1190-belen | belep-egyen | egyes-fegyv | feher-gyula | gyuru-iszik | iszon-kisza | kisze-levez | levo-morva | morzs-oszlo | oszta-somly | somog-templ | tempo-varke | varki-zugta
Fejezet
5007 30| de mire hazaért Budáról Somogyba s ott elvégezte Kristóf
5008 30| ahogy útálja a nyerget.~Somogyban például mindössze két jámbor
5009 31| ilyen kellett most neki.~Somot csakugyan beeresztették
5010 34| Eszényi, Kövesdy és a sósvári Soós õse. (Ez a legutolsó familia
5011 29| kupa bornál azon kezdett sopánkodni, hogy miért nem hisznek
5012 16| Egyforma szerepük volt a várak sorában.~Tudniillik az a bizonyos
5013 13| mosolygott. Hát még mikor aztán sorba jöttek Erdély legfényesebb
5014 5 | még ma is ott állnak, két sorban, hatalmas koronáikkal s
5015 22| maradjon. A vár helyét is sóval kell bevetni.~Szigorú parancsot
5016 19| megtrágyázta kolbásszal a sovány eledelt, mielõtt a vendéget
5017 17| börtönben, ijesztõ vázzá soványodva.~Szörnyû dolgairól sok megrázó
5018 34| besztercei országgyûlésen ismét a Sóváriak kapták meg.~Végre 1547-ben
5019 34| azonban maradjunk egyszerûen Sóvárnál, amelyet László király 1285-
5020 34| hat szép daliának.~Rögtön Sóvárra hozták mindnyájukat, a halásznak
5021 34| még ma is él.)~1525-ben Sóvárt Katzianer János generális
5022 13| fejedelem õnagyságától és egy staféta.~- A fejedelemtõl? - hebegte. -
5023 1 | atyánk, ki vagy a pokolban stb.”~Alighogy elmondta, kiderült
5024 29| fényûzését: a kõbe vésett Stibor-címerek, a mûvészi faragványok.
5025 29| évben kihaltak fiágon a Stiborok, s Beckó az alsólendvai
5026 29| ami kissé felbosszantotta Stibort.~- No hát kívánj valamit!~-
5027 17| mi a baj? Bizonyosan a stóla körül lesz valami hiba.~-
5028 19| Könnyû volt megtalálni. A strázsán már tudták, tízen is ugrottak,
5029 5 | keltezte: „Datum Zboroviae sub centum tiliis.” (Kelt Zborón,
5030 2 | fölöttébb megörültek és sürgetni kezdték:~- Jöjj hát velünk
5031 15| vörös barátoknak.~Addig sürgették, biztatták, hogy végre erre
5032 30| is járt.~Ma lekopogtatnak sürgönyt s „berukkol” mindenki. Valaha
5033 22| lakosztályába, ahol velencei orvosok sürögtek-forogtak. Megértette magát õ kegyelme
5034 4 | egyebet egész nap, mint hogy sütötte, fõzte neki a jobbnál jobb
5035 31| föltette magában: „A fejedelmi süveg is enyém lesz egykor.”~S
5036 21| nem látszott s ez hirtelen süvítve-zúgva beérkezett. Népeknek sokaságai
5037 15| egyház iránti tisztelet sugallt neki.~A fõurak ajkain hitetlen
5038 13| szétfreccsent, a fölbukkanó nap sugarainál, Teleki Mihály ünnepélyesen
5039 25| magukat a szõke Tisza lomhán suhanó vizében.~ ~
5040 12| említésre méltó kalandok nélkül suhant el a szép kurtosi völgy
5041 13| rengeteg arany csatt.~A hóhér suhintott egyet és leesett Juon feje.~
5042 26| Erzsébet királyné! - s feléje sujtott.~A királyasszony sikoltva
5043 25| Kampó s olyan ádáz erõvel sújtott rá, hogy feje legott elvált
5044 22| látszik, nagy a rangfokozat. Summa summarum belekerült a vár
5045 22| nagy a rangfokozat. Summa summarum belekerült a vár 212 magyar
5046 5 | koronáikkal s rejtélyesen susognak egymás között. Hej, ha értenõk,
5047 30| uraimék most is otthon ülnek a sutban. Azaz bujkálnak kukoricaföldeken,
5048 13| vannak a rabok öltözve? - suttogta.~- Igen.~- Helyesen van.
