1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3054
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 38 | túlsó lapot belemártottam az asztalon kiömlött fekete
502 38 | ha olyan hosszú nem volna az átkozott akadémikusi levél,
503 38 | tudósok nem sokat adhatunk az etikettre. Ha az etikettet
504 38 | adhatunk az etikettre. Ha az etikettet szem elõtt akartam
505 38 | vagyunk a »kultúra« terjesztõi az országban. Miért ne hoznánk
506 38 | leöntött levelezést? Legyen az, ezentúl, »nóbel«!~
507 39 | minduntalan felújul lelkében ez az egészen alaptalan gondolat,
508 39 | fokozza szerelmemet, ha az már úgyis nem volna elég
509 39 | a hiedelemre vezethette. Az egyik az, hogy az én körülményeim
510 39 | hiedelemre vezethette. Az egyik az, hogy az én körülményeim
511 39 | vezethette. Az egyik az, hogy az én körülményeim még jó darab
512 39 | veszélyesnek elképzelni, mert az is. Egy fél év alatt egész
513 39 | megírni eddig.~A másik ok az lehet, hogy talán hallotta,
514 39 | van, minden másodnap eljár az Anyámhoz vizitbe. (Tegnap
515 39 | bosszankodik, ha én dicsérem, mert az »Egy nõ, aki Paul de Kockot
516 39 | neki mind suvix... Hanem az már végtelenül bosszantja,
517 39 | lapok hasábjain... ez fáj az õ rengeteg hiúságának. Azért
518 39 | ezer ívnyi írásomnak is az lenne a vége, hogy én csupán
519 39 | eddig is bizalmas, mert az ön varázsereje éppen bizalmában
520 39 | önt most is, mikor még nem az enyém, s a világ összes
521 39 | elõtt önnek szerez elsõséget az én szememben, mert akármilyen
522 39 | teszik kimondhatatlan édessé az olyan ostoba kis apróságok,
523 39 | apróságok, minõk például az, hogy mikor ezt vagy amazt
524 39 | nõpápa elõadására készülõdés, az Ipoly melletti mászkálások,
525 39 | már életszükség, maga már »az én Ilonám«, akit megszoktam
526 39 | már tárgyai vannak itt: az öreg lugas a kertben arra
527 39 | T[óni]? két pisztollyal, az arra való, arra tettem el,
528 39 | lesz a cél - éppen 35 lépés az ablaktól... Egyszóval ezer
529 39 | válna elõttem, kihalt volna az egész világ - az ön szerelme
530 39 | kihalt volna az egész világ - az ön szerelme nélkül.~Ha csak
531 39 | nélkül.~Ha csak szeretném, az könnyen megtörténhetne,
532 39 | lehet neki parancsolni - de az ön bizalma, mely mint valami
533 39 | akaratomat önhöz köti, az a bizalom nem enged távoznom
534 39 | mint a buborék.~Például az O[kolicsányi] szerelme ön
535 39 | szereti, hanem a bizalom az már más, különösen olyan
536 39 | már eddig áll közöttünk, az már akaratos, meggondolt
537 39 | foglalnák - elõbb mindig az acélnak kellene elkopni,
538 39 | a hosszas távollét alatt az én végtelenül jó, engem
539 39 | tulajdonságáért dicsérni akarnám, mert az hiba, hogy gyenge - de olyan
540 39 | amely hibájával soha ebben az életben nem fogok visszaélni.~
541 39 | maga alkalmasint elmondta az édesanyjának, ki aztán Bobok
542 39 | titoktartóbb legyen, még az ilyen apró dolgokban is...
543 39 | meglehet, hogy nem is ezen az úton jutott köztudomásra,
544 39 | beavatottak árulták el, aztán az összes grófi familiáért
545 40 | kegyed hite szerint levelet. Az igaz, hogy ezt többször
546 40 | se veszi el, mert mikor az megházasodik, már õ is olyan
547 40 | csakugyan megüzente-e magának az említett kíméletlen, parasztos
548 40 | mennyi bosszúságot okozott az magának, s szinte gyûlölni
549 40 | meglehet teljesen kifogyok az idõbõl.~Aztán nincs is nagy
550 40 | ennélfogva õ sem tanácsolja, hogy az õ birodalmában, a sáros
551 40 | valamelyiknek a fogát, vagy az én fogamat nem töri ki valamelyik.
