Fejezet
1 3 | meg a selyem kacabajka.~Hát mondom, a gyarmatiak senkit
2 4 | neve is „veres herceg”.)~Hát mondom Arendorfferre ugrom
3 4 | igaz, hogy ritkaság, de hát van mégis.~Íme ide másolom
4 5 | még meg nem nyertem tõled.~Hát tegnap hozzám jött Schönfeld:~-
5 5 | ütet kérõnek.~- Mi a fene? Hát olyan kuruc gyerek az a
6 5 | az elsõ részét átküldöm.~Hát mondom, ezért nem látogathatlak
7 5 | No, megmagyarázom.~Hát, ha én valamely lánynak
8 7 | neked mind haszontalanság.~Hát mi kell?~- Száz milaresse -
9 8 | innyi még joban szeretyi!) Hát ez a gevaltige oraság monta
10 8 | hodj divatban van a rebus. Hát - aszongya - csináljunk
11 8 | elégnagy figura az maga is - de hát puskapor!~Oh, vaj mir! Oh,
12 8 | másutt nem eszünk húst, hát menjünk példának okáért...
13 9 | edjebet, chát meg madjarázom:~Hát van nékem az apámmal kettõnknek
14 9 | ekvipázs egyenlõn közös).~Hát ab[b]ól az enyim öt napból
15 9 | napból ma van az edjik.~Hát hodj kívánhatnál tõlem kedves
16 9 | kettõn ülni lehetetlenség, hát a másikon legaláb csopán
17 11 | megtudhatnak mindent elõre, mert hát az asszonyok nagyon közlékenyek.
18 11 | amit szinte nem akarsz. Hát akkor mi a menydörgõs ménykõ
19 11 | a menydörgõs ménykõ kell hát?«...~Ha ezen véleményre
20 12 | lányának fogunk udvarolni - hát ott ugyan ki felé hajlik
21 12 | megõrülnék bosszúságomban. Hanem hát sic fata tulere.... utique?~
22 13 | vizit« meg a »besszert«, hát sose nézzük, hogy az utolsó
23 16 | megkapjuk a havi gázsit.~Hát én bion annak a mondója
24 17 | Hallgass rám és térj meg!~Hát azért raklak én téged a
25 18 | nagyon sovány olvasmány, de hát az unalom ellen az is jó.
26 22 | hazárd észleleteid vannak, hát honnan gondolod?~- Hát csak
27 22 | hát honnan gondolod?~- Hát csak tudom.~- No, ha tudod,
28 22 | csak tudom.~- No, ha tudod, hát akkor nem kell a leköszönésed,
29 22 | micsoda bolond idea az tõled, hát mi köze az aljegyzõségnek
30 22 | áldozatot értetek.~- No, hát akkor nyíltan beszélek:
31 22 | makacsságért elmarasztalták, hát fejtegetve és gondolkozva
32 22 | valami nagyon forszírozom, hát akkor beállítok hozzátok,
33 24 | a] föld« címû könyvet. Hát hadd mozogjon. Én nem mozdulok
34 24 | engem nagysád megértene. De hát tudom, nem ért meg! Nem
35 24 | akar. Ha pedig nem akar, hát akkor menjen a maga útján
36 24 | ugyan nem tehetek róla«.~Hát bizony én sem tehetek róla,
37 24 | adnak érte semmit. Hanem hát nekem a fél bankó is pénz
38 24 | az, aki adta.~No, hanem hát adok én ahelyett nagysádnak
39 26 | érdekes levelet akarnék írni, hát a »még« szóról elmélkednék.
40 26 | amelyet idemellékelve küldök.~Hát természetes... egészen igaza
41 26 | modoromat és föltevéseimet. Hát akarta-e teljesíteni a kisebb
42 26 | hogy excentrikus. Hanem, hát mikor annak a 99 ripõknek
43 26 | Szklabonyára azért, mert hát mit szólna ehhez Pilichné,
44 26 | másrészrõl ez a história.~Hanem hát akkor én is õszintén mondom
45 27 | a maga természetén is... hát én bizony Nelli k. a. beszédje
46 30 | mert én oda megyek. ~- De hát mi lesz ebbõl? Minket, ennyi
47 30 | valami - amit nem hiszek.~Hát még mirõl írjak? Nincs téma.
