A KERESDI VÁR

Azért mondták rá, hogy „keresd”, mert nem lehetett megtalálni.

Távol esett mindennemû hadi utaktól, városoktól, egy erdõk közé bezárt völgyben úgy, hogy legfeljebb az eltévedt utazó bukkant rá s akkor aztán azt is hihette meglepetésében, hogy valami mesebeli tündérvárra akadt, ahol teríték várja az asztalon s láthatatlan szellemek abrakoltatják fáradt lovát.

Nemcsak a szép Küküllõmegyének egyik nevezetessége a festõi lovagvár, de egész Erdélyországnak.

Még most is egészen ép és lakható.

Annyi érdekes alakzat, oly meglepõen szép ajtók, párkányok, szögletek és oszlopok ékesítik a fenségesen komoly épületet, hogy, mint egy tudósunk mondja: „érdemes volna csupán a keresdi várról egy régészeti albumot készíteni”.

A vár az Árpádok idejében épült, még pedig minden jel arra mutat, hogy a II. Endre alatt Erdélyben idõzõ német hercegek építették, mert túlnyomó benne a gót-stílus és mert az ekkortájt épült német váraknak hû mása.

Késõbb aztán a Bethlen család birtokába került s azok a saját ízlésük szerint folyton hozzáépítgettek egyet-mást.

Meglátszik biz ott nem csak a román és a reneszánsz építési modor, de még a legközelebb lakó segesvári kõmûvesek ízlése is.

Ostromokkal úgy látszik sohasem volt nagy dolga Keresdnek. Tört kardpengéket nem találnak alatta, sem golyóbisok nem hullanak ki a falakból.

A béke hajléka volt.

Az üldözött erdélyi családok itt biztos, fel nem fedezhetõ menedékhelyet találtak.

Egy-egy Bethlen mindig lakott benne. Régente valamelyikük (mert a Bethlenek közt mindig volt író és tudós) nyomdát is állított fel a várban. Bethlen Farkas históriája itt jelent meg.

A középkor egyik komor fészkébõl indul ki tehát Erdélyben az újkor erõs hadserege: az apró ólombetûk.

A vár berendezése nagy pompaszeretetre mutat, a szobák kényelmesek és fafaragványokkal vannak ékesítve, a föld alatt templom van gót-stílusban s a faragott kõbõl való oltár igazi kis remek. Itt gyûltek össze isteni tiszteletre a Bethlenek. Külön padok állnak az asszonyok és a férfiak, valamint a várbeli tisztekés családok számára. Itt imádkozgatott az ájtatos Károlyi Zsuzsánna, akinek fenn az egyik teremben még most is ott áll a fenyõágya, „1598” felirattal.

Kemény János fejedelem sírkövét is Keresden õrzik mai napig.

Szokásban volt, hogy ha valaki a Bethlen-családból megnõsült, a mézes heteket e félreesõ várba ment eltölteni. Mai napig is közmondás Erdélyben, ha valaki nászútra indul: „Keresdre utazik”.