Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Mikszáth Kálmán
Magyarország Lovagvárai

IntraText - Concordances

(Hapax - words occurring once)


1190-belen | belep-egyen | egyes-fegyv | feher-gyula | gyuru-iszik | iszon-kisza | kisze-levez | levo-morva | morzs-oszlo | oszta-somly | somog-templ | tempo-varke | varki-zugta

     Fejezet
2504 17| hatszáz leányt öletett meg iszonyú kínzással. Irtóztató ez, 2505 32| vizet, a várak eme becses italát.~1552-ben Ali, a vitéz budai 2506 22| volna.) Terményekben és italokban ellenben elfogyott 165 gönci 2507 31| sátorába. Egész nap etették, itatták nagy fejedelmi bõkezûséggel, 2508 13| de még egy ellen sincs ítélet.~- Hm, azt én nem tudhatom. 2509 13| az egyik részében halálra ítélt közönséges gonosztevõk, 2510 7 | jelent meg, számûzetésre ítélték s ellene Detrik és Pukheim 2511 19| Nagy, meleg barátságot ittak aztán és a vendég meghítta 2512 29| vette a hatalmas vajda. Az ivóterem düledék falain még most 2513 33| címere), néhol pedig az Izabelláé: a kígyó.~De ha százszor 2514 19| Csak tán nem te vagy az izé... a király?~Pál diák mosolygott.~- 2515 31| nikápolyi basát, Bala béget, az izgága fõúr ellen. Majláth ismét 2516 5 | egyenkint vizsgált meg egyre izgatottabban minden aranyat. Mind igazi 2517 5 | nem volt egy híjja sem. Az izgatottság annyira erõt vett a különben 2518 19| vagyok.~- No, akkor ide izibe a tálhoz, szógám. Hanem 2519 22| uraimék. Az udvariaktól íziben megtudták a János herceg 2520 14| képszobrát. Thurzó Ferenc ízléses díszítõ építéseit még most 2521 27| középkor fényét, mûvészetét és ízlését.~Szinte megismerni, ki mit 2522 10| birtokába került s azok a saját ízlésük szerint folyton hozzáépítgettek 2523 19| legfinomabb tokaji borokkal.~Ízlett is Veneturnak minden.~- 2524 4 | várudvarra:~- Itt a török! Jaj, itt a török!~- Nosza fegyverre 2525 20| nyílásra lépdelt és ráakadt a jajgató leányokra, akik a Zeta kincseit 2526 20| õgyelegnek, nagy sírás-rívás jajjait hallják azóta a hegy gyomrából.~ 2527 1 | felesége élt.~Kétségbeesetten jajveszékelve borult reájok.~- Minek sírsz, - 2528 8 | röpködött a magyar lobogókon...~Jaksics támadta meg a várban a székelõ 2529 31| megkörnyékezte, elhitette a jámborral, hogy elõbb-utóbb elfogják, 2530 31| Azok bizony egyszerû janicsárok, akikért nem érdemes búsulni.~ 2531 27| kidudorodások, ezek Hunyadi Jánoséi.~A rendetlen, összegyömöszölt 2532 22| beteg hálószobájába.~Amint Jánoska odapillantott a lóra, legott 2533 22| Végre az az ötlete támadt Jánosnak:~- Küldjünk fel egy zsák 2534 22| selyemszövetbõl a zsákot a szép Kapy Jánosné Berzeviczy Anna. De amint 2535 27| Mátyás király fiára, Corvin Jánosra hagyta, aki itt tartotta 2536 4 | sógorától, a nagy Hunyadi Jánostól kapott.~Ahol mint úr járt-kelt 2537 17| is összefogatta s 1611. január 7-én kivégeztette Furkó 2538 11| amelyet a vár alatt folyó Jára vizében megitatott.~Egy 2539 20| Rapsonné. - Ülj veszteg. Öt óra járásnyi föld az, innen a kalapodig.~ 2540 2 | elhozta már a hír, hogy mi járatban vagytok. Ne menjetek tovább 2541 4 | Egyszer, amikor odakünn járkált, nagy lihegve és ijedt arccal 2542 12| hitet, hogy ezek rosszban járnak.~S mikor vacsora után Schramm 2543 3 | megpillantották az angyal alakjában járó ördögöt, sõt még akkor is, 2544 18| Várban lakok, bocskorban járok.”~A szõke Vág folyam csupa 2545 4 | Jánostól kapott.~Ahol mint úr járt-kelt azelõtt, most ott rabul 2546 19| vakarta.~- No, még így sem jártam életemben. Ejnye, ejnye!~ 2547 25| legyen valami nyoma, hogy itt jártunk.~S ezzel beugratott Csella 2548 1 | ebbõl is, hogy már közel járunk Brassóhoz!)~Kõhalom helység 2549 15| miután elõbb letette a jászói kolostorban az említett 2550 26| meghatalmazottjai. A hadi játékoknak s az udvari ünnepélyeknek 2551 34| Simonhoz.~Abbahagyatta a vitézi játékot s fölhivatta magához. A 2552 20| papa, milyen kedves kis játékszert találtam”.~A Karsfal melletti 2553 34| ostorhegyre valót.~Szerette volna játékul hazavinni a gyermekeinek, 2554 20| torjai várúr leánya lent játszadozott a völgyben s a kötényébe 2555 7 | odaadta a gyerekeinek, hogy játszadozzanak vele.~Késõbb észrevette, 2556 7 | követ, hogy lesz vele játszani a királyi gyerekeknek.~Béla 2557 9 | s útközben osztogatta a javadalmakat. Ez a szép völgy azé, ez 2558 7 | s miután emiatt rengeteg javaitól megfosztották, ide Magyarországra 2559 15| Aszerint látom el földi javakkal, amint céljaihoz és személyes 2560 2 | megbetegedett. Doktorok, javasasszonyok, kuruzslók jártak messze 2561 29| senki sem lakott, senki sem javított semmit többé. Villám ha 2562 18| ott magát, megerõsítette, javíttatta, mintha örökre az övé lett 2563 26| királyaink, ami a legféltettebb javuk volt: a koronát és a kényes 2564 28| kétségbeesetten.