48 31 | Ilonkával fogadni akartam rád! Hát honnan csaptad te azt?~-
49 31 | tréfa volt az egész.~- De hát honnan gyanítod te azt,
50 33 | folyásának lapjaira. Ne kívánja hát tõlem, hogy áldozatul hozzam
51 35 | tud a szívekben olvasni.~Hát miféle indokból merítette
52 35 | érzékeny. Egész a túlságig. Hát még milyen képzelõdõ!!!~<
53 35 | súrlódások miatt«.~- Most hát már nem lesz felesége Ilona? -
54 35 | elõre megírja. Ha nem - hát legalább ebéd után.~Horváth
55 36 | vár valakit? Tudjuk, kit.« Hát persze, hogy azt mondtam
56 37 | valami nem igazat. No de hát ez mind nem tesz semmit,
57 37 | volt a Jókai beszéde.~- Hát mit mondott? - kérdezte
58 37 | nagyra hívatott férfiú.~Hát még mikor P[lachy] Zs[igmond]
59 37 | kacagógörcsök ellen.~Istenem, hát lehet annál komikusabb dolog
60 37 | találok itt elsorolni. De hát ezt mind azért mondtam,
61 37 | korántsem szereti ám magát, hát én fel nem foghatom, hogy
62 37 | hibáját. Ha összeszámítom, hát semmi jót nem találok magában,
63 37 | azután elhatároztam, hogy »no hát karmolok még egy lapot«,
64 37 | egész tiszta lapom van, hát leírom pontosan a H[orváth]
65 37 | elõtte való nap voltam.)~- Hát Ilonkát hol látta utoljára?~-
66 37 | látta utoljára?~- Itt.~- Hát mért nem megy?~- Nem vagyok
67 37 | neki?~- Hogy tudja?~- De hát minek bolondítja?~- No,
68 37 | vonja a többit.~- Igaz! De hát miért nem igyekezik végét
69 37 | igyekezik végét szakítani.~- Hát nem bánom, nekem elég mulatságos,
70 38 | is hinni, hogy az - mert hát csak nem õrzené, gondoltam,
71 38 | Szerelmesek sétái«.~No hát ennek a fényes monumentális
72 38 | nagyobb filozóf, mint én - hát nem prédikálok sokat...
73 38 | magamnak, még magam sem. Hát mért nem reklamálta, mikor
74 39 | eloltja a lángokat.~Hanem hát hála istennek, ez még eddig
75 39 | miniszter fia bolondult bele, hát ez már neki mind suvix...
76 40 | eltaláltad, de nem Verestõl, hát miért félnék én Veres Jancsitól?~
77 41 | egyszer már elmondaná, hogy hát tulajdonképp miért haragusznak
78 46 | büntetni, nevetségessé tenni.~Hát - ma majd megfojtott a méreg,
79 46 | hogy diskurált, s. t. b.... hát még mikor a színházban unta
80 46 | magát, ha a feje fáj... de hát mikor én most beálltam bolondnak,
81 46 | most beálltam bolondnak, hát nekem most az kellene, hogy
82 46 | modorával, mint eddig.~Csináljuk hát meg azt az egy hónapot tabula
83 47 | kaszinó-épület mellett kocsin, de hát jónevelésû embernek nem
84 47 | esetünk hû fotográfiája, hanem hát ez az »általános szélcsend«
85 47 | Elhagyta már Ilonkája?«~Hát csakugyan elhagyott maga
86 48 | magamnál is. Megérdemli hát, hogy így beszéljek, ahogy
87 52 | Balás> nincs itthon - hát kissé el vagyok foglalva.
88 53 | mágnásosan megélnénk. Hanem hát ez csak úgy papiroson van
89 53 | szerint félévre sem elég. Hát hogy lesz ez elég kettõnknek?~
90 53 | mondani: »Istenem; istenem! hát tudom is én?« Mintha hallanám.~
91 53 | és az is jó lenne.~Hanem hát a »lenne« nem ér semmit.