552 40 | Mohorára vagy kétszer, mert az excellenciás atyafiak még
553 40 | legyen mentségem kegyed elõtt az, hogy feleslegesnek találom
554 40 | és hogy ez a gyûlölet is az ön iránti végtelen »szeretet«
555 40 | igen csekély és apró dolog az életben, mely legkevésbé
556 40 | boldogságomat, mellyel a sors az ön szerelme által oly bõven
557 40 | mindig mondhatnám ezt!~Csak az az egy dolog bánt nagyon,
558 40 | mondhatnám ezt!~Csak az az egy dolog bánt nagyon, hogy
559 40 | komolyan azt sütöttem ki hogy az lenne a legnagyobb boldogságom,
560 40 | láttam. Elég volt nekem az is! Most meg már egész Ebeckig
561 40 | mennyivel szebb még ennél az én Ilonkám.~M. P. ~Au revoir!~
562 40 | búskomorságának írja meg kérem az okát? - ha lehetséges, s
563 41 | íratok vele egy levelet az édesanyjának, amelyben beösmeri
564 41 | tudok lenni; kár, hogy maga az ilyeket rendesen elhallgatja...~
565 41 | úgysem hiszi), vagy akár az édesanyja elõtt (aki hogy
566 41 | méltó büntetését találja az önmegbecstelenítésben.~Különben
567 41 | önmegbecstelenítésben.~Különben az egésznek olyan formája lesz,
568 41 | volna rá a levélírásra.~Az édesanyja elõtti kitisztázással
569 41 | igyekeztem tagadni soha. (Az édesapja kivétel, azt taval
570 41 | jobban szeretem, mintsem az édesanyja haragos tekintetére
571 41 | nyomásnak, elég erõt érez az ellen küzdeni, nem törõdni
572 41 | gyávább? Én magától nyerem az erõt, s olyan parányi apróságnak
573 41 | apróságnak tûnik fel szememben az egész familia összes akarata
574 41 | kezdve le a kis Gyuriig, az összes familia magába fogódzik
575 41 | erélyére - föltéve persze, ha az idõ semmit sem változtat
576 41 | magát rémítgeti, mintha az egész világnak az volna
577 41 | mintha az egész világnak az volna a célja, hogy magát
578 41 | el Bobokkal, hogy magának az a rögeszméje van, hogy áttér
579 41 | családtagnak képzeli be magát. Az én kedvemért ne haragudjon
580 41 | ássuk meg alapját.~Minthogy az idõ rövid, s addig a végleges
581 41 | egyszóval mindenütt embert lehel az ember. Sehol sem hagynak
582 42 | Kedden írt levelét, mivel az a szklabonyai postás ügyetlensége
583 42 | szükséges válaszolni az abban megírtakra.... A <
584 42 | felelek. Eléggé megfelel az, hogy én még <Balás->nál
585 42 | többször, amit megírtam - az anyámnak). Az megtörténhetett,
586 42 | megírtam - az anyámnak). Az megtörténhetett, hogy <Balás>
587 42 | hazudott, ha azt állítja, hogy az én tudtommal, az én beleegyezésemmel
588 42 | állítja, hogy az én tudtommal, az én beleegyezésemmel olvasta
589 42 | látogatást eltitkoltam, az nem a bizalom hiánya volt,
590 42 | joggal feltehettem, hogy az rosszul fog esnie, ha a
591 42 | hogy ha mástól tudja meg az általam eltitkoltakat, még
592 42 | esnie, annál is inkább, mert az általam történt eltitkolás
593 42 | ismerõsömmel fecsegni s. a. t.~Az örvendetes újságot már nagyon
594 42 | nagyon közönyösen veszem. Az elsõ napokban, midõn egyszer
595 42 | maga is örülni fog, mert az ember oly bolond, hogy azt
596 42 | hogy azt képzeli, miszerint az, ami õt örvendezteti, másnak
597 42 | másnak szinte örömöt okoz. Ez az volt, hogy pénzügyi tekintetben
598 42 | kiállhatatlan volt elõttem, mert az is. Az igaz, hogy Pesten
599 42 | volt elõttem, mert az is. Az igaz, hogy Pesten le kell
600 42 | hogy Pesten le kell mondani az olyanféle lótartás meg szellõs-szállás
