AJNÁCSKŐ

Rimaszombat közelében két várrom van, Egyik Fülek felé. Másik a kies Gortva-völgyben. Ajnácskõ az, Várgede emez.

Mind a két vár eredetét nehéz kutatni. - A történelem alig mond róluk valamit, - mert szerepük úgyszólván korábbi, mint maga a történelem.

Csapjuk el hát a történelmi adatok száraz könyvét s kérdezzük meg a regétõl. Annak szabad tudni mindent.

Ezer év elõtt volt... Az ország meg volt hódítva teljesen. Még imitt-amott tartotta magát egy-egy lézengõ csapat a Zalán embereibõl. De az már csak olyan foghegyre való volt.

A honfoglalási csaták lezajlása után most következett az ország felosztása a vezérek, alvezérek és katonák közt. Volt föld elég, nem kellett fösvénykedni!

E tájra Huba vezér indult a maga népével s útközben osztogatta a javadalmakat. Ez a szép völgy azé, ez meg ott amazé. Nem sokat méricskéltek lánccal, de még térképet sem rajzoltak a birtokosok. A vezér szava volt a telekkönyv.

E osztozkodó pályázásban részt vett az egész törzs, ipastul, fiastul, asszonyostul, leányostul. Ott volt Huba vezér gyönyörû leánykája, a tegezes Hajnácska is.

Legelõször értek a gortva-völgyi bûvös forráshoz, amely fölött vár emelkedett. Elkezdték ostromolni s csakhamar sikerült bevenni, kivált Gedõ hadnagy vitézségének miatta.

- Tied a vár és a környék, - mondta Huba vezér, - s ameddig naplementéig érünk, mind a tiéd legyen a vidék.

Azonban nem kellett sokáig menniök, mert hamarosan kibukkant elõttük a völgymederbõl kiemelkedõ sziklacsúcson egy gyönyörû tündérvár.

- Oh, be szép, be szép! - kiáltott fel elragadtatással Hajnácska. - Apám, add nekem ezt a várat, ha bevesszük.

- Nem lehet, - mondta rá Huba, - a vár Gedõé lesz, neki igértem.

Erre Gedõ is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak adja ezt oda a leányának, ha olyan nagyon megnyerte tetszését.

- Nem szeghetem meg a szavamat, - szólt a vezér, - ám jól van, legyen Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a tied.

Így keltek össze Gedõ és Hajnácska és sokáig éltek boldogul a két szomszéd várban, amelyet „Gedõ” és „Hajnácskõ” várnak említenek sokáig a krónikák.

A mohácsi vész idején Balassa Menyhért birtokában találjuk Ajnácskõt, 1604-ben Rhédey Ferenc volt az ura, majd Széchy György. 1645-ben török kézre jutott. Thököly leveretése után az onnan kitakarodni kénytelen Hasszán bég felgyújtotta, hogy ha az övé nem lehet, ne legyen soha többé senkié.

Azóta aztán omlik, romlik, minden évben kisebb a rom, csak a szép kõszirt ugyanolyan ma is, mint aminõnek a szép Hajnácska látta ezer esztendõvel ezelõtt.