92 56 | felébredett.~Isten önnel hát a legközelebbi alkal[o]mig,
93 57 | nem tanácsolom. Bocsássa hát meg nekem, hogy »ennyire«
94 57 | én históriáim ilyenek - hát én bizony nem írok a maga
95 58 | éppen önmagam által.~De hát szinte könnyebben fogom
96 58 | sors nem volna pártjukon, hát egyetlen egy ujjával mind
97 63 | kíván a körülményekrõl.~Hát a dolgok úgy állnak, hogy
98 63 | professzor, Dr. Wagner, hát természetesen ezzel is megismerkedtem
99 63 | mikor már hiába is jön fel.~(Hát miért nem jöhetett Baloghynéval?
100 63 | például templomba[n] esküdni. Hát minek az a cifraság? Mikor
101 69 | A végzet nem akarta... hát nem tehetünk ellene. Azt
102 69 | becsületes ember vagyok, hát ennek meg kell lenni. Ki
103 71 | megkímélni, édes Ilonkám! De hát rákényszerít, hogy kimondjam
104 83a| váltottad föl magadnak. Honnan hát benned az a sok epe?~Te
105 83a| lapcsinálás.~Igazad van.~De hát miért csinálod az »Üstököst«,
106 87 | Eresztik-e most már a színházba? Hát a »Béla« gyerek látszik [?]
107 87 | lemondás zordonságával fejezem hát be e sorokat.~Bálba[n] már
108 90 | nem lát semmi különöset.~Hát erre nézve mondok én el
109 94 | hozni azt, amit lehet.~Azért hát arra kérem, Ilonka, ne határozzon
110 94 | a viszonyokat, szerezzen hát magának elõbb alapos tudomást
111 99 | hogy az öndicséret sat., hát ne emlegessenek), de az
112 99 | nagy fáradságba kerülne, hát csak a jelentékenyebbeket
113 100| megszegni. Hogy vegyem én ezt hát »nem«-nek?~Meglehet, hogy
114 100| nélkül nem lehet élni, <de hát éppen> a szerelem vitt rá
115 100| beválik vonzalomnak.~Ne higgye hát, hogy múltkori ajánlatomat
116 100| nélkül cselekedjek. Téved hát, ha azt hiszi, hogy egészen
117 100| megindult. Ez a helyzet.~Ha hát nem tud jobbat, ha gondolja,
118 103| hónapot utaznom kell e nyáron, hát a mohorai utat is csak úgy
119 103| Most valami kis állása van, hát egész pontosan fizeti a
120 106| ikán este rabbá tesz. No, hát ez még nem lenne valami
121 106| muszáj mennem.~Mit tegyek hát ilyen viszonyok között?~
122 107| el nem találnék patkolni, hát kelleni fog.~Édes mamának
123 108| még mindig beteg vagyok, hát errõl már nem is beszélek.~
124 109| emberben igazán nincs szív. -~Hát a búcsúra megyünk-e? Kár
125 109| megmaradt eddigi szegénységem.~Hát még szegény Ilonám, miképp
126 109| alakulhasson át õ oly gyorsan? Hát csak nevelje kérem, hadd
127 112| kísérném.~Ha ide jöhet, hát akkor én veszek fel magoknak,
128 113| elhányódott a levele: nem tudtam hát válaszolni rá. A nõi leveleknek,
129 113| alatt áll az ember.~Hanem hát iszen nekem nincs valami
130 113| sem unnám meg sohasem - hát még a képeket, melyek sohasem
131 113| most nagyon lusta vagyok, hát vigyázzon kérem az egészségére.~
132 114| nekem okoz örömet. Azért hát nem bánom, ha nem szeret
133 117| tudatsz magadról semmit!~Hát már éppen nem érdekel Szeged
134 119| botocskának vége, s így hát el sem küldhetem Endrének.~
135 127| életidõm van, bevégezzem.~Hanem hát ez mind lári-fári! Azért
136 132| legyen nyugtalan, angyalkám, hát hogyne szeretném én magát?~
137 135| Kedves Kálmán!~Beléptél hát te is a »becsületes emberek«
138 135| a prenumeransokat. Mert hát ez a regula! Ezért szép
139 135| Burokban születtél.~De hát mármost mi hogy leszünk
140 135| leszünk egymással? Mert hát én is lennék olyan becsületes
141 135| egymás képeslapját? Mert hát megélhet-e egymás mellett
142 135| tudná még, miféle németnek. Hát aztán ezekben a sok magyar
143 135| Posner Károly Lajosnak.~Hát én azt gondolnám, amennyire
144 136| megpróbálok.~Ne legyen hát, kedves picikém, türelmetlen,
145 141| téged környezzen boldogság«.~Hát mondja, mókusom, nem szép
146 145| de nemigen ment.~Mert hát régi költeményekben fordul
147 145| lenni ne õszinte - azért hát hadd maradhassak »örök adósa«
148 146| akarja a pénzét megkapni), hát az esetben fogadja el <föltételeit>
149 148| sohasem írtak. Természetes hát, hogy fogalmam sincs róla.~
150 149| s ha az ezt mérte rám, hát isten neki, elõveszem a
151 151| hiszem meg kellett kapnod!~Hát hogy vagy, drága öcsénk?
