Fejezet
1 1 | Ijedelem.~(Látszik ebbõl is, hogy már közel járunk Brassóhoz!)~
2 1 | Kõhalom várát közköltségen, hogy veszedelmek idején legyen
3 1 | lerakniok féltettebb kincseiket, hogy küldhessék asszonyaikat,
4 1 | Márton uramat.~Úgy látszik, hogy ezentúl is sokszor használták
5 1 | aki azt állította magáról, hogy boszorkány, s valahányszor
6 1 | Minek imádkozol, uram?~- Hogy az Isten kiszabadítson.~-
7 1 | imádkozni s én jót állok érte, hogy az engem menten megbíz a
8 1 | Helvig úgy el volt keseredve, hogy csakugyan megfogadta a kék
9 1 | mondta el a Miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: „Mi
10 1 | hát nagyon is természetes, hogy az Isten meg tõled fordult
11 1 | építtetett, búcsúkat járt, hogy most meg már az ördög is
12 2 | messze földrõl az udvarába, hogy meggyógyítsák. De bizony
13 2 | bizony. Azért jöttem ide, hogy megmondjam. Nem kell a királynak
14 2 | királynak semmi, csak az, hogy két napig viselje annak
15 2 | olyan el nem ért kívánsága, hogy nem nevezhette magát a legboldogabb
16 2 | Ide is elhozta már a hír, hogy mi járatban vagytok. Ne
17 2 | velünk rögtön a királyhoz, hogy átadhasd neki az ingedet.~
18 2 | kibukkant, most látták, hogy egy meztelen szegény Lázár
19 2 | S most már õk nevették, hogy boldognak mondja magát,
20 2 | voltát. Inget adott rá, hogy viselje egy darabig s mikor
21 2 | viselni.~A koldus vállat vont, hogy Isten neki, így is jó lesz
22 2 | uráról. Azonban hozzáteszi, hogy egészen kikerekítse a történetet,
23 2 | sokat keserítette, úgy, hogy egyszer feléje vágott egy
24 2 | vágott egy buzogánnyal, hogy az holtan leszédült; mire
25 2 | az holtan leszédült; mire hogy embert ölt, maga is megijedt
26 2 | A XV. században ki tudja hogy, de a moldvai vajdák kezére
27 2 | rugaszkodtak egy néhányszor, hogy elveszik, de csak mindig
28 2 | csak mindig úgy fordult, hogy megmaradt Csicsó a vajdáknak.~
29 2 | ravaszul mosolygott s ahelyett, hogy a hadakat odavinné, küldött
30 2 | Martinuzzinak igaza volt, hogy lerontatta. Nemsokára jött
31 3 | kincstáráról tudvalévõ dolog, hogy mindig üres volt. És nem
32 3 | is csoda; de csoda aztán, hogy a kincstárnokai mégis többnyire
33 3 | többnyire meggazdagodtak. Hogy történhetett ez, nem fejtegetem.~
34 3 | történhetett ez, nem fejtegetem.~De hogy így kellett lennie, bizonyítja
35 3 | lovagok szerencsét próbálni, hogy hátha megtetszenének a leánynak,
36 3 | házhoz. No de azon is múlt, hogy nem is igen volt fölösleges
37 3 | bûnös fészke lett. Úgy, hogy becsületes polgárok keresztet
38 3 | mellett elmentek.~Történt, hogy ezekben az idõkben a nemes
39 3 | volt az akasztani való, hogy, mint valami fontos hivatal,
40 3 | tetemét...~Ráírt a városra, hogy vigyék el az ablakai elõl
41 3 | magisztrátus visszaírta, hogy õ ott akasztat, ahol neki
42 3 | ajánlatot nyújtott a városhoz, hogy õ várat akarna építeni,
43 3 | magisztrátus; õ csak annyit köt ki, hogy oda építhesse, ahova akarja.
