Fejezet

 1 1 |         hunyd be a szemeidet és fel ne próbáld nyitni, amíg én
 2 2 |           hogy mi járatban vagytok. Ne menjetek tovább vitéz urak,
 3 2 |           irgalmatlanul.~- Legalább ne veszekedjünk érte többet.~
 4 3 |           kincseit védték, hogy oda ne juthasson az ellenség.~De
 5 5 |    fejedelem. - Eb, aki megbánja.~- Ne siess, nagyságos uram, mert
 6 9 |           hogy ha az övé nem lehet, ne legyen soha többé senkié.~
 7 13| ágrólszakadt tolvajok és gyilkosok. Ne tréfáljon velem kegyelmed.~
 8 13| kegyelmednek helyén legyen az esze, ne törõdjék semmivel, csak
 9 15|            szádvári uradalomnak, de ne feledd soha, hogy e derék
10 16|           mosolyogva szólt közbe:~- Ne okoskodjatok. Egy lány csak
11 20|           szállni, hogy fölvegye.~- Ne bántsd, Gergely fiam, -
12 20|          kell keresztény Isten, ide ne hozd.~- Majd elmegy az oda
13 22|          meghagyta neki:~- Kõ kövön ne maradjon. A vár helyét is
14 22|       Lehetetlen, hogy a gyerek meg ne örüljön neki.~Bekéredzkedtek
15 22|             a kezeivel integetni. - Ne csina, ne! - Kacagott, tapsolt
16 22|     kezeivel integetni. - Ne csina, ne! - Kacagott, tapsolt s pirosság
17 23|            a várat: hogy soha többé ne lehessen másoké.~ ~
18 26|            vagyok, fogjatok meg, de ne beszéljetek annyit.~Így
19 31|         néked, kegyelmes Bala basa? Ne beszéljek inkább a várról?~-
20 32|            alatt tönkre tehetnéd.~- Ne fecsegj nekem itt apádról,
21 32| elõvezettette és egyenkint átdöfte. Ne üljön azokon soha ellenség.~