Fejezet
1 1 | lenne Málcsi, már õ csak engem szeretne.~És ezt kész vagyok
2 2 | mert~Először: Az advent engem nem kötelez saját meggyőződésem
3 8 | mosologta, és megsimogata engem, és monta:~- Nem értelsz
4 8 | monta:~- Nem értelsz maga engem barátomkám: nem fogónk lõnyi,
5 11 | elõtt is elbeszélted, s engem emiatt kellemetlen eshetõségekbe
6 12 | tudod természetemet, hogy engem megölne egy olyan megérdemelt
7 24 | mázsa hajkócért, ha most engem nagysád megértene. De hát
8 26 | kötelezi magát becsületszavára engem ezután keresztnevemen szólítani
9 26 | igaza van... nem értett meg engem.~Amit én elmondtam az én
10 26 | azok a sorok úgysem fognak engem érdekelni, amiket nekem
11 26 | valaki megtalálja... engem kompromittálni fog... tépje
12 27 | mondta, hogy folytonosan szid engem... már ti. maga.~Tempora
13 34 | becstelenség lenne.~Tegyen engem boldoggá azzal, hogy ez
14 35 | tudom, ön is úgy szeret-e engem, mint én kegyedet. Ha igen,
15 35 | maga értékemen túl becsül engem; tudom, hogy vannak jótulajdonságaim,
16 35 | valakit fog szeretni, az engem tönkretesz. Én ösmerem magamat.
17 36 | megújuló fejszaggatásai engem is kedvetlenítnek, mert
18 36 | tehát sehogy sem akarnak engem, egyetlen ismerõsüket hazabocsátani -
19 36 | határoztam, Miskát, amiért engem ezen kellemes meglepetésben
20 37 | meglehet, maga túl fog engem szárnyalni.~Mint ahogy kedves,
21 37 | valaha? Igazán szeretett az engem?~Erre H[orváth] I[lka ]
22 39 | helyén, aki szeret ugyan engem, de nem viseltetik olyan
23 39 | alatt az én végtelenül jó, engem a magáénak tekintõ Ilonám (
24 39 | ózsefet] is bosszantja, de engem mégjobban, mert komolyan
25 40 | hogy Kálmán nem gyûlöl engem, hanem meg is üzentem neki (
26 40 | világon legjobban, mi tenne engem a legboldogabbá? ~Elõször
27 40 | mennyire elrontott maga engem. Azelõtt flegmatikus, csendes
28 41 | gondolok semmit, mert már engem régen odavitt a familia,
29 41 | magam. Vagy pedig megszûnik engem szeretni - és akkor kellemetlen
30 46 | Az a »viaszk« keserít engem nagyon.~Innen van az, hogy
31 47 | csakugyan elhagyott maga engem? No, megálljon! Éppen a
32 47 | meglepetést csinálni magának, hogy engem már ott Gyarmaton találjon
33 48 | elsõ albáját, mentsen fel engem az alól: ne törõdjön vele,
34 49 | majd mindjárt befeketít õ engem maga elõtt - hozassak egy
35 53 | szeretek, s aki szinte szeret engem, akkor találnék én másnemû
36 54 | szüleinek, <miszerint> hogy engem szeret... hogy magának hiába
37 57 | maga, kedves pöhölykém, engem.~Most már egészen el vagyok
38 58 | édesanyja azért szidott este engem, mert látta, hogy még semmit
39 60 | meg maga. Hisz akkor maga engem örökké szerencsétlenné tenne.
40 60 | mindig, és világít nektek.~Engem elragad ez az eszme és visz
41 63 | ördög vigye el, hiszen maga engem rá akar szedni, hiszen ez
42 63 | azokat nagyon szeretni, akik engem szeretnek, irtóztatón tudom
43 69 | szárazföldön? Úgy képzeljen engem a nem nekem való elemben...
44 83 | igen, ha feljössz; mert engem oly szerencsétlenül viseltek
45 90 | alatt az önök gondolkozása engem is befolyásolt, s a második
46 94 | bátorsága legyen visszautasítani engem, még ha miniszter volnék
47 95 | hogy maga oly rosszul ismer engem. Hogy tehette azt fel rólam,
48 95 | Felmenthetett-e az alól engem a törvény? Nem adok én arra
49 100| kellemes alakba.~De ne kíméljen engem. Hiszen nincs itt most köztünk
50 100| tudjam, hogy annak tartanak engem), de én nem akarom ezt felhasználni,
51 102| latlanul odaígérkezném. Engem nem boldogít hír, vagyon
52 103| a maga szemében. No, de engem az vígasztal, hogy én úgyis
53 106| mellõzni azt a szokást, hogy engem valami magán úri házhoz
54 109| pletykázástól, amely hibába õ engem is belecsábított. Úgy, hogy
55 113| képeket, melyek sohasem fognak engem megbosszantani!~Most sajnálom
56 114| lettem a cafrangok iránt. Engem csak a komoly része érdekel
57 118| zárkózhatik el. Légy szíves engem, mint elõtte ismeretlent,
58 122| kiadóhivatalhoz jutott, s én csak az engem illetõ részét kaptam. A
59 122| kell javítani. Vén szamár! engem arra tart születettnek,
60 122| ostobák az emberek... Hisz engem itthon társaim a rossz lehellettõl
61 123| nyugodt, s hagyjon két hétig engem is nyugodtan küzdeni a kétségbeeséssel.