44 3 | építhesse, ahova akarja. Persze, hogy nagy örömmel engedték meg (
45 3 | bányavárosok kincseit védték, hogy oda ne juthasson az ellenség.~
46 4 | Szilágyi Mihályt.~Valószínû is, hogy megbánta mindjárt, de azt
47 4 | már mégsem tehette meg, hogy a rendeletét, ha egyszer
48 4 | egyebet egész nap, mint hogy sütötte, fõzte neki a jobbnál
49 4 | fejét s kirohan õrségével, hogy õ a török ellen mégyen.~
50 4 | lemegyek, tudtokra adom, hogy nincs szándékunk kapitulálni.~
51 4 | mohón Szilágyi.~- Azt üzené, hogy a nagybátyjára jól vigyázzon
52 4 | öreg Szilágyi elfordulva, hogy a könnyeit letörülgesse,
53 4 | Hogy-hogy?~- Hát úgy, hogy ez a vár a Szilágyi uram
54 4 | meg.~A sors azt akarta, hogy nekünk is legyen egy „elátkozott
55 5 | fényre emelte Zborót úgy, hogy messze földön híre volt,
56 5 | gyönyörû vár és a birtok úgy, hogy erõnek erejével meg akarta
57 5 | erejével meg akarta szerezni.~- Hogy adod nekem ezt a várat,
58 5 | vele sokáig a vendégeinek, hogy miképp vágta ki magát az
59 5 | különben is beteges emberen, hogy mikor az utolsó darab is
60 5 | György oly nagyon szeretett, hogy a leveleit is így keltezte: „
61 5 | között. Hej, ha értenõk, hogy mit beszélnek!~ ~
62 6 | teljes életében meglátszott, hogy olasz: ahol csak tehette,
63 6 | várkastély csak arra való, hogy délceg várkisasszonyok sétáljanak
64 6 | szegélyével, mert bosszantotta, hogy vízhiányban szenvednek ott
65 6 | tojást még nem mondom, de hogy a bort õseink is megbecsülték -
66 6 | látszik, mert több író említi, hogy ez a forrást felvezetõ bástya
67 6 | kimagyarázni azt a közmondást, hogy Likaván vétek a borba vizet
68 7 | tájon, de olyan gazdag volt, hogy nem tudott az aranyaival
69 7 | A gazdagsága onnan lett, hogy mikor egyszer a nyáját legeltette
70 7 | pedig odaadta a gyerekeinek, hogy játszadozzanak vele.~Késõbb
71 7 | vele.~Késõbb észrevette, hogy a kõ éjjel világít.~- Hm,
72 7 | ravasz kalandorok, belátta, hogy a követ nem tarthatja tovább
73 7 | juhász s átadta neki a követ, hogy jó lesz vele játszani a
74 7 | volt s olyan nagy darab, hogy ki sem lehetett mondani
75 7 | juhászt s tetszésére bízta, hogy kérjen tõle valamit.~- Csak
76 7 | azt engedd meg királyom, hogy hét juhaklot építhessek
77 7 | olyan „véglegesség” lett, hogy még 1945-ig az Andrássyaké
78 7 | lakható vár.~Természetes, hogy a megtartása ezentúl se
79 8 | Egyszóval úgy volt az kieszelve, hogy a törökök közt az a rege
80 8 | törökök közt az a rege járta, hogy kilenc eleven ördög építette
81 8 | és ellátta utiköltséggel, hogy otthon híradással legyen
82 8 | él az Al-Duna melléken, hogy a magyar vitézek oly jól
83 8 | tudtak nyíllal lövöldözni, hogy mikor a várfokon ebédelgettek
84 8 | csonkán meredezõ néhány fala, hogy eggyel megszaporítsa az
85 9 | Gedõ is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak
86 9 | Hasszán bég felgyújtotta, hogy ha az övé nem lehet, ne
87 10| VÁR~ ~~Azért mondták rá, hogy „keresd”, mert nem lehetett
88 10| közé bezárt völgyben úgy, hogy legfeljebb az eltévedt utazó
89 10| hihette meglepetésében, hogy valami mesebeli tündérvárra
90 10| fenségesen komoly épületet, hogy, mint egy tudósunk mondja: „
91 10| pedig minden jel arra mutat, hogy a II. Endre alatt Erdélyben
92 10| mai napig.~Szokásban volt, hogy ha valaki a Bethlen-családból
93 11| kevély volt és olyan gazdag, hogy nem tudott az aranyaival
94 11| mit csinálni; elhatározta, hogy aranyból bikát fog öntetni.