~- Kicsoda?~- Az én jegyesem, Fatime.~- Nem, a feleségemnek 2565 28| fogadták mesés pompával Mátyás jegyesét. Itt jegyezte el magát Szapolyai 2566 16| szokásba karikagyûrûvel jegyezni el a menyasszonyt.~1614- 2567 17| egy akkori eléggé hiteles jegyzék szerint.)~1610-ben éppen 2568 30| kitöröltetik a nemesek jegyzékébõl, s a két családnak a ti 2569 21| azt Hahóty János városi jegyzõ leírja hivatalos jegyzõkönyvében, 2570 21| jegyzõ leírja hivatalos jegyzõkönyvében, hogy sáskák jövének Nyitrára, 2571 13| magát a csausz és aláírta a jegyzõkönyvet, hogy az õ jelenlétében 2572 18| tudósította elõre megállapított jeladással, tárogatóval vagy kürttel.~ 2573 22| nem mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta van a halál 2574 18| Tudok uram.~- Mibõl? Égi jelekbõl? Az nem ér semmit. Az égnek 2575 25| meghallotta, hogy Hubias aga is jelen van Szeged ostrománál.~Elindultak, 2576 27| százféle ablakokra, hogy nem jelenik-e meg valamelyikben Hunyadi 2577 13| jegyzõkönyvet, hogy az õ jelenlétében eleget tettek a felséges 2578 31| vajdákat s minthogy nem jelentek meg védekezni, hûtlenségi 2579 22| orcáin.~Nyomban szaladtak jelentéssel a királyhoz: hogy a kis 2580 16| vagyonelkobzást és számüzetést jelentett. A lázadó engedetlen várurak 2581 32| türelme, midõn sátrában jelentkezett Piger nevû oroszfalvi varga.~- 2582 25| Lassankint veszteni kezdte hadi jelentõségét is a szegedi vár, amelyet 2583 7 | Krasznahorkán. A harcos idõk jeléül legfeljebb néhány ócska 2584 31| mert nem szeretném, ha a jellememben kételkednél.~- Hát a kezesek? - 2585 18| kellett engedélyt kérni. Õ jelölte ki a helyeket is. S ez már 2586 25| volt építve a szelídség jelvénye, a híres kõbárány, a leghajmeresztõbb 2587 32| Allah”, egyre halkabban aJézus”, míg végre teljesen elhalt 2588 29| legény, vagy bárkinek a jobbágya, azt befogták és tíz napig 2589 4 | hogy sütötte, fõzte neki a jobbnál jobb ennivalót.~Sõt szakács 2590 14| hegy az Árva folyó egyik jobboldali mellékvölgyébõl emelkedik 2591 32| DRÉGELY~ ~~Szép helyen áll. Jobbra az egymást sûrûn váltogató 2592 32| kezének nem volt semmi baja; jobbra-balra osztogatta vele a sebeket.~ 2593 24| Mikor már a fickó aranyai jócskán fölszaporodtak, agyonütötte 2594 2 | megörültek és sürgetni kezdték:~- Jöjj hát velünk rögtön a királyhoz, 2595 13| fel kegyelmed azonnal és jöjjön ki az udvarra, ahol a szekér 2596 32| vezér - mert nehéz napok jönnek, nem nektek, gyermekeknek 2597 20| aranyért, völgy ezüstért jöttél?~- A szerzõdés szerint, 2598 20| kincseit õrzik ott.~- Miért nem jöttök ki a napvilágra? - kérdezte 2599 21| rémtett láttára a következõ jövendölésre fakadt:~- Két szeme volt 2600 21| jegyzõkönyvében, hogy sáskák jövének Nyitrára, ami különös tünemény 2601 19| megtartotta a szavát, a jövõ tavaszra elindult Budára, 2602 30| alatt lesz folytatása a jövõben.~Így lettek a Berkészi István 2603 23| szabadságnak dörgve vívom jogait.~Rákóczi leveretése után 2604 13| parancsot kaptam, hogy ide jõjjek.~- Az lehetetlen. - Rab 2605 30| hogy a két lovag sátrunkba jõjjön.~Nemsokára két alacsony, 2606 31| apró-cseprõ cselekedetein. Jóképû ember-e? Szeret-e csinosan 2607 30| Csak a diadal-lakomára ért jókor.~A fényes gyõzelem örömmámorba 2608 13| ozmán uralom fénykorában egy jókora török csapat, amirõl ijedten 2609 18| olvasztott zsírt inni (mert ez a jólét netovábbja a cseheknél)!~- 2610 18| dolgunk van idekünn. Ráérünk jóllakottan bevárni, míg õk kiéheznek.~ 2611 18| Beteljesedett a cigányasszony jóslata: „magas állásban fogsz meghalni”.~ 2612 34| Krucsay.” Nem is lett a jóslatból semmi.~Palota várában (ahol 2613 18| fogsz meghalni.~Ezzel a jóslattal körülbelül meg volt elégedve 2614 18| szipirtyó, erre, erre! Tudsz-e jósolni?~- Tudok uram.~- Mibõl? 2615 18| csalárd.~- Én a tenyeredbõl jósolok.~- A tenyér? Az más. Az 2616 15| földi vagyonra, hagyja hát a jószágait a vörös barátoknak.~Addig 2617 30| lesz a táborban, fejét s jószágát veszti.~El is ment mindenki 2618 28| kettõ készpénz; mert a lábas jószágnak ára van és a rabokat 2619 22| Kölcsönöket szedegetett fel, jószágokat csereberélt, úgy, hogy valamit 2620 28| zsákmánnyal tért meg. Sok lábas jószágot és törököt fogott. Mind 2621 15| imádkoztak a fõúr egészségeért, jóvoltáért.~De biz annak az imádságnak 2622 7 | engedd meg királyom, hogy hét juhaklot építhessek magamnak a földeidre.~ 2623 7 | érte.~Szeget ütött most a juhásznak a fejébe ez az ígéret s 2624 7 | tagadta volna meg a király a juhásztól?~Hazament a juhász s hét 2625 1 | voltam fogva, 1678 die 25 julii”.~Ki volt Bánfi András, 2626 27| Ezt tehát megértsd.~1667 június 15-én~Kara Musztafa, kaimakám.