1190-belen | belep-egyen | egyes-fegyv | feher-gyula | gyuru-iszik | iszon-kisza | kisze-levez | levo-morva | morzs-oszlo | oszta-somly | somog-templ | tempo-varke | varki-zugta
Fejezet
3505 6 | ellen. A negyedórányira lévõ Rózsahegy városkából ide
3506 9 | volt.~A honfoglalási csaták lezajlása után most következett az
3507 9 | imitt-amott tartotta magát egy-egy lézengõ csapat a Zalán embereibõl.
3508 18| fegyveresei munka nélkül lézengtek: jöjjenek be, lesz itt elég
3509 29| ahonnan a szolgát ledobatta, lezuhant és szörnyethalt a mélységben.~
3510 23| értéküket vesztett „pro libertate” („a szabadságért”) feliratú
3511 23| belli arque moneta,~Nunc libertatis vindico jure boans.~A haza
3512 26| szász herceg, Boleszláv liegnitzi és Vladislav lanctritzi
3513 34| György lakodalmi meghívója Lietva várába, amelyet lóhátas
3514 6 | dér. Mátyás király kiverte Likaváról és mindenünnen egész pereputtyostul
3515 6 | felsõmagyarországi várat, köztük az erõs Likavát.~A híres Giskra, a csehek
3516 22| szerezni.~Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában
3517 26| pipogya várak, míg végre I. Lipót, mert bizony õfelségének
3518 6 | annál nagyobb hasznát vette Lipótmegye, mert ez volt valamennyi
3519 6 | ajándékozott meg a király Liptómegyében. A magyar urak úgyse törték
3520 33| várhegyit) széthányta a haragra lobbant székelység úgy, hogy kõ
3521 8 | hollója röpködött a magyar lobogókon...~Jaksics támadta meg a
3522 32| értesítgette fehér kendõ lobogtatással az ellenség állásáról, hanem
3523 20| vize, délrõl a Szilas patak locsolgat.~A gyönyörû Rapsonné ördöngõs
3524 12| azzal zsupsz... egy erõs lökéssel kidobom az ablakon... úgy
3525 31| hegyek mögül s üdítõ fényt lövellt szét, nem lankasztó forróságot;
3526 23| katona fegyvere. Szerencsés lövés volt: nemességet és uradalmat
3527 21| kiváltképpen csöngetés, lövöldözés, dobolás, a várbeli mozsarak
3528 8 | vitézek oly jól tudtak nyíllal lövöldözni, hogy mikor a várfokon ebédelgettek
3529 3 | ijedtében, látván, amint lógázza a vihar az akasztott ember
3530 34| meghívója Lietva várába, amelyet lóhátas dobosok hirdettek szerteszét:~„
3531 25| nézegetik magukat a szõke Tisza lomhán suhanó vizében.~ ~
3532 21| fog világítani Nyitrán.~S lõn csakugyan sok száz év múlva,
3533 13| Annyira vérében volt a lopás, hogy önmagát is meglopta.~
3534 6 | pincéiben halommal álltak a lopott kincsek.~Hanem Giskra uramra
3535 22| egyik, hol a másik Kapy oda lopózkodott varróasztalához s mindig
3536 7 | fölötte sem. Hol a kurucok lõtték, hol a labancok, amint ezek
3537 22| istállójában van egy törpe lovacska, valóságos természetjátéka,
3538 22| Balázs uram, hogy ime törpe lovacskával kívánnának kedveskedni a
3539 14| keletkezett?~Alkalmasint a lovag-korban! Mikor lett vége? Alkalmasint
3540 12| úgy megy a ló.~Egy heti lovaglás után végre egy reggelen
3541 30| mindig ezen a két emberen lovagol. Nemcsak hogy itt vannak,
3542 20| egyszerû seprõn vagy pemetén lovagolgattak a Gellért-hegyre, kecskebak,
3543 20| nem égetik õket, sem nem lovagolnak, otthon húzódnak meg a csöndes
3544 34| karddal, kopjával, kitünõen lovagolt s a tudományokból is kivett
3545 29| vezetõjével s egy oroszlánnal vívó lovagot.~A rege szerint két holló
3546 26| csatlósokkal, úgyszintén a német lovagrend meghatalmazottjai. A hadi
3547 18| foglalta el; itt volt a lovagterem, a kápolna, a vendégszobák,
3548 10| egyik nevezetessége a festõi lovagvár, de egész Erdélyországnak.~
3549 4 | hazafiak, ott szúrták le elõbb lovaikat, azután önmagukat a huszárok,
3550 25| órája tartott már a harc, a lovakról, a vitézekrõl csurgott a
3551 8 | székelõ török basát ezer lovassal, embereit levágta, nagyobbrészt
3552 24| jutott s az örvény elkapta lovastul. Retel volt az elsõ, aki
3553 34| Hozzatok lovat a fiúnak!~A lovászok egy tüzes, makrancos paripát
3554 10| szellemek abrakoltatják fáradt lovát.~Nemcsak a szép Küküllõmegyének
3555 24| patakot gázolt át Árpád a lovával, de forgatagos helyre jutott
3556 25| farsangnak), s az út sáros, lucskos. Hanem ennek az éjszakának
3557 31| támadt Békés Gáspárban, egy lugosvidéki köznemesben, akibe sok nagyravágyás
3558 17| ajtónálló huszárja, hogy egy lutheránus pap szeretne vele beszélni.~-
3559 28| Mária, I. Lajos leánya, luxemburgi Zsigmondhoz. Itt várták
3560 18| húzódtak, nyirkos borzasztó lyukak. A legtöbb várban alagút
3561 13| elrejtette a börtön falába vájt lyukba. Annyira vérében volt a
3562 20| fészket. Egy bûvös kakas és macska hordta föl neki ilyen magasra
3563 30| örömmámorba hozta a királyt: madarat lehetett fogatni vele. Ami
3564 30| maradt gyámoltalanról én magam is tudok. Az egyik Berkészi
3565 2 | álljatok meg, mert én érzem magamat az ország legboldogabb emberének.~
3566 7 | hét juhaklot építhessek magamnak a földeidre.~No ugyan ezt
3567 31| fejedelmeknek való birtok volt az. Magányos úri ember kezében valóságos
3568 1 | darabont, aki azt állította magáról, hogy boszorkány, s valahányszor
3569 4 | Sõt szakács uramnak voltak magasabb tervei is (azelõtt a szakácsok
3570 32| mennykõfogóját, Szandát, a bujáki magaslatokat s a sötét Mátrát. Innen
3571 31| Vannak-e furcsaságai? Gõgös-e a magatartása?~Som uram sokat tudott róla
3572 20| hozd.~- Majd elmegy az oda magától is.~- No, ahhoz ugyan nincs
3573 18| borzasztó véget s nehányad magával az alagúton nagy titokban
3574 28| akkor szívesebben ültették máglyára, mint nádori székbe.~ ~
3575 22| Moglódnak a hiú Kapyak, hanem magokról nevezték „Kapivárnak” s
3576 15| Budára, egyúttal hozzák föl magukkal a testamentumot is.~Minden
3577 4 | és szabad. Védeni fogjuk magunkat!~S ezzel elbeszélte az elmés
3578 5 | uradalomnak hívnak. A Zudarok magvaszakadtával a Tárczay-család örökölte,
3579 12| valami családi ügyet magyaráztam a feleségemnek, úgy, ahogy
3580 2 | folyton visszakövetelték, ha a magyaroké volt, a vajda követelte
3581 23| meg kell majd osztania a magyarokkal.~Az irigység rossz tanácsadó.