601 42 | nemes eszméirõl és hogy ha az embernek három esztendeig
602 42 | Két nyúl« utcában lakik az ember, ahol örökké verkliznek).~
603 42 | ahol örökké verkliznek).~Az az a hely, ahol a mi ellenségünk (
604 42 | ahol örökké verkliznek).~Az az a hely, ahol a mi ellenségünk (
605 43 | valamit.~Úgy vagyok, mint az újságszerkesztõ, akinek
606 43 | Nem zúzta össze a világot az akasztófára való. Nekem
607 43 | való. Nekem is volt eszembe az, hogy talán jó lenne Mohorára
608 44 | No, de nevezetesebb dolog az ennél, hogy szombaton egy
609 44 | Dessewffy] ívén van 9, az Ottlikén 14, az enyémen
610 44 | ívén van 9, az Ottlikén 14, az enyémen 10, a Szilassién
611 44 | örökké a saját feje után. Az olyan okos, szép fõ után,
612 44 | hogy csak úgy írja alá az ívet, ha becsületemre fogadom,
613 44 | hitben, hogy legfeljebb az »Eppur si muove«-t fogja
614 44 | magamat egész komócióval.~Csak az vígasztal, hogy reményem
615 45 | azalatt írom, míg õ ott lenn az étteremben reggelizik. Aztán
616 45 | délelõtt, meg akarjuk látogatni az én ismerõseimet, Neszvedánét, <...>
617 45 | Neszvedánét, <...> meg az Elek ismerõseit, délután
618 45 | nagyon jól mulatok, csak az szomorít, hogy maga gyakran
619 45 | szomorít, hogy maga gyakran jut az eszembe... aztán az a gondolat
620 45 | jut az eszembe... aztán az a gondolat még gyakrabban,
621 46 | amikor - nem kérek. Most az egyszer igazán megártott.
622 46 | Milyen szemtelen szatíra az megint a sorstól, hogy amikor
623 46 | hogy amikor elhozza azt az idõpontot, hogy kezdünk
624 46 | egymástól távolodni, velem azt az infámis tréfát csinálja,
625 46 | mint amilyen sok »viaszk«.~Az a »viaszk« keserít engem
626 46 | engem nagyon.~Innen van az, hogy a vitorlát visszafordítom
627 46 | visszafordítom a tengerrõl, de az a malõr, hogy honnan van,
628 46 | akkor csap össze fölöttem az örvény legjobban, mikor
629 46 | persze azt fogja mondani erre az én levelemre, hogy nem érti,
630 46 | nyíltan a leleplezett való.~Az igaz.~Tudtam volna én világosabb
631 46 | stílust. Olyan szép dolog az a köd!... Nemcsak azért,
632 46 | ez is, amit meg nem írok, az is.~De mégsem az vitt rá,
633 46 | nem írok, az is.~De mégsem az vitt rá, hogy Hugo Victort
634 46 | túlsó sorokban megírtam, az az én kegyelmes rosszallásom
635 46 | túlsó sorokban megírtam, az az én kegyelmes rosszallásom
636 46 | rosszallásom maga ellen. Az én felséges mérgem magas
637 46 | nemes fiatalsággal... ezt az estét nem szeretném még
638 46 | ahogy természetes is, hogy az ember végignézi ismerõseit,
639 46 | bolondnak, hát nekem most az kellene, hogy maga ne nézzen
640 46 | volnék a gondolataira: nekem az kellene, hogy folytonosan
641 46 | rám gondoljon, még talán az is kevés lenne.~Bekövetkezett
642 46 | kevés lenne.~Bekövetkezett az az idõszak, amikor érzem,
643 46 | lenne.~Bekövetkezett az az idõszak, amikor érzem, hogy
644 46 | Mohorára? Lássa, ennek maga az oka. Én elõre tudtam, hogy
645 46 | már segíteni kell.~Ellep az álom, s nincsen idõm indokolni,
646 46 | mennyire kellemetlen lesz az mind a kettõnkre, ha még
647 46 | szükségem.~Nem valami szeszély az, vagy jux, vagy excentritás,
648 46 | annál inkább, mert most már az nem kerül megerõltetésébe,
649 46 | egyetlen intésébe, mert az ember, mint Madách mondja,
650 46 | bolondéria ellen, de csak ez az orvosság is gyógyít ki.
