Fejezet

  1 1 |       búsan, már három esztendeje, de az asszonya csak nem küldte
  2 1 |           és vigye el a feleségét.~De a felesége nem kellett az
  3 2 |      udvarába, hogy meggyógyítsák. De bizony egyik sem tudott
  4 2 |      fényes méltóságok viselõinél, de mindeniknek volt még valami
  5 2 |         inge sincs a nyomorultnak.~De mégis csak elvitték a királyi
  6 2 |        Semmit sem kívánok, uram.~- De én nem engedhetlek el üres
  7 2 |        évrõl-évre fogy a fal lent, de majdnem arányosan fogy a
  8 2 |           században ki tudja hogy, de a moldvai vajdák kezére
  9 2 |         néhányszor, hogy elveszik, de csak mindig úgy fordult,
 10 2 |            moldvai vajdának.~Igen, de már nem volt meg, szerencsére.~
 11 3 |        üres volt. És nem is csoda; de csoda aztán, hogy a kincstárnokai
 12 3 |   történhetett ez, nem fejtegetem.~De hogy így kellett lennie,
 13 3 |   kincsvágyó fõúr is akadt köztük.~De Borbálát elkapatta a nagy
 14 3 |         feleséget hoz a házhoz. No de azon is múlt, hogy nem is
 15 3 |              erõsködött Borbála.~- De bizony azért is ott lesz -
 16 3 |            ahol az akasztófa állt.~De mikor készen volt az egész,
 17 3 |          ne juthasson az ellenség.~De ha egyszer Selmecre bejut,
 18 3 |       lakták.~Most pedig lakatlan, de vidámabb, mint akár Roesel
 19 4 |            hogy megbánta mindjárt, de azt már mégsem tehette meg,
 20 4 |            már ölelni minél elõbb, de végre is a király király,
 21 4 |            megteszek amit tehetek, de bizony nehezen fog menni
 22 4 |            erre nagyokat Lábatlan, de bizony be sem is eresztette
 23 5 |             nagyságos uramöcsém.~- De ha én kérem. Bírni akarom.
 24 5 |           kiáltotta ijedten Serédy~De bizony igaz volt. Egyenkint
 25 5 |     enyészet vájkál benne, lassan, de biztosan örlõ fogaival.~
 26 6 |   nemsokára meghalt örökös nélkül; de annál nagyobb hasznát vette
 27 6 |           Ott volt ugyan Hradek is de annak a falait nagyon is
 28 6 |            lett a vár és uradalom, de azután megint kézrõl-kézre
 29 6 |          ült be Likavára gazdának, de nemsokára adósságokba keveredett
 30 6 |           A tojást még nem mondom, de hogy a bort õseink is megbecsülték -
 31 6 |       aztán, a híres Thököly Imre, de ettõl elvette a királyi
 32 7 |        gazdag juhász ezen a tájon, de olyan gazdag volt, hogy
 33 7 |       izmaelita elhozta a tehenet, de a juhász gyerekei nagyon
 34 7 |           neki e várkapitányságot.~De az Andrássy-családnak nagyon
 35 7 |           már ott fekszik mereven, de azért olyan, mintha tegnap
 36 7 |            ruhába öltöztetik újra, de nem tud elenyészni, porrá
 37 8 |        volt elfoglalni Galambócot, de nem igen melegedhetett benne
 38 8 |       fölégetett a hõsies asszony, de siker nem koronázta nehéz
 39 8 |            számtalan látnivalóját.~De a jámbor babonás pásztorok
 40 9 |         csapat a Zalán embereibõl. De az már csak olyan foghegyre
 41 9 |        sokat méricskéltek lánccal, de még térképet sem rajzoltak
 42 9 |          Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a
 43 10|   nevezetessége a festõi lovagvár, de egész Erdélyországnak.~Még
 44 10|          reneszánsz építési modor, de még a legközelebb lakó segesvári
 45 11|        Léta vár) néven fordul elõ, de közönségesen „Ghéczy várnak”
 46 11|           már a fizetséget várták, de a várúr így szólt:~- A bika
 47 11|            szólt:~- A bika megvan, de mozdulatlan, nem kér enni,
 48 11|            tartotta volna nyilván, de az Isten e közben megharaguvék,
 49 12|          poéta, még rablólovag is, de magyartalan érzésû sohasem.