3582 17| temette ez az egy eset.~Magyarország majd minden várát áztatta
3583 14| kuruc-korban! Többnyire ez a magyarországi várak történetének két határköve.~
3584 7 | javaitól megfosztották, ide Magyarországra menekült s itt Rudolf király
3585 18| várurakra, amelyben a rossz magyarság is benne van: „Várban lakok,
3586 12| poéta, még rablólovag is, de magyartalan érzésû sohasem. Csináltak
3587 5 | mondta Serédy nevetve. - Ha mához egy évig harmincezer aranyat
3588 34| szakácsné is, minélfogva máj nélkül adta fel a halat
3589 34| néhány csukát Csóron. A csuka máját azonban nemcsak a király
3590 31| azelõtt bent a várban szolgált Majláthnál és ajánlkozott neki, hogy
3591 32| szinültig arannyal, s elküldte a majszterné asszonyomnak Oroszfalvára.~* * *~
3592 12| és szállítsák Bécsbe.~Egy májusi estén érkezett meg a wallon
3593 5 | mert a hagyomány szerint Makó nevû úr építette IV. Béla
3594 5 | vára.~Nevezik különben „Makovica várnak” is régi iratok,
3595 34| fiúnak!~A lovászok egy tüzes, makrancos paripát vezettek le s elõre
3596 21| A MAKROMANNOK VÁRA~ ~~Ez Nyitra. A legrégibb
3597 25| omladozni kezdett... pusztult, mállott, senki sem törõdött vele,
3598 2 | arányosan fogy a hegy is alóla. Malomköveknek alkalmas a szikla, hasogatják
3599 34| Biz azzal nem lehetne manapság oklevelet szerezni.)~De
3600 26| VISEGRÁD~Ami most a képviselõi „mandátum”, az volt régenten a vár.
3601 32| sérthetetleneknek látszottak. Már-már kifogyott az Ali türelme,
3602 25| egymással. Egyikünk itt marad.~- Ám legyen!~S ezzel újra
3603 34| Kegyelmes asszony! Nincsen maradásom sehol, még a kõrõl is elkergetnek,
3604 6 | után természetes fiáé, a maradék nélkül kimult Corvin Jánosé
3605 30| lettek a Berkészi István uram maradékai asszony neve után Kathák,
3606 22| kastélyok s a kastélyok maradhatnak, míg ellenben a gyengébbek
3607 32| Német vagyok.~- No hát csak maradj itt a táborban; megkezdjük
3608 32| szõke fiúcska.~- Jó, hát maradjatok, kedves cselédkéim! - s
3609 22| meghagyta neki:~- Kõ kövön ne maradjon. A vár helyét is sóval kell
3610 34| képét adja.~Most azonban maradjunk egyszerûen Sóvárnál, amelyet
3611 30| uradalmát. Férjeitek életben maradnak a ti kegyelmetekbõl, de
3612 20| aztán Nemerétõl.~- Én addig maradok, míg a tehenek melegen adják
3613 32| bennünket, akik még életben maradtunk. Talán csak nem veszi az
3614 19| Berendhez, az oláh határszélen. Maradványai mutatják, hogy valaha erõs
3615 23| Lehel tornya, amelyet a marahánok ellen viselt háborúban építtetett
3616 28| valamelyiknek? Ezek mindig marakodni fognak rajta. Ej, odaadom
3617 29| egész kíséretükkel ott marasztalták õket nyolc napig. Ha már
3618 13| legördült. (Tulajdonkép Pató Marcinak hítták a kivégzettet, a
3619 19| kicsit.~Kivett a zsebébõl egy marék drágakövet, gyémántot, smaragdot,
3620 21| idejében emlegetnek. Mikor a markomannok és quadok birtokába jutott,
3621 16| Geszteg patak csörtet a Maros felé), a monda szerint óriások
3622 33| származású Majláthot, aki Marosvásárhelynél szétverte a felkelõket.~
3623 2 | veszekedjünk érte többet.~S Martinuzzinak igaza volt, hogy lerontatta.