651 46 | eddig.~Csináljuk hát meg azt az egy hónapot tabula rázának.
652 46 | olyan akarok lenni, mint az aszfalt kövezet.~Hiszen
653 47 | Gyarmatra vagy Szakolba, az meglehet, még ma sem jutott
654 47 | élne már!!!~...Hova lett az a kedves korszak, mikor
655 47 | témákkal tolakodik felém az ostoba emberiség. Akkor
656 47 | ostoba emberiség. Akkor az bosszantott - most ez bosszant.~
657 47 | logikája a logikátlanságnak!~Az emberek beszélnek elõttem
658 47 | hozzászoktam már!....~És az meglehet, hogy az jól van
659 47 | És az meglehet, hogy az jól van így, hogy a természet
660 47 | van rá a treffent hasonlat az õszben.~A fa lehulló leveleit
661 47 | levelet hiába keresné együtt az ember - az egyik a folyóba
662 47 | keresné együtt az ember - az egyik a folyóba esett, viszi
663 47 | fotográfiája, hanem hát ez az »általános szélcsend« egészen
664 47 | hang magaslott ki ebbõl az átkozott csendességbõl:
665 47 | egy novellába, amelyiknek az a címe: »Nõk is szeretnek
666 47 | Minek is pendítette meg az a pajkos <Bérczi Mari>?
667 47 | Hogy mindig neki kell lenni az én megölõ betûmnek?~Hanem
668 47 | korát.~Kedvenc tervem volt az.~De most már nem lehet keresztülvinni,
669 47 | elfelejtett-e már.~Mert az nekem nem mindegy.~A szellemi
670 47 | Megtanultam Ghyczy Kálmántól, hogy az szamárság. Kár, hogy õ elõbb
671 47 | még egy kicsit pauzálok az életben és könnyelmûsködöm,
672 47 | és könnyelmûsködöm, mert az nagyon passzionátus sport.
673 47 | történik. Bekövetkezett az elhatározó pont. Most határozzon.
674 47 | tragédiája a XIX. századnak! Az ilyeneket szeretem. Ha valaki
675 47 | bizonyította, hogy szíve van. Az pedig igen nagy és »ritka«
676 47 | megint bekövetkezik persze az õszi szezon. Ön olyan, mint
677 47 | szívének második kapuját az õ sárkányszelleme õrzi.~...~
678 47 | falu: szemtelen hosszúk már az esték... emberem pedig nincs,
679 47 | akarom, hogy azt tegye, az indokokat elengedem.~A szerelem
680 47 | indokokat elengedem.~A szerelem az az egyedüli téma, amely
681 47 | elengedem.~A szerelem az az egyedüli téma, amely nem
682 47 | annyit összevissza fecsegtem az »ostobaságról«.~Dehát jól
683 48 | tegnap elmentem önöktõl, az elõszoba ajtajából még egyszer
684 48 | változnom magamnak is.~Nem az a hely az önök háza most
685 48 | magamnak is.~Nem az a hely az önök háza most már, ahol »
686 48 | százszor kedvesebbé teszi az ön alakja, mely valami varázsszerû
687 48 | alakokat. Most már idegen hely az nekem. Egészen idegen és
688 48 | amelyhez úgy vonzódtam... amely az enyém félig... amelyre gondolni
689 48 | jellemtelenségre mutat, az édesapja volt.~Ön tudja
690 48 | és gondolom most is, hogy az ön szerelme csak múló szeszély,
691 48 | jellemtelen« szóért, de az kétszeresen lesújtó rámnézve,
692 48 | állhat ön elõtt, hogy nincs az a magas hely, ahova nem
693 48 | feljutni ön után, és nincs az a veszedelmes hely, amitõl
694 48 | lenézés és gyanúsítás... az nekem nagyon szokatlan... <
695 48 | nagyon szokatlan... <a> az megfélemlít, másokkal szemben
696 48 | nem tudok. Hadd legyen ott az a tenger.~Ennélfogva kérem,
697 48 | albáját, mentsen fel engem az alól: ne törõdjön vele,
698 48 | ne törõdjön vele, hogy az fájni fog nekem, ha ezentúl