152 152| hallod-e, holnapután.~Küldd hát a rajzot -~mely fényes eszedbe’
153 156| hogy téged is meghívnak. Ha hát látni akarlak, odajöjjek.
154 156| te nem írtál. Azt hittem hát, nem vagy otthon. És ezért
155 157| Most is azt hiszem.~Én hát beírtam a te nevedet is
156 157| volt komoly.~Ha valamiért, hát legfeljebb a társaság miatt
157 160| s amikor az elfogyott, hát megáll, s azután mindennek
158 160| meggondolatlanság kegyetlensége.~Hát mi következik ezen túl?~
159 160| oda ketten ahoz a sírhoz - hát ott találjuk annak az eltévedt
160 165| legfeljebb a zászló emelhet.~Amit hát Jókai írt e diadalmas lobogóra,
161 165| vagyok híve, örömmel fogadom hát el a jelöltséget az õt támogató
162 169| hítt ebédre. Nem jöhetek hát el a Szigetre. Ments ki
163 170| kitûnõségétõl« - mért nem jössz hát mindég dühbe ilyenkor?~Egy
164 180| jó barát õ maga.~Tudasd hát kérlek vele, hogy szellemileg
165 182| a kútforrásra átutalok.~Hát biz az úgy van a mi sportunknál:
166 182| csinálnak vadlére õzderekat.~Hát lássad, én ennek a mesének
167 182| micsoda könyvrõl beszélek.~Hát egyszer - kínomban - mikor
168 182| történhetett meg!« Hanem hát ez csak l e g e n d a. Az
169 182| vannak. A négy királyok. Hát hiszen tudjuk jól, hogy
170 182| Csakhogy más indoklással.) Hát nem kész operett-e, mikor
171 182| lovagot is, meg az apródot is? Hát még egy lázadó lovag, aki
172 183| hatalmas beszéde alatt, hát látom egyszer, hogy a nagy
173 187| kell parirozni.~De mivel?~Hát amint javában keresgélnék
174 187| a kalapácsról szól.~- No hát mondd el.~- Van Debrecenben
175 187| meglesz, hallják kegyelmetek, hát én mégsem hagyom a dolgot
176 187| üsse-verje azt a harangot.«~És hát ezt is köszönettel fogadták
177 187| jégesõt és mennyköveket.~Hát jól van - de Köpczös uramnál
178 195| nevelõ vagyok.~- Nevelõ? Hát mivel szolgálhatok?~- Nevelõt
179 197| kontráz) játék közben:~- Hát már neked külön társaság
180 197| neked külön társaság kell? Hát már neked nem elég az Akadémia?