3624 2 | elfoglalni.~János király Martinuzzit bízta meg a védelemmel.~
3625 32| üzenetem.~Azzal elbocsájtotta Mártont és teljesen felkészült vitézeivel
3626 26| fényben úszó. Az istállók márvánnyal vagynak bevonva. A vártemplom
3627 14| Thurzó György nádornak fehér márványból faragott képszobrát. Thurzó
3628 26| vadaskertek, az alabástrom és márványmedencés szökõkutak, amelyeket múzsák
3629 14| Thurzóknak: egyebek közt márványtáblára a Thurzó-címerekkel. Thurzó
3630 26| sõt Salamon „ült” is benne másfél esztendõt. A tornyot, ahol
3631 3 | elhatározta, nem megy férjhez máshoz, csak királyi herceghez.~
3632 17| leányt agyonkínozva, két másikat meg kínzás alatt.~- Hogy
3633 30| Berkészi Balázs volt a neve, a másiké Berkészi István.~Annál jobban
3634 28| a Thurzó címer látszik, másikon a Forgáchok koronás nõalakja
3635 20| lakták. Egyik hegyrõl a másikra lépegettek, mikor sétáltak.~
3636 5 | mind a te képedet viselje. Máskép Isten úgy segéljen, nem
3637 26| Austria nube!” (Hadakozzanak mások, te, szerencsés Ausztria,
3638 23| hogy soha többé ne lehessen másoké.~ ~
3639 15| Összegyûltek a barátok, másrészrõl a fiatal Patócsy Bálint
3640 25| szörzete be várban.~Kinek mássa nincsen, mondják, ez országban.~
3641 12| Bezzeg majd csodálkozhatik a másvilágon.~Így menekedett meg a pallostól
3642 32| jusson belõle:~- Menjünk a másvilágra, de egy-két törököt mindegyikünk
3643 29| szundikálni. Mérges kígyó mászott elõ a bokorból és kivájta
3644 22| azonban ostrommal elvette Csák Mátétól és leromboltatta.~Így került
3645 32| bujáki magaslatokat s a sötét Mátrát. Innen át balra kéklenek
3646 28| Illésházynak királyt csinálni Mátyásból, mint Mátyásnak Illésházyból
3647 28| csinálni Mátyásból, mint Mátyásnak Illésházyból nádorispánt.~
3648 27| valahonnan a gyerekeket: „Laci, Matyi, hol vagytok?”~ ~
3649 34| halászták ki s majd két mázsa volt a préda, amit egy deli
3650 7 | bemutatással: „Franciscus Bebek me ferri jussit 1547”. („Bebek
3651 18| itt volt a kút (víztartó medence).~A külsõ és belsõ vár közt
3652 29| venni két képet, egy táncoló medvét a vezetõjével s egy oroszlánnal
3653 19| felöltõiket ráhányták, miközben meg-megtudakolta némelyek:~- Bírod-e még?~-
3654 18| nyomban kitûzte a póznára a megadás jelét: a fehér kendõt.~ ~
3655 21| réteken való leszállását megakadályozzák. „Akkoron is fáklyákat kellett
3656 27| viszontagságot állott ki, de megaláztatást csak ennél. A kincstár ugyanis
3657 27| már a végét. De hatalmas megalkotója olyan talizmánnal látta
3658 28| teszed. Olcsón engedem õket.~Megalkudtak az összegben, de a török
3659 18| mindenrõl tudósította elõre megállapított jeladással, tárogatóval
3660 31| nála, és mindig az lett a megállapodás, hogy elég hosszú a nap,
3661 25| nekünk már semmi dolgunk.~- Megálljatok! - mondta Kis Kampó az elkeseredés
3662 24| beutazta. Egy helyütt egy megáradt patakot gázolt át Árpád
3663 12| viszontlátás édes érzelmei megártottak neki. Az a bizonyos ablak,
3664 5 | mohón a fejedelem. - Eb, aki megbánja.~- Ne siess, nagyságos uram,
3665 4 | Mihályt.~Valószínû is, hogy megbánta mindjárt, de azt már mégsem
3666 6 | de hogy a bort õseink is megbecsülték - arra van a históriában
3667 31| majd ráérünk a dolgunkat megbeszélni, - hiszen nem sokból áll
3668 2 | Negyedik Béla király sajnos megbetegedett. Doktorok, javasasszonyok,
3669 1 | érte, hogy az engem menten megbíz a kiszabadításoddal.~Helvig
3670 12| fölháborodott emiatt s titkos megbizatásban küldött egy wallon csapatot,
3671 18| más. Az az enyém. Abban megbízom. Az nem csal meg. Nesze,
3672 12| úrnõje felõl, akkor már megbizonyosodott.~- Nincs feleségem - mondá
3673 25| valamikor a szegedi tanács megbüntetett.~A szegediek szelét vették,
3674 25| szabad bízni. Ravaszok, megcsalnak mindenkit. Otthon nevetni
3675 12| szörnyet halt.~No, ezt idáig megcselekedte egyszer, ha jól emlékszem
3676 7 | künn vagy benn. Kétszer is megcserélõdött a szerep!~Egyszer a Thököly
3677 33| Ezt a nagyúri mulatságot megcsinálta János Zsigmond király 1562-
3678 11| valahányszor az ekevas alatt megcsördül valami, ma is az aranybikára
3679 31| jött messzirõl s megölelte, megcsókolta, úgy vezette be a sátorába.
