Fejezet

 1 1 | vasbilincs függött a falon. Hát bizony ezeket sem kedvtelésbõl
 2 2 |          hogy meggyógyítsák. De bizony egyik sem tudott segíteni
 3 2 |      tõle a nádorispán.~- Tudom bizony. Azért jöttem ide, hogy
 4 3 |        erõsködött Borbála.~- De bizony azért is ott lesz - üzengette
 5 4 |     kalappal beszélt a rabbal s bizony a szakács sem csinált egyebet
 6 4 |      megteszek amit tehetek, de bizony nehezen fog menni a dolog,
 7 4 |      erre nagyokat Lábatlan, de bizony be sem is eresztette volna
 8 5 |     kiáltotta ijedten Serédy~De bizony igaz volt. Egyenkint oldozták
 9 7 |   megörült nekik a király, mert bizony szükség volt rájok nemsokára.~
10 12|    történelem emlékezik (nálunk bizony rövid emlékezõ tehetsége
11 13|   néhány szál ember õrsége: itt bizony a védelem lehetetlenség.~-
12 17|   szobáim, kamaráim milyenek?~- Bizony elég szépek, - mondta a
13 19|       Pál diák mosolygott.~- De bizony én vagyok véletlenül.~Venetur
14 19|            Bírod-e még?~- Bírom bizony, akár hazáig! - felelte
15 19|        De hát egy tál lencséért bizony untig elég ennyi is.~ ~
16 20|         ördögök ott fönn éltek, bizony nem voltak fiskálisok. Bölcs
17 24|     végkép Patakról.~De a csóka bizony nem bírt kihordani annyit,
18 25|        kutya lehet, ha átúszta. Bizony nem térek ki elõle.~Ezzel
19 25|         nem ugrik a gazdájával, bizony nem tudom én, mi lett volna.~
20 25|      legott elvált a törzsétõl.~Bizony nem várta be, míg a szájtátó
21 26|        míg végre I. Lipót, mert bizony õfelségének nem igen telhetett
22 30|   került, de némi üggyel-bajjal bizony akkor is járt.~Ma lekopogtatnak
23 30|        így jelentették.~- Akkor bizony félrevezették nagyságodat.~-
24 31|         hörögte Majláth.~- Azok bizony egyszerû janicsárok, akikért
25 32|     védhetõ. Amíg védhetõ volt, bizony nem üzentem. Vitéz a vitéztõl