~ 2627 13| suhintott egyet és leesett Juon feje.~A csausz pedig felírta 2628 13| aztán elõvezették Valics Juont, aki az apját gyilkolta 2629 23| Nunc libertatis vindico jure boans.~A haza pénze valék, 2630 7 | Franciscus Bebek me ferri jussit 1547”. („Bebek Ferenc hozatott 2631 32| seregét, hogy ide is, oda is jusson belõle:~- Menjünk a másvilágra, 2632 16| istállóimban és azt válasszátok jutalmul, ami a legjobban megtetszik.~ 2633 13| legbiztosabb útja a pokolra jutásnak.~A vár a Báthoryak idejében 2634 3 | kincseit védték, hogy oda ne juthasson az ellenség.~De ha egyszer 2635 4 | egy óra hosszat tartó úton juthatni fel. Erõs falak s rengeteg 2636 30| Csodálkozásában alig tudott szóhoz jutni az uralkodó, majd végre 2637 20| De ijedt sikolyra vált a kacagás, mert irtózatos bömbölés, 2638 22| integetni. - Ne csina, ne! - Kacagott, tapsolt s pirosság ömlött 2639 20| ahhoz ugyan nincs ereje, - kacagtak a fõúri lányok gúnyosan.~ 2640 25| paloták emelkednek helyén és kacéron nézegetik magukat a szõke 2641 20| néphagyományban élnek, forognak - kacsalábon.~ ~ 2642 27| június 15-én~Kara Musztafa, kaimakám.~A jámbor természetû Apaffy ( 2643 15| gondolkozni kezdett, mintha kákán csomót keresne, de végül 2644 20| kevély fészket. Egy bûvös kakas és macska hordta föl neki 2645 31| uram sok várban, sok hadi kalandban megfordult és szakember 2646 12| nagyobb, említésre méltó kalandok nélkül suhant el a szép 2647 6 | jött be valami Douch nevû kalandor gróf, akit legott nagy birtokokkal 2648 7 | jöttek evégbõl hozzá ravasz kalandorok, belátta, hogy a követ nem 2649 31| sok nagyravágyás és erõs kalandortermészet szorult.~Békés bejött Erdélybe, 2650 27| Bethlen-leány (Katalin) révén, aki a kalandos Zólyomihoz ment férjhez, 2651 29| Ibrahim budai basa arra kalandozó hadai, de Bánffy Kristóf 2652 20| járásnyi föld az, innen a kalapodig.~Pedig éppen csak abban 2653 20| mint újat venni a tordai kalaposnál.~(Bezzeg milyen utak voltak 2654 29| sikerül a várat bevenniök, kalapot emelek kegyelmetek elõtt.”~ 2655 4 | várnagy uram mindig levett kalappal beszélt a rabbal s bizony 2656 25| talált. A szegedi polgárok kalmárnépek voltak, nem igen értettek 2657 18| fejére helyezte vezéri tollas kalpagját, hogy a vár népei rögtön 2658 13| egész a kócsagos, bogláros kalpagokig, csalmákig. Fölséges szattyán 2659 24| katolikus szent, a késõbbi kálvinista fészekben. Hosszú ideig 2660 22| volt akkoriban Kapy András, kamarai gróf; ezzel szûrte össze 2661 17| körülnézték. - Hát a szobáim, kamaráim milyenek?~- Bizony elég 2662 16| váramban, termeimben, kincses kamrámban, istállóimban és azt válasszátok 2663 8 | kezébõl kilövöldözték a kanalakat.~A török urak végre is elunták 2664 13| ítélõmester és Krista Mihály, a kancellista; egy pár udvari drabant 2665 19| kezében meg a kancsót.~A kancsó visszajött tele, de a mente 2666 19| alatt, a másik kezében meg a kancsót.~A kancsó visszajött tele, 2667 18| kezére, ha igaz az apiros kantár, fehér dolog.~A várépítéshez 2668 12| erdõcskével, hímes rétjeivel, kanyargó patakjával. Fent a sziklaorom 2669 32| hegyek, amelyek félkörben kanyarodnak le a csabragi hegycsoport 2670 32| megfogták az oroszfalvi vargát, kapálódzott, csikart, rúgott, harapott, 2671 12| vendégelte meg, fent pedig a kapitánynak csapott pompás vacsorát.~ 2672 7 | koronáé lett a vár és királyi kapitányok védelmezték. 1575-ben Andrássy 2673 7 | Péter uramat találjuk ott kapitányul, aki Erdélyben valami praktikába 2674 4 | adom, hogy nincs szándékunk kapitulálni.~Kis vártatva felszaladt 2675 22| visszahítta Szapolyai Imrét Kapivára alól s a Kapyak békében 2676 22| várnak lett megölõ betûje), Kapivárát is el nem seperte a fenséges 2677 22| hanem magokról neveztékKapivárnaks viszont magukat várukról 2678 27| gazda, egy számadó, kulcsár, káplán és egy diák. Ezek valamennyien 2679 26| várat épített belõle, vagy kapni kellett a királytól, vagy 2680 7 | a csend ott.~A vár egyik kápolnájában üvegkoporsóban egy szép 2681 1 | ismét az Istenhez fordult, kápolnát építtetett, búcsúkat járt, 2682 15| férfiak önzetlenségébõl kaptad vissza.~- Uram király - 2683 18| helyeket is. S ez már bizonyos kaptafára ment: „Menj Nyitramegyébe 2684 22| bevetni.~Szigorú parancsot kaptak a szomszéd megyék, hogy 2685 34| országgyûlésen ismét a Sóváriak kapták meg.~Végre 1547-ben császári 2686 13| munka lesz, mert parancsot kaptam, hogy ide jõjjek.~- Az lehetetlen. - 2687 32| mindegyikünk vigyen!~Õ maga a kapuhoz rohant a legbátrabbakkal. 2688 23| folytak a harcok Érsekújvár kapui elõtt.~Rudolf királytól 2689 11| dörömbölt a varga a vár erõs kapuján, míg végre megjelent a várúr 2690 6 | a maga címerét vésette a kapuk fölé.