699 48 | ha ön is akarni fogja.~Ez az ok arra is, hogy a Naplót
700 48 | meglátná ott valaki. Minek az. Önt meg összeszidhatták
701 49 | tanácsoljon valamit, mit vegyek az Ilonkámnak, mire azt találta
702 49 | magas tetejû kalapban és az ide Nr. 2. alatt mellékelt
703 49 | vesz, ha nem is azért, mert az én fizionomiám, hanem azért
704 49 | is. Hisz ha jól végignézi az árnyképeket, még a hangulatot
705 49 | érzelmeket is leolvashatja az arcról, kivált ha fehér
706 49 | egy hónapra szállást, s az meg is tette, és fogadott
707 49 | levelezést illeti, nekem az a nagy örömem, s azt a módot
708 49 | nekem a maga távolléte. Az öreg telegrafistával könnyû
709 49 | utalványozásnál tetemes az árleengedés. A Sándor sógora
710 49 | magyarországi távirdák fõnöke, s az megígérte nekem, hogy ezt
711 49 | olcsón teszi meg. Tehát az ára ne zsenirozza, mert
712 49 | maga úgy fogja azt elkérni az öreg telegrafistától.~Egyszóval,
713 49 | került. Kutya kemény ez az aszfalt. Délután Vancsóéknál
714 50 | Éppen most látom elmenni az ablak alatt, a lila ruhában,
715 50 | szeretem, és maga is szeret, az is. Én pedig örökké szeretni
716 50 | ezért is kombinálgattam az erõszakos utakat: még a
717 50 | de amellett szerény is; az már egészen kiesett a számításból,
718 50 | számításból, hogy eszes-e, szép-e?~Az elõbbit már észre sem veszem
719 50 | már észre sem veszem soha, az utóbbit csak néha.~De ha
720 50 | irányomban, tudom, nem lesz az. Nem veszi rossz néven,
721 50 | még gyermek ahhoz, hogy az életet ösmerje; mindig is
722 50 | meg nem ösmerhette, mert az apja is, az anyja is semmi
723 50 | ösmerhette, mert az apja is, az anyja is semmi egyéb, mint
724 50 | mikor azt mondom, hogy az én testvérem hozománya elég
725 50 | keresse a büszkeséget, hogy [az] ezüstkanalakat sohasem
726 50 | számítottuk.~...Különben ez az ezüstkanál história csak
727 51 | kívánok jóéjszakát. No, az enyém, hála istennek, rövid
728 51 | múlva <inni> lumpolni.~Én az ön egészségére fogok inni.
729 52 | kissé el vagyok foglalva. Ez az oka, hogy elõbb nem válaszoltam
730 52 | csodálatosságánál fogva beillik az »Ezeregy éjszakába«. Azaz,
731 52 | Hideg van.~Ha <nagysádot> az megörvendezteti, hogy a
732 52 | Boldogságára apellál, s az nekem elég. Ha önnek abban
733 52 | boldogsága, hogy látja ezt az én makacs fejemet mindennap
734 53 | szörnyû magas tónusból kezdtem az életet. A Dárius kincse
735 53 | mikor fogalmazó leszek. Az tehát kétségbevonhatatlan
736 53 | jövedelmem is. De hol van az még? Az ördög gyõzi azt
737 53 | jövedelmem is. De hol van az még? Az ördög gyõzi azt várni. Aztán
738 53 | Nagyvilág 1200 ftot ad csak, az igaz, hogy ezért alig vagyok
739 53 | ha van is némi jövedelme az embernek az irodalomból,
740 53 | némi jövedelme az embernek az irodalomból, éppen annyi
741 53 | mulatnék is mellé... de mivel az írói egyletnek tetszik Matejkó,
742 53 | sem becsültem a pénzt - az igaz, hogy most sem becsülöm -,
743 53 | De hátha nem! Mert lássa, az emberi természet olyan makacs,
744 53 | semmit. Bennem is megvan az az emberi hiba, hogy szeretek
745 53 | semmit. Bennem is megvan az az emberi hiba, hogy szeretek
746 53 | is le tud arról mondani az én kedvemért, de tud-e boldog
747 53 | ra] kevés, hogy magamnak az eddigi számításom szerint
