Fejezet

501 31|                fagaras, amely többet ér az ország összes rézgarasánál.)~
502 31|            ország összes rézgarasánál.)~Az ostromot megkezdte Bala
503 31|                ad. Som Ferencnek hítták az illetõt.~Som uram roppant
504 31|               berendezésérõl, erejérõl, az õrségrõl nem. Mert Som uram
505 31|            megfordult és szakember volt az árulásokban. Bala bég minduntalan
506 31|               kezdett rágcsálni s mikor az ostromló basa követet küldött
507 31|          beszélni, Majláth megindította az alkudozást e találkozás
508 31|                 török fõtisztet, köztük az édes testvéremet, Hasszán
509 31|                nem elég, - folyt tovább az alkudozás - hanem esküt
510 31|                megesküdött ünnepélyesen az alkoránra tett két ujjal,
511 31|          Esküszöm Allahra és Mohamedre, az õ szent szakállára, hogy
512 31|           Majláth Istvánt, míg ez a nap az égen jár, egy ujjal sem
513 31|                 gyors léptekkel sietett az ostromló táborba, a vezéri
514 31|              még korán volt. A nap csak az imént kelt föl a hegyek
515 31|              érzi magát nála, és mindig az lett a megállapodás, hogy
516 31|                   hiszen nem sokból áll az.~Pedig bíz az elég sokból
517 31|                sokból áll az.~Pedig bíz az elég sokból állt, mert mihelyt
518 31|         kedélyesen megkötözni.~- Hát ez az esküd? - ordította dühösen
519 31|                bántódásod, míg ez a nap az égen jár, - de nem kötelez
520 31|                legjobb lenne, ha eladná az uradalmát s kimenekülne
521 31|        fejedelemnek Fogarast s kifutott az országból.~Célját érte Békés;
522 31|          akkorra már meg volt választva az új fejedelem: Báthory István.
523 31|                a kemény ostrom, de most az egyszer sikerrel - mert
524 31|          fejedelmeknek való birtok volt az. Magányos úri ember kezében
525 31|                könnyen kísértetbe hozta az embert, hogy valami egyébnek
526 32|                 Szép helyen áll. Jobbra az egymást sûrûn váltogató
527 32|             bemenni nem lehetett rajta. Az udvaron száz öles, kõbõl
528 32|            szultán visszaizente neki:~- Az lesz a legszebb boglár gyõzelmi
529 32|           koszorúdon.~Tehát Egerre fájt az Ali foga, de elõbb Egernek
530 32|                hogy aztán nyitva legyen az út. Drégely ellen indult.~
531 32|                indult.~Drégelynek abban az idõben két parancsnoka volt:
532 32|                 és Békefalussy Gergely. Az utóbbi szerencséjére nem
533 32|      szerencsétlenségére, mert ma talán az õ nevét is költõk balladái
534 32|            tennék fülbemászóvá, dicsõvé az utódok elõtt.~Szondy volt
535 32|               volt csak otthon. Mihelyt az ellenség érkeztét megtudta,
536 32|         szíveinket.~Szedték a cók-mókot az asszonyok, gyerekek, csak
537 32|         kettejüket.~Másnap már ott volt az ellenség; nagy hévvel kezdte
538 32|            ellenség; nagy hévvel kezdte az ostromot, ámbár mint Tinódy
539 32|          lehetett jól fölkészülve, mert az elsõ ostromok nem sikerültek;
540 32|           látszottak. Már-már kifogyott az Ali türelme, midõn sátrában
541 32|                  amit a fejnek szántam.~Az aga dühbe jött.~- Ejnye
542 32|      Szerencsére éppen megjelent a basa az ajtóban, s intett, hogy
543 32|           Hatalmas basa, tudd meg, hogy az én apám kõmûves volt, õ
544 32|            falakat, hogy a faltörõ kos, az ágyúgolyóbis nem árt neki.~
545 32|           vigyorgott.~- Okos ember volt az én apám, mert egy helyütt
546 32|             kutya, hanem mondd meg, hol az a gyenge hely.~- Igen uram,
547 32|                  Igen uram, de ez nekem az örökségem. Beláthatod hatalmas
548 32|              itt a táborban; megkezdjük az ostromot a te fecsegésed
549 32|                 jól talál elsülni, arra az esetre is megkapod az útravalót.~
550 32|              arra az esetre is megkapod az útravalót.~Nyomban neki
551 32|            Nyomban neki szegeztette Ali az ágyúkat a kaputoronynak...