3680 16| megköszönte szívességüket, megdícsérte a vitézségüket s végül így
3681 4 | Ámbátor igyekeztek rabságát megédesíteni, amennyire lehetett, a saját
3682 26| dolog.~„Sebei gyógyulnak. Megél.”~A szegény doktor, aki
3683 13| bandájából való volt.)~A csausz megelégedetten mosolygott. Hát még mikor
3684 34| átadta a halászlegény s õ is megemelt egy kopját.~- Tedd le, varjú,
3685 34| megvillan egy s más, ami megemlékezésre érdemes. Csak egy-egy morzsa
3686 21| gyámoltalan nyitraiak, akik ezt megengedtétek.~És hosszú századokig szállt
3687 12| is gyanúsan viselkedett s megérlelte Balassában a hitet, hogy
3688 18| otthon érezte ott magát, megerõsítette, javíttatta, mintha örökre
3689 13| kezeügyébe esik. Érti-e?~- Megértettem.~- No, hát lássunk hozzá.~
3690 27| visszaadassék. Ezt tehát megértsd.~1667 június 15-én~Kara
3691 13| megbolondult a fejedelem?~- Hátha megesett rajtunk a szíve? Látta,
3692 31| bántódásom nem lészen.”~Bala bég megesküdött ünnepélyesen az alkoránra
3693 33| hogy a további lázadásokat megfékezhesse, két várat épített, egyet
3694 17| s rögtön útnak indult a megfelelõ személyzettel Csejte várába.~-
3695 19| vendég az ablakon át jól megfigyelhette ezt a szegénységet.~Nagy,
3696 1 | keseredve, hogy csakugyan megfogadta a kék darabont tanácsát
3697 30| õket Kristóf várnaggyal.~- Megfoghatatlan - dünnyögte Apul s ment
3698 34| Micbánné egyszerre...~Az átok megfogta. Micbánné hét gyermeket
3699 32| fér a bõrébe.~A csauszok megfogták az oroszfalvi vargát, kapálódzott,
3700 26| azért nem él meg. Egy éjjel megfojtották börtönében.~Mátyás halála
3701 26| virágzott. Az Árpádok is sokszor megfordultak ott, sõt Salamon „ült” is
3702 7 | emiatt rengeteg javaitól megfosztották, ide Magyarországra menekült
3703 3 | kincstárnokai mégis többnyire meggazdagodtak. Hogy történhetett ez, nem
3704 17| õsz a hajam, kétszer is meggondolom, ha egyet mondok; tudom,
3705 2 | hozzá:~- Mit kívánsz, amiért meggyógyítottál?~- Semmit sem kívánok, uram.~-
3706 2 | földrõl az udvarába, hogy meggyógyítsák. De bizony egyik sem tudott
3707 32| mégis jó, hogy eljöttél. Meggyóntatsz bennünket, akik még életben
3708 32| Mikor az oroszfalvi pap meggyóntatta a várbelieket, még egyszer
3709 32| udvaron egy garmadára és meggyújtatta, szép, kevély paripáit elõvezettette
3710 24| Ferencnek.~Amit a csóka meghagyott, elszedte a kétfejû sas.
3711 22| Imrét küldte a vár ellen s meghagyta neki:~- Kõ kövön ne maradjon.
3712 19| öltözetû nagyurak, s mélyen meghajoltak a belépõ diák elõtt.~- Ejnye,
3713 28| akkor nádor lesz.~Illésházy meghajtotta magát.~- Ám úgy is jó.~Nemsokára
3714 12| így és azt mondom neki „meghalsz”, átfogom a derekát, úgy,
3715 11| nyilván, de az Isten e közben megharaguvék, amiért halandó ember az
3716 26| úgyszintén a német lovagrend meghatalmazottjai. A hadi játékoknak s az
3717 5 | kedves váram!”~Rákóczit igen meghatotta a szomorú eset, amelyet
3718 32| Derék vitéz volt, - mondta a meghatottságtól remegõ hangon s kezével
3719 19| még nagyokat Kökösy uram? Megházasodott-e már Pótsa Dávid? Verekednek-e
3720 19| ittak aztán és a vendég meghítta a gazdáját, látogassa meg
3721 34| Thurzó György lakodalmi meghívója Lietva várába, amelyet lóhátas
3722 32| a segítõ várait kellett meghódítani, hogy aztán nyitva legyen
3723 34| hozták a tótok Árpádnak a meghódolás jelét.~Minden várhoz elég
3724 24| kíséretében volt, midõn az a meghódolt országot öreg korában beutazta.
3725 6 | nemcsak maga elõtt, hanem még meghódolva sem - maga mögött.~„Minden
3726 13| parancsnokát.~Somogyi uram maga is meghökkent, alig volt néhány szál ember
3727 15| a királyra, a barátok is meghökkentek, hogy talán félrebeszél.~
3728 11| aranyból bikát fog öntetni. Meghozatta a mûvészeket s azok megöntötték
3729 31| országgyûlést tartott Tordán, megidéztette a pártos vajdákat s minthogy
3730 31| négyszemközt beszélni, Majláth megindította az alkudozást e találkozás
3731 23| visszavette.~De úgy volt megírva a csillagokban, hogy a császár
3732 30| sisakrostélyaitokat, hogy szemtõl szembe megismerkedjünk.~A két levente habozott.~-
3733 27| mûvészetét és ízlését.~Szinte megismerni, ki mit épített e hatalmas,
3734 11| alatt folyó Jára vizében megitatott.~Egy ízben, amint Kolozsvárott
3735 16| a leányok ujjára húzván, megjegyezte vele ki-ki a maga menyasszonyát.~
3736 31| elmondotta Majláthnak a basa megjegyzését. Ezzel aztán olyan szút
3737 32| rendeltetését a várbeliekre nézve: megjelölte pontosan a helyet, ahonnan,
3738 25| vagy Kis Kampó?~Most íme megjött az alkalom, hogy eldõljön.~-
3739 30| hûségeteket, bátorságotokat ím megjutalmazzuk. Tiétek és utódaitoké Csókakõ