~Gáspárnak két fia 2691 4 | elcsodálkoztak, mikor a kapukat zárva találták. „Bizonyosan 2692 31| Mikor Majláth kijött a kapun, azok egyenként belépkedtek 2693 32| szegeztette Ali az ágyúkat a kaputoronynak... és igazat mondott a varga, 2694 22| kedveskedni a hercegnek.~Az orvos kapva kapott az ajánlaton. 2695 22| várukról nevezték kapivári Kapyaknak, elhagyván az eddig használt „ 2696 22| elejébe kéredzkedvén, kérték Kapynak nevében kegyelmét s a vár 2697 15| Kincset gyanítanak ott a kapzsiak, kísértetet éjjel a pásztorfiúk, 2698 32| prímások birtoka s igen karban tartják. Bél Mátyás szerint 2699 27| szépségû várból.~Ezek a karcsú tornyok, a csúcsíves építészet 2700 16| kardjaikat és összemérték.~A kardcsattogásra és a Katalin sikoltására 2701 34| királynak is hátához szabdalta a kardját.~Nagy vitéz volt, lantosok 2702 26| Felicián, s berontott éles kardjával a királyi termekbe, ahol 2703 18| A kedvetlenül kihúzott kardnak, jól tudom, úgyis tompa 2704 10| nagy dolga Keresdnek. Tört kardpengéket nem találnak alatta, sem 2705 30| készült a király s a véres kardú heroldok szigorúan hirdették 2706 19| ajtón az ebédlõterembe, ahol karéjban álltak a fényes öltözetû 2707 3 | ezalatt apáca-életet, hanem kárhozatos rossz útra tévelyedett. 2708 16| csináltattak az ötvösnél, a karikába bevésették a saját nevüket, 2709 18| belsõ vár. Mintha egy nagy karikagyûrûbe egy kisebb volna betéve. 2710 16| hogy azóta jött szokásba karikagyûrûvel jegyezni el a menyasszonyt.~ 2711 16| egy arany és egy ezüst karikát csináltattak az ötvösnél, 2712 34| ringatta éhségtõl kiaszott karjain. Ikrek voltak az ártatlanok.~ 2713 26| rútul bántak el szegény II. Károllyal, akit a Forgách Balázs csákányütéseitõl 2714 10| imádkozgatott az ájtatos Károlyi Zsuzsánna, akinek fenn az 2715 30| aki azt kiáltotta a Kis Károlyra rohanó Forgácsnak:~Vágd 2716 4 | kegyelmednek pedig kívül tágasabb.~Káromkodott erre nagyokat Lábatlan, 2717 4 | keletrõl befutó erdélyi Kárpátok az aradi rónákba vesznek.~ 2718 26| végpontnak a vár. A középkori karriérhez mintegy hozzátartozott: 2719 20| játékszert találtam”.~A Karsfal melletti török várban bûvös 2720 32| helyet, ahonnan, mint a kártyavár, rögtön összeomlik.~- Jól 2721 22| míg ellenben a gyengébbek kastélyaira ráfogták, hogy azok várak 2722 5 | és sokat idõzött a zborói kastélyban, ahol az udvaron a híres 2723 23| a csatatérrõl, s kétélû kaszáját, amellyel viaskodott, tölgyfakoszorúval 2724 15| vadászházam a hozzá tartozó ötven kaszás réttel, és a kis erdõcskével 2725 23| s címerébe adta a kétélû kaszát. Sempthe várát 1657-bõl 2726 29| fia lakodalmát is Széchen Katalinnal. Egy álló évig és egy napig 2727 16| kérdé a várúr - Klárit vagy Katalint?~És bekiáltotta a lányait.~ 2728 30| maradékai asszony neve után Kathák, a Berkészi Balázs uraimé 2729 24| királykisasszony is: valóságos katolikus szent, a késõbbi kálvinista 2730 32| kétségbeesetten védelmeztek Szondy katonái, kis idõ mulva összeomlott, 2731 32| maga alá temette Szondy sok katonáját s legvitézebb alvezérét, 2732 32| a várkapitány feje!~Ali katonásan tisztelgett a fejnek.~- 2733 34| is él.)~1525-ben Sóvárt Katzianer János generális a Zápolya 2734 22| természetjátéka, nem nagyobb mint egy kecske; sokkal olcsóbb mégis kis 2735 20| lovagolgattak a Gellért-hegyre, kecskebak, esetleg varangyos béka 2736 22| Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában van egy törpe 2737 22| lovon.~A kis lovat megvették Keczertõl s két csatlós, két követ, 2738 34| jót nevettek, hogy milyen kedélyes tréfa fejlõdik most.~Egy 2739 31| Majláth István uramat, kezdték kedélyesen megkötözni.~- Hát ez az 2740 17| Ugyan? Talán kegyelmed kedvéért?~- Igenis az én kedvemért.~- 2741 15| akarjuk!~- Éppen azért, kedvelt híveim, mert a végrendelet 2742 17| kedvéért?~- Igenis az én kedvemért.~- Hát kicsoda kegyelmed 2743 32| két kis apród, Szondy két kedvence, vetette magát a vezér lábaihoz: 2744 22| törpe lovacskával kívánnának kedveskedni a hercegnek.~Az orvos kapva 2745 24| a hír annyira terjedt s kedvetlenítette a népet, hogy a fejedelem 2746 27| Az újabb idõk nem nagyon kedveznek a váraknak. Szerepük elmúlt, 2747 1 | falon. Hát bizony ezeket sem kedvtelésbõl viselték!~E helyütt az olvasható 2748 32| Elindult Márton pap; Szondy kedvvel fogadta.~- Az ég hozott, 2749 14| azt felelte volna az érsek kegyelemért esdõ szavaira:~„Arva fuisti 2750 28| szólott:~„Bevettem Trencsént. Kegyelmedé volt, hát nem adhatom én 2751 12| derekát, úgy, ahogy most kegyelmedét, fölemelem, így ni s azzal 2752 4 | alázkodhat, óhajtaná hát kegyelmedtõl, ha apródonkint szép szóval, 2753 30| Férjeitek életben maradnak a ti kegyelmetekbõl, de nevük örök idõkre elenyészik, 2754 15| ez igen szép cselekedet kegyelmetektõl, és ritka önzetlenségre 2755 21| forró ólmot öntött. (Ilyen kegyetlen ötletekkel csinálták valamikor 2756 25| kõbárány, a leghajmeresztõbb kegyetlenségek történtek Ráday alatt, aki 2757 29| dáridó. Az elsõ napon nagy kegyetlenséget követett el Stibor: egyik 2758 19| barátom.