 50 12|        dolgot, még hamis pénzt is, de hamis politikát nem.~A kékkõi
 51 12|        Palásthy Krisztina derekát, de nem ölelésre, hanem fölemelte
 52 12|           most téged, te gazember.~De ezt az utolsó szót már nem
 53 12|          vissza a bujdosó Balassa, de áldotta az Istent, hogy
 54 12|         pedig most jobban sietett, de öregember alatt már nem
 55 13|            hadak útjába nem esett, de egy csomó vár: a nagyváradi,
 56 13|           védelem lehetetlenség.~- De hát mit csináljunk? Fölvonassuk
 57 13|           hogy talán megbolondult.~De Koczka jól tudta, mit beszél.
 58 13|       ugyan van vagy huszonkilenc, de még egy ellen sincs ítélet.~-
 59 13|       Tapolcsányi uram és elaludt. De csakhamar megint felrázták.~-
 60 13|     megvirradott, már készen volt. De jó is, hogy sietett, mert
 61 13|       kívánhatna az ember.~- Igen, de kilencet is.~- Jól van jól,
 62 13|        kilencet is.~- Jól van jól, de én a tizenegyhez ragaszkodom.~-
 63 13|            szólott Teleki Mihály - de akkor támassza fel nekem
 64 14|           akkor szabadon engedték, de rostélyos börtönét mai napig
 65 15|          egészségeért, jóvoltáért.~De biz annak az imádságnak
 66 15|     szintén az õ gondjaikra bízok. De ha valamely okból nem akarná
 67 15|       mintha kákán csomót keresne, de végül így szólt:~- Az egész
 68 15|       olyan világos, mint a nap.~- De hát mégis mivel vették rá
 69 15|        hitetlen mosolyok támadtak, de a király komoly maradt.~-
 70 15|         szádvárit - felelte mohón, de jámbor arccal Márton fõnök, -
 71 15|            hogy talán félrebeszél.~De a király alig engedett idõt
 72 15|            a szádvári uradalomnak, de ne feledd soha, hogy e derék
 73 16|      váránál.~Ott járt a tatár is; de igaz, hogy el is ment onnét,
 74 16|        pedig rájuk adta az áldást, de hogy addig is, míg a lakodalom
 75 16|         teszem a kezem tûzbe érte, de meglehet, hogy azóta jött
 76 16|          megrohanták és feldúlták, de csakhamar ismét fölépült.~
 77 16|       emberei, ugyanazon a helyen, de már elkéstek, mert a vár
 78 17|         nyiltál:~Történet könyvébe~De sok szépet irtál.~Hát igaz,
 79 17|      viszontagságos története van, de mind az egészet feledékenységbe
 80 17|        küzdõ daliák kiomlott vére, de egyet se több vér, mint
 81 17|     fejemmel játszom, ha beszélek, de azt is tudom, hogy a lelkemet
 82 17|           az igazságot megtalálni.~De meg is találta. Mikor a
 83 18|           csapatjával jó zsoldért. De a barátság csak addig tartott,
 84 18|        vezér, - van egy jó eszmém, de egy kicsit vakmerõ.~Éppen
 85 18|         amire azt mondtátok, hogy „de jó volna itt lakni!” Hát
 86 18|            vagy otthagyja a fogát. De akármi essék, ezt a várat
 87 18|         csehek tûrtek egy darabig, de Svehla elõre látta a borzasztó
 88 18|          állásban fogsz meghalni”.~De beteljesedett a másik is,
 89 19|        lépett be, porral lepetten, de vidáman.~- Fogadj Isten, -