95 11| belõletek.~A mûvészek persze hogy nem tudták elevenné tenni
96 11| lett s azzal végzõdött, hogy mire a varga hazajött, az
97 11| az ajtót és intézkedett, hogy a két kis község, melyet
98 12| kapitány vezénylete alatt, hogy vizsgálják meg a szállongó
99 12| várnagya megsúgta neki, hogy a berugott katonák egyben-másban
100 12| megérlelte Balassában a hitet, hogy ezek rosszban járnak.~S
101 12| én mindig azt hallottam, hogy kegyelmed nõs ember.~- Meghalt
102 12| kapitány.~- Az a baja volt, hogy leesett az ablakon száz
103 12| kezeit.~- Lehetetlenség! És hogy történt a szerencsétlenség?~-
104 12| sötétjében elhagyta várát, hogy minél elõbb künn legyen
105 12| végre kegyelmet kapott, hogy visszatérhet és elfoglalhatja
106 12| Balassa, de áldotta az Istent, hogy megláthatja még a hazát.~
107 12| kincstár azt állította, hogy a számüzetésben halt meg
108 12| Balassák azt állították, hogy az a föld, amelyen lováról
109 13| Természetesen monda az egész. S hogy több legyen eggyel a csodadolog,
110 13| az eldugott hely nemcsak hogy a hadak útjába nem esett,
111 13| meresztettek Koczka Gáborra, hogy talán megbolondult.~De Koczka
112 13| hegyek mögül közelgõ törökök, hogy óriási táborba találnak
113 13| költötték fel õ kegyelmét, hogy megérkezett Gyulafehérvárról
114 13| mert parancsot kaptam, hogy ide jõjjek.~- Az lehetetlen. -
115 13| megmutatta Apaffy parancsát, hogy a várnagy mindenben engedelmeskedni
116 13| Annyira vérében volt a lopás, hogy önmagát is meglopta.~Nagy
117 13| rajtunk a szíve? Látta, hogy szegény embereknek nem vagyunk
118 13| már készen volt. De jó is, hogy sietett, mert alighogy elvégezte,
119 13| császár biztosa.~Persze, hogy rögtön nyílt a kapu s hajadon
120 13| aláírta a jegyzõkönyvet, hogy az õ jelenlétében eleget
121 14| krónikák Mátyás szájába adnak, hogy azt felelte volna az érsek
122 14| királyi adományt kapott, hogy leányaira kiterjesztheti
123 15| lábáról levették Patócsyt, hogy halálos ágyán mindenét rájuk
124 15| Addig sürgették, biztatták, hogy végre erre is ráállott,
125 15| csupán egy ellenvetése volt, hogy hátha a fiú a végén mégsem
126 15| barátoknak hagyom, úgy azonban, hogy a fiamból papot neveljenek,
127 15| barátok akarják”.~Persze, hogy eszeágában sem volt a fiatal
128 15| szádvári. Rendelte is legott, hogy abban az osztály-ügyben
129 15| bántott az eset. „Csodálatos, hogy az öreg Patócsy, aki olyan
130 15| kegyelmetek Patócsy uramat, hogy így a kegyelmetek kénye-kedvére
131 15| hátra - így szólt - mint hogy kegyelmetek itt színünk
132 15| barátok is meghökkentek, hogy talán félrebeszél.~De a
133 15| uradalomnak, de ne feledd soha, hogy e derék férfiak önzetlenségébõl
134 15| történet, amely bizonyítja, hogy Mátyás király nagyon okos
135 15| nagyon okos ember volt és hogy az öreg Patócsynak is volt
136 16| járt a tatár is; de igaz, hogy el is ment onnét, mert az
137 16| értette, mit akar a másik: hogy itt az egyik ember fölösleges.
