Fejezet

 1 19|  CINKOTAI KÁNTOR ESETÉNEK MÁSA~Venetur egyszerû szegény kurta nemes
 2 19|        valahogy ezt a lencsét.~Venetur csakhamar zsírt olvasztatott,
 3 19| szolgálóját elindította legott Venetur a kocsmába és minthogy hitele
 4 19| látogassa meg nemsokára Budán. Venetur parolát adott rá.~- Hát
 5 19|   Felséges uram, kész az ebéd.~Venetur csodálkozva nézett szét,
 6 19|    Ejnye, szógám - förmedt fel Venetur - hát mi ez? - Majd zavartan,
 7 19|   bizony én vagyok véletlenül.~Venetur a fejét vakarta.~- No, még
 8 19|       esztek, az egészen az én Venetur barátomnak készült, viszonzásul
 9 19|     nemes szemei.~- Ez a tied, Venetur. Ez a lencséért van. Hanem
10 19|      zsírozzuk ám az ételeket, Venetur barátom.~De már erre a nagy
11 19|        csakugyan térdre borult Venetur.~- Megállj! - folytatta
12 19|    drága csattos mentéjét és a Venetur nyakába akasztotta.~- No