181 197| apró emberek hozzám képest! Hát van Wekerle-Társaság, vagy
182 197| magamnál kisebb emberekkel? Hát nem beszélek, hanem csak
183 202| Beszterce ostromá«-ban. Hát mi akar ez lenni? Hát már
184 202| ban. Hát mi akar ez lenni? Hát már nekünk elbeszélõ íróknak
185 202| szõtte be egész napjainkba.~Hát, mondom, örülök puhatolódzásaidnak,
186 202| Sohasem bocsátom meg neki!~Hát bizonyosan én is tönkretettem
187 202| nem szólt bele a játékba? Hát mért szólt volna bele? Kinek
188 203| reggel keresik a szamarakat; hát hûlt helyük volt. Hétfõn
189 210| én íróasztalomon termett.~Hát küldök. Ezeket a történeteket
190 210| nagyon jó a mese, hat csókot.~Hát annyit mondhatok neked,
191 213| most ott nagy hatalom vagy, hát szállíts fel egy nehány
192 218| Kornél ugyane tárgyban.~Hát ne tessék aggódni. Ha minden
193 220| ha az igazságot keresnõk, hát itt a császárnõ volna a
194 221| is megérne mindenik; de hát én is csak olyan szegény
195 230| szedtem a gondolataimat, hát ne neheztelj, ha mindössze
196 230| és még egy félórát megy, hát akkor ez is Magyarország
197 230| emeletet építeni.~Azért hát maradjunk egyelõre szorosan
198 230| szellemes ember,) - pedig hát a háziasszony egyénisége
199 230| legokosabb idõ búcsúzni. Hát én is búcsúzom tõled kedves
200 232| nem engedem a dolgot.« Én hát nem egészen merem mondani,
201 237| tesz, megérdemli. Azért hát küldj nekem akármilyen ákom
202 245| például a lábát vakarják.~Hát erre én azt felelem neked,
203 245| alkalmatlan csiklandozás.~Hát az én lábam nem viszket -
204 245| megtagadni a kérését.~- Hát minek lesz önnek az a szobor -
205 245| jó lehet az én fejem is, hát ráálltam, hogy ülök neki,
206 245| nagy rezignációval. No, hát most már itt vagyok, tessék
207 245| tudni, milyen nyelven?~- Hát finnül - felelte egész egyszerûen.
208 245| fölvette az én alakomat. És hát most már megvan, és abban
209 245| Istenem, mit csináljak hát?«~- Ne adjon semmit a megjegyzésekre -
210 248| jólét forrása legyen. De hát honnan jönnének ezek a tõkék,
211 248| szolgálatkészségüket.~Azért hát a helyi sajtónak nem az
212 248| nagy erõ velök szemben. Hát még a sok egy célra tartó
213 248| Ha kellünk az országnak, hát legyen ránk gondja s ha
214 257| Klobusiczky Jánosból.~De hát ez nem tartozik ide. Mert
215 257| arról lesz szó továbbad.~Hát ma is így történt, ti. bementem
216 257| Xantippét?~De a végzet végzet, hát menjünk tovább. Utoljára
217 257| anyóka, aki a »Nemzet« volt.~Hát mondom, ma is bementem a
218 257| folytatá édesdeden.~- Hát most velök fogsz vacsorálni? -
219 257| nem a Tisza István lapja, hát akkor kié? Ne vegyék kérem
220 257| A te eszméd.~- Tudom.~- Hát mondd meg az egész közönségnek.~
221 257| szót kell fogadni; azért hát engedd meg, kedves barátom,
222 257| bírok tõle megválni, - pedig hát szegény Máli néni régen
223 257| tûzvésszel melegítenek«.~Nos, hát mi is csak lap vagyunk.
224 257| maga arról semmit se tud.~Hát én most ezt elárulom önnek,
225 257| játszma kártyát.~- Igazad van, hát húzz ki egyet, azaz gondolj
226 257| Gajári -, megegyeztünk.~És hát ez most már így van: írjuk
227 258| nyakamba kötötted a kolompot, hát hadd zörgessem egy kicsit!~
228 258| a pétervári udvaroncok. Hát ezért folyt annyi vér a
229 258| legyen árja egészen«.~Hát nagyon szép dolog a lipótvárosiaktól,
230 260| hadakozásra való.~Hanem hát mindegy. Most az egyszer
231 260| Mikszáth Kálmán beszéli. Hát jól van, higgye; menjünk
232 260| konfundálva. Furcsa. Ki mondja hát ezeket? Talán mégse Mikszáth.
