építkezés legokosabb módját,
455 29| építkezés legokosabb módját, az igazi közmunkát; aki a hegy
456 29| alatt ment el, lett légyen az lengyel kereskedõ, vándorló
457 29| is hasznát lehetett venni az építés körül. Még az átutazó
458 29| venni az építés körül. Még az átutazó urak és úrasszonyok
459 29| hadd legyen egészen bolond az építési módja is.~Pár év
460 29| legszebb”-nek tartották az országban. Stibornak magának
461 29| mikor elõször meglátogatta az immár várúrrá lett Beckót.~-
462 29| a vár a tied, de viselje az én nevemet.~Ez a vár építésének
463 29| napig tartott a dáridó. Az elsõ napon nagy kegyetlenséget
464 29| szikla tetejérõl a mélységbe. Az utolsó napon (éppen egy
465 29| elõ a bokorból és kivájta az alvó fõúr szemeit. Stibor
466 29| szemeit. Stibor fölriadt az irtóztató fájdalomtól, õrülten
467 29| birtokait fia örökölte, akiben az 1438. évben kihaltak fiágon
468 29| fiágon a Stiborok, s Beckó az alsólendvai Bánffyaké lett
469 29| egyszer próbáltak szerencsét az Ibrahim budai basa arra
470 29| gúnyos levelet dobatott le az ostromlók közé:~„Jó reggelt
471 29| kegyelmetek elõtt.”~Biz az nem sikerült. Eltakarodtak
472 29| kerül hat atyafira. Amit az ellenség nem bírt véghez
473 29| vette a hatalmas vajda. Az ivóterem düledék falain
474 29| két holló röpköd szüntelen az omladék fölött. E két holló
475 30| Hírnök hordozta véresen az országban és gyûltek a hadak
476 30| ingoványokban; elfogni nem bírták. Az egyik nemesnek Berkészi
477 30| vármegyéje a legkülönb. Az egyetlen, amelybõl az utolsó
478 30| legkülönb. Az egyetlen, amelybõl az utolsó szálig minden ember
479 30| zavarban volt Apul.~- Nem lehet az uram. Két otthon maradt
480 30| gyámoltalanról én magam is tudok. Az egyik Berkészi István, a
481 30| kis kudarcnak is beillett az eset. Mégsem lehet ezt ennyiben
482 30| õt fölültették.~Lóra ült az apród, ment, hol ügetve,
483 30| zsákmány és üres birtok volt az országban, mind kiosztogatta
484 30| apród sietett fölkeresni az urát:~- No, mi újság otthon? -
485 30| otthon? - kérdezte Apul.~- Az az újság uram, hogy Berkészi
486 30| otthon? - kérdezte Apul.~- Az az újság uram, hogy Berkészi
487 30| pincékben és barlangokban.~- Az lehetetlen.~- Tulajdon szememmel
488 30| fiam, Perényi - fordult az apródhoz - intézkedjék a
489 30| levente habozott.~- No, mi az? Le azt a sisakot! - parancsolá
490 30| kiáltott fel Apul. - A Kata meg az Éva asszony. Jó napot kedves
491 30| alig tudott szóhoz jutni az uralkodó, majd végre e szavakkal
492 30| végre e szavakkal fordult az urakhoz:~- Amely országban
493 30| Balázs uraimé pedig Evvák.~Az összegyûlt fõurak lelkes „
494 30| menyecskét.~- Ez a csata az asszonyoké volt. Menjünk,
495 31| várát 1299-ben. Ugyanaz az Apor, akinek a lányába beleszeretett
496 31| a mult, amint ide belép az ember. Íme a nagy terem,
497 31| Majláth nevetve hányt fittyet az ötezer ostromlónak. Szégyenszemre
498 31| nem nagy virtus.”~Hanem az özvegy királynénak jó pártfogója
499 31| nikápolyi basát, Bala béget, az izgága fõúr ellen. Majláth
500 31| Majláth ismét behúzódott az õ „Fa-garasába”. (Egy fagaras,
1-500 | 501-609 |