5049 18| gonosz rablók reszketve suttogták:~- Beteljesedett a cigányasszony
5050 13| mondta a fejedelmi megbízott suttogva. - Ott megtudja a többit.~
5051 18| fekszik betegen a szobáiban”.~Svehla-ra nem várt szerencse. Menekülésében
5052 18| legények.~Így foglalták el Svehláék Kosztolánt csekély ellenállás
5053 23| vesztett „pro libertate” („a szabadságért”) feliratú garasokból öntetett,
5054 23| eszköze és emelõje,~Most a szabadságnak dörgve vívom jogait.~Rákóczi
5055 1 | azonban nem volt nagy öröme a szabadulásából, mert amint hazaért, otthon
5056 1 | sóhajtozott, töprengett, miképp szabaduljon innen. Imádkozott az Istenhez
5057 34| cseh királynak is hátához szabdalta a kardját.~Nagy vitéz volt,
5058 30| ott fölösleges büntetést szabni a gyávaságra.~Aztán intett
5059 24| majd útközben találunk, - szabta ki az agg vezér találomra
5060 15| barátokhoz, hol a barátok jöttek Szádvárra. Barát-barátságnak rossz
5061 15| az egybegyûlteknek.~Ez a Szádvárról szóló történet, amely bizonyítja,
5062 7 | Berzetet, Sólyomkõt, Pelsõczöt, Szádvárt és Krasznahorkát. Tudom,
5063 13| nagyenyedi tolvaj, mindjárt le is szaggatta a saját dolmányáról az aranygombokat
5064 8 | ökölnyi gyémánt világít, száguldó lova lábán pedig „villámlik
5065 14| amelyet a krónikák Mátyás szájába adnak, hogy azt felelte
5066 29| föl az õserdõk csöndjét.~Szájhagyományok szerint egy ebédre éppen
5067 21| századokig szállt szájról szájra a jóslat, hogy valamikor
5068 21| hosszú századokig szállt szájról szájra a jóslat, hogy valamikor
5069 25| Bizony nem várta be, míg a szájtátó várnép üldözõbe veszi, hanem
5070 28| mindenük volt, ami szívüknek, szájuknak tetszett. Csak egy hiányzott
5071 26| 1518-ban odaajándékozta - a szakácsnéjának.~Megtört a fenséges fellegvár
5072 4 | magasabb tervei is (azelõtt a szakácsok voltak a nagy politikusok,
5073 4 | Világost és sokra becsülte a hû szakácsot.~Nagybátyja halála után
5074 20| Dezsák patak a Küküllõbe szakad, ott a kiszélesedett Cselõ
5075 23| egész XVII. században szinte szakadatlanul folytak a harcok Érsekújvár
5076 32| könny s végigfolyt deresedõ szakállán. Odalépett a két fiúhoz,
5077 31| és Mohamedre, az õ szent szakállára, hogy én Majláth Istvánt,
5078 31| kalandban megfordult és szakember volt az árulásokban. Bala
5079 11| No hát ott a két füle - szakította végét a veszekedésnek Ghéczy,
5080 20| gondviselés: elég egy fajtából egy szakosztály; minek rontották volna az
5081 13| volna nekik. Még tán ma is szaladnak, ha valahol meg nem álltak.~
5082 3 | Budáig érne a pompás sárga szalag...~Roesel Rázmán 1520-ban
5083 30| egyetlen, amelybõl az utolsó szálig minden ember bejött.~Nagy
5084 33| gúnyirat!~A két vár tehát nagy szálka volt a székelység szemében.
5085 17| Ferencnével. És vajjon hová szállásol kegyelmed, talán a földszintre,
5086 27| császári hivatalnokokat szállásolta el a Hunyadiak büszke várában.~
5087 2 | szikla, hasogatják hát és szállítják mindenfelé; kereskedést
5088 24| Erdélyben uralkodó Rákócziak ide szállították megtakarított pénzecskéjüket,
5089 12| hatalmas várúr, fogják el és szállítsák Bécsbe.~Egy májusi estén
5090 20| útra. A kocsis le akart szállni, hogy fölvegye.~- Ne bántsd,
5091 18| jutottak s innen a gúnyos szállóige a nyitrai várurakra, amelyben
5092 6 | bástyaépítésrõl csuda regék szállongnak a környéken.~Thököly - úgy
5093 12| alatt, hogy vizsgálják meg a szállongó hírek mibenlétét és ha csakugyan
5094 11| község Kolozsvár városára szállott. Idõ multán a két Fülétõl
5095 33| volt egy idõben az elõkelõ szalonokban, de mi ez mind a várakkal
5096 34| Palotai pálca, nincsen száma.~Ahogy várról-várra ugrik
5097 22| le a mélységbe.~Hiteles számadás maradt fel az építésrõl.~
5098 7 | Ferdinándtól való elpártolásáért számadásra hívta fel; mivel pedig nem
5099 27| várnagy, egy gazda, egy számadó, kulcsár, káplán és egy
5100 25| Szegeden akkoriban nagy számban levõ fõurak tették udvarát.~
5101 30| várurak ültek nyeregbe roppant számmal. Mert hát úgy volt felállítva
5102 4 | Elfoglaltam uram a várat számodra. Ezennel úr vagy fölötte
5103 8 | megszaporítsa az aldunai tájék számtalan látnivalóját.~De a jámbor
5104 25| Losonczy parancsnokolt derekas számú csapatok felett.~Az odamenekülõ
5105 12| kincstár azt állította, hogy a számüzetésben halt meg Balassa Imre, mielõtt
5106 16| mert vagyonelkobzást és számüzetést jelentett. A lázadó engedetlen
5107 7 | mivel pedig nem jelent meg, számûzetésre ítélték s ellene Detrik
5108 32| turbánt valaki a lábára húzott szandálnak?~- No, azt ugyan nem láttam.~-
5109 32| környék mennykõfogóját, Szandát, a bujáki magaslatokat s
5110 31| biztosítasz, hogy nem vagy rossz szándékban?”~„Kezeseket küldök be, -
5111 4 | tudtokra adom, hogy nincs szándékunk kapitulálni.~Kis vártatva
5112 29| van, amely szomorú véget szánt Stibornak.~Ott lakott Beckón,
5113 32| a lábnak, amit a fejnek szántam.~Az aga dühbe jött.~- Ejnye
5114 20| völgyben s a kötényébe szedte a szántóvetõ székely góbékat ékestül,
5115 30| mindkettõ. Csókakõ várát nekik szántuk.~Apul zavartan csóválta
5116 22| KAPIVÁR~ ~~Szaplonczai Poháros Péter volt a Nagy
5117 28| Szapolyai, de szíved nincs.~A Szapolyaiak akkor veszítették el Trencsént,
5118 28| elbájoló. Nagyon megtetszett Szapolyainénak, Hedvig tescheni hercegnõnek.
5119 22| elfoglalásában segítsék Szapolyait.~Szepegett bent az ostromlott
5120 6 | síkon az ütközetet, mint a „szaporátlan munkát”, az ostromokat.~ ~
5121 9 | hát a történelmi adatok száraz könyvét s kérdezzük meg
5122 25| István uraimék.~Sok láda szárított halat s gyönyörû szõnyegeket
5123 32| Jól beszélsz varga. Miféle származás vagy?~- Német vagyok.~-
5124 33| ellenök küldte az oláh származású Majláthot, aki Marosvásárhelynél
5125 34| nemességet eszközöltek ki s tõle származnak a Halászok.~Micbán hét fia
5126 28| Thurzóktól a Forgáchokhoz származott, míg végre az Illésházyaknál
5127 27| aki koránál magasabban szárnyalt.~De hát Hunyadi János cselekedett
5128 1 | Bethlen Gábornak volt baja a szászokkal s késõbb ide záratta az
5129 31| Azonban meghalt útközben Szászsebesen, 1540. július 21-én. Majláthnak
5130 13| székelyhídi, ecsedi, erdõdi és szatmári erõdök valóságos védõgyûrûvel
5131 13| kalpagokig, csalmákig. Fölséges szattyán csizmák, aranyos sarkantyúkkal,
5132 9 | rajzoltak a birtokosok. A vezér szava volt a telekkönyv.~E osztozkodó
5133 28| ingyen.~- Add rá nemesi szavadat.~Ezzel nekilátott az ifjú
5134 14| az érsek kegyelemért esdõ szavaira:~„Arva fuisti Petre, arva
5135 30| nel helyeselték a király szavait, míg õ mosolyogva fûzte
5136 9 | tetszését.~- Nem szeghetem meg a szavamat, - szólt a vezér, - ám jól
5137 21| megengedtétek.~És hosszú századokig szállt szájról szájra a
5138 11| után. Övé volt a vár hosszú századokon keresztül.~A vár uráról
5139 7 | hítták s nevével sokszor, sok századon át találkozunk a történelemben.~
5140 18| Nyitramegyébe és ott építs!” Százával vannak ott várhelyek. Égnek
5141 2 | Csicsó a vajdáknak.~Hosszú százesztendeig tartó pör volt ez.~Ha János
5142 27| tapad szeme a cikcakkos százféle ablakokra, hogy nem jelenik-e
5143 33| Izabelláé: a kígyó.~De ha százszor erõsebb lett volna is, addig
5144 29| itt fölöttünk egy várat; szebbet Visegrádnál.~És néhány nap
5145 29| tartotta fia lakodalmát is Széchen Katalinnal. Egy álló évig
5146 9 | Ferenc volt az ura, majd Széchy György. 1645-ben török kézre
5147 22| bocsátkozni. Kölcsönöket szedegetett fel, jószágokat csereberélt,
5148 32| puhíthassa meg szíveinket.~Szedték a cók-mókot az asszonyok,
5149 25| mennyi kincs van ott. A szegediekben nem szabad bízni. Ravaszok,
5150 25| vész után 1526-ban egész Szegedig portyázott a török, a várat
5151 6 | széles és boltozatos bástyák szegélyével, mert bosszantotta, hogy
5152 34| volt, aki szívesen osztott szegényeknek alamizsnát, - de a koldusasszony
5153 3 | selmeci vár. Roesel Borbála szegényen, majdnem koldusként, megvetetten
5154 12| Meghalt? Ah! Mi baja volt szegénykének? - ravaszkodott a kapitány.~-
5155 19| jól megfigyelhette ezt a szegénységet.~Nagy, meleg barátságot
5156 7 | egész gulyát adok érte.~Szeget ütött most a juhásznak a
5157 32| útravalót.~Nyomban neki szegeztette Ali az ágyúkat a kaputoronynak...
5158 9 | megnyerte tetszését.~- Nem szeghetem meg a szavamat, - szólt
5159 34| szerencsétlen anya, aki a szégyennél inkább a gyilkosságot választotta,
5160 33| vért.~Sokáig nem lehetett a szégyent tûrni. 1599-ben az egyik
5161 33| újra!” Építsék fel a saját szégyenüket. Keservesen esett ez a téglahordás.~
5162 28| ültették máglyára, mint nádori székbe.~ ~
5163 8 | Jaksics támadta meg a várban a székelõ török basát ezer lovassal,
5164 33| Lõrinc kuruc vezér haragjában székelyekkel lebontatta.~Romjai ma is
5165 33| Rossz napok jöttek most a székelyekre. Kiváltságaikat még kisebbre
5166 20| ezekbõl van a legtöbb, kivált székelyföldön, ahol, mint már említettük,
5167 13| csomó vár: a nagyváradi, székelyhídi, ecsedi, erdõdi és szatmári
5168 16| SZÉKELYKŐ~ ~~Sok várnak csak a neve
5169 16| volt a legingóbb vagyon.~Székelykõt, amely Torockó-Szent-György
5170 19| személyében. (Kiválónak hívják Székelyországban az idegent.)~- Adj Isten
5171 5 | eszméletlenül hanyatlott hátra székén ott a nagy garmada arany
5172 29| lóháton, annál jobb, mert a szekérnek és lónak is hasznát lehetett
5173 11| gyilkos szerszámokat egy szekérre s megyen a legényeivel megostromolni
5174 13| Teleki Mihály uram két széket hozatott a maga és a csausz
5175 24| akinek úgyszólván fejedelmi székhelye volt; itt tartott országgyûlést
5176 29| többé. Villám ha lecsapott, szél ha valamit letépett, idõ,
5177 20| erejét.~Akik éjszakánkint szélcsendes idõben a várhegy körül õgyelegnek,
5178 21| vélték, kinek hossza és szélessége nem látszott s ez hirtelen
5179 25| megbüntetett.~A szegediek szelét vették, hogy Mehemed uramnak
5180 12| szem, ránézett és megölte. Szélhüdés érte s holtan hanyatlott
5181 25| amelyekbe bele volt építve a szelídség jelvénye, a híres kõbárány,
5182 34| porondra. A ló meg báránnyá szelidült alatta.~Ekkor maga Simon
5183 27| Erdélynek, ha idejekorán le nem szelik.~Corvin halálával nejéé
5184 34| kisértenek, nyíllal lelõtt lantos szelleme, az ablakból kiugrott várkisasszony
5185 10| az asztalon s láthatatlan szellemek abrakoltatják fáradt lovát.~
5186 8 | egyik kiváló alakja. „Röpke szellõ” itt „lebegtette tengerzöld
5187 20| aranykerekû kis kocsiján olyan szélsebesen, hogy mire beharangoztak,
5188 12| innen messzirõl, mint egy szem, ránézett és megölte. Szélhüdés
5189 30| sisakrostélyaitokat, hogy szemtõl szembe megismerkedjünk.~A két levente
5190 27| összegyömöszölt bástyák, erõdök, szembosszantó melléképületek a Bethlen
5191 33| szálka volt a székelység szemében. Elég volt említeni õket,
5192 25| egy vitéz agája, Hubias. Szemefénye a török hadseregnek, délceg,
5193 19| csikók, mint a székely nemes szemei.~- Ez a tied, Venetur. Ez
5194 17| aggastyán okos, õszinte szemeibe és így szólt:~- Hinnem kell
5195 32| várkapitány üzenetét, kibuggyant a szemeibõl a könny s végigfolyt deresedõ
5196 1 | köpönyegembe te is, hunyd be a szemeidet és fel ne próbáld nyitni,
5197 34| becstelenségnek tartotta.~- El a szemeim elõl, gyalázatos teremtés!~-
5198 13| egymagam.~A többiek nagy szemeket meresztettek Koczka Gáborra,
5199 13| van odakünn?~- Nem kisebb személy, hékás - felelte egy hang
5200 19| rákopogtatott a vendég egy kiváló személyében. (Kiválónak hívják Székelyországban
5201 15| javakkal, amint céljaihoz és személyes tulajdonaihoz szükséges
5202 27| õrségen kívül a következõ személyzete volt: Egy várnagy, egy gazda,
5203 17| útnak indult a megfelelõ személyzettel Csejte várába.~- Olyan elõkelõ
5204 30| Az lehetetlen.~- Tulajdon szememmel láttam mind a kettõt. Üldöztem
5205 26| Zsigmond király elé járultak és szemére hányták törvénytelenségeit.~-
5206 25| meg a magyar seregnek volt szemfénye, legjobb vitéze. Tábortüzeknél
5207 2 | természetesen mindig rossz szemmel néztek a magyarok, hiszen
5208 20| arany, jó ördög.~Mire egy szempillantás alatt egyet fordított a
5209 20| Pedig éppen csak abban a szempillantásban esett le a Gergely kalapja
5210 25| Pribék s elkezdett neki szemrehányásokat tenni:~- Hidd meg uram,
5211 28| bég testileg megtörve e szemrehányó szavakkal vált meg tõle:~-
5212 4 | tett bennünket - kiáltja rá szemrehányóan Lábatlan Gergely - hát hol
5213 26| láthatta Visegrádot, mint szemtanú elragadtatással ír róla: „
5214 30| sisakrostélyaitokat, hogy szemtõl szembe megismerkedjünk.~
5215 18| toronyõr (rendesen a legjobb szemû fickó a várnépbõl); kémlelte,
5216 28| az Illésházy-címer kerül szemünk elé.~A kövek elbeszélik
5217 18| Hát lakjunk itt. Búza, fa, széna, víz van itt bõven s azonfelül
5218 18| eléjük tárult a reggeli szende napfény aranyában a gyönyörû
5219 2 | egy darabig s mikor már szennyes lesz a testén, akkor vegye
5220 21| jó lesz pénzt veretni”, a szentek tetemeit ellenben széthányatta: „
5221 17| Furkó Jánost, Jó Ilonát és Szentes Dórát, mint akik segítségére
5222 8 | kormányozott egy gályát neje, Szentgyörgyi Cecilia is, a magyar történelem
5223 6 | bosszantotta, hogy vízhiányban szenvednek ott fönn a várban.~A bástyaépítésrõl
5224 22| elfoglalásában segítsék Szapolyait.~Szepegett bent az ostromlott várban
5225 13| náluk a harcos és olyan szépen visszafordultak, mintha
5226 13| itt, s egyre építgették, szépítgették. Maga a lengyel király és
5227 27| épített e hatalmas, tündér szépségû várból.~Ezek a karcsú tornyok,
5228 3 | megvetetten halt meg 1575 szeptember 15-én.~A selmeci várnak
5229 20| vezettek, királyfiakat vertek szerelem bilincseibe, varázslatos
5230 17| a környezetéhez, - hátha szerelmes üzenethozó lesz a jámbor
5231 31| én. Majláthnak csakugyan szerencséje volt, hát mindegyre merészebb
5232 32| Békefalussy Gergely. Az utóbbi szerencséjére nem volt otthon, vagy hogy
5233 20| akkor nem egyhamar lesz még szerencsénk a tisztelt kisasszonyokhoz.~
5234 12| meg a pört, amely ekként szerencsésen végetért, az akkori ügyvédek
5235 34| hat fiút a vízbe dobta.~A szerencsétlen anya, aki a szégyennél inkább
5236 12| Lehetetlenség! És hogy történt a szerencsétlenség?~- Elmondom kegyelmednek
5237 32| nem volt otthon, vagy hogy szerencsétlenségére, mert ma talán az õ nevét
5238 33| lerontották, de nem valami nagy szerencsével, mert a lacfalvi országgyûlés
5239 7 | Kétszer is megcserélõdött a szerep!~Egyszer a Thököly ellen
5240 4 | fõtáborhelyüket.~Világos szerepe azonban még mindig nem szûnt
5241 33| János Zsigmond címerállatai szerepelnének.~ ~
5242 1 | külseje nem takar fényes szerepet. Hanem erõsnek elég erõs
5243 8 | visszafoglalta.~A vár nagyobb szereplése Zsigmond korára esik. Ekkor
5244 31| cselekedetein. Jóképû ember-e? Szeret-e csinosan öltözködni? Vannak-e
5245 4 | essék; mert a király szíve szeretettel hajlik az öreg úrhoz, szeretné
5246 17| Nyitra vármegyérõl azt szeretik énekelgetni a tótok:~Nyitra,
5247 26| ezt most Budapest felõl szeretjük tréfálkozva mondogatni:
5248 26| Habsburgok, házassággal szerezték országaikat s innen a találó
5249 11| földob mindenféle gyilkos szerszámokat egy szekérre s megyen a
5250 3 | örökségnek híre ment sebesen szerte az országban. Jöttek az
5251 34| lóhátas dobosok hirdettek szerteszét:~„Hivatalos rá mindenki
5252 3 | bányavárosok védelmére voltak szervezve. A bányavárosok kincseit
5253 13| amelyet egykor Báthory László szerzett, a felesége, Pókay Anna
5254 20| völgy ezüstért jöttél?~- A szerzõdés szerint, szép nagyasszonyom!~-
5255 29| ember (akit pillanatnyi szeszélyek vezettek néha a legkomolyabb
5256 26| annyira becsülte, hogy egyik szeszélyes percében 1518-ban odaajándékozta -
5257 13| végre a tizedik vére is szétfreccsent, a fölbukkanó nap sugarainál,
5258 21| szentek tetemeit ellenben széthányatta: „Ezeket semmire sem használhatom”.
5259 22| hogy azok várak és a várak széthányattak.~Kapivár akkor épen egy
5260 33| gúnyvárat (a várhegyit) széthányta a haragra lobbant székelység
5261 2 | idegen õsz ember, könyökével szétlöki a kuruzslókat s így szól:~-
5262 25| gyült a vár elé. A legtöbben szétszaladtak, amerre láttak, de leginkább
5263 23| elegendõ ellenállást kifejteni. Szétszórták õket, mint a polyvát, magát
5264 2 | István, összeszedte apja szétvert hadait, s kis idõ mulva
5265 33| Majláthot, aki Marosvásárhelynél szétverte a felkelõket.~Rossz napok
5266 7 | kitörtek az ostromlókra, szétverték õket s egész Rozsnyóig kergették,
5267 22| helyét is sóval kell bevetni.~Szigorú parancsot kaptak a szomszéd
5268 9 | völgymederbõl kiemelkedõ sziklacsúcson egy gyönyörû tündérvár.~-
5269 18| várhelyek. Égnek meredezõ sziklák, teke-alakú hegycsúcsok,
5270 12| felsõ részében van, meredek sziklaormon, két órára Balassagyarmattól,
5271 12| kanyargó patakjával. Fent a sziklaorom szelíd gesztenye-erdõben
5272 29| kívánom, építs nekem erre a sziklára itt fölöttünk egy várat;
5273 2 | füvek nõnek a vár alatt a sziklás talajban.~Csicsóvár nem
5274 6 | választotta ki a regényes magas sziklatömböt, amelyre a likavai vár épült
5275 29| szégyenszemre s a gyönyörû sziklavár a „bevehetetlenség” hírébe
5276 33| halállal lakoltak.~De a szikra még mindig ott parázslott
5277 29| az is. Úgy szórta Beckó a szikrákat, mint a legnemesebb kõ a
5278 25| daliának.~Összecsaptak. Szikrázott a két nemes acél, minden
5279 13| oldalában ma is mutogatják a szilágy-somlyói lakosok azt a kis barlangot,
5280 2 | Kolozsvárig, Besztercéig, Szilágyig el lehet onnan látni tiszta
5281 4 | hozzá.~A szakács fölvezette Szilágyihoz.~- Mit üzen a király? -
5282 4 | elbeszélte az elmés fortélyt Szilágyinak, aki fölöttébb nevetett
5283 11| napon, amely megrázta a vár szilárd falait és az aranybika is
5284 27| lehelni a kövekbe.~A kövek szilárdsága nem mentette volna meg Hunyadot,
5285 20| Kis-Juhod vize, délrõl a Szilas patak locsolgat.~A gyönyörû
5286 14| elsõ birtokos is valami sziléziai úrtól váltotta ki.~ ~
5287 22| S ezzel elkergette õket színe elõl, s visszavitette velük
5288 29| mint a legnemesebb kõ a színeket. Mindenki bámulta. Maga
5289 29| egyenlõvé nem lesz a föld színével.~ ~
5290 30| nagyságod, hogy színrõl színre lássam õket.~- Nem bánom.
5291 30| királyi nagyságod, hogy színrõl színre lássam õket.~- Nem
5292 32| kikészítették, a basa teletöltötte szinültig arannyal, s elküldte a majszterné
5293 15| mint hogy kegyelmetek itt színünk elõtt nyilvánítsák ki, melyiket
5294 18| vezér rákiáltott:~- Hej, vén szipirtyó, erre, erre! Tudsz-e jósolni?~-
5295 22| sárosmegyei Moglód, amely magas szirt csúcsán állt s amelyet a
5296 29| fájdalomtól, õrülten futott a sziszegõ kígyó elõl, amely üldözte.
5297 23| ingadozott a vár, feladási hírek szivárogtak ki az ostromlottak körébõl
5298 34| férjének, aki harag helyett szívbõl örült a hat szép daliának.~
5299 28| Vized már van Szapolyai, de szíved nincs.~A Szapolyaiak akkor
5300 32| semmi sem puhíthassa meg szíveinket.~Szedték a cók-mókot az
5301 32| dalok ültetik át a szívekbõl szívekbe, emberöltõkön keresztül,
5302 30| ennyi bátorság van a nõi szívekben is, ott fölösleges büntetést
5303 32| édes dalok ültetik át a szívekbõl szívekbe, emberöltõkön keresztül,
5304 28| volt, s a protestánst akkor szívesebben ültették máglyára, mint
5305 22| elfogadják.~De akitõl Mátyás szívességet fogad el, annak õ maga is
5306 16| fiatal vezért, megköszönte szívességüket, megdícsérte a vitézségüket
5307 22| Hátha meglágyítja a király szívét.~- Jól van, küldjünk fel.~
5308 28| mélyebbre, lankadatlan erõvel, szívóssággal, míg végre az emberi akarat
5309 5 | garmada arany elõtt s meghalt szívszélhüdésben, miután még elhaló szavakkal
5310 31| sátor felé; teli tüdõvel szívta a friss reggeli levegõt.
5311 28| urainak mindenük volt, ami szívüknek, szájuknak tetszett. Csak
5312 19| csak megterítettek a másik szobában s jelenteni jött egy lakáj:~-
5313 18| bent fekszik betegen a szobáiban”.~Svehla-ra nem várt szerencse.
5314 17| várat körülnézték. - Hát a szobáim, kamaráim milyenek?~- Bizony
5315 26| szobrai vettek körül. Négyszáz szobája volt a palotának, világraszóló
5316 10| pompaszeretetre mutat, a szobák kényelmesek és fafaragványokkal
5317 4 | ország, nehogy a rozzant szobákban a Zaránd- és Hunyadmegyében
5318 19| ugrottak, hogy vezessék.~Sok szobán keresztül hurcolták õkelmét,
5319 26| alatt elpusztult a négyszáz szobás palota. II. Lajos már csak
5320 14| történetének két határköve.~Árvát szóbeli hagyományok szerint a templomos
5321 11| valami nagyon a seprésért; szóból szó lett s azzal végzõdött,
5322 26| szökõkutak, amelyeket múzsák szobrai vettek körül. Négyszáz szobája
5323 20| szûkebb helyen, a néphit egyik szögletében. Nincs is már egyéb foglalatosságuk,
5324 10| meglepõen szép ajtók, párkányok, szögletek és oszlopok ékesítik a fenségesen
5325 31| tornyosul köröskörül. Minden szögleten egy bástya, hat ágyúra való.
5326 31| folyt le. Amott, abban a szögletszobában feküdt a ravatalon I. Apaffy
5327 3 | volt az egész, mind a négy szöglettornyával, hatalmas külsõ falaival,
5328 25| váll-lapockáját. Magasra szökött fel a friss vér. Hubias
5329 26| alabástrom és márványmedencés szökõkutak, amelyeket múzsák szobrai
5330 29| szolgát ledobatta, lezuhant és szörnyethalt a mélységben.~Roppant birtokait
5331 25| rakták...~Élést, álgyút sokat szörzete be várban.~Kinek mássa nincsen,
5332 34| pedig a Csapy, Bocskay, Szötér, Ráskay, Eszényi, Kövesdy
5333 22| varróasztalához s mindig elnyírt a szövetbõl egy-egy darabot, úgy, hogy
5334 30| Csodálkozásában alig tudott szóhoz jutni az uralkodó, majd
5335 16| meglehet, hogy azóta jött szokásba karikagyûrûvel jegyezni
5336 10| Keresden õrzik mai napig.~Szokásban volt, hogy ha valaki a Bethlen-családból
5337 6 | szeretnék egy kenderáztatót” - szokta mondani a fejedelem, többre
5338 29| folytatta Stibor.~- Nem szoktál az lenni, - vágott vissza
5339 29| ma nagyszerû voltál.~- Az szoktam lenni, - felelte mosolyogva
5340 2 | szétlöki a kuruzslókat s így szól:~- Ej, mit beszéltek itt
5341 19| megvendégelt.~Egy görnyedõ szolga cipelte a roppant tálat
5342 4 | letörülgesse, majd ismét a királyi szolgához fordult: „Mondd meg a királynak,
5343 15| nevelnek belõle. Legyen Isten szolgája.~- Jó, legyen, - hagyta
5344 29| követett el Stibor: egyik szolgáját, aki kedvenc vadászebét
5345 24| mondta Árpád, - ezt a szolgálatodat nem hagyhatom szó nélkül.
5346 32| kegyelmes úr, - mondta a szolgálattevõ tiszt. Tahir aga.~- Mondd
5347 19| bor is kellett, nosza a szolgálóját elindította legott Venetur
5348 29| a helyre ért, ahonnan a szolgát ledobatta, lezuhant és szörnyethalt
5349 19| csodálkozva nézett szét, hogy kit szólítanak itt „Felségesnek”.~Pál diák
5350 27| Szilágyi Erzsébet, amint éppen szólítgatja valahonnan a gyerekeket: „
5351 15| engedett idõt a gondolkozásra. Szólította Patócsy Bálintot.~- Patócsy
5352 30| parancsolta Csupor alvezérnek: szólítsa név szerint a somogyi hadat,
5353 15| egybegyûlteknek.~Ez a Szádvárról szóló történet, amely bizonyítja,
5354 21| sokaságai nyakra-fõre a Csermény szõlõhegyre futottak, sírással, rémüléssel,
5355 32| a bõrödbe fér, ha igazat szóltál. Esküszöm neked Allahra.~
5356 21| katonával jött, hatszázzal nagy szomorúan haza bandukolt.~ ~
5357 12| az akkori ügyvédek nagy szomorúságára.~ ~
5358 2 | kereskedést ûznek vele a szomszédos falvak lakosai.~A vár multjából
5359 32| furfangos lehetett, mert nemcsak Szondyt értesítgette fehér kendõ
5360 25| szárított halat s gyönyörû szõnyegeket vittek a basának, ki nyájasan
5361 21| láncra verette, a szent Szórád és Benedek ezüst koporsóit
5362 18| körülvette a várat és csupán arra szorítkozott, hogy eleséget nem engedett
5363 23| könyvünkben. Csak a kiválóbbakra szorítkozunk.~Ezek között is elsõ helyet
5364 33| Kiváltságaikat még kisebbre szorította a király, és a nagytermetû
5365 29| felelet, ez is, az is. Úgy szórta Beckó a szikrákat, mint
5366 31| és erõs kalandortermészet szorult.~Békés bejött Erdélybe,
5367 16| egyik ember fölösleges. Szótlanul kihúzták kardjaikat és összemérték.~
5368 7 | nekik a király, mert bizony szükség volt rájok nemsokára.~A
5369 13| király és testvérei is itt születtek és a somlyói ág utolsó gazdag
5370 29| szerint két holló röpköd szüntelen az omladék fölött. E két
5371 13| fel az õrszem.~- No, akkor szüret - kiáltott fel a dobos. -
5372 32| belsõbe kõsziklából vájt oly szûk ajtó vezetett, hogy ha két
5373 20| csöndes falvakban, egyre szûkebb helyen, a néphit egyik szögletében.
5374 32| gyõzelemittasan igérte szultánjának:~- Addig nem nyugszom, míg
5375 8 | ide háztûznézni, Bajazid szultánnak elsõ dolga volt elfoglalni
5376 2 | lerontatta. Nemsokára jött a szultántól a parancs: vissza kell adni
5377 29| ledõlt a várkertben a gyepre szundikálni. Mérges kígyó mászott elõ
5378 4 | szerepe azonban még mindig nem szûnt meg.~A sors azt akarta,
5379 13| ugyancsak csodálkoztak. Szuricska János, a megrögzött híres
5380 12| volt, belekotyogott, valami szúrós szót mondott, én is egyet,
5381 4 | kétségbeesett hazafiak, ott szúrták le elõbb lovaikat, azután
5382 22| András, kamarai gróf; ezzel szûrte össze a levet Zsigmond király.
5383 19| belõle úgy, hogy alig bírt szuszogni gazda és vendége.~A zsíros
5384 31| megjegyzését. Ezzel aztán olyan szút eresztett be a hiú fõúr
5385 31| s maradt is véges-végig, t. i. II. Apaffy Mihály haláláig.
5386 30| a Duna folyása mellett a tábor után ment, s mikor végre
5387 30| ennyiben hagyni. Menten a táborból hazaküldte Mihály nevû apródját
5388 18| magyarok is sok megerõsített táborhelyet találtak itt; Galgócot,
5389 7 | Thököly ellen küzdõ Schulcz tábornok egy álló esztendeig tartotta
5390 16| Thoroczkay István, Rákóczi Ferenc tábornoka volt. Azóta érdekes rom
5391 25| szemfénye, legjobb vitéze. Tábortüzeknél estennen mindig arról vitatkoztak
5392 20| nyomait sejdítik.~Volt is tagadhatatlanul sok ilyen, a régi pogány
5393 18| ostromot akartak, Magyar Balázs tagadólag rázta a fejét:~- A cseheknek
5394 7 | ezt a csekélységet miért tagadta volna meg a király a juhásztól?~
5395 4 | kegyelmednek pedig kívül tágasabb.~Káromkodott erre nagyokat
5396 3 | akkoriban, ha valamelyik tagja gazdag feleséget hoz a házhoz.
5397 8 | megszaporítsa az aldunai tájék számtalan látnivalóját.~
5398 4 | nézték a világ mind a négy tájéka felõl.~A várban nem maradt
5399 7 | egy gazdag juhász ezen a tájon, de olyan gazdag volt, hogy
5400 9 | kellett fösvénykedni!~E tájra Huba vezér indult a maga
5401 1 | Szerény polgári külseje nem takar fényes szerepet. Hanem erõsnek
5402 22| mondta az ajándék láttára:~- Takarodjatok! Nekem nem az alattvalóim
5403 2 | nõnek a vár alatt a sziklás talajban.~Csicsóvár nem messze van
5404 32| fecsegésed szerint; ha nem jól talál elsülni, arra az esetre
5405 2 | legboldogabb emberét.~Csakhogy hol találják meg? Puhatolództak nagy
5406 31| megindította az alkudozást e találkozás tárgyában.~„Kész vagyok
5407 26| szerezték országaikat s innen a találó mondás: „Bella gerant alii,
5408 20| milyen kedves kis játékszert találtam”.~A Karsfal melletti török
5409 19| szolga cipelte a roppant tálat és odatette a székely elé.~
5410 27| hatalmas megalkotója olyan talizmánnal látta el, hogy minduntalan
5411 21| lakossága és kétszáz diák volt talpon, hogy a sáskák elvonuló
5412 33| ezt a nevet adta: „Székely támad”, a másik várnak ezt a nevet
5413 8 | magyar lobogókon...~Jaksics támadta meg a várban a székelõ török
5414 13| Teleki Mihály - de akkor támassza fel nekem elõbb csausz uram
5415 25| egyszer valamikor a szegedi tanács megbüntetett.~A szegediek
5416 23| magyarokkal.~Az irigység rossz tanácsadó. Elõhívatta a magyar tiszteket
5417 25| kivégeztette õket, és Pribék tanácsára Szeged ellen indult.~Volt
5418 1 | megfogadta a kék darabont tanácsát s úgy mondta el a Miatyánkot,
5419 3 | fogadni a jót, - mondogatták a tanácsbéliek) és Borbála felépítette
5420 22| künn a várpalota udvarán tanácskozni kezdtek Baltai uraimék.
5421 2 | legboldogabb.~Megörültek ennek a tanácsnak a körülállók, mert legalább
5422 29| lehet venni két képet, egy táncoló medvét a vezetõjével s egy
5423 22| Lajos úgy látszik, sokalta a tandíjat, mert egy omladék várat
5424 22| szólt hozzá:~- Mit kívánsz tanításodért, Péter?~- Én neked a tudományokban
5425 34| együtt a kapivári remete tanított tornára.~Micbánné legott
5426 12| vagy harminc esztendeig. Tanukat állítottak pro és kontra,
5427 13| példaadás végett az iránta tanusított engedetlenségért, és a „
5428 25| Zsigmond király, Hollós Mátyás tanyázott benne.~„Fog még itt király
5429 22| Ne csina, ne! - Kacagott, tapsolt s pirosság ömlött el penészszínû
5430 32| énekli: „Négy álgyúja, hat tarackja néki csak vala”.~Nem igen
5431 5 | örökölte, mígnem 1548-ban Tárczay Györgyöt hûtlenné bélyegezte
5432 5 | Zudarok magvaszakadtával a Tárczay-család örökölte, mígnem 1548-ban
5433 31| alkudozást e találkozás tárgyában.~„Kész vagyok elmenni” -
5434 31| Majláth, hogy „térjünk a tárgyra, mert vissza szeretnék menni”,
5435 11| keresztül.~A vár uráról sok tarka-barka történet maradt.~Az egyik
5436 18| megállapított jeladással, tárogatóval vagy kürttel.~Jó Nyitramegyében
5437 29| alatt települt meg a vidám társaság, amelyen késõbb az ország
5438 30| elvezetlek benneteket méltó társatokhoz: Rozgonyinéhoz; ha ugyan
5439 5 | egészen egy esztendõ, nehéz társzekerek döcögtek be a zborói híres
5440 29| hajtóval, száz meg száz társzekérrel és roppant vendégrajjal
5441 34| mindenki s egy álló évig tart.” (Az öreg elõdök is értették
5442 28| Fatime; szelid, finom, tartásban, modorban elõkelõ, elbájoló.
5443 7 | belátta, hogy a követ nem tarthatja tovább magánál, mert megölik
5444 23| nevét Szondy György dolga tartja. Tátika, Somlyó, Csobánc
5445 32| birtoka s igen jó karban tartják. Bél Mátyás szerint két
5446 6 | én ennél okosabb embernek tartom Thököly István uramat. A
5447 31| Maga hirdetett most már tartománygyûlést Segesvárra s ott ismét fölvették
5448 19| folytatta a király. - Még tartozásban vagyok a mentéért, amelyet
5449 27| Mihály uram õ nagysága „holmi tartozások” fejében Thököly Imrének
5450 13| mindenben engedelmeskedni tartozik a parancsainak s titokban
5451 13| az „Õrhegyen” állandóan tartózkodó õrszem a vár Somogyi nevû
5452 23| Nyitra-Zsámbokréton napokig tartózkodott Róbert Károly, midõn hadai
5453 13| fénykorát; ezek szívesen tartózkodtak itt, s egyre építgették,
5454 18| Morvaország felé, egyszerre eléjük tárult a reggeli szende napfény
5455 16| õsi váránál.~Ott járt a tatár is; de igaz, hogy el is
5456 16| a vár környékét elözönlõ tatárcsordát, amely már napok óta szorongatta
5457 23| Szondy György dolga tartja. Tátika, Somlyó, Csobánc romjait
5458 13| a „Pokoltó” is; egy kis tavacska, melynek a néphit szerint
5459 19| megtartotta a szavát, a jövõ tavaszra elindult Budára, felkeresni
5460 18| Pozsonyig.~Még akkor nem volt távirdadrót, sok idõ beletelt, míg a
5461 10| nem lehetett megtalálni.~Távol esett mindennemû hadi utaktól,
5462 18| messze, néha mérföldnyi távolságokban vezetett ki lakatlan rengeteg
5463 15| S egy kegyes kézintéssel távozást intett az egybegyûlteknek.~
5464 34| is megemelt egy kopját.~- Tedd le, varjú, azt, ami a sasnak
5465 12| ablakon... úgy ahogy most téged, te gazember.~De ezt az
5466 9 | vezér gyönyörû leánykája, a tegezes Hajnácska is.~Legelõször
5467 33| szégyenüket. Keservesen esett ez a téglahordás.~János Zsigmond halála után
5468 7 | de azért olyan, mintha tegnap temették volna oda. A ruha
5469 31| alkudozás - hanem esküt is tégy, hogy bántódásom nem lészen.”~
5470 21| van, hogy ártalmatlanná tegyelek.~- Tehát megölsz? - kérdezte
5471 20| alku, - szólt az ördög, - tegyük írásba...~Õs székely betûkkel
5472 7 | Az izmaelita elhozta a tehenet, de a juhász gyerekei nagyon
5473 4 | királynak, megteszek amit tehetek, de bizony nehezen fog menni
5474 26| öreget, mielõtt esetleg kárt tehetett volna a kis Lajosban, akibõl
5475 32| hogy egy óra alatt tönkre tehetnéd.~- Ne fecsegj nekem itt
5476 12| nálunk bizony rövid emlékezõ tehetsége van annak is), Kékkõ mindig
5477 27| ekkor felismervén a fiú nagy tehetségeit, és mondogatta:~- Keserves
5478 32| üzenetet és a saját rábeszélõ tehetségét sem kímélte.~Szondy a fejét
5479 20| tehenek melegen adják le a tejet.~Szóval, ha Botházi tudósítása
5480 20| foglalatosságuk, mint hogy a tehenek tejét megrontják.~Így fogy, így
5481 6 | seregesen, mint légy az édes tejre.~Így jött be valami Douch
5482 18| Égnek meredezõ sziklák, teke-alakú hegycsúcsok, regényes völgynyílások.
5483 33| és a kígyó nyakuk körül tekerõdzött.~Nekiestek egy nap az udvarhelyi
5484 14| tömérdek galiba s Árvának nagy tekintélye volt, mint véghelynek.~Az
5485 22| hatalmas bástyáival büszkén tekintett le a mélységbe.~Hiteles
5486 15| vall.~A fõurak csodálkozva tekintettek a királyra, a barátok is
5487 27| zacskó aranyat s küldte Telekinek, Teleki pedig Musztafának,
5488 9 | birtokosok. A vezér szava volt a telekkönyv.~E osztozkodó pályázásban
5489 29| ama kopasz szikla alatt települt meg a vidám társaság, amelyen
5490 32| lenyúzták, kikészítették, a basa teletöltötte szinültig arannyal, s elküldte
5491 31| alázatos csillagának.~A telhetetlen vakmerõ emberre mai napig
5492 26| bizony õfelségének nem igen telhetett a magyar várakban valami
5493 31| táborba, a vezéri sátor felé; teli tüdõvel szívta a friss reggeli
5494 19| odatette a székely elé.~Telisdeteli volt arannyal. Úgy csillogtak
5495 31| S majd csak hogy be nem teljesedett. Békés éppen a prágai udvarnál
5496 32| hasztalan. A basa parancsát teljesíteni kellett.~Varga uram bõrét
5497 23| így szólt, mivel õ volt a teljhatalmú:~- Önöket hazabocsátom.
5498 34| éjjelente.~Keserves esztendõk teltek el. A lelkiismeret folytonosan
5499 32| levõ hegyre mutatott. - Temessétek el oda, testével együtt,
5500 25| amerre láttak, de leginkább Temesvár felé, ahol Losonczy parancsnokolt
5501 24| hajdúival a Bezerédj oda temetett koporsóját:~- Íme, lássák
5502 3 | szilaj Borbála kiment akkor a temetõbe udvarlóival és megrúgta
5503 23| vezér s amelyben el is van temetve. Nyitra-Zsámbokréton napokig
5504 10| vannak ékesítve, a föld alatt templom van gót-stílusban s a faragott
5505 20| akkorra ott imádkozott a templomi ülõhelyen.~Egyszer a Gergely
5506 14| szóbeli hagyományok szerint a templomos lovagok építették. Az Anjouk
|