Fejezet

 1 1 |   Miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: „Mi atyánk, ki vagy a pokolban
 2 1 |           Helvig, ahogy a parancs szólt, s valóban egyszerre emelkedni
 3 2 |          hivatta a koldust és így szólt hozzá:~- Mit kívánsz, amiért
 4 9 |       szeghetem meg a szavamat, - szólt a vezér, - ám jól van, legyen
 5 11| fizetséget várták, de a várúr így szólt:~- A bika megvan, de mozdulatlan,
 6 11|          õt a két fülénél fogva - szólt a mester toporzékolva dühében.~-
 7 15|      csomót keresne, de végül így szólt:~- Az egész világos!~- Úgy
 8 15|           immár egyéb hátra - így szólt - mint hogy kegyelmetek
 9 16|            amely a legszomorúbban szólt, mert vagyonelkobzást és
10 16|          vitézségüket s végül így szólt:~- Menjetek, nézzetek szét
11 16|     egyszerre.~A vajda mosolyogva szólt közbe:~- Ne okoskodjatok.
12 17|       Eltalálta, kegyelmes uram - szólt rendíthetetlen nyugalommal
13 17|           õszinte szemeibe és így szólt:~- Hinnem kell kegyelmednek
14 18|         ember!” Majd hangosan így szólt:~- Hát eredj, nem bánom.
15 20|      idéztette a fõördögöt és így szólt hozzá:~- Csinálj nekem bûbájos
16 20|       Rapsonné.~- Kész az alku, - szólt az ördög, - tegyük írásba...~
17 22|     hivatta Poháros Pétert és így szólt hozzá:~- Mit kívánsz tanításodért,
18 23|           magyar tiszteket és így szólt, mivel õ volt a teljhatalmú:~-
19 24|         vizikátorának” az ura így szólt egy ízben panaszosan az
20 25|    vágásaitól.~- Akárki vagyok, - szólt Kis Kampó nyugodtan, - fölösleges
21 25|         leszel a paradicsomban, - szólt Kis Kampó s olyan ádáz erõvel
22 28|           de a török ifjú még így szólt elõbb:~- Szeretném elõbb
23 30|         Majd mindjárt meglátjuk - szólt Zsigmond s legott parancsolta
24 32|          való nem volt.~- Uram, - szólt a varga, miközben odafurakodott
25 34|      megkergette.~- Urad vagyok - szólt Konrád, mikor a csata hevében
26 34|              Eb ura vagy, fakó! - szólt vissza Micbán s leütötte