|

Azért mondták rá, hogy „keresd”, mert
nem lehetett megtalálni.
Távol esett mindennemû hadi
utaktól, városoktól, egy erdõk közé bezárt völgyben úgy, hogy legfeljebb az eltévedt utazó bukkant rá s akkor aztán
azt is hihette meglepetésében, hogy valami mesebeli tündérvárra akadt, ahol
teríték várja az asztalon s láthatatlan szellemek abrakoltatják fáradt lovát.
Nemcsak a szép Küküllõmegyének
egyik nevezetessége a festõi lovagvár, de egész Erdélyországnak.
Még
most is egészen ép és lakható.
Annyi
érdekes alakzat, oly meglepõen szép ajtók, párkányok, szögletek és oszlopok
ékesítik a fenségesen komoly épületet, hogy, mint egy tudósunk mondja: „érdemes
volna csupán a keresdi várról egy régészeti albumot készíteni”.
A
vár az Árpádok idejében épült, még pedig minden jel arra mutat, hogy a II.
Endre alatt Erdélyben idõzõ német hercegek építették, mert túlnyomó benne a
gót-stílus és mert az ekkortájt épült német váraknak hû mása.
Késõbb
aztán a Bethlen család birtokába került s azok a saját ízlésük szerint folyton
hozzáépítgettek egyet-mást.
Meglátszik
biz ott nem csak a román és a reneszánsz építési modor, de még a legközelebb
lakó segesvári kõmûvesek ízlése is.
Ostromokkal
úgy látszik sohasem volt nagy dolga Keresdnek. Tört kardpengéket nem találnak
alatta, sem golyóbisok nem hullanak ki a falakból.
A
béke hajléka volt.
Az
üldözött erdélyi családok itt biztos, fel nem fedezhetõ menedékhelyet találtak.
Egy-egy
Bethlen mindig lakott benne. Régente valamelyikük (mert a Bethlenek közt mindig
volt író és tudós) nyomdát is állított fel a várban. Bethlen Farkas históriája
itt jelent meg.
A
középkor egyik komor fészkébõl indul ki tehát Erdélyben az újkor erõs
hadserege: az apró ólombetûk.
A vár
berendezése nagy pompaszeretetre mutat, a szobák kényelmesek és
fafaragványokkal vannak ékesítve, a föld alatt templom van gót-stílusban s a
faragott kõbõl való oltár igazi kis remek. Itt gyûltek össze isteni tiszteletre
a Bethlenek. Külön padok állnak az asszonyok és a férfiak, valamint a várbeli
tisztekés családok számára. Itt imádkozgatott az ájtatos Károlyi Zsuzsánna,
akinek fenn az egyik teremben még most is ott áll a fenyõágya, „1598”
felirattal.
Kemény
János fejedelem sírkövét is Keresden õrzik mai napig.
Szokásban
volt, hogy ha valaki a Bethlen-családból megnõsült, a mézes heteket e félreesõ
várba ment eltölteni. Mai napig is közmondás Erdélyben, ha valaki nászútra indul:
„Keresdre utazik”.
|