SZÉKELYKŐ

Sok várnak csak a neve van már meg s történetét a rege idomítja tetszése szerint. Most a rege, hajdan a nóta. Egyforma szerepük volt a várak sorában.

Tudniillik az a bizonyos nóta, amely a legszomorúbban szólt, mert vagyonelkobzást és számüzetést jelentett. A lázadó engedetlen várurak egyre nótázták a fejedelmek s a várak folyton cserélték uraikat. A vár volt a legingóbb vagyon.

Székelykõt, amely Torockó-Szent-György mellett omladozik, egy kevély ormon (alul a völgyben a kis Geszteg patak csörtet a Maros felé), a monda szerint óriások építették. Az erdélyiek többnyire ezekkel az urakkal építtették a váraikat.

Igazabban 1296 körül építtette a várat Thoroczkay Venczel alvajda.

Mindig is a Thoroczkay-családé maradt, ami eléggé feltûnõ Erdélyország zajos történelmi multjában.

Békés birtoklásról természetesen szó sincs. Sokszor és sokféle ellenség állott a Thoroczkayak õsi váránál.

Ott járt a tatár is; de igaz, hogy el is ment onnét, mert az aranyosszéki székelyek összeszedelõdzködtek megtámadták a vár környékét elözönlõ tatárcsordát, amely már napok óta szorongatta tüzes nyíllövéseivel a várurat és két székely legény vezérlete alatt az egyszerû földnép elverte onnan a kutyafejûeket.

Hálás volt a várúr a fölszabadításért s behívatta a két fiatal vezért, megköszönte szívességüket, megdícsérte a vitézségüket s végül így szólt:

- Menjetek, nézzetek szét a váramban, termeimben, kincses kamrámban, istállóimban és azt válasszátok jutalmul, ami a legjobban megtetszik.

Az egyik legény visszajött, miután mindent megnézett.

- Nekem a lányod tetszik a legjobban.

A másik legény is visszajött:

- Én a lányodat választom.

- Melyiket? - kérdé a várúr - Klárit vagy Katalint?

És bekiáltotta a lányait.

Klári valahol az udvaron járt, tehát Katalin jött be elõbb.

- Ez az! - kiáltotta a két székely legény egyszerre.

A vajda mosolyogva szólt közbe:

- Ne okoskodjatok. Egy lány csak az egyiteké lehet.

Erre a két levente összenézett, mindenik értette, mit akar a másik: hogy itt az egyik ember fölösleges. Szótlanul kihúzták kardjaikat és összemérték.

A kardcsattogásra és a Katalin sikoltására csakhamar befutott a várúr másik leánya, Klára is. A két székely fiú ámultan ejtette ki kezébõl a kardot.

„Hisz ez az” - bámészkodik mindenik külön.

Ikrek voltak, Klára szakasztott olyan, mint Katalin.

Helyreállt legott a béke, az ifjak kezet fogtak, az apa pedig rájuk adta az áldást, de hogy addig is, míg a lakodalom meglesz, egyik se tévessze el, melyik az õ menyasszonya, egy arany és egy ezüst karikát csináltattak az ötvösnél, a karikába bevésették a saját nevüket, s ezt a leányok ujjára húzván, megjegyezte vele ki-ki a maga menyasszonyát.

Nem teszem a kezem tûzbe érte, de meglehet, hogy azóta jött szokásba karikagyûrûvel jegyezni el a menyasszonyt.

1614-ben rossz napok virradtak a torockó-szent-györgyi várra. Dózsa György lázadó parasztjai megrohanták és feldúlták, de csakhamar ismét fölépült.

Kétszázötven év múlva ezután ismét megjelent egy paraszt csorda, a Hóra és Kloska emberei, ugyanazon a helyen, de már elkéstek, mert a vár nem állott.

Tiege császári vezér dúlatta fel a várat a XVIII. Század elején, mert ura Thoroczkay István, Rákóczi Ferenc tábornoka volt. Azóta érdekes rom és senki sem építi fel többé. Kivesztek ám már azok az óriások és tündérek, akik a hajdani várakat építették.