62 135| veszítsd a jó kedvedet.~Engem pedig, hogy még abban is
63 158| fantáziád ezzel nem érte be. Engem az eseten »mélyen elszomorodottnak«
64 165| jegyzõkönyvét, mely szerint engem méltóztattak kikiáltani
65 165| Csakhogy õ a zászlót emelte, engem pedig legfeljebb a zászló
66 178| világon, ami képes lenne engem jobban elszomorítani, mint
67 183| eszméjét honnan vetted, de engem nem viszel tévútra. Szép
68 183| hogy éppen azért utaltál engem a tarokkra?~Tisztelõ híved
69 186| könyveket, méltóztassék engem tovább is megtartani szíves
70 197| kérdé: »Nem szúrhatnál be engem is abba az új Társaságba?
71 197| tantiémet fizetnek?«~Ami engem illet, én az újdonság megjelenése
72 197| Dehogy hallgatnak ezek engem. Pláne még pietással? Nem
73 199| Méltóságodat, méltóztassék engem a februári ülésre hagyni.~
74 220| hogy a családból, melyhez engem sok tisztelet és szeretet
75 224| gyakorolta azon nõ, mikor engem, megcsonkított sebesültet
76 224| gondozása alá vett; de nemcsak engem ápolt éjjeleken át, hanem
77 224| való hivatkozással kér engem egy honvédpajtásom özvegye
78 232| megjelentek), kizárólag engem jelentettek szinte két évtizeden
79 245| vagy húsz esztendeig, míg engem annyiszor odakaphat a Strobl
80 260| túljárni. Oh isten mentsen engem attól a gondolattól! A felsõség
81 260| mellyel õexcellenciáik felõl engem beszéltet mai lapod.~Én
82 263| Mikszáth-család címerében, s ez izgat engem. A saját állatomnak tekintem.
83 278| hanem azt, hogy méltóztass engem mint gazdát helyettesíteni,
84 287| kaptam meg. Igen meglep ez engem, s mindnyájunkat szomorúsággal
85 291| figyelmét mély gyászáról, mely engem is mélyebben érint, mint
86 291| Neki talán jobb így, de engem végtelenül bánt, hogy nem
87 291| most már itthon maradunk (engem kivéve, aki még kiszaladok
88 294| Szíves figyelmét, mellyel engem megtisztelni szíves volt,
89 297| beszélni Horszt úrral, s engem egy közösen aláírt levélben
90 303| kollegám azt gondolja, hogy engem harmincöt éves küzdelmes
91 303| Ha az a névtelen író, aki engem támad, irigyli tõlem a húszezer
92 303| ember Magyarországon, aki engem olyan tehetségtelen embernek
93 322| alázatos kérésem, méltóztassék engem olyan idõben használni (
94 355| telefon beszélgetésünket, engem összeszidott.~- Hogy lehet
95 367| éppen ez által megfosztott engem azon gondolatomnak keresztülvihetõségétõl,
96 368| de roppant félreismerne engem, aki azt hinné, hogy ezt
97 369| és igen megszomorítana engem, de legalább levenné Méltóságtok
98 381| tudok elgondolni semmit, ami engem kellemesebben érintene,
99 383| szülõmegyém hozott, <s melyek engem> - - - <ségnek minden> <
100 389| azonban benne, hogy meg fog engem érteni. )~Az egyik kérvény
101 402| éppen olyan kedvesen érint engem a tótkomlósi Otthon nyájas
102 402| tolmácsolni új tagtársaim elõtt s engem továbbra is megtartani szíves
103 415| A divatot bár ismerem,~Engem nem köt, nem kenyerem,~Azért
104 431| Arra kérlek, kegyeskedjél engem azonnal sürgönyileg értesíteni,
105 439| azokat a helyeket, ahol engem a legnemesebb szándékkal
106 441| és okkal támadhatnál meg engem a plagizálás vádjával, amit
107 444| mégis csak beadta a derekát. Engem szalasztottak, hogy nézzek
108 446| Szíves értesítését, hogy engem a budapesti egyetem írói
109 455| érintett becses levelük, hogy engem a dési fõgymnazium részérõl
110 455| másik. <Bizonyosan Erdély engem is még talán> Erdélyt 25
111 473| elhangzottak egykor, most <engem az is...> negyven éves írói
112 473| miképpen dicsértetek most ti engem ott, ahol annyiszor ért
113 474| erre kegyetlenül megdorgált engem s jegyzõkönyvi megrovásra
114 478| mint a prédikátor mondaná.~Engem végtelenül meghatott, midõn
|