CASTRUM LÉTA

Régi okmányokban „Castrum Léta” (Léta vár) néven fordul elõ, de közönségesen „Ghéczy várnak” nevezik a Ghéczy nemzetség után. Övé volt a vár hosszú századokon keresztül.

A vár uráról sok tarka-barka történet maradt.

Az egyik Ghéczy olyan kevély volt és olyan gazdag, hogy nem tudott az aranyaival mit csinálni; elhatározta, hogy aranyból bikát fog öntetni. Meghozatta a mûvészeket s azok megöntötték az óriási bikát. Ghéczy (akit régi iratok imitt-amott „Ghiczy”-nek is neveznek) a vár közepére állíttatta. A mûvészek most már a fizetséget várták, de a várúr így szólt:

- A bika megvan, de mozdulatlan, nem kér enni, nem iszik. Öntsetek hát belé lelket, ha tudtok, ha pedig nem tudtok, akkor én kergetem ki a tiéteket belõletek.

A mûvészek persze hogy nem tudták elevenné tenni az aranybikát, amin roppant dühbe jött a nagy úr.

- Még három napot adok s ha addig a bika meg nem mozdul, negyednapra hajnalban mindnyájatokat lenyakaztatlak.

Amit igért, meg is tartotta volna nyilván, de az Isten e közben megharaguvék, amiért halandó ember az õ dolgába akar elegyedni s erõs földrengés támadt a harmadik napon, amely megrázta a vár szilárd falait és az aranybika is megmozdult - mert elsüllyedt nyomtalanul.

Babonás oláhok, akik a környéket lakják, valahányszor az ekevas alatt megcsördül valami, ma is az aranybikára gondolnak.

Pajzánabb dolgot követett el egy másik Ghéczy, aki fiatal ember volt és sokat járt be Kolozsvárra a szép hóka paripáján, amelyet a vár alatt folyó Jára vizében megitatott.

Egy ízben, amint Kolozsvárott volt, egy kis ház ablaka elõtt csinos nõt pillantott meg, amint éppen sepregetett. Egy odavaló vargának a felesége volt. Ghéczy rámosolygott, az asszony visszamosolygott.

- Ej, galambom, - mondta - Ghéczy várában nem kellene seperni.

Az asszony maga sem rajongott valami nagyon a seprésért; szóból szó lett s azzal végzõdött, hogy mire a varga hazajött, az asszonynak hûlt helye volt.

Nosza feldühödik a mester, földob mindenféle gyilkos szerszámokat egy szekérre s megyen a legényeivel megostromolni Léta várát az asszonyért.

Két napig dörömbölt a varga a vár erõs kapuján, míg végre megjelent a várúr nagy nevetve.

- No, mi kell neked, derék, becsületes varga?

- A feleségem.

- Ugyan mit csinálnál vele, hisz a szíve ide köti.

- Azért majd csak hazaviszem õt a két fülénél fogva - szólt a mester toporzékolva dühében.

- No hát ott a két füle - szakította végét a veszekedésnek Ghéczy, kétfelé mutatva a két kezével, ahol két község feküdt - vigyed, a tied.

Azzal becsapta a mester elõtt az ajtót és intézkedett, hogy a két kis község, melyet ma is Alsó- és Felsõ-Fülének neveznek, a vargának átadassék.

A varga halála után a két Füle község Kolozsvár városára szállott. Idõ multán a két Fülétõl elszakadt egy kis rész, melyet Kolozsvár elnevezett Asszonyfalvának, mert asszony útján került birtokába. E községnek ma is Kolozsvár a földesura.