138 16| rájuk adta az áldást, de hogy addig is, míg a lakodalom
139 16| tûzbe érte, de meglehet, hogy azóta jött szokásba karikagyûrûvel
140 17| jelenti az ajtónálló huszárja, hogy egy lutheránus pap szeretne
141 17| Minden rózsát leszakított, hogy rózsavízben mosakodjék.~-
142 17| ha egyet mondok; tudom, hogy a fejemmel játszom, ha beszélek,
143 17| beszélek, de azt is tudom, hogy a lelkemet játszom el, ha
144 17| Erre aztán elõadta a pap, hogy a szép Nádasdyné dolga hogy
145 17| hogy a szép Nádasdyné dolga hogy kezdõdött; arcul ütötte
146 17| kiszolgáló frájját, oly erõsen, hogy a vére kiserkedt és az õ
147 17| támadt benne a szörnyû eszme, hogy leányok vérében fog mosdani,
148 17| elõkelõ a bûnös, - mondta - hogy csak a nádor meri ott az
149 17| másikat meg kínzás alatt.~- Hogy tetszik a vár kegyelmeteknek? -
150 17| kegyelmes hugomasszonyomat, hogy ki kell innen költözködnie.~-
151 17| folytatta: - Szép dolog, hogy saját várában rendelkeznek
152 17| elsápadt, mert megértette, hogy mi van lejebb: a börtön.~-
153 17| György kegyelmes uramat, hogy talán nem is a börtönbe
154 18| Nyitramegyében annyi a vár, hogy még ma is hemzsegnek ott
155 18| vidék, amire azt mondtátok, hogy „de jó volna itt lakni!”
156 18| azonfelül annyi szép asszony, hogy Prágában sem több. Amott
157 18| serege Kosztolánhoz érkezett, hogy a várat visszafoglalja.~
158 18| csupán arra szorítkozott, hogy eleséget nem engedett bevinni.~-
159 18| elmenekült Ó-Tura felé, hogy segítséget hozzon Morvaországból.
160 18| õrségnek azonban azt mondták, hogy „bent fekszik betegen a
161 18| vezéri tollas kalpagját, hogy a vár népei rögtön felismerjék.~
162 18| beteljesedett a másik is, hogy a „halála után gyõzik le”,
163 19| szokták trágyázni a földet, hogy jól teremjen? Nekünk amúgy
164 19| laktak aztán belõle úgy, hogy alig bírt szuszogni gazda
165 19| tudták, tízen is ugrottak, hogy vezessék.~Sok szobán keresztül
166 19| a háromszéki dolgokról: hogy áll ott a világ, mit csinálnak
167 19| Addig-addig beszélgettek, hogy egyszer csak megterítettek
168 19| csodálkozva nézett szét, hogy kit szólítanak itt „Felségesnek”.~
169 19| ejnye!~Tetszett a királynak, hogy a góbé nem esik térdre,
170 19| ugyan nem igen volt érdemes, hogy az ember valamire való ruhát
171 19| határszélen. Maradványai mutatják, hogy valaha erõs volt.~Nagy események
172 20| egyéb foglalatosságuk, mint hogy a tehenek tejét megrontják.~
173 20| kocsiján olyan szélsebesen, hogy mire beharangoztak, már
174 20| kocsis le akart szállni, hogy fölvegye.~- Ne bántsd, Gergely
175 21| elõhozatta Sebõ:~- Parancsom van, hogy ártalmatlanná tegyelek.~-
176 21| szájról szájra a jóslat, hogy valamikor a nap kétszer
177 21| hivatalos jegyzõkönyvében, hogy sáskák jövének Nyitrára,
178 21| napnak az õ fényét elfogván, hogy éji sötétség borult Nyitrára.”~
179 21| kétszáz diák volt talpon, hogy a sáskák elvonuló özönének
180 21| kellett égetni egész nap, hogy az emberek lássanak és foglalkozhassanak.”~
181 21| be: mi lesz?~Hát az lett, hogy az igazi király ott termett
182 21| egyet.~- S mi volna az?~- Hogy szabadon hazaviheti az irháját.~
183 22| Pohárosnak, de azon föltétellel, hogy azt fölépíteni nem szabad.~
184 22| bánta a király föltételét, hogy nem szabad Moglód várát