748 53 | Mintha hallanám.~Csakhogy ez az egy kérdés olyan, amire
749 53 | valami pesti burger lányt, és az is jó lenne.~Hanem hát a »
750 53 | akiknek mindkettõnknek az lett volna a sorja, hogy
751 53 | lett volna a sorja, hogy az egyiket elvegye valami jómódú
752 53 | hercegasszonyával, még az sem kellene. Meglehet, hogy
753 53 | most így gondolkozom.~És az nagy szerencsétlenség.~Nem
754 53 | hercegasszonyt, hanem azért, mert az eszemnek a fele mindig magánál
755 53 | unalomból: nem fájdalom az, amit maga után érzek, hanem
756 53 | nyomott és nem ömlik el rajta az a nyugalom, mely megfûszerezi
757 53 | nyugalom, mely megfûszerezi az ember életét.~Lássa, ez
758 53 | pedig magára emlékeztet, az mind szomorít, lever...~
759 53 | fentebb azt a kifejezést, hogy az kisebb baj lenne, ha elfelejtenénk
760 53 | a bizonytalanság megöli az emberben a szellemet. És
761 53 | emberben a szellemet. És az nagy csapás.~Ugye igazam
762 53 | el és ne szeressen, mert az rám nézve is borzasztó lenne,
763 53 | mindenikünk másba... Úgyhogy az nekünk nem fájna semmit,
764 53 | maga is, hogy mint akarja. <Az olyan frázis nem ér semmit
765 53 | tegyen amit akar vele« akkor az én életem megpenészedik
766 53 | maga kezeiben és a magáé az enyémben, mert ott a mi
767 53 | nagy uj[j]akat.)~Gondoljon az eshetõségekre, s ha maga
768 53 | mindazt, amit megírtam, hogy az én feleségem legyen, akkor
769 53 | forognak fenn akadályok sat.~Az igaz, hogy lányoknak zsenant
770 53 | Ez is csak valami; hanem az meg nagyobb dolog, hogy
771 54 | Megszólítás nélkül]~Eddig az volt a tervem, hogy március
772 54 | meg, magával találkozom az utcán, felültetem egy arra
773 54 | óra alatt megjárjuk ezt az utat. Magát visszahozom,
774 54 | esetre sem gyanítanák, mert az én Gyarmaton létemet nem
775 54 | egészen kivihetetlen: mert az alispán adja a dispenzációt:
776 54 | volna azt elérni, csakhogy az nagyon rizikó, <az apja
777 54 | csakhogy az nagyon rizikó, <az apja nevében kiállítani
778 54 | is, mindjárt kiszivárogna az ilyen kisvárosban.~Egyszóval
779 54 | beleegyezést: mégpedig úgy, hogy az az én büszkeségemet ne sértse.~
780 54 | beleegyezést: mégpedig úgy, hogy az az én büszkeségemet ne sértse.~
781 54 | függetlenné tettem magamat az én szüleimtõl, s <ismeretes
782 54 | megmarad, maga soha nem lehet az enyém: mert én olyan természetû
783 54 | szót - inkább meghalnék, se az apjához. Inkább törni, mint
784 54 | Inkább törni, mint hajolni. Az agyvelõm ég arra a gondolatra,
785 54 | eltûrtem maga kedvéért. Hisz az egy fokonkénti demoralizáció.
786 54 | többé nem mondom, egészen az utolsó napig.~De addig maga
787 54 | valamit. Mert ha el hagyjuk az idõt veszni azzal, hogy
788 54 | akkor ott fogunk állni az utolsó napon is, ahol ma.
789 54 | ellenezzék...~<...> Különben az mindegy, akármilyen módon...
790 54 | de fokozatosan ebben az irányban haladjon, folytonos
791 55 | Nibelungok harcát ellene: az egyik nagyon jó, a másik
792 56 | öltözetemben. Furcsa nép ez az alföldi. Egész élvezettel
793 56 | tökéletesen ismerõs vagyok az itteni családokkal. Van
794 57 | alatt megnézni, de kifogyván az idõbõl, miután legfeljebb
795 57 | Pesten kell lennem, ezt az utat más idõkre halasztom.
