Fejezet

 1 1 |  köpönyegét a földre és ráült.~- No uram, - mondta Helvignek, -
 2 3 |          feleséget hoz a házhoz. No de azon is múlt, hogy nem
 3 4 |         az öreg urat feléje...~- No, no, no - dörmögte az öreg
 4 4 |        öreg urat feléje...~- No, no, no - dörmögte az öreg Szilágyi
 5 4 |         urat feléje...~- No, no, no - dörmögte az öreg Szilágyi
 6 7 | építhessek magamnak a földeidre.~No ugyan ezt a csekélységet
 7 11|          a várúr nagy nevetve.~- No, mi kell neked, derék, becsületes
 8 11|          toporzékolva dühében.~- No hát ott a két füle - szakította
 9 12|     természetesen szörnyet halt.~No, ezt idáig megcselekedte
10 13|   világosította fel az õrszem.~- No, akkor szüret - kiáltott
11 13|         Érti-e?~- Megértettem.~- No, hát lássunk hozzá.~A vérpad
12 17|         éppen panaszra jöttem.~- No, no, - vágott közbe Thurzó
13 17|     éppen panaszra jöttem.~- No, no, - vágott közbe Thurzó féltréfásan -
14 19|           Mind a kettõ vagyok.~- No, akkor ide izibe a tálhoz,
15 19|          testestül, lelkestül.~- No, szógám, itt volnék - kiáltotta
16 19|       Venetur a fejét vakarta.~- No, még így sem jártam életemben.
17 19|    Venetur nyakába akasztotta.~- No urak ti is, - intett közben
18 20|   szerint, szép nagyasszonyom!~- No hát jól van~Kivett a zsebébõl
19 20|      elmegy az oda magától is.~- No, ahhoz ugyan nincs ereje, -
20 29|         is egészen odáig volt.~- No Beckó - mondta, - ma nagyszerû
21 29|       felbosszantotta Stibort.~- No hát kívánj valamit!~- Jól
22 30|    sietett fölkeresni az urát:~- No, mi újság otthon? - kérdezte
23 30|       vagytok?~- Azok vagyunk.~- No látod, Apul! Derék lovagok
24 30|          két levente habozott.~- No, mi az? Le azt a sisakot! -
25 32|      lábára húzott szandálnak?~- No, azt ugyan nem láttam.~-
26 32|          vagy?~- Német vagyok.~- No hát csak maradj itt a táborban;