3740 30| pedig, vitézlõ asszonyok, megkapjátok, mint igértem, Csókakõ várát
3741 31| bejött Erdélybe, ahol nagyon megkedvelte a fejedelem. Ekkor föltette
3742 34| Konrád német császárt is megkergette.~- Urad vagyok - szólt Konrád,
3743 25| menesztettek Budára, hogy megkérlelje. E küldöttséget Zákány István
3744 32| csak maradj itt a táborban; megkezdjük az ostromot a te fecsegésed
3745 31| rézgarasánál.)~Az ostromot megkezdte Bala bég, de csakhamar belátta,
3746 22| nevében kegyelmét s a vár megkímélését, mire kiszórták a kincset
3747 33| maradt olyan nagytermetûnek; megkisebbedett egy fejjel. Nemkülönben
3748 31| Gábor ült akkor benne.~Békés megkörnyékezte, elhitette a jámborral,
3749 16| behívatta a két fiatal vezért, megköszönte szívességüket, megdícsérte
3750 31| uramat, kezdték kedélyesen megkötözni.~- Hát ez az esküd? - ordította
3751 33| látszik a falakon egy-egy megkopott, elmosódott farkas (a Zápolyák
3752 33| fiatalok szerették volna megkóstolni.~A király ellen indultak;
3753 22| ritka ékszerünk van. Hátha meglágyítja a király szívét.~- Jól van,
3754 34| szíve egyszer majd csak meglágyul, maga ügyelt a nevelésükre.~
3755 28| végre az emberi akarat elõtt meglágyult a kõ is és víz buggyant
3756 12| áldotta az Istent, hogy megláthatja még a hazát.~Lóháton jött
3757 10| hozzáépítgettek egyet-mást.~Meglátszik biz ott nem csak a román
3758 6 | királyunkon is teljes életében meglátszott, hogy olasz: ahol csak tehette,
3759 7 | gyermekektõl.~A követ azonban meglátta nála egy izmaelita s meg
3760 16| teszem a kezem tûzbe érte, de meglehet, hogy azóta jött szokásba
3761 25| meg nem pihentek, pedig meglehetõsen csípõs éjszaka volt (épen
3762 22| most hogy fog ez a ló hátán meglenni. Lecsúszik, meg nem állhat.~-
3763 10| akkor aztán azt is hihette meglepetésében, hogy valami mesebeli tündérvárra
3764 12| szállt alá a mélységbe. Még a meglepetésre sem volt elég ideje. Bezzeg
3765 25| vagy? - kérdezte az aga meglepetten az ellenfél remek vágásaitól.~-
3766 10| Annyi érdekes alakzat, oly meglepõen szép ajtók, párkányok, szögletek
3767 16| addig is, míg a lakodalom meglesz, egyik se tévessze el, melyik
3768 13| a lopás, hogy önmagát is meglopta.~Nagy ujjongás támadt közöttük,
3769 25| melegiben szaladtak tizen is megmondani Hubiasnak:~- Egy magyar
3770 2 | Azért jöttem ide, hogy megmondjam. Nem kell a királynak semmi,
3771 31| ami szó, neked bizalmasan megmondom, Majláth István uramat én
3772 32| Esküszöm neked Allahra.~A varga megnevezte a kapu alatti tornyot, leírta
3773 16| visszajött, miután mindent megnézett.~- Nekem a lányod tetszik
3774 10| valaki a Bethlen-családból megnõsült, a mézes heteket e félreesõ
3775 15| Bálintnak pappá lenni. Mihelyt megnõtt, otthagyta a barátokat,
3776 9 | leányának, ha olyan nagyon megnyerte tetszését.~- Nem szeghetem
3777 24| népet, hogy a fejedelem megnyittatta a vártemplom ajtaját, kiemeltette
3778 31| eleibe jött messzirõl s megölelte, megcsókolta, úgy vezette
3779 17| leányok kínzatásában és megöletésében.~A szép asszony sem került
3780 8 | jutottak a foglyok, aki mind megölette õket, egyetlenegy kivételével.
3781 7 | tarthatja tovább magánál, mert megölik érte, hanem hát ha már így
3782 22| cikkelye (amely sok várnak lett megölõ betûje), Kapivárát is el
3783 21| ártalmatlanná tegyelek.~- Tehát megölsz? - kérdezte a herceg.~-
3784 12| mint egy szem, ránézett és megölte. Szélhüdés érte s holtan
3785 19| kolbászt hozott le a kéménybõl, megöntötte zsírral s megtrágyázta kolbásszal
3786 11| Meghozatta a mûvészeket s azok megöntötték az óriási bikát. Ghéczy (
3787 20| kalapja s még se volt más megoldás, mint újat venni a tordai
3788 11| szekérre s megyen a legényeivel megostromolni Léta várát az asszonyért.~
3789 25| portyázott a török, a várat is megostromolta s megrongálta.~Azontúl omladozni
3790 12| elfoglalhatja a javait.~Megõszülten, megtörten indult vissza
3791 34| kimondhatatlanul. Dajkájának megparancsolta, hogy egyet hagyjon meg,
3792 12| után végre egy reggelen megpillantotta a kékkõi vár ormát.~Szíve
3793 3 | magukra, mikor az utcán megpillantották az angyal alakjában járó
3794 17| soványodva.~Szörnyû dolgairól sok megrázó történetet és mesét írtak
3795 11| a harmadik napon, amely megrázta a vár szilárd falait és
3796 20| hallatszott a föld gyomrában, majd megrendült a föld és meghasadt, mire
3797 13| csodálkoztak. Szuricska János, a megrögzött híres nagyenyedi tolvaj,
3798 16| György lázadó parasztjai megrohanták és feldúlták, de csakhamar
3799 29| valamit letépett, idõ, amit megrongált, úgy maradt.~Lassankint
3800 25| várat is megostromolta s megrongálta.~Azontúl omladozni kezdett...