185 22| jószágokat csereberélt, úgy, hogy valamit ráfizessenek.~Pénzes
186 22| nem haragították azzal, hogy a Kázmér herceg behozatalában
187 22| kaptak a szomszéd megyék, hogy Kapivár elfoglalásában segítsék
188 22| szövetbõl egy-egy darabot, úgy, hogy végül olyan kicsi lett a
189 22| olyan kicsi lett a zsák, hogy szinte zacskónak is beillett.~-
190 22| is beillett.~- Már most hogy fog ez a ló hátán meglenni.
191 22| kell szerezni.~Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában
192 22| a katonák az õrhelyeken: hogy a kis herceg már negyednapja
193 22| negyednapja nem evett s hogy már két napja nem látni
194 22| mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta van a halál árnyéka.~
195 22| a lovacskát. Lehetetlen, hogy a gyerek meg ne örüljön
196 22| kegyelme Nagy Balázs uram, hogy ime törpe lovacskával kívánnának
197 22| jelentéssel a királyhoz: hogy a kis herceg nem hal meg,
198 22| csöppet sem volt már ellenére, hogy a Kapyak ajándékát: a póni
199 22| urak ráfogták a váraikra, hogy azok kastélyok s a kastélyok
200 22| gyengébbek kastélyaira ráfogták, hogy azok várak és a várak széthányattak.~
201 23| csak egy dolog keserítette, hogy a hódítás dicsõségét és
202 23| megírva a csillagokban, hogy a császár sem bírhatta sokáig.~
203 23| osztrák lerontatta a várat: hogy soha többé ne lehessen másoké.~ ~
204 24| nép mégis azt beszélte, hogy a nagy hõst élve temették
205 24| kedvetlenítette a népet, hogy a fejedelem megnyittatta
206 24| Íme, lássák kegyelmetek, hogy két darabban vagyon õ kigyelme.~
207 24| ügyesen kitanította tolvajnak, hogy mindennap kétszer szállt
208 24| fölemésztették a Rákóczi vagyonát, hogy „Erdély vizikátorának” az
209 25| szegediek szelét vették, hogy Mehemed uramnak foga a Tisza-Duna
210 25| küldöttséget menesztettek Budára, hogy megkérlelje. E küldöttséget
211 25| dalia. Az a hír járt róla, hogy gyaur golyó nem fogja. Õt
212 25| kidoboltatta az uccákon, hogy aki a városát szereti, helyt
213 25| íme megjött az alkalom, hogy eldõljön.~- Megyek én -
214 25| Kampó, mikor meghallotta, hogy Hubias aga is jelen van
215 25| Hadd legyen valami nyoma, hogy itt jártunk.~S ezzel beugratott
216 25| két levente. Jó szerencse, hogy elkapta a fejét Kis Kampó,
217 25| ádáz erõvel sújtott rá, hogy feje legott elvált a törzsétõl.~
218 25| szegediek álmodoztak még felõle, hogy hátha megint feljõ a delelõ
219 26| Krasznahorka alatti téren, hogy egyszerre hét várat épített
220 26| okmányokban. Semmi kétség, hogy már ezer év elõtt is ott
221 26| védvárral volt biztosítva, úgy, hogy sok ideig bevehetetlen várnak
222 26| érseket.~Sõt úgy is esett, hogy ahol a korona volt elcsukva
223 26| rabhoz küldte udvari orvosát, hogy az mindennap küldjön csatlóssal
224 26| gyógyítását, meg se álmodhatta, hogy most már éppen azért nem
225 26| már csak annyira becsülte, hogy egyik szeszélyes percében
226 26| öröme, kiadta a rendeletet, hogy „szét kell hányni Visegrádot”.~ ~
227 27| volna semmit, csak azt, hogy õ nevelte Mátyás királyt,
228 27| tett volna egyebet, mint hogy õ építette fel Vajdahunyadot,
229 27| már abból is ráismernének, hogy nagy embernek kellett lennie,
230 27| mint Hunyadi János. Azaz, hogy nem találunk.~Minden csodálatos,
231 27| fényes portánál panaszkodott, hogy Hunyad vára Thökölynél van.