796 57 | levelem, melyet tõlem kap az - Alföldrõl.~Tegnap Szoboszlóról
797 57 | olyan élethíven írja le az igazi szerelmet, hogy eltekintve
798 57 | most már, helyes irány-e az, amelyben maga elindult,
799 57 | szemben, nem-e volt hiba az az elhamarkodás, mely egész
800 57 | szemben, nem-e volt hiba az az elhamarkodás, mely egész
801 57 | lehet, hogy rossz volt az irány, bolond volt a logika
802 57 | amit tett - hanem azért ez az irány mégis költõi, ez az
803 57 | az irány mégis költõi, ez az okoskodás magasztos, ez
804 57 | vagyok bolondulva maga után: az a levele olyan volt, mint
805 57 | teszi, ha férjhez megy ahhoz az 1200 holdas vén úrhoz«.
806 57 | levelem írásához fogtam, az a szándék vezérelt, hogy
807 57 | írnom Szoboszlón, de ott az teljes lehetetlen volt,
808 57 | pesti élet sajátságaihoz az is tartozik, hogy sohasem
809 57 | kellene némely esetekben az arányosság tekintetébõl
810 57 | tárgyalni.~Minthogy ezek az én históriáim ilyenek -
811 57 | ittend« a »külömös« »nípsíg«! Az »ezerkítszáz« »köteles« (
812 57 | úr! - agyarkodék vissza az õs kálvinista ivadék. -
813 57 | hivatal ablakaiból, melyek az országútra nyílnak, néztük
814 57 | Luxust nem látni sehol. Az úri rend sem cifrálkodó,
815 57 | hat szóból álló imádságot az öreg református templomban -
816 57 | familiárisan szóba elegyedtem az éggel, kérve az Úristent,
817 57 | elegyedtem az éggel, kérve az Úristent, hogy bocsássa
818 57 | hogy bocsássa meg annak az én rossz Ilonkámnak, hogy
819 57 | hogy nem hisz benne...>~És az Úr Isten alkalmasint meg
820 57 | Krisztust feltámasztani. Az se tréfa!~No, a Krisztus
821 57 | épülésére fel is támadt - hanem az én szivarszívóm nem támad
822 58 | kisasszony!~A fene vigye el az ilyen malõrt! Ön ziher azt
823 58 | ez nem áll; mivel éppen az volt a bajom, hogy felkeltem
824 58 | Ercsig, ami egészen itt az alföldön van. Ígértem én
825 58 | két nagy baj keletkezett.~Az elsõ az, hogy ma délután
826 58 | baj keletkezett.~Az elsõ az, hogy ma délután 6-kor okvetlenül
827 58 | ott csak 9-kor: a második az, hogy a tegnapi esti postával
828 58 | harmadik nagy baj pedig az, hogy magával nem beszélhettem
829 58 | mopsz, hogy többé soha ebben az életben nem járok maga után.
830 58 | még egy napig láthassam. Az volt a tegnapi nap. Az utolsó
831 58 | Az volt a tegnapi nap. Az utolsó nap és felvonás.~...
832 58 | sokkal jobb, mintha abban az örökös ingadozásban tévelyegnénk.
833 58 | ingadozásban tévelyegnénk. Mit ér az? Ha tegnap önben több erélyt,
834 58 | élet? Diáknak való szerelem az, ha bujkálni kell. És azt
835 58 | bujkálni kell. És azt így vigye az ember a végtelenségig. Ha
836 58 | akkor is bevárnám... de az már az örökkévalóságig tart,
837 58 | is bevárnám... de az már az örökkévalóságig tart, mert
838 58 | s hogy õ meg nem kérlel, az bizonyos Nem is lenne tõle
839 58 | nem adják ide - s~2) mert az erõszakhoz nyúlni nem vagyunk
840 58 | vagyunk eléggé bátrak: ön nem az.~Miután tehát nõül nem vehetem,
841 58 | ragadott el a bámulat, én is az akartam lenni ezzel a lépésemmel.