~De már erre a nagy kegyre csakugyan térdre borult 2759 12| KÉKKŐ VÁRA~ ~~Amennyire a történelem 2760 32| sötét Mátrát. Innen át balra kéklenek a besztercei hegyek, amelyek 2761 26| nem volt Magyarországon. Keleteurópai értekezlet volt Károly királynál. 2762 19| drágakövet, gyémántot, smaragdot, keleti gyöngyöt s megszórta vele 2763 7 | fehérlik messze vidékre.~A vár keletkezését így mesélik kukoricahántás 2764 4 | oltalmazták, ott, ahol a keletrõl befutó erdélyi Kárpátok 2765 13| parancsol õ nagysága?~- Keljen fel kegyelmed azonnal és 2766 33| seb volt valamikor, most kellemes emlék. Régi neve is már 2767 11| mondta - Ghéczy várában nem kellene seperni.~Az asszony maga 2768 31| Erdélyben:~- Hová megy õ kelme? Kerelõ-Szent-Pálra!~ ~ 2769 9 | legyen a leányom a tied.~Így keltek össze Gedõ és Hajnácska 2770 5 | hogy a leveleit is így keltezte: „Datum Zboroviae sub centum 2771 19| füstölt kolbászt hozott le a kéménybõl, megöntötte zsírral s megtrágyázta 2772 13| Erdély legfényesebb nevei: Kemények, Zeykek, Bethlenek.~Midõn 2773 18| szemû fickó a várnépbõl); kémlelte, ügyelte a környéken történõ 2774 6 | helyen inkább szeretnék egy kenderáztatót” - szokta mondani a fejedelem, 2775 30| mondta Apulnak:~- Úgy látszik kendet vezették félre, Apul uram.~- 2776 32| Szondyt értesítgette fehér kendõ lobogtatással az ellenség 2777 28| lagzi, menyasszonyvárás, kendõadás. Itt ment férjhez Mária, 2778 18| a megadás jelét: a fehér kendõt.~ ~ 2779 15| felfáradnak oda, egy-egy ócska kengyelvasat találnak, vagy egy félsarkantyút 2780 15| hogy így a kegyelmetek kénye-kedvére bízza a fiát.~A barát-fõnök 2781 7 | megtartása ezentúl se volt kényelmes dolog. A kuruc csaták nem 2782 8 | hozott Isten”-eket s más kényelmesebb utat választottak maguknak 2783 10| pompaszeretetre mutat, a szobák kényelmesek és fafaragványokkal vannak 2784 9 | után az onnan kitakarodni kénytelen Hasszán bég felgyújtotta, 2785 20| esetleg varangyos béka képében. És égették õket Szegeden, 2786 5 | évben veressék s mind a te képedet viselje. Máskép Isten úgy 2787 31| Béldi Pál. Fényes és szomorú képek tolódnak egymásra.~De Fogaras, 2788 32| Szondy Györgyhöz, az én képemben. Mondd meg neki illõ szavakkal, 2789 33| várakkal való beszélgetéshez képest.~Ezt a nagyúri mulatságot 2790 29| is jól ki lehet venni két képet, egy táncoló medvét a vezetõjével 2791 34| összerakva mégis a multak képét adja.~Most azonban maradjunk 2792 4 | vártatva felszaladt ijedt képpel.~- Nem õk vannak itt, hanem 2793 14| fehér márványból faragott képszobrát. Thurzó Ferenc ízléses díszítõ 2794 26| VISEGRÁD~Ami most a képviselõi „mandátum”, az volt régenten 2795 34| Ahogy várról-várra ugrik a képzelet, mindenütt megvillan egy 2796 4 | jöttek meg Lábatlanék s képzelhetitek, mennyire elcsodálkoztak, 2797 4 | mert nem tudom mit fog képzelni felõlünk.~A királyi küldöttet 2798 11| megvan, de mozdulatlan, nem kér enni, nem iszik. Öntsetek 2799 30| hát úgy volt felállítva a kérdés „fej vagy nyereg”. S a fejét 2800 19| mellém a tálhoz.~- Azt sem kérdezed ki vagyok.~- Mi közöm hozzá. 2801 30| Budára visszaért s onnan, kérdezõsködések szerint, mindenütt a Duna 2802 19| királynál. Csak Pál diák után kérdezõsködjél.~A székely megtartotta a 2803 12| mikor vacsora után Schramm kérdezõsködni kezdett a gazdától a vár 2804 19| leültette, nyájas szavakkal kérdezõsködött a háromszéki dolgokról: 2805 13| Fölvonassuk a csigahidat? - kérdezték az udvari cselédek.~- Hasztalan. 2806 9 | adatok száraz könyvét s kérdezzük meg a regétõl. Annak szabad 2807 34| tornára.~Micbánné legott kérdõre vonta a dajkát s az bevallotta, 2808 18| vannak, sisakos lovag nem kéredzkedik be a felvonó hídnál. A hatalmas 2809 22| zsákkal.~Király elejébe kéredzkedvén, kérték Kapynak nevében 2810 34| elõ:~Egyszer alamizsnát kéregetett egy koldus asszony Sóváron. 2811 13| mondta a csausz - ha õ kerekszámban tíznek mondja amintegy 2812 25| Az odamenekülõ szegediek kérelmére Losonczy rögtön útnak indított 2813 31| gyûjtött sereggel, azonban Kerelõ-Szent-Pálnál csatát vesztett.~Így jutott 2814 31| Erdélyben:~- Hová megy õ kelme? Kerelõ-Szent-Pálra!~ ~ 2815 5 | nagyságos uramöcsém.~- De ha én kérem. Bírni akarom. Mondj akármilyen 2816 10| Azért mondták , hogykeresd”, mert nem lehetett megtalálni.~ 2817 10| János fejedelem sírkövét is Keresden õrzik mai napig.