232 27| dicsõséges szultán parancsa, hogy Zólyominak minden vagyona
233 27| látta is, - mert jól tudta, hogy Kara Musztafa levele csak
234 27| tartott német õrséggel. Hogy mibõl állt az akkori „fényes
235 27| Talán fölösleges mondani, hogy Thököly Imrétõl is elkobozták
236 27| olyan talizmánnal látta el, hogy minduntalan felújúlt. A
237 27| cikcakkos százféle ablakokra, hogy nem jelenik-e meg valamelyikben
238 28| kövek elbeszélik némán, hogy kik voltak ennek a várnak
239 28| Trencsénben a várúrnál, hogy a török rabokat szeretné
240 28| Szeretném elõbb látni, hogy mit váltok ki.~- Nézd meg
241 28| azt üzentette Trencsénbe, hogy egy rõffel fogja onnan Henklt
242 28| beszélgetésben elárulta, hogy király szeretne lenni.~-
243 29| azon kezdett sopánkodni, hogy miért nem hisznek a zsidók
244 29| beleszólt Beckó:~- Ugyan hogy is hihetnének ott a fiúban,
245 29| napig dolgoznia kellett, hogy aztán tovább mehessen. Ha
246 29| fényesnek, elragadónak, hogy a „legszebb”-nek tartották
247 29| akik arra vannak elátkozva, hogy õrizzék a várat, míg egészen
248 30| mégsem egészen valószínû, hogy õ felsége ráért volna ebben
249 30| indították a véres kardot, hogy keresse össze a többit.~
250 30| jámbor nemesrõl verte a hír, hogy magokat a hadból kivonják,
251 30| várnagyhoz, azzal a paranccsal, hogy példásan büntesse meg azokat,
252 30| Apul.~- Az az újság uram, hogy Berkészi uraimék most is
253 30| ment egyenesen a királyhoz, hogy elmondja neki.~- Nadragulyát
254 30| pattant fel a király, - hogy mindig ezen a két emberen
255 30| emberen lovagol. Nemcsak hogy itt vannak, hanem ki is
256 30| Engedje meg királyi nagyságod, hogy színrõl színre lássam õket.~-
257 30| apródhoz - intézkedjék a vezér, hogy a két lovag sátrunkba jõjjön.~
258 30| föl sisakrostélyaitokat, hogy szemtõl szembe megismerkedjünk.~
259 30| Aztán intett a nõknek, hogy lépjenek közelebb.~- Ti
260 31| nagy sereggel Fogaras alá, hogy majd megtanítja õ Majláthot!