3801 20| mint hogy a tehenek tejét megrontják.~Így fogy, így törpül az
3802 3 | temetõbe udvarlóival és megrúgta Buriusz sírját a sárga cipellõjével.~-
3803 32| Odalépett a két fiúhoz, megsimogatta õket gyengéden és a sátrába
3804 21| Nem; csak megvakítalak és megsüketítelek.~Szemeit kiszúrta s füleibe
3805 12| kezdett a gazda. A várnagya megsúgta neki, hogy a berugott katonák
3806 7 | álló esztendeig tartotta megszállva nagy haddal s még sem vehette
3807 8 | néhány fala, hogy eggyel megszaporítsa az aldunai tájék számtalan
3808 15| esztendõ óta) csakhamar megszerette a délceg vitéz fiatal daliát
3809 33| akik Ausztriától remélték megszorított kiváltságaik helyreállítását.~„
3810 13| ünnepélyesen fölkelt és megszorongatta a csausz kezeit.~- Most
3811 19| smaragdot, keleti gyöngyöt s megszórta vele a tál tetejét.~- Mi
3812 8 | kihurcolkodása után végkép megszûnt.~Ma csak arra jó az õsrégi
3813 24| Rákócziak ide szállították megtakarított pénzecskéjüket, mint biztos
3814 30| Rozgonyinéhoz; ha ugyan megtaláljuk hamarjában - de ahol látom
3815 23| huszárjával Horváth István s megtámadta Bucquoi uramat, akinek német
3816 16| székelyek összeszedelõdzködtek megtámadták a vár környékét elözönlõ
3817 31| sereggel Fogaras alá, hogy majd megtanítja õ Majláthot! Azonban meghalt
3818 7 | vár.~Természetes, hogy a megtartása ezentúl se volt kényelmes
3819 31| István uramat én szeretném megtenni erdélyi fejedelemnek.~Egyéb
3820 19| beszélgettek, hogy egyszer csak megterítettek a másik szobában s jelenteni
3821 13| vagyunk alkalmatosak és most megtesz bennünket fõuraknak.~Eltalálták,
3822 4 | Mondd meg a királynak, megteszek amit tehetek, de bizony
3823 3 | szerencsét próbálni, hogy hátha megtetszenének a leánynak, sõt egy-egy
3824 16| jutalmul, ami a legjobban megtetszik.~Az egyik legény visszajött,
3825 26| odaajándékozta - a szakácsnéjának.~Megtört a fenséges fellegvár varázsa
3826 12| elfoglalhatja a javait.~Megõszülten, megtörten indult vissza a bujdosó
3827 28| eresztette. A bég testileg megtörve e szemrehányó szavakkal
3828 19| kéménybõl, megöntötte zsírral s megtrágyázta kolbásszal a sovány eledelt,
3829 13| megbízott suttogva. - Ott megtudja a többit.~Egy nehéz láda
3830 22| uraimék. Az udvariaktól íziben megtudták a János herceg betegségét.
3831 29| aki kedvenc vadászebét megütötte, ledobatta a szikla tetejérõl
3832 21| kérdezte a herceg.~- Nem; csak megvakítalak és megsüketítelek.~Szemeit
3833 8 | ötvenhárom esztendõ mulva ütött a megváltás órája.~Persze, akkor már
3834 11| várúr így szólt:~- A bika megvan, de mozdulatlan, nem kér
3835 19| amellyel engem oly jó szívvel megvendégelt.~Egy görnyedõ szolga cipelte
3836 2 | helyett ostrom alá fogta, megverte Péter vajdát és elvette
3837 3 | szegényen, majdnem koldusként, megvetetten halt meg 1575 szeptember
3838 32| engem is elégíts ki!~A basa megvetõleg nézett az árulóra s intett
3839 22| nagy lovon.~A kis lovat megvették Keczertõl s két csatlós,
3840 13| vérpadot a legényeivel. Mire megvirradott, már készen volt. De jó
3841 21| is ezt próbálta elõször megvívni IV. Henrik segítségével,
3842 34| ünnepélyes tornát pompásan megvívta, minek örömére nagy dáridót
3843 18| Nem is csoda: mert egyik megyében sem volt annyi várnak alkalmas
3844 25| alkalom, hogy eldõljön.~- Megyek én - kiáltotta Kis Kampó,
3845 22| parancsot kaptak a szomszéd megyék, hogy Kapivár elfoglalásában
3846 11| szerszámokat egy szekérre s megyen a legényeivel megostromolni
3847 4 | õrségével, hogy õ a török ellen mégyen.~Török azonban nem volt
3848 15| hevernek a romjai, ahol két megyével határos.~A romok között
3849 7 | osztrák-pártiakat országszerte: „Mikor megyünk Krasznahorkára?”~A Bebekek
3850 15| a virágban az odatévedt méh, regét a poéta. Ihol a rege.~
3851 32| csöppet sem kisebb, sírját vad méhek döngik körül s nevét édes
3852 25| oka, aki a budai basának, Mehemednek titkára volt s akit egyszer
3853 29| kellett, hogy aztán tovább mehessen. Ha szekéren jött, vagy
3854 20| odakünn a legszebbek.~- Nem mehetünk el innen bizonyos ideig -
3855 6 | ablakon, hallgassák a lantos mélabús kobzát...~Likava azonban
3856 19| ezt a szegénységet.~Nagy, meleg barátságot ittak aztán és
3857 8 | Galambócot, de nem igen melegedhetett benne sokáig a pogány, mert
3858 25| össze egy szál kardra!~Azon melegiben szaladtak tizen is megmondani
3859 8 | az a rege él az Al-Duna melléken, hogy a magyar vitézek oly
3860 27| bástyák, erõdök, szembosszantó melléképületek a Bethlen Gábor meg a többi
3861 14| Árva folyó egyik jobboldali mellékvölgyébõl emelkedik ki egészen elszigetelten.~
3862 19| hajlékomban, ha éhes vagy, ülj mellém a tálhoz.~- Azt sem kérdezed
3863 31| egykedvûen fonta át kezeit mellén.~- Arra esküdtem édes fiam,
3864 32| engedj minket, jó bátyánk, melletted! - könyörgött a két szõke
3865 31| történelmi érdekessége nélkül is, méltán lekötheti a magyarok figyelmét,
3866 26| elragadtatással ír róla: „Bámulatra méltók voltak a függõ erkélyek,
3867 2 | tulajdonosainál, fényes méltóságok viselõinél, de mindeniknek
3868 14| fel magát a díszes fõpapi méltóságra.~Innen a mondás, amelyet
3869 19| fényes öltözetû nagyurak, s mélyen meghajoltak a belépõ diák
3870 13| Pokoltó” is; egy kis tavacska, melynek a néphit szerint nincs feneke.
3871 29| lezuhant és szörnyethalt a mélységben.~Roppant birtokait fia örökölte,
3872 28| is és víz buggyant fel a mélységbõl.~Szapolyai szavát állta:
3873 2 | embernek.~Amint mennek, mendegélnek a királyi csatlósok a legboldogabb
3874 18| haza indult. Amint ment, mendegélt danoló csapatjával Morvaország
3875 6 | kobzát...~Likava azonban jó menedék volt a törökök, tatárok
3876 15| szegény embernek való menedékhely emez. A barátok aztán azt
3877 18| õrtorony (a várnép végsõ menedékhelye), a várúr lakása, itt volt
3878 10| biztos, fel nem fedezhetõ menedékhelyet találtak.~Egy-egy Bethlen
3879 12| csodálkozhatik a másvilágon.~Így menekedett meg a pallostól Balassa
3880 22| törvény, s ez alól nem volt menekülés...~Azaz, ... hiszen magyarok
3881 18| Svehla-ra nem várt szerencse. Menekülésében elfogták az ó-turaiak s
3882 1 | Imádkozott az Istenhez naponta a menekülésért.~Volt azonban egy rabtársa
3883 1 | veszedelmek idején legyen hova menekülniök, biztos helyre lerakniok
3884 7 | megfosztották, ide Magyarországra menekült s itt Rudolf király mint „
3885 28| érte az udvarodra.~- Elég ménesem van, - felelte ridegen Szapolyai.~-
3886 25| négytagú hódoló küldöttséget menesztettek Budára, hogy megkérlelje.