~Szokásban 2818 10| sohasem volt nagy dolga Keresdnek. Tört kardpengéket nem találnak 2819 10| valaki nászútra indul: „Keresdre utazik”.~ ~ 2820 2 | és szállítják mindenfelé; kereskedést ûznek vele a szomszédos 2821 29| lett légyen az lengyel kereskedõ, vándorló legény, vagy bárkinek 2822 28| és odaajándékozta a bécsi kereskedõjének, Henkl Lázárnak.~A Csák 2823 15| kezdett, mintha kákán csomót keresne, de végül így szólt:~- Az 2824 30| bujdokolnak.~A somogyi várispán kerestette is darabontjaival a két 2825 17| lesz többé se házasság, se keresztelõ.~- Hogy-hogy? - kiáltott 2826 32| akarta, kemény katonának, keresztényeknek, magyaroknak.~Most aztán 2827 3 | hogy becsületes polgárok keresztet vetettek magukra, mikor 2828 20| Zeta fia is fölvette a keresztséget. Apja értesült errõl s midõn 2829 27| le egészen Deák Ferencig, keresztül-kasul nyitogathatjuk, fürkészhetjük 2830 28| egymásra dõlnek körös-körül keretnek, míg végre Kosztolnánál 2831 33| említeni õket, hogy arcukba kergesse a vért.~Sokáig nem lehetett 2832 34| legyen nyugodalmad. Szolgák, kergessétek el!~Az elkergetett asszony 2833 11| pedig nem tudtok, akkor én kergetem ki a tiéteket belõletek.~ 2834 7 | szétverték õket s egész Rozsnyóig kergették, ágyúikat és hadi felszereléseiket 2835 20| boszorkány-asszonyáról rengeteg monda kering a nép közt.~Milyenek is 2836 31| észjárású ember volt. Valahol kerített magának egy fickót, aki 2837 7 | s tetszésére bízta, hogy kérjen tõle valamit.~- Csak azt 2838 18| királytól kellett engedélyt kérni. Õ jelölte ki a helyeket 2839 3 | Sereglettek is a Roasel-házba kérõk mindenünnen. A nagy örökségnek 2840 20| Tordáig; alkudjunk meg, mit kérsz érte?~- Mit ígérsz szép 2841 18| gazdasági épületek és a kert. Itt szokták tartani a hadgyakorlatokat 2842 31| Balassa megijedt. Kegyelmet kért. Meg is kapta. Majláth ellenben 2843 6 | ékesítette fel a várat. Kerteket csinált ott nagy költséggel. 2844 6 | várkisasszonyok sétáljanak a kertjében s esténkint kihajolva az 2845 19| Isten, - szólott a gazda - kerülj beljebb, ha fáradt vagy, 2846 32| Sok idejébe fog a basának kerülni, hogy most nem ér.~- 2847 27| ezerkétszázkét forintba kerültek évenkint.~Talán fölösleges 2848 26| asztaltól s felkoncolták a vérig keseredett öreget, mielõtt esetleg 2849 1 | kiszabadításoddal.~Helvig úgy el volt keseredve, hogy csakugyan megfogadta 2850 4 | rabul kellett élnie. Mégis keserû sors!~Ámbátor igyekeztek 2851 33| fel a saját szégyenüket. Keservesen esett ez a téglahordás.~ 2852 10| várról egy régészeti albumot készíteni”.~A vár az Árpádok idejében 2853 28| törököt fogott. Mind a kettõ készpénz; mert a lábas jószágnak 2854 32| gyermekeket.~- Ti pedig készülõdjetek fel és hagyjátok el a várat, 2855 32| nevemben, hogy én a halálra készülõdöm, nevelje két kis apródomat 2856 31| szeretném, ha a jellememben kételkednél.~- Hát a kezesek? - hörögte 2857 18| hadikaland.~Be is jöttek mintegy kétezren s Svehla valóságos kis király 2858 11| a veszekedésnek Ghéczy, kétfelé mutatva a két kezével, ahol 2859 31| a várba megy, mivelhogy kétkulacsos ember õ kegyelme; de éppen 2860 2 | ölt, maga is megijedt s kétségbeesésében leugrott a magas várfalról. 2861 4 | törték ketté kardjaikat a kétségbeesett hazafiak, ott szúrták le 2862 16| csakhamar ismét fölépült.~Kétszázötven év múlva ezután ismét megjelent 2863 4 | orosz kézbe.~Ott törték ketté kardjaikat a kétségbeesett 2864 32| homlokon csókolta mind a kettejüket.~Másnap már ott volt az 2865 30| szememmel láttam mind a kettõt. Üldöztem is õket Kristóf 2866 8 | a kilenc tornyú várat s Keve vezér tette a kezét.~ 2867 27| Zalasd vize feletti sziklán kevélyen hirdeti a középkor fényét, 2868 22| tojás, amit a mész közé kevertek. (Öröm volt akkor építkezni.)~ 2869 6 | nem vízzel, hanem borral kevertette.~Hanem hát én ennél okosabb 2870 30| akkor is nagy mulatság volt; kevesebbe is került, de némi üggyel-bajjal 2871 4 | dícstelenül a fegyvert orosz kézbe.~Ott törték ketté kardjaikat 2872 17| szép Nádasdyné dolga hogy kezdõdött; arcul ütötte egyszer a 2873 26| királynak haltak. A kincstár kezébe sûrûn hullottak a várak, 2874 22| Így került Poháros Péter kezeibe, - de persze uradalom is 2875 18| részben szegény emberek kezeire jutottak s innen a gúnyos 2876 22| mondta s elkezdett neki a kezeivel integetni. - Ne csina, ne! - 2877 32| Féltérdre rogyott, de a kezének nem volt semmi baja; jobbra-balra 2878 27| Gábor meg a többi tulajdonos kezenyoma.~Mert sok kézen járt a vár. 2879 31| A hídon ott várta a négy kezes, aranyos ruhákban, drága 2880 31| vagy rossz szándékban?”~„Kezeseket küldök be, - üzente vissza 2881 16| legott a béke, az ifjak kezet fogtak, az apa pedig rájuk 2882 13| rabok közül azt, amelyik a kezeügyébe esik. Érti-e?