Fejezet

1 1 | volna. Nagy õsök arcképei soha sem függtek a falakon, büszke
2 3 |   15-én.~A selmeci várnak soha sem volt valami különös
3 9 |  övé nem lehet, ne legyen soha többé senkié.~Azóta aztán
4 15| uradalomnak, de ne feledd soha, hogy e derék férfiak önzetlenségébõl
5 23|  lerontatta a várat: hogy soha többé ne lehessen másoké.~ ~
6 25| uram, ha ezek haza érnek, soha többé Szeged a tied nem
7 32|  átdöfte. Ne üljön azokon soha ellenség.~Majd kiválasztott