3887 3 | nehéz háborodott idõkben menhelye lehet majd, hát engedje
3888 18| bizonyos kaptafára ment: „Menj Nyitramegyébe és ott építs!”
3889 2 | legboldogabb embernek.~Amint mennek, mendegélnek a királyi csatlósok
3890 9 | Azonban nem kellett sokáig menniök, mert hamarosan kibukkant
3891 32| széles bérceit, a környék mennykõfogóját, Szandát, a bujáki magaslatokat
3892 19| szép Damokos leány férjez ment-e már? Iszik-e még nagyokat
3893 19| Még tartozásban vagyok a mentéért, amelyet zálogba küldtél
3894 19| tréfákat csinált az urak mentéivel a király.~A Veneturné vára
3895 25| ostrománál.~Elindultak, mentek Szeged mentésére, útközben
3896 28| FÉSZKE~ ~~TRENCSÉN~A Vág mentén fölfelé, Beckón túl kitágul
3897 25| Valóban nem volt már mit menteni, mire odaértek. Lángokban
3898 25| Elindultak, mentek Szeged mentésére, útközben sehol meg nem
3899 19| bírta, haza is vitte a sok mentét, kincset és otthon mindjárt
3900 27| A kövek szilárdsága nem mentette volna meg Hunyadot, de a
3901 12| kapitány, mert akkor már menthetetlenül szállt alá a mélységbe.
3902 34| pergõ nyelve gyorsan talált mentséget:~- Csóri csuka, nincsen
3903 16| tévessze el, melyik az õ menyasszonya, egy arany és egy ezüst
3904 16| megjegyezte vele ki-ki a maga menyasszonyát.~Nem teszem a kezem tûzbe
3905 16| karikagyûrûvel jegyezni el a menyasszonyt.~1614-ben rossz napok virradtak
3906 28| volt Trencsénnek; lagzi, menyasszonyvárás, kendõadás. Itt ment férjhez
3907 30| fûzte karjára a két vitéz menyecskét.~- Ez a csata az asszonyoké
3908 9 | mohácsi vész idején Balassa Menyhért birtokában találjuk Ajnácskõt,
3909 25| város. A tornyok csonkán meredeztek az égre, a füst terhes barna
3910 12| feleségére, összefeleseltek, méregbe jött, állati dühében átfogta
3911 26| Itt követte el gyalázatos merényletét Kázmér herceg, Ulászló lengyel
3912 31| szerencséje volt, hát mindegyre merészebb lett és nagyravágyóbb.~Maga
3913 26| telt öbölbõl nyúlik fel merészen az égnek.~A szép királyi
3914 13| A többiek nagy szemeket meresztettek Koczka Gáborra, hogy talán
3915 7 | kétszáz éve már ott fekszik mereven, de azért olyan, mintha
3916 29| várkertben a gyepre szundikálni. Mérges kígyó mászott elõ a bokorból
3917 17| mondta - hogy csak a nádor meri ott az igazságot megtalálni.~
3918 9 | meg ott amazé. Nem sokat méricskéltek lánccal, de még térképet
3919 10| meglepetésében, hogy valami mesebeli tündérvárra akadt, ahol
3920 29| nevemet.~Ez a vár építésének a meséje. Így lett halhatatlanná
3921 4 | elátkozott várunk”, aminõ a mesékben van, ahol kõvé változik
3922 2 | erdélyi fõnemzetségbõl.~Így meséli ezt a hagyomány Csicsóvár
3923 7 | A vár keletkezését így mesélik kukoricahántás közben a
3924 29| halhatatlanná Beckó. De a mesének folytatása is van, amely
3925 17| sok megrázó történetet és mesét írtak azóta.~Míg végre nem
3926 25| csavargott, és beláthatatlan messzeségre eltakarta az eget. Irtóztató
3927 8 | Galambócot nem valami bolond mesteremberek csinálták úgy találomra,
3928 22| szeretett mindenféle pénzügyi mesterkedésekbe bocsátkozni. Kölcsönöket
3929 20| gyönyörû Rapsonné ördöngõs mesterséggel építette hajdan e kevély
3930 7 | név nem illik rá, mert egy mészkõsziklás hegyen áll, amely éppen
3931 17| meghasadt; kezüket ollóval metélték, hátukat fodorsütõ vassal
3932 2 | kibukkant, most látták, hogy egy meztelen szegény Lázár áll elõttük.
3933 21| harangok szomorú zöngése miatt már a szó sem hallatszott,
3934 9 | Gedõ hadnagy vitézségének miatta.~- Tied a vár és a környék, -
3935 1 | tanácsát s úgy mondta el a Miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: „
3936 12| vizsgálják meg a szállongó hírek mibenlétét és ha csakugyan úgy bánt
3937 4 | harsant meg a kapu elõtt.~- Micsoda, már itt vannak? - pattant
3938 28| ridegen Szapolyai.~- Hát mid nincs?~Szapolyai nevetett.~-
3939 31| pártot gyûjtött.~A fejedelem midenféleképp próbálta hûségre bírni a
3940 23| visszahódítással:~- A vár a mienk legyen, - mondta a császár, -
3941 4 | viszi a kulcsokat Szilágyi Mihálynak.~- Elfoglaltam uram a várat
3942 4 | anyai nagybátyját: Szilágyi Mihályt.~Valószínû is, hogy megbánta
3943 30| várának is érdekes regéje van. Miként adta oda Zsigmond király...
3944 32| török kézen, mígnem Pálffy Miklósnak vér nélkül sikerült visszavennie:
3945 32| nagy hõs, világhírû Zrinyi Miklósnál egy csöppet sem kisebb,
3946 19| Verekednek-e egymás közt a Mikó fiúk?~Addig-addig beszélgettek,
3947 12| ki volt nyitva, ép úgy, min most... valami családi ügyet
3948 19| cinkotai kántor esetéhez. Mindegy, hátha Veneturral is megtörtént?
3949 32| közeleg a várból, két férfi, mindegyik egy gyereket vezet.~Mikor
3950 32| másvilágra, de egy-két törököt mindegyikünk vigyen!~Õ maga a kapuhoz
3951 31| csakugyan szerencséje volt, hát mindegyre merészebb lett és nagyravágyóbb.~
3952 13| parancsát, hogy a várnagy mindenben engedelmeskedni tartozik
3953 15| engedte magát hálózni.”~- Mindenekelõtt a végrendeletet akarom olvasni -
3954 13| parancsainak s titokban tartani mindeneket, fejvesztés terhe alatt.~
3955 15| Patócsyt, hogy halálos ágyán mindenét rájuk testálta.~Pedig neki
3956 25| bízni. Ravaszok, megcsalnak mindenkit. Otthon nevetni fognak rajtad.~
3957 10| megtalálni.~Távol esett mindennemû hadi utaktól, városoktól,
3958 28| történet.~Trencsén urainak mindenük volt, ami szívüknek, szájuknak
3959 31| kikottyantotta:~- De hát mire való mindez néked, kegyelmes Bala basa?
3960 30| magukat derekasan; jó harcos mindkettõ. Csókakõ várát nekik szántuk.~
3961 15| a réttel és két erdõvel. Mindkettõt a barátoknak hagyom, úgy
3962 11| mozdul, negyednapra hajnalban mindnyájatokat lenyakaztatlak.~Amit igért,
3963 34| daliának.~Rögtön Sóvárra hozták mindnyájukat, a halásznak nemességet
3964 13| uramat, az Apaffy hatalmas miniszterét.~Néhány kocsin jöttek. Naláczy
3965 32| halálunk után.~- Mégis engedj minket, jó bátyánk, melletted! -
3966 15| nagy uradalomtól elütötte, minõ a szádvári. Rendelte is
3967 23| a prímással:~- Papi vár. Misékkel fogják védeni.~De késõbb
3968 22| Tanakodtak, búslakodtak, mitévõk legyenek.~Végre az az ötlete
3969 2 | rabszolga.~- Talán tudod, öreg, mitõl gyógyul meg a király? -
3970 29| egészen bolond az építési módja is.~Pár év mulva fölépült
3971 18| Svehla valóságos kis király módjára parancsolt velük s pusztította
3972 29| az építkezés legokosabb módját, az igazi közmunkát; aki
3973 24| Ezerhatszázhetvenben eredeti módon dézsmálta meg a Rákócziak
3974 10| és a reneszánsz építési modor, de még a legközelebb lakó
3975 28| szelid, finom, tartásban, modorban elõkelõ, elbájoló. Nagyon
3976 17| vidéken? - kérdezte a nyájas modorú nádorispán, aki kivált alsórendûekkel
3977 22| uradalmat és három várat adott a moglódiért s még tetejébe egy rakás
3978 22| várat nem hagyták meg többé Moglódnak a hiú Kapyak, hanem magokról
3979 22| királyi kézben találjuk Moglódot. Jó Zsigmond király szeretett
3980 22| a magyarok. Tuhutum fia Moglout tette rá a kezét s vagy
3981 25| aga.~- Te pedig rögtön a Mohamed próféta vendége leszel a
3982 31| elõtt:~- Esküszöm Allahra és Mohamedre, az õ szent szakállára,
3983 9 | kutatni. - A történelem alig mond róluk valamit, - mert szerepük
3984 19| várának”.~Ez hát a székely mondák szerint a Veneturné várának
3985 32| nem láttam.~- Hát én sem mondhatom el a lábnak, amit a fejnek
3986 5 | én kérem. Bírni akarom. Mondj akármilyen összeget.~- Hát
3987 32| apródját.~- Menjetek Alihoz, mondjátok meg neki nevemben, hogy
3988 26| felõl szeretjük tréfálkozva mondogatni: nem mint napszámosok, hanem
3989 27| fiú nagy tehetségeit, és mondogatta:~- Keserves lesz még ez
3990 17| is meggondolom, ha egyet mondok; tudom, hogy a fejemmel
3991 18| tündér vidék, amire azt mondtátok, hogy „de jó volna itt lakni!”
3992 15| barátok - hiszen mi nem ezt mondtuk, hiszen a szádvári uradalmat
3993 25| ki nyájasan fogadta õket, mondván:~- Legyetek nyugodtak, Szegedet
3994 23| patriae, nervus belli arque moneta,~Nunc libertatis vindico
3995 30| Fehér vármegyében Csurgó és Mór között düledeznek a Csókakõ
3996 20| mert irtózatos bömbölés, moraj hallatszott a föld gyomrában,
3997 13| hítták a kivégzettet, a mordályégetõk bandájából való volt.)~A
3998 34| azt, ami a sasnak való - mordult rá a csatlósok hadnagya, -
3999 1 | imádkozott, õ mindig dühösen morgott és rázta a bilincseit.~-
4000 14| Petre, arva eris et in Arva morieris”. (Árva voltál Péter, árva
4001 18| netovábbja a cseheknél)!~- Hm, - mormogta Svehla vezér, - van egy
4002 20| Jó hosszú határidõ, - morogta magában Botházi. - Hát te,
4003 18| mendegélt danoló csapatjával Morvaország felé, egyszerre eléjük tárult
4004 18| benne akarna lakni.~Kiüzent Morvaországba, ahol akkor a „cseh testvérek”-
4005 18| hogy segítséget hozzon Morvaországból. Az õrségnek azonban azt
|