~- Megértettem.~- 2883 15| Patócsy fiáé.~S egy kegyes kézintéssel távozást intett az egybegyûlteknek.~ 2884 18| figyelmesen forgatta, nézegette a kéztõ-erek kúsza útját.~- Mondd meg, 2885 21| után. Õ kegyelme kemény kezû ember volt. Nem sokat törõdött 2886 17| míg a testük meghasadt; kezüket ollóval metélték, hátukat 2887 2 | nem engedhetlek el üres kézzel. Van egy üres szép váram, 2888 16| húzván, megjegyezte vele ki-ki a maga menyasszonyát.~Nem 2889 26| várakban valami nagy öröme, kiadta a rendeletet, hogyszét 2890 13| aztán ha egy-egy nevet kiált, kegyelmednek helyén legyen 2891 33| kell János Zsigmond!” Ez a kiáltás zúgott végig a székely bérceken.~ 2892 21| futottak, sírással, rémüléssel, kiáltozásaikkal. A városban kiváltképpen 2893 15| vissza.~- Uram király - kiáltoztak ijedten a barátok - hiszen 2894 34| csecsemõket, ringatta éhségtõl kiaszott karjain. Ikrek voltak az 2895 4 | is biztos a királlyal a kibékülés, - ami csakugyan megtörtént 2896 32| a várkapitány üzenetét, kibuggyant a szemeibõl a könny s végigfolyt 2897 22| hátsó ajtó is, alkalmatos a kibúvásra.~Hatalmas urak ráfogták 2898 32| talán a bõrömet akarja kicserezni?~- Erõvel veled akar beszélni, 2899 22| darabot, úgy, hogy végül olyan kicsi lett a zsák, hogy szinte 2900 19| amúgy is . Megállj hát egy kicsinység, kiszaladok a konyhára és 2901 1 | stb.”~Alighogy elmondta, kiderült a Menenges ördögi arca, 2902 25| felkötötte a fringiát s kidoboltatta az uccákon, hogy aki a városát 2903 12| zsupsz... egy erõs lökéssel kidobom az ablakon... úgy ahogy 2904 27| cirádás erkélyek, e gyönyörû kidudorodások, ezek Hunyadi Jánoséi.~A 2905 20| Összeszorította kis kezét ökölre és a kidudorodó ujj-csuklókra rátette felül 2906 13| drágaköves gombokkal.~- Kié ez a nagyszerû ajándék? - 2907 18| le”, mert a megijedt és kiéhezett õrség nyomban kitûzte a 2908 18| jóllakottan bevárni, míg õk kiéheznek.~A csehek tûrtek egy darabig, 2909 9 | elõttük a völgymederbõl kiemelkedõ sziklacsúcson egy gyönyörû 2910 24| megnyittatta a vártemplom ajtaját, kiemeltette s felnyittatta hajdúival 2911 5 | õ idézett elõ, s mintegy kiengesztelésül pompás emlékoszlopot állíttatott 2912 25| friss vér. Hubias kezébõl kiesett a kard.~- Rád ösmerek. Te 2913 8 | összekötve. Egyszóval úgy volt az kieszelve, hogy a törökök közt az 2914 24| érezte magát benne hazájához, Kievhez. Azontúl hosszú ideig királyok 2915 23| bírtak elegendõ ellenállást kifejteni. Szétszórták õket, mint 2916 5 | évig harmincezer aranyat kifizetsz, tied a vár s a birtok.~- 2917 20| üzleteit.~De ha az ördögön is kifogott Rapsonné, bezzeg megjárta 2918 32| sérthetetleneknek látszottak. Már-már kifogyott az Ali türelme, midõn sátrában 2919 33| parázslott a székely földön, a kifolyt vér el nem oltotta. János 2920 24| hogy két darabban vagyon õ kigyelme.~Régebben a pataki vár volt 2921 2 | erdélyi életnek a tengeri kígyója.~Végre Zápolya János megharagudott, 2922 6 | a kertjében s esténkint kihajolva az ablakon, hallgassák a 2923 26| kivált hadjáratok idején, a kihalt nemzetségektõl.~Más ember 2924 4 | beeresztette szakács uram a néma, kihaltnak látszó várudvarba.~- Lábatlan 2925 13| csillogó fõúri öltözet. A kihímezett csipkés ingtõl kezdve egész 2926 24| a csóka bizony nem bírt kihordani annyit, amennyit a Rákócziak 2927 8 | míg a törökök végleges kihurcolkodása után végkép megszûnt.~Ma 2928 18| nem bánom. A kedvetlenül kihúzott kardnak, jól tudom, úgyis 2929 16| ember fölösleges. Szótlanul kihúzták kardjaikat és összemérték.~ 2930 24| várat; mert a vizikátor kihúzza a testbõl a nedveket, a 2931 17| csodálkozva.~- Báthory Erzsébet kiirtotta leányainkat, kegyelmes uram. 2932 22| magyarok vagyunk, s a törvény kijátszása virtus-számba megy - a törvény 2933 32| ha két õr elállotta, sem kijönni, sem bemenni nem lehetett 2934 31| turbánokban.~Mikor Majláth kijött a kapun, azok egyenként 2935 20| testvérei, Bóra és Nemere, kijöttek a várfokra és átkozták a 2936 28| királlyal.~A sötét napokból is kijutott. „Álgyúk sokszor dördülének, 2937 28| kövek elbeszélik némán, hogy kik voltak ennek a várnak az 2938 15| fiatal daliát s amint egyszer kikérdezte az otthon való állapotját, 2939 2 | hozzáteszi, hogy egészen kikerekítse a történetet, a hatalmas 2940 21| Az Isten napja két napon kikerül benneteket, gyámoltalan 2941 32| Varga uram bõrét lenyúzták, kikészítették, a basa teletöltötte szinültig 2942 31| Özvegyasszonnyal, gyerekkel kikezdeni nem nagy virtus.”~Hanem 2943 31| beszélni, de egyszer mégis kikottyantotta:~- De hát mire való mindez 2944 13| kívánhatna az ember.~- Igen, de kilencet is.~- Jól van jól, de én 2945 13| ragaszkodom.~- Hm, akkor én meg a kilenchez.