Fejezet

 1 1 |           fogódzz a köpönyegembe te is, hunyd be a szemeidet
 2 1 |     bûbájos darabont vigyorogva, te az ördöghöz fordultál, hát
 3 5 |          évben veressék s mind a te képedet viselje. Máskép
 4 12|            úgy ahogy most téged, te gazember.~De ezt az utolsó
 5 17|           drága Nyitra~Mikor még te nyiltál:~Történet könyvébe~
 6 19|      tette hozzá: - Csak tán nem te vagy az izé... a király?~
 7 20|   morogta magában Botházi. - Hát te, kedves húgom? - tudakolta
 8 22|         adnak, mint egy vár, hát te is adj nekem egy várat.~
 9 25|   kiesett a kard.~- Rád ösmerek. Te Kis Kampó vagy - hörögte
10 25|           hörögte a török aga.~- Te pedig rögtön a Mohamed próféta
11 26|      nube!” (Hadakozzanak mások, te, szerencsés Ausztria, házasodjál.)~
12 27|           Keserves lesz még ez a te buksi fejed Erdélynek, ha
13 29|     immár várúrrá lett Beckót.~- Te Beckó, nekem ez a vár nagyon
14 29|          Annyi aranyat, amennyit te magad egy zsákban elbírsz
15 32|      dolgodat.~- Úgy? Láttad már te azt, vitéz aga, hogy egy
16 32|         megkezdjük az ostromot a te fecsegésed szerint; ha nem
17 32|      bizalmát is bírta.~- Eredj, te becsületes pap, Szondy Györgyhöz,
18 34| csatlósok hadnagya, - nem értesz te ahhoz.~- Hátha értek, nagy