842 58 | másik ígéretemet.)~Szörnyû az, hogy nekem így kell bûnhõdnöm
843 58 | anyjának a boldogságáért azt az áldozatot hogy megválok
844 58 | szüleit, isten tudja, mint van az, mindig szerettem azért,
845 58 | csakugyan bekövetkezett az utolsó felvonás. Megadtam
846 58 | Bolyky Tinit, és többet az ördög som gondol arra, hogy
847 58 | som gondol arra, hogy még az is igaz volt valaha, miszerint
848 58 | elveszem-e igazán Tinit, az már aztán a jövõ dolga.
849 58 | kezdve, amelyben ezen levélen az utolsó + vonást megírom,
850 58 | vonást megírom, a hazáé - az irodalomnak és a hazának
851 58 | visszajövök, elvitetem magam az Eötvös sírjára: és ott magáról
852 58 | hallgatással képviselhessek.~Ez az én stratégikailag kimért
853 58 | vehessem. S ha akárki volnék az életben, nem mondanék le
854 58 | Mikszáth Kálmán vagyok. S ez az egy ember az, akinek Mauks
855 58 | vagyok. S ez az egy ember az, akinek Mauks Ilonához nem
856 58 | szabad semmi közének lenni. Az a sok apró emberke, aki
857 58 | aki ott mozog maga körül, az mind szeretheti magát, kezet
858 58 | Eddig úgy vettem észre, hogy az a Sz<údy> [?] gyerek szereti
859 58 | szereti magát végtelenül. Az jómódú fiú is. Menjen ahhoz.
860 58 | szüleit azzal, hogy egészen az õ akaratjok szerint megy
861 58 | ön örökké ideálom marad. Az ön arca fog elõttem állni,
862 58 | ha néha elgondolkozom. Ez az egy év egy örökkön örökké
863 58 | Rosszabb vagyok most, mint az õrült. Sõt már tegnap is
864 58 | nem volt elég lelkierõm. Az édesanyja azért szidott
865 58 | sem szóltam errõl. Ez volt az a »megint rosszat forral«.~
866 58 | rosszat forral«.~Mintha az rossz lenne, ha mi szerettük
867 58 | tollam elé jön.~De minek az, ön tudja, hogy mennyire
868 58 | félig õrület, félig láz volt az én szerelmem. Én is tudom,
869 58 | amint elhatároztuk, mert az is ígéretemhez tartozik,
870 58 | este felolvasást tartok az írói körben: »A fotografiák
871 58 | Még egyszer isten önnel!~Az fáj, hogy még egyszer, utoljára
872 59 | hovaelõbb Szklabonyára, hogy az abban foglaltakat megírhassam
873 60 | május 6.]~Kedves Mimikém!~Az istenért, mért ír nekem
874 60 | imádom, és egész életemnek az lesz a feladata, hogy magának
875 60 | biztos vagyok a sikerrõl. Az ön szemei elõtt akarok naggyá
876 60 | látszik belõle - de azért az mégis nap marad mindig,
877 60 | nektek.~Engem elragad ez az eszme és visz odább, odább...
878 60 | magának«, nem gyönyörködtetett az a hatás, hogy ez a sok szakember
879 60 | hallgatja, amit írtam, hanem az a gondolat lebegett elõttem,
880 60 | ezt maga megteszi máskor, az mind jó és szép. Ezt az
881 60 | az mind jó és szép. Ezt az egy nyilatkozatát szeretem.
882 60 | annyira volna kompromittálva, az nem áll: egy-két hét tökéletesen
883 60 | nem kell kétségbeesnie. Az csak a kislelkûek szokása.
884 60 | ments attól!~Hogy lásson, az nem sokat ér, és semmiesetre
885 60 | egy napot kötöttem ki, és az is milyen izgatottá tett.
886 60 | tölthetnék. De ha nem lehet. Az sohasem történhet, hogy
887 60 | hogy én magokhoz elmenjek: az nem lehet: randevút pedig
888 60 | Bobokkal, »hogy én ne bántsam az õ lányát«. Nekem természetesen
889 60 | fellázad a természetem. De az <az>, hogy erõvel magamévá
890 60 | fellázad a természetem. De az <az>, hogy erõvel magamévá tegyem,
891 60 | merõben lehetetlen, hogy az enyém legyen. Egy szomorú
892 60