KAPIVÁR

Szaplonczai Poháros Péter volt a Nagy Lajos nevelõje. Mikor Lajos királlyá lett, maga elé hivatta Poháros Pétert és így szólt hozzá:

- Mit kívánsz tanításodért, Péter?

- Én neked a tudományokban erõs várat adtam, eszed, ismereteid több erõt adnak, mint egy vár, hát te is adj nekem egy várat.

Nagy Lajos úgy látszik, sokalta a tandíjat, mert egy omladék várat adott Pohárosnak, de azon föltétellel, hogy azt fölépíteni nem szabad.

Ez volt a sárosmegyei Moglód, amely magas szirt csúcsán állt s amelyet a honfoglaláskor már itt találtak a magyarok. Tuhutum fia Moglout tette rá a kezét s vagy négyszáz évig bírta a Moglód nemzetség. Róbert Károly azonban ostrommal elvette Csák Mátétól és leromboltatta.

Így került Poháros Péter kezeibe, - de persze uradalom is volt hozzá, Poháros hát nem nagyon bánta a király föltételét, hogy nem szabad Moglód várát fölépíteni.

A Pohárosok kihaltával újra királyi kézben találjuk Moglódot. Jó Zsigmond király szeretett mindenféle pénzügyi mesterkedésekbe bocsátkozni. Kölcsönöket szedegetett fel, jószágokat csereberélt, úgy, hogy valamit ráfizessenek.

Pénzes ember volt akkoriban Kapy András, kamarai gróf; ezzel szûrte össze a levet Zsigmond király. Kapy hat uradalmat és három várat adott a moglódiért s még tetejébe egy rakás pénzt is.

A düledék várat nyomban elkezdte építeni s 1412-ben készen is lett. Két szép tornyával, hatalmas bástyáival büszkén tekintett le a mélységbe.

Hiteles számadás maradt fel az építésrõl.

A kõmûvesmester fizetése havonkint 1 kurta forint (49¹/₂ váltó krajcár) volt.

A pallérnak naponta 2 magyar pénz és egy kanna bor járt ki.

Egy legénynek naponta 1 magyar pénz és fél kanna bor.

Két inasnak együtt naponta 1 magyar pénz és fél kanna bor.

Ez volt a munkások fizetsége, akik közt, úgy látszik, nagy a rangfokozat. Summa summarum belekerült a vár 212 magyar forintba. (Ma egymillió is kevés volna.) Terményekben és italokban ellenben elfogyott 165 gönci hordó bor, 7800 hordó mész és 9000 tojás, amit a mész közé kevertek. (Öröm volt akkor építkezni.)

Az új várat nem hagyták meg többé Moglódnak a hiú Kapyak, hanem magokról nevezték „Kapivárnak” s viszont magukat várukról nevezték kapivári Kapyaknak, elhagyván az eddig használt „tétény-kaproncai és kóki” nemesi elõnevet.

Békében éltek szép várukban, hatalmas uradalmukból dõlt a pénz, mígnem Mátyás királyt magukra nem haragították azzal, hogy a Kázmér herceg behozatalában közremûködtek.

Mátyás Szapolyai Imrét küldte a vár ellen s meghagyta neki:

- Kõ kövön ne maradjon. A vár helyét is sóval kell bevetni.

Szigorú parancsot kaptak a szomszéd megyék, hogy Kapivár elfoglalásában segítsék Szapolyait.

Szepegett bent az ostromlott várban a két Kapy: Andrásnak fiai, János és Gerõ. Tanakodtak, búslakodtak, mitévõk legyenek.

Végre az az ötlete támadt Jánosnak:

- Küldjünk fel egy zsák kincset a királynak Budára, a legszebb paripánk hátán. Sok ritka ékszerünk van. Hátha meglágyítja a király szívét.

- Jól van, küldjünk fel.