261 31| bég, de csakhamar belátta, hogy gyenge seregével s fogyatékos
262 31| Majláthnál és ajánlkozott neki, hogy jó pénzért hasznos fölvilágosításokat
263 31| uram roppant csodálkozott, hogy Bala bég mindenrõl kérdezte
264 31| Jól sejtette Bala bég, hogy ezzel a hírrel nyomban a
265 31| beeresztették a várba (lehet, hogy éppen odatartozó volt) s
266 31| basa követet küldött hozzá, hogy szeretne vele négyszemközt
267 31| de mivel biztosítasz, hogy nem vagy rossz szándékban?”~„
268 31| alkudozás - hanem esküt is tégy, hogy bántódásom nem lészen.”~
269 31| az õ szent szakállára, hogy én Majláth Istvánt, míg
270 31| valahányszor közbeszólt Majláth, hogy „térjünk a tárgyra, mert
271 31| a basa elszomorodott, hogy olyan rosszul érzi magát
272 31| az lett a megállapodás, hogy elég hosszú a nap, majd
273 31| Arra esküdtem édes fiam, hogy addig nem lesz bántódásod,
274 31| elhitette a jámborral, hogy elõbb-utóbb elfogják, mert
275 31| lesz egykor.”~S majd csak hogy be nem teljesedett. Békés
276 31| kísértetbe hozta az embert, hogy valami egyébnek kívánkozzék,
277 32| délkeleti sarkáig a vár elébe.~Hogy mikor épült Drégely, teljesen
278 32| oly szûk ajtó vezetett, hogy ha két õr elállotta, sem
279 32| várait kellett meghódítani, hogy aztán nyitva legyen az út.
280 32| szerencséjére nem volt otthon, vagy hogy szerencsétlenségére, mert
281 32| és hagyjátok el a várat, hogy semmi sem legyen útban,
282 32| semmi sem legyen útban, hogy semmi sem puhíthassa meg
283 32| Tahir aga.~- Mondd neki, hogy nem érek rá. Beszélje el
284 32| idejébe fog a basának kerülni, hogy most rá nem ér.~- Közöld
285 32| Láttad már te azt, vitéz aga, hogy egy turbánt valaki a lábára
286 32| basa az ajtóban, s intett, hogy eresszék be a vargát.~-
287 32| Hatalmas basa, tudd meg, hogy az én apám kõmûves volt,
288 32| úgy építette a falakat, hogy a faltörõ kos, az ágyúgolyóbis
289 32| olyan gyengére építette, hogy egy óra alatt tönkre tehetnéd.~-
290 32| sorsa. Ali csodálkozott, hogy Szondy nem adja meg magát.
291 32| meg neki illõ szavakkal, hogy kár volna az életéért, adja
292 32| semmit, hanem azért mégis jó, hogy eljöttél. Meggyóntatsz bennünket,
293 32| rettenhetetlen hõs tréfálkozva - hogy a török követnek gyóntunk
294 32| mondjátok meg neki nevemben, hogy én a halálra készülõdöm,
295 32| lehet az? Végre jelentették, hogy valami küldöttség közeleg
296 32| kisded elszánt seregét, hogy ide is, oda is jusson belõle:~-
297 32| ígértem megkapod. Az ígértem, hogy annyi aranyat kapsz, amennyi
298 33| oltotta. János Zsigmond, hogy a további lázadásokat megfékezhesse,
299 33| Elég volt említeni õket, hogy arcukba kergesse a vért.~
300 33| lobbant székelység úgy, hogy kõ kövön nem maradt.~Az
301 34| Krucsay-családra egy jóslat nehezült, hogy az utolsó Krucsay el fogja
302 34| amelyek közt nem a legutolsó, hogy Konrád német császárt is
303 34| Dajkájának megparancsolta, hogy egyet hagyjon meg, a többit
304 34| és visszament jelenteni, hogy mind a hat fiút a vízbe
305 34| sokszor volt azon a ponton, hogy férjének mindent bevall,
306 34| le s elõre jót nevettek, hogy milyen kedélyes tréfa fejlõdik
307 34| magához. A fiú elbeszélte, hogy még öt testvére van otthon,
308 34| dajkát s az bevallotta, hogy a hat fiút egy halász gondjaira
309 34| bízta s mert úgy gondolta, hogy az anya szíve egyszer majd
310 34| nevelésükre.~Mondani is alig kell, hogy Micbánné mindent bevallott
|