~- Felebbezzük a dolgot 2946 13| bánom, még azt se bánom, ha kilencnek mondja.~- Jól van! - felebezzünk - 2947 8 | pajkosságból egymás kezébõl kilövöldözték a kanalakat.~A török urak 2948 6 | volt s ebbõl aztán könnyû kimagyarázni azt a közmondást, hogy Likaván 2949 6 | virradt Likavára. Thököly nem kímélt semmi költséget s igazi 2950 32| rábeszélõ tehetségét sem kímélte.~Szondy a fejét rázta.~- 2951 31| ha eladná az uradalmát s kimenekülne külföldre.~A gyámoltalan 2952 3 | akaratos, szilaj Borbála kiment akkor a temetõbe udvarlóival 2953 24| elsõ, aki utána ugrott és kimentette.~- Fiam, - mondta Árpád, - 2954 23| ostromlottak körébõl s ezer kimerülési jel mutatkozott. Bucquoi 2955 34| szült. Restellte a dolgot kimondhatatlanul. Dajkájának megparancsolta, 2956 12| újabb csínyt s mindjárt kimondotta a fej- és vagyonvesztést.~ 2957 4 | a rendeletét, ha egyszer kimondta, visszavegye.~Szilágyi Mihály 2958 6 | természetes fiáé, a maradék nélkül kimult Corvin Jánosé lett a vár 2959 19| király mellé, aki váltig kínálta a legjobb ételekkel és a 2960 1 | helyre lerakniok féltettebb kincseiket, hogy küldhessék asszonyaikat, 2961 22| Nekem nem az alattvalóim kincseire, hanem a hûségükre van szükségem.~ 2962 6 | halommal álltak a lopott kincsek.~Hanem Giskra uramra is 2963 24| vár volt a Rákóczi-család kincsesháza is. Avörös torony”, amelyet 2964 3 | II. Ulászló királynak a kincstáráról tudvalévõ dolog, hogy mindig 2965 3 | vala s igen lelkiismeretes kincstári igazgató. Róla beszélték 2966 3 | de csoda aztán, hogy a kincstárnokai mégis többnyire meggazdagodtak. 2967 12| birtokait - tehát azok most a kincstárt illetik.~Ellenben a Balassák 2968 3 | a leánynak, sõt egy-egy kincsvágyó fõúr is akadt köztük.~De 2969 34| lelkiismeret folytonosan kínozta, sokszor volt azon a ponton, 2970 1 | Helvignek szabad volt a szemeit kinyitni, már ott találták magokat 2971 1 | a Menenges ördögi arca, kinyitotta a börtön ablakát, aztán 2972 17| agyonkínozva, két másikat meg kínzás alatt.~- Hogy tetszik a 2973 17| leányt öletett meg iszonyú kínzással. Irtóztató ez, kegyelmes 2974 17| segítségére voltak a leányok kínzatásában és megöletésében.~A szép 2975 17| áztatta vér: küzdõ daliák kiomlott vére, de egyet se több vér, 2976 30| volt az országban, mind kiosztogatta azok között, akik kitüntették 2977 26| lehet”.~Visegrádon tartották királyaink, ami a legféltettebb javuk 2978 26| királyné! - s feléje sujtott.~A királyasszony sikoltva hárította el kezével 2979 20| jártak, hadakat vezettek, királyfiakat vertek szerelem bilincseibe, 2980 26| ordította a feldühödt fõúr és a királyfiaknak rohant.~De szerencsére felugrottak 2981 24| születettJószívûErzsébet királykisasszony is: valóságos katolikus 2982 14| némileg épségben.~Mikor a királyoké volt, sokszor cserélt gazdát, 2983 15| csodálkozva tekintettek a királyra, a barátok is meghökkentek, 2984 6 | vízzé nem válik. I. Károly királyunkon is teljes életében meglátszott, 2985 4 | Gergely, elveszti a fejét s kirohan õrségével, hogy õ a török 2986 20| amelyet alant északról a Kis-Juhod vize, délrõl a Szilas patak 2987 3 | bíró uram.~S amit a szép kisasszony föltett az elkeseredett 2988 7 | ötezer katonával.~1556-ban kisasszonyok elõtti vasárnapon, a várbeliek 2989 20| még szerencsénk a tisztelt kisasszonyokhoz.~Száz meg száz ilyen várunk 2990 32| A falakra!~Felosztotta kisded elszánt seregét, hogy ide 2991 33| székelyekre. Kiváltságaikat még kisebbre szorította a király, és 2992 24| Együtt jött Árpáddal s kíséretében volt, midõn az a meghódolt 2993 29| voltak kivételek: egész kíséretükkel ott marasztalták õket nyolc 2994 17| oly erõsen, hogy a vére kiserkedt és az õ arcára freccsent. 2995 34| közönségesen minden európai várban kisértenek, nyíllal lelõtt lantos szelleme, 2996 31| mérföldnyi területével könnyen kísértetbe hozta az embert, hogy valami 2997 15| gyanítanak ott a kapzsiak, kísértetet éjjel a pásztorfiúk, édességet 2998 6 | özvegye behítta a cseheket kiskorú fiának, Lászlónak védelmére 2999 29| mosolyogtak a gazda rovására, ami kissé felbosszantotta Stibort.~- 3000 34| értették ám az úri tempót.)~Kisvárda várában az utolsó Krucsay 3001 1 | az engem menten megbíz a kiszabadításoddal.~Helvig úgy el volt keseredve, 3002 1 | imádkozol, uram?~- Hogy az Isten kiszabadítson.~- Az Isten nem hallgat 3003 22| Berzeviczy Anna. De amint kiszabta a formáit, hol az egyik, 3004 19| Megállj hát egy kicsinység, kiszaladok a konyhára és megtrágyázom


1190-belen | belep-egyen | egyes-fegyv | feher-gyula | gyuru-iszik | iszon-kisza | kisze-levez | levo-morva | morzs-oszlo | oszta-somly | somog-templ | tempo-varke | varki-zugta

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License