Nyomban el is kezdte varrni selyemszövetbõl a zsákot a szép Kapy Jánosné Berzeviczy Anna. De amint kiszabta a formáit, hol az egyik, hol a másik Kapy oda lopózkodott varróasztalához s mindig elnyírt a szövetbõl egy-egy darabot, úgy, hogy végül olyan kicsi lett a zsák, hogy szinte zacskónak is beillett.

- Már most hogy fog ez a ló hátán meglenni. Lecsúszik, meg nem állhat.

- Valami kisebb lovat kell szerezni.

Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában van egy törpe lovacska, valóságos természetjátéka, nem nagyobb mint egy kecske; sokkal olcsóbb mégis kis lovat szerezni a kis zsákhoz, mint nagy zsákot küldeni nagy lovon.

A kis lovat megvették Keczertõl s két csatlós, két követ, Baltai Orbán és Nagy Balázs, elindult Budára a kincses zsákkal.

Király elejébe kéredzkedvén, kérték Kapynak nevében kegyelmét s a vár megkímélését, mire kiszórták a kincset az asztalra.

A király mogorva volt (mert a kis fia, János herceg betegen feküdt) s bosszankodó hangon, homlokát összeráncolva, mondta az ajándék láttára:

- Takarodjatok! Nekem nem az alattvalóim kincseire, hanem a hûségükre van szükségem.

S ezzel elkergette õket színe elõl, s visszavitette velük a kincseket.

Ott künn a várpalota udvarán tanácskozni kezdtek Baltai uraimék. Az udvariaktól íziben megtudták a János herceg betegségét. Mind arról fecsegtek, a fõurak a termekben, a szolgák a folyosókon, a katonák az õrhelyeken: hogy a kis herceg már negyednapja nem evett s hogy már két napja nem látni mosolyát. Pedig ha a beteg gyermek nem mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta van a halál árnyéka.

Nem mosolyog... nem örül semminek - tünõdött magában Baltai uram: hátha elvinnénk neki ajándékba ezt a lovacskát. Lehetetlen, hogy a gyerek meg ne örüljön neki.

Bekéredzkedtek a beteg lakosztályába, ahol velencei orvosok sürögtek-forogtak. Megértette magát õ kegyelme Nagy Balázs uram, hogy ime törpe lovacskával kívánnának kedveskedni a hercegnek.

Az orvos kapva kapott az ajánlaton. Jó gyógyszer az öröm. Bevitték a kis fekete lovat a beteg hálószobájába.

Amint Jánoska odapillantott a lóra, legott felült az ágyában.

- Rá akarok ülni - mondta s elkezdett neki a kezeivel integetni. - Ne csina, ne! - Kacagott, tapsolt s pirosság ömlött el penészszínû fonnyadt orcáin.

Nyomban szaladtak jelentéssel a királyhoz: hogy a kis herceg nem hal meg, már nevet is.

Megörült a király s egy csöppet sem volt már ellenére, hogy a Kapyak ajándékát: a póni lovacskát mégis elfogadják.

De akitõl Mátyás szívességet fogad el, annak õ maga is viszonozza. Nyomban visszahítta Szapolyai Imrét Kapivára alól s a Kapyak békében éltek ezután szép fészkükben, míg az 1715. évi országgyûlés egyik cikkelye (amely sok várnak lett megölõ betûje), Kapivárát is el nem seperte a fenséges csúcs tetejérõl.

A várak tömeges elpusztítását rendelte el a törvény, s ez alól nem volt menekülés...

Azaz, ... hiszen magyarok vagyunk, s a törvény kijátszása virtus-számba megy - a törvény megvolt, az igaz, de megvolt, mint mindig, a hátsó ajtó is, alkalmatos a kibúvásra.

Hatalmas urak ráfogták a váraikra, hogy azok kastélyok s a kastélyok maradhatnak, míg ellenben a gyengébbek kastélyaira ráfogták, hogy azok várak és a várak széthányattak.

Kapivár akkor épen egy gyámoltalan özvegy asszonyé, Kapy Gáborné, Gergelaky Éváé volt, ennélfogva elérte a törvény keze.