 90 19|      vendéget hozzá ültette volna, de bezzeg jól is laktak aztán
 91 19|            kancsó visszajött tele, de a mente ott maradt. A vendég
 92 19|             Pál diák mosolygott.~- De bizony én vagyok véletlenül.~
 93 19|           a fõurak felé fordulva - de abból ti nem esztek, az
 94 19|         ételeket, Venetur barátom.~De már erre a nagy kegyre csakugyan
 95 19|    hozzáfogott egy vár építéséhez. De bíz aztán azt csak a felesége
 96 19|           is megtörtént? Ki tudja! De ha mind a kettõ igaz, akkor
 97 19|        Híre nincs a történelemben. De hát egy tál lencséért bizony
 98 20|       részét az óriások építették.~De az óriásoknak segítettek
 99 20|      rohant volna a fiskálishoz, - de mikor még az ördögök ott
100 20|          volna az egymás üzleteit.~De ha az ördögön is kifogott
101 20|           a fõúri lányok gúnyosan.~De ijedt sikolyra vált a kacagás,
102 21|            visszafoglalni trónját, de Bátor Opos hõsiessége megtartotta
103 21|          átok alá vetette ezekért, de az átok nem igen ártott
104 21|            engedményt teszek neki. De csak egyetlen egyet.~- S
105 22|            várat adott Pohárosnak, de azon föltétellel, hogy azt
106 22|           Poháros Péter kezeibe, - de persze uradalom is volt
107 22|           Jánosné Berzeviczy Anna. De amint kiszabta a formáit,
108 22|        lovacskát mégis elfogadják.~De akitõl Mátyás szívességet
109 22|          törvény megvolt, az igaz, de megvolt, mint mindig, a
110 23|         akit a törökök elraboltak, de aki azokat útközben, amíg
111 23|     apróság minden várral történt, de nem mindeniknek adhatunk
112 23|            Misékkel fogják védeni.~De késõbb a legfontosabb hadiponttá
113 23|           szükségem a csapataikra.~De ezzel az elhamarkodott lépésével
114 23|         vérontás közt visszavette.~De úgy volt megírva a csillagokban,
115 24|         gázolt át Árpád a lovával, de forgatagos helyre jutott
116 24|       kezdve minden föld a tied!~- De meddig? - vágott közbe az
117 24|       elköltözött végkép Patakról.~De a csóka bizony nem bírt
118 25|          semmi bántódása nem esik.~De alighogy kitették lábukat
119 25|     városát szereti, helyt álljon, de csak igen kevés fegyveres
120 25|      szétszaladtak, amerre láttak, de leginkább Temesvár felé,
121 25| ügyességöket elõvették a bajvívók, de csak nem bírtak egymásban
122 25|        Hubias rettentõ csapásától. De Kis Kampó sem volt rest,
123 25|    vitézekrõl csurgott a verejték, de vér nem, míg végre Kis Kampó
124 26|            sokszor maguknak éltek, de okvetlenül a királynak haltak.
125 26|        Salamon tornyának” nevezik.~De legjobban szerette ezt a
126 26|            a királyfiaknak rohant.~De szerencsére felugrottak
127 26|          Itt vagyok, fogjatok meg, de ne beszéljetek annyit.~Így
128 27|      koránál magasabban szárnyalt.~De hát Hunyadi János cselekedett
129 27|      fejében Thököly Imrének adta.~De Zólyomi Miklós sem pihent
130 27|          viszontagságot állott ki, de megaláztatást csak ennél.
131 27|         sokszor járta már a végét. De hatalmas megalkotója olyan
132 27|       mentette volna meg Hunyadot, de a mûvészet lehellete parancsolón
133 28|          Megalkudtak az összegben, de a török ifjú még így szólt
134 28|           odaadom nemcsak Fatimet, de valamennyi rabot ingyen.~-
135 28|           Vized már van Szapolyai, de szíved nincs.~A Szapolyaiak
136 28|           az egyik, sem a másik, - de mégis könnyebb volt Illésházynak
137 29|        alatt: legyen a vár a tied, de viselje az én nevemet.~Ez
138 29|          lett halhatatlanná Beckó. De a mesének folytatása is
139 29|         basa arra kalandozó hadai, de Bánffy Kristóf benn a várban
140 29|       maradt.~Lassankint rom lett; de olyan rom, amely még ma
141 30|        adta oda Zsigmond király... de nem vágunk a krónika elé,
142 30|    mulatságos, még ha nem igaz is.~De igaz is lehet. Én legalább,
143 30|           és Gács.~Nos, igen szép, de mégsem egészen valószínû,
144 30|         volt; kevesebbe is került, de némi üggyel-bajjal bizony
145 30|         sebesen, ahogy a ló bírta, de mire hazaért Budáról Somogyba
146 30|      maradnak a ti kegyelmetekbõl, de nevük örök idõkre elenyészik,
147 30|           megtaláljuk hamarjában - de ahol látom ni elõcsillanni...
148 31|           képek tolódnak egymásra.~De Fogaras, pusztán, mint épület,
149 31|         Építhette Apor eredetileg, de a többi gazdák is toldották,
150 31|        nevezte ki Erdély vajdáivá, de rövid idõre rá Ferdinándhoz
151 31|       ostromot megkezdte Bala bég, de csakhamar belátta, hogy
152 31|        sokat tudott róla beszélni, de egyszer mégis kikottyantotta:~-
153 31|            mégis kikottyantotta:~- De hát mire való mindez néked,
154 31|      kétkulacsos ember õ kegyelme; de éppen ilyen kellett most
155 31|       elmenni” - üzente Majláth - „de mivel biztosítasz, hogy
156 31|            ez a nap az égen jár, - de nem kötelez immár semmi,
157 31|     lovakon sietett haza Prágából, de akkorra már meg volt választva
158 31|           hûségre bírni a pártost, de Békés egyre dacolt, míg
159 31|           tartott a kemény ostrom, de most az egyszer sikerrel -
160 31|    trónkövetelõ.~Kifutott Prágába, de nemsokára visszatért még
161 31|            Apaffy Mihály haláláig. De csakis fejedelmeknek való
162 32|           Egerre fájt az Ali foga, de elõbb Egernek a segítõ várait
163 32|          gyenge hely.~- Igen uram, de ez nekem az örökségem. Beláthatod
164 32|     gyávaságot, arra nem biztatja, de mire való az oktalanság
165 32|           fogadta.~- Az ég hozott, de Ali küldött.~Átadta az üzenetet
166 32|           üzen kegyelmed Alinak?~- De igen. Naplemente elõtt ott
167 32|              Menjünk a másvilágra, de egy-két törököt mindegyikünk
168 32|        találta. Féltérdre rogyott, de a kezének nem volt semmi
169 32|         Aliék vonultak be a várba, de a törökök savanyú arcot
170 32|         csikart, rúgott, harapott, de hasztalan. A basa parancsát
171 33|            az elõkelõ szalonokban, de mi ez mind a várakkal való
172 33|         szintén halállal lakoltak.~De a szikra még mindig ott
173 33|       pedig az Izabelláé: a kígyó.~De ha százszor erõsebb lett
174 33|          várnak is és lerontották, de nem valami nagy szerencsével,
175 33|  lebontatta.~Romjai ma is állanak, de a székely már nem bánja.
176 34|            szakácsné elvörösödött, de csak egy percre, pergõ nyelve
177 34|          egy-egy morzsa mindenütt. De összerakva mégis a multak
178 34|          hazavinni a gyermekeinek, de még akkor nem voltak. Bezzeg
179 34|         szegényeknek alamizsnát, - de a koldusasszony két gyermekét,
180 34|           férjének mindent bevall, de bátorsága hiányzott.~A kis
181 34|      manapság oklevelet szerezni.)~De ehelyett az elsõ ünnepélyes
182 34|        császár részére elfoglalta, de 1528-ban visszakapták.~A