552 32|            vitézért. Nosza küldjetek el az oroszfalvi papért”.~Márton,
553 32|             oroszfalvi papért”.~Márton, az oroszfalvi pap, nagy furfangos
554 32|               fehér kendõ lobogtatással az ellenség állásáról, hanem
555 32|               ellenség állásáról, hanem az Ali bizalmát is bírta.~-
556 32|       becsületes pap, Szondy Györgyhöz, az én képemben. Mondd meg neki
557 32|               szavakkal, hogy kár volna az életéért, adja fel a várat,
558 32|              nem biztatja, de mire való az oktalanság a hõsködésben?~
559 32|            Szondy jó kedvvel fogadta.~- Az ég hozott, de Ali küldött.~
560 32|                  de Ali küldött.~Átadta az üzenetet és a saját rábeszélõ
561 32|           becsületes ember, hanem én is az vagyok. Az üzenet, amit
562 32|                  hanem én is az vagyok. Az üzenet, amit hoztál, nem
563 32|         maradtunk. Talán csak nem veszi az egyház rossz néven - tette
564 32|            követnek gyóntunk meg.~Mikor az oroszfalvi pap meggyóntatta
565 32|               Naplemente elõtt ott lesz az üzenetem.~Azzal elbocsájtotta
566 32|           várban, olyan, ami valamiképp az ellenség erejét növelné,
567 32|           erejét növelné, összehordatta az udvaron egy garmadára és
568 32|         naplementig türelmetlenül várta az üzenetet. Észrevette a nagy
569 32|             gomolygott. Vajjon mi lehet az? Végre jelentették, hogy
570 32|                 Mind erõsebben hangzott az „Allah”, egyre halkabban
571 32|               míg végre teljesen elhalt az utóbbi név, halálos hörgéssé
572 32|                a haldoklók ajkain, csak az „Allah” harsogott egyedül.
573 32|                 remegõ hangon s kezével az átellenben levõ hegyre mutatott. -
574 32|        világvégéiglen...~Miután elesett az õrség, Aliék vonultak be
575 32|                A basa megvetõleg nézett az árulóra s intett két csausznak.~-
576 32|                  Amit ígértem megkapod. Az ígértem, hogy annyi aranyat
577 32|            bõrébe.~A csauszok megfogták az oroszfalvi vargát, kapálódzott,
578 32|               egy szomszéd hegynyelven, az Ipolyhoz közel. Most ez
579 33|                divatban volt egy idõben az elõkelõ szalonokban, de
580 33|               Halál János Zsigmondra és az urakra!~Még akkor nem sok
581 33|                 aludott, ellenök küldte az oláh származású Majláthot,
582 33|                 messze attól Várhegyen.~Az egyik várnak ezt a nevet
583 33|                szégyent tûrni. 1599-ben az egyik gúnyvárat (a várhegyit)
584 33|               hogy kõ kövön nem maradt.~Az udvarhelyi fészek sokkal
585 33|           Zápolyák címere), néhol pedig az Izabelláé: a kígyó.~De ha
586 33|       nyughattak a vitéz székelyek, míg az a farkas rájok vicsorította
587 33|          tekerõdzött.~Nekiestek egy nap az udvarhelyi várnak is és
588 33|              János Zsigmond halála után az államé lett a vár, majd
589 33|            várnak” hívják. Farkastej nõ az udvarán s kígyó csúszik
590 34|               vannak. A krónika szerint az itt ásott sóból hozták a
591 34|                 lelõtt lantos szelleme, az ablakból kiugrott várkisasszony
592 34|                 s egy álló évig tart.” (Az öreg elõdök is értették
593 34|              öreg elõdök is értették ám az úri tempót.)~Kisvárda várában
594 34|               tempót.)~Kisvárda várában az utolsó Krucsay lefejeztette
595 34|          lefejeztette a feleségét, mert az anyának érezte magát s a
596 34|               egy jóslat nehezült, hogy az utolsó Krucsay el fogja
597 34|                 utolsó Krucsay el fogja az országot árulni. Krucsay
598 34|                 tehát azt gondolta: „Én az országot el nem árulom,
599 34|              árulom, hadd legyek hát én az utolsó Krucsay.” Nem is
600 34|               várában (ahol Ujlaki volt az úr) egyszer igazságos Mátyás
601 34|                 nélkül adta fel a halat az asztalra. A király behívatta
602 34|          kiaszott karjain. Ikrek voltak az ártatlanok.~Az iker-szülést
603 34|             Ikrek voltak az ártatlanok.~Az iker-szülést a kor, és így
604 34|                Szolgák, kergessétek el!~Az elkergetett asszony átokra
605 34|           legyen, Micbánné egyszerre...~Az átok megfogta. Micbánné
606 34|        oklevelet szerezni.)~De ehelyett az elsõ ünnepélyes tornát pompásan
607 34|                kérdõre vonta a dajkát s az bevallotta, hogy a hat fiút
608 34|                 mert úgy gondolta, hogy az anya szíve egyszer majd
609 34|             elhódította s 5521 aranyért az eperjesieknek zálogba adta.