Fejezet
1 5 | a Miska? Kitõl hallotta ön ezt a dolgot?~- Az Benda
2 24 | sorokkal küldtek nekem: »Vegye ön úgy, mintha az a múzsa küldené
3 24 | valaki, tudni fogom azt az ön számára letörülni.~Fogadja
4 24 | van újság! Ne gondoljon ön az »etikett«-el! Miért ne
5 27 | szegényt. - Azután pedig ön olyan nagyon jó, túlságosan
6 27 | tanúsítottam. Attól félek, hogy ön emiatt nyugtalan. Az a gondolat
7 27 | Hanem azt restellném, ha ön most amiatt nyugtalankodnék
8 27 | meg, ha valamit hibáztam ön ellen, mire tudtommal nem
9 28 | õszinte tiszteletemet, melyet ön olyan nagyon-nagyon megérdemel
10 35 | eszméje... és azután mondott ön még valamit, amit eszembe
11 35 | minden mulatságos fázisán. Ha ön megharagudna rám, kérlelném,
12 35 | Nem... én nem írok úgy. Ön tudja, hogy az nekem nem
13 35 | hanem beszél belõlem az ön által alkotott szerelmes
14 35 | de azért sose merek tõle ön felõl kérdezõsködni... azt
15 35 | pláne »Te«-nek szólítsam. Ön, tudom, megengedné, de én
16 35 | végképp elenyészik.~Nem tudom, ön is úgy szeret-e engem, mint
17 35 | éreztem magam addig, míg ön nem tudta, hogy milyen nagyon
18 35 | mindent megírtam, legyen ön olyan jó, olyan engedelmes,
19 37 | kénytelen volt megállani, hogy ön folytassa a prédikációt.
20 37 | adni minden tettemrõl, hogy ön mindeniknek megpillantja
21 37 | életnézeteink, ábrándjaink vannak. Ön a földön szeret fényleni,
22 37 | fényleni, én a föld felett. Ön nem fogja az én lelkemnek
23 37 | emlékezem szavaira. »Frisitcse« ön fel ezt az emlékezetet minél
24 37 | mikor egészen közönyös ön irányában. Roppant szeszélyes
25 37 | amit mondott, míg ellenben ön nem emlékezik az övére...~
26 39 | Azért mondta nekem tegnap: »Ön istennõket farag magának
27 39 | eddig is bizalmas, mert az ön varázsereje éppen bizalmában
28 39 | a gondolatra jön, amire ön jött, hogy én már nem szeretem -
29 39 | hogy már õ nem szeret - s ön tudhatja, ha így történik,
30 39 | volna az egész világ - az ön szerelme nélkül.~Ha csak
31 39 | nem lehet parancsolni.«~És ön meg is bocsátana nekem,
32 39 | is bocsátana nekem, mert ön is tudja, hogy a szív változékony,
33 39 | neki parancsolni - de az ön bizalma, mely mint valami
34 39 | az O[kolicsányi] szerelme ön iránt, önt semmiféle kötelezettségre
35 39 | nekem.~Ez a különbség!~Hogy ön a túlságig »gyenge« irántam,
36 40 | hogy feleslegesnek találom ön elõtt igazi érzelmeimet
37 40 | hogy ez a gyûlölet is az ön iránti végtelen »szeretet«
38 40 | boldogságomat, mellyel a sors az ön szerelme által oly bõven
39 42 | nincs fogalmam se róla. Ön csalódott. Én nem bírom
40 47 | következõ párbeszédjével:~- Ön, hallom, megint bejön Gyarmatra.~-
41 47 | bekövetkezik persze az õszi szezon. Ön olyan, mint a kétlaki növény...~-
42 47 | hogysem megírjam, ha nem igaz, ön sokkal elmésebb, hogysem
43 48 | százszor kedvesebbé teszi az ön alakja, mely valami varázsszerû
44 48 | Egészen idegen és hideg. Ön pedig úgy tûnik fel nekem
45 48 | nagyon szárazon akarok írni. Ön megérdemli azt, hogy Önnel
46 48 | fejjel, férfias bizalommal. Ön nekem több, mint mindenki.