233 260| nemhogy megzavarhatnók. Azért hát bocsásd meg, kedves barátom,
234 260| akit ajánlottam.~- No, hát nézzük meg az aktát - szólt
235 260| Litassyt nevezném ki.~- No, hát az lesz. Látom, derék ember
236 260| tûnõdve, hogy mi is történt hát Tóth Pállal, hova terjesztette
237 260| lett Tóth Pál járásbíró.~Hát ez az egy sikerem volt.
238 261| én íróasztalomon termett.~Hát küldök. Mesét küldök. Az
239 261| nagyon jó a mese, hat csókot.~Hát annyit mondhatok neked jó
240 272| kifogásolni lehetne. Azért hát a dolognak ez a része rendben
241 272| ha én támogatnám, mert hát furcsa játék a politika.
242 277| vasárnap õ van elfoglalva), hát alkalmasint hétfõn, amikor
243 278| volt. Megjártam vele. De hát ilyen az élet.~Ha szükségesnek
244 283| fejfájással - otthon maradtam, <hát és> nem mertem mozdulni,
245 285| módosíthatnék rajta, úgy teszek hát, mint a tyúk, behunyom a
246 288| vidéken el nem érhetõ - mert hát nem Nyitra ez! Mikor tehát
247 288| már Ivánkán nem lehetett, hát errefelé.~
248 291| fölhívni azt, hogy: »Gyere hát, tépj, marcangolj.« Tenger
249 297| megcsinálásának hírét illeti, hát Viktor Leon úr rosszul tudja
250 303| találta. De ha rossz is, hát iszen rossz könyvet is szabad
251 303| ütögettük a politikusainkat, hát üssük agyon az írókat is.
252 303| nekünk. Ne legyenek azok se. Hát én már nem vagyok.~Mikszáth
253 309| és vissza címezte neked. Hát ma megint megérkezett,
254 309| megint a múltkori levél. Hát csakugyan! Most már nem
255 314| tudtam elmenni a télen.~De hát lesz még szõlõ, lágy kenyér,
256 341| úgy érzi az ember, hogy: »Hát már én egészen angol legyek
257 342| bosszúságot okozok e sorokkal. De hát ki tehet róla? Magasabb
258 355| asszonynak vannak föltételei, hát jó, belenyugszom, - de nekem
259 355| hogy nem érdemes eljönni - hát ugyan tegyék meg, hogy jöjjenek
260 360| volna jó szívedbõl. Így hát teljes bizalommal üdvözölhetlek,
261 365| várni a közlés idejére, hát úgymond, a napokban elküldték
262 369| Jaskovich is. Õt bíztam hát meg, hogy igazítsa a gondviselést,
263 383| ezeket a határozatokat <no de hát - - - nincs az a sok amit
264 401| kívánságát megtagadni. De hát kénytelen vagyok vele. Mert
265 403| feljebb-lejjebb mindenben.~De hát ez is mindegy. Fõdolog,
266 405| érte.~Ha sokan örülnek is hát e napokban széles e hazában
267 415| lesz rá gondom,~A menüt is hát elmondom:~Lesz nyúlgerinc,
268 415| szívünk, tálunk~Jőjjetek hát immár nálunk!~Pál sorsa
269 415| jobbra fordul,~Ha nem mástul, hát a - bortul:~Ez a szívet,
270 422| zöld hályogot operálni. Hát ennek a professzornak Lippay
271 444| belegabalyodott.~- Ehüm, hát ezért lelkendezik úgy gróf
272 444| róla.~- Nem elég? Mit kíván hát egyebet?~- Mit? Hjaj, de
273 444| kajla füledet; megsúgom; hát színpadra kívánkozik a fruska!~-
274 444| megpróbálom, írok neki.~- Hát áll az alkú! Itt a kezem:
275 478| egy van, s az én vagyok.)~Hát doktori címe Szigeti Mártonnak
276 482| adni holnapi lapjában, mert hát mégis segít talán valamennyire
277 489| kíváncsisága fölébred, <hogy hát> mit is akarnak ezek az
278 497| amennyit megérdemlek. De hát az ember sok dicséretet
|