Fejezet

 1 1 |      vasbilincs függött a falon. Hát bizony ezeket sem kedvtelésbõl
 2 1 |        te az ördöghöz fordultál, hát nagyon is természetes, hogy
 3 2 |        nyujtott. Nosza, elõ kell hát keresni az ország legboldogabb
 4 2 |         sürgetni kezdték:~- Jöjj hát velünk rögtön a királyhoz,
 5 2 |    alkalmas a szikla, hasogatják hát és szállítják mindenfelé;
 6 3 |     idõkben menhelye lehet majd, hát engedje meg neki a magisztrátus;
 7 3 |          egyszer Selmecre bejut, hát akkor mit védjen már a selmeci
 8 4 |         nem alázkodhat, óhajtaná hát kegyelmedtõl, ha apródonkint
 9 4 | szemrehányóan Lábatlan Gergely - hát hol az ellenség, amirõl
10 4 |       érti-e már?~- Hogy-hogy?~- Hát úgy, hogy ez a vár a Szilágyi
11 5 |     Mondj akármilyen összeget.~- Hát jól van, - mondta Serédy
12 5 |  kegyelmednek.~- Miféle pénzt?~- Hát a vár és az uradalom vételárát,
13 6 |         borral kevertette.~Hanem hát én ennél okosabb embernek
14 6 |         volt a likavai uradalom.~Hát a vár?~Azt lerontatta II.
15 7 |        nagyon szerették a követ, hát így szólott:~- Nem adom
16 7 |          követ a tehénért sem.~- Hát tudod mit - mondta az izmaelita -
17 7 |         mert megölik érte, hanem hát ha már így van, elviszi
18 9 |         a történelem.~Csapjuk el hát a történelmi adatok száraz
19 11|        enni, nem iszik. Öntsetek hát belé lelket, ha tudtok,
20 11|       toporzékolva dühében.~- No hát ott a két füle - szakította
21 12|         és vagyonvesztést.~Hanem hát a feje jó helyen volt Balassának,
22 13|      védelem lehetetlenség.~- De hát mit csináljunk? Fölvonassuk
23 13|     Érti-e?~- Megértettem.~- No, hát lássunk hozzá.~A vérpad
24 13|       megelégedetten mosolygott. Hát még mikor aztán sorba jöttek
25 15|     semmi földi vagyonra, hagyja hát a jószágait a vörös barátoknak.~
26 15|        világos, mint a nap.~- De hát mégis mivel vették rá kegyelmetek
27 15|      szádvári uradalmat akarják, hát akkor annak kell lennie
28 17|    könyvébe~De sok szépet irtál.~Hát igaz, írt sok szépet, hanem
29 17|     amint a várat körülnézték. - Hát a szobáim, kamaráim milyenek?~-
30 17|        Igenis az én kedvemért.~- Hát kicsoda kegyelmed voltaképpen?~-
31 18|       Majd hangosan így szólt:~- Hát eredj, nem bánom. A kedvetlenül
32 18|         a csapatjához fordult:~- Hát tudjátok-e mit gondoltam?
33 18|          de jó volna itt lakni!” Hát lakjunk itt. Búza, fa, széna,
34 19|      Nekünk amúgy is jó. Megállj hát egy kicsinység, kiszaladok
35 19|      Venetur parolát adott rá.~- Hát hol lakol ott, szógám, és
36 19|          csinálnak Apor uraimék, hát a szép Damokos leány férjez
37 19|            förmedt fel Venetur - hát mi ez? - Majd zavartan,
38 19|      közben a fõuraknak.~Azok is hát Veneturhoz járultak s nehéz
39 19|           Veneturné várának”.~Ez hát a székely mondák szerint
40 19|        nincs a történelemben. De hát egy tál lencséért bizony
41 20|        meg a hófehér fogsorát.~- Hát a hegy aranyért, völgy ezüstért
42 20|         szép nagyasszonyom!~- No hát jól van~Kivett a zsebébõl
43 20|       morogta magában Botházi. - Hát te, kedves húgom? - tudakolta
44 21|         s ott várta be: mi lesz?~Hát az lett, hogy az igazi király
45 21|       mondta:~- Egyezkedni akar? Hát jól van, kössük meg a békét.~-
46 22|        erõt adnak, mint egy vár, hát te is adj nekem egy várat.~
47 22|  uradalom is volt hozzá, Poháros hát nem nagyon bánta a király
48 25|  Tisza-Duna közti vidékre vásik, hát négytagú hódoló küldöttséget
49 26|    hányták törvénytelenségeit.~- Hát mit akartok velem tenni? -
50 27|         magasabban szárnyalt.~De hát Hunyadi János cselekedett
51 28|        mit váltok ki.~- Nézd meg hát elõbb a portékát.~Levezette
52 28|     felelte ridegen Szapolyai.~- Hát mid nincs?~Szapolyai nevetett.~-
53 28|      Trencsént. Kegyelmedé volt, hát nem adhatom én sem másnak.”~
54 29|    felbosszantotta Stibort.~- No hát kívánj valamit!~- Jól van,
55 30|          violaszín pecsét alatt. Hát még a Zsigmond idejében?
56 30|    gyûltek a hadak a zászló alá.~Hát mondom, háborúra készült
57 30|   nyeregbe roppant számmal. Mert hát úgy volt felállítva a kérdés „
58 30|         napot kedves hugocskáim. Hát ehhez is értenek kegyelmetek?~-
59 31|      csakugyan szerencséje volt, hát mindegyre merészebb lett
60 31|       mégis kikottyantotta:~- De hát mire való mindez néked,
61 31|         kedélyesen megkötözni.~- Hát ez az esküd? - ordította
62 31|       jellememben kételkednél.~- Hát a kezesek? - hörögte Majláth.~-
63 32|         két szõke fiúcska.~- Jó, hát maradjatok, kedves cselédkéim! -
64 32|          azt ugyan nem láttam.~- Hát én sem mondhatom el a lábnak,
65 32|       vagy?~- Német vagyok.~- No hát csak maradj itt a táborban;
66 34|          nem árulom, hadd legyek hát én az utolsó Krucsay.” Nem