47 48 | mutat, az édesapja volt.~Ön tudja legjobban, hogy neki
48 48 | gondolom most is, hogy az ön szerelme csak múló szeszély,
49 48 | kicsit ösmer, tisztán állhat ön elõtt, hogy nincs az a magas
50 48 | nem igyekeznék feljutni ön után, és nincs az a veszedelmes
51 48 | cselekedni, de azokkal szemben, ön miatt, nem tudok. Hadd legyen
52 48 | kérem, kedves Ilonkám, vegye ön vissza elsõ albáját, mentsen
53 48 | tengeren keresztül - ha ön is akarni fogja.~Ez az ok
54 48 | kellett írnom. Köteles voltam ön elõtt indokolni elmaradásomat.
55 51 | múlva <inni> lumpolni.~Én az ön egészségére fogok inni.
56 52 | nagyon sokáig voltak itt. Ön azonban téved, ha azt hiszi,
57 52 | annak rejtélyes szálait ön hamarabb ki tudná gombolyítani.~
58 52 | örömömre szolgált volna, ha ön azt mondotta volna: »magának
59 52 | talán szeret.~Egyébiránt ön másképp akarja. Boldogságára
60 58 | vigye el az ilyen malõrt! Ön ziher azt hitte, hogy lustaságom
61 58 | nem vagyunk eléggé bátrak: ön nem az.~Miután tehát nõül
62 58 | szerencsétlenné teszem.~Ön olyan önfeláldozó volt irántam
63 58 | viszonyunkat a világ. Mondja ön, hogy vagyoni viszonyaim
64 58 | Legyen maga nemesebb. Nekem ön örökké ideálom marad. Az
65 58 | örökké ideálom marad. Az ön arca fog elõttem állni,
66 58 | tollam elé jön.~De minek az, ön tudja, hogy mennyire szerettem,
67 58 | hogy mennyire szerettem, ön láthatta tegnap is - mindég.
68 60 | biztos vagyok a sikerrõl. Az ön szemei elõtt akarok naggyá
69 63 | mindent úgysem bírnék megírni.~Ön tudja, mit csináljon! Én
70 63 | legyen), a folyamodást az ön és az én nevemben tetejébe
71 64 | találkozásunk már nem gilt. Isten ön[n]el.~Holtig szeretõ~Kálmánja~
72 74 | iratok, és jelenleg szabad ön is, én is.~Múltkor csak
73 74 | megszûntem önt szeretni. Olyan Ön nekem, mint egy szent, akire
74 74 | lelkületemet öltöm fel, olyankor Ön az én kis múzsám.~Akarom
75 76 | is csak felgyógyulok; s ön is, hiszem, még jó erõben
76 79 | Eisenstädterné Zsótér Ilonának, kit ön is ösmer, születésnapjára
77 87 | szívemmel, s felösmertem az ön metternichi kezét ebben
78 87 | Hiszen csak egyedül csupán Ön képes nekem elmondani, hogy
79 87 | azóta?~Mit csinálnak az ön alakjai, a derék Pollák,
80 87 | sat?~Én örömest írnék az ön itteni ismerõseirõl, de
81 88 | mi is szívesen megadjuk.~Ön egészen szó nélkül hagyott
82 90 | július 10.]~Tisztelt Barátom!~Ön azt állítja, hogy nem volt
83 90 | ízlésemen.~*~... Nos, mit gondol ön? Kinek volt igaza, nekem-e
84 90 | ostorát magasra tartja.~*~Ön fejét rázza - de eltagadni
85 91 | változtathatom meg a világot. Ön még - talán...~A szabadkai
86 91 | kapjuk. De ez - meg fogja ön engedni - nem a mi hibánk,
87 91 | banketteknek lenni kell...~Habár ön nem ezt tartja.~Ön lemond
88 91 | Habár ön nem ezt tartja.~Ön lemond mindenrõl: mert lemond
89 94 | egész e hó 8-ikáig), míg ön elé léphetek soraimmal -
90 94 | Szontagh Pállal, s értesítsen.~Ön megosztotta rossz sorsomat,
91 94 | pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhezment, örülök
92 94 | van téve e lépésemmel.~Ha ön elfogulva ellenem haragtól,
93 100| mert ez esetben tudom, hogy ön boldog, vagy ha nem boldog,
94 104| származott).~Ha szíves lesz ön várni talán egy évig, talán
95 121| sem esik meg. Hiába fogta Ön Tisza Lajos pártját. Biz
96 121| Toj est faktum« mondaná az ön cseh fordítója.~De elég
97 123| Valószínûleg õk is trémáznak.~De ön legyen nyugodt, s hagyjon
98 148| szegedi halász (mert az ön embere azt mondta, ez hiányzik),
99 161| mondani?~És mégis, olvasva az ön cikkét, elénk képzelve a
100 195| Igen, igen - vágok közbe. - Ön alkalmasint Matirkó úr,
101 200| segédszerkesztõjének. Az ön intencióját nem tudom, ott
102 215| azon kötelezettséggel:~hogy ön havi (100) egyszáz o. é.
103 228| maradni.~Valamint fogadja Ön is hálámat és tiszteletemet.~
104 245| tudok.~- Tanulni akarok az ön fején - felelte szintén
105 257| Tisza lapja. Köszönjük, ha ön egy szép asszonyhoz hasonlítja,
106 257| Különben nem egyedül az ön levele feszeget ilyesmit
107 271| Igen tisztelt uram!~Az ön kívánságának nálam, már
108 271| mely kedves barátomhoz, az Ön apósához köt, csak igen
109 281| ponton kincsesbánya nyílik az ön számára, csak kopogtassa
110 297| el is feledtem, midõn az ön kedves kártyáját kaptam
111 297| áll tehát most az ügy.~Az ön becses levelét véve, s az
112 297| is untattam önt. Fogadja ön és kedves neje õnagysága
113 298| Igen tisztelt mester!~Az ön és a Horszt úr levelét megkaptam,
114 303| vélemény ellen menne.~Inkább az ön lekötelezõ levele iránti
115 303| Jókairól írt könyvemet, s ha ön és Braun Sándor t. kollegám
116 343| szépett olvastam már én az ön tollából: lélek emelõtt,
117 343| nehezemre esett ez a lenézés, de ön legyen szíves meg írni,
118 343| hogy meg kapta soraimatt, ön nem lesz el zárkózott a
119 376| az a terv merült fel az Ön barátai körében, hogy a
120 376| mûvekkel gazdagították.~Az Ön anyagi részesedését olyképpen
121 396| csapva esetleg kitörüljék az Ön nevét. Talán megteszi szívességbõl,
122 400| kicsit furcsának tetszhetik Ön elõtt, de így van. Én már
123 412| gyakorlati értékét, amelyek az ön tollából származnak. Egy
124 412| rajzok és regények, melyek az ön teremtményei és egyúttal
125 412| Petõfi-kör könyvtárában az ön szerzeményei kétségkívül
126 425| busásan megilleti. Mert az Ön szakadatlan munkásságának
127 425| MIKSZÁTH KÁLMÁNT. Különösen az Ön mûveiben látjuk, mélyen
128 425| becsesebb reánk nézve az Ön írói mûködése, mert mûveiben
129 425| mûködése, mert mûveiben ön a magyar életet, a magyar
130 425| kincseket tárta a bámulók elé. Ön, mélyen tisztelt Írótársunk,
131 425| szíveinket is megérintette Ön, MESTER, ezzel a csudavirággal.
132 425| csudavirággal. S íme feltárulnak Ön elõtt minden szívek és lelkek,
133 428| fa, hogy ennek látása az ön lelkének gondolatait mindannyiszor
134 429| melyet az egyik szárnyas az ön kertjébe leejtett, fölkapta
135 433| autogramgyûjteményemben az Ön b. kezeírása is birtokomban
136 433| szót írni, és remélem, hogy Ön is, mélyen tisztelt Uram,
137 474| Scholcz tanár úr!~Tudom, hogy ön nem kapja meg ezt a levelet,
138 474| meg ezt a levelet, mert Ön meghalt és mintegy húsz
139 474| selmeci földben, ahol az ön szíve arannyá fog változni
140 474| egy napon, de nem is az ön testéhez van adreszálva
141 474| lelkéhez <mely> szól <s az ön lelke> senki máshoz nem
142 474| máshoz nem is szólhat, az ön lelke pedig ott él azokban,
143 474| ott él azokban, akik az Ön dolgait folytatják a selmeci
144 474| negyven és nehány év elõtt az ön <buzdító biztató> meleg,
145 474| munkát én írtam Broziknak. Ön erre kegyetlenül megdorgált
146 474| tisztesség számba menjen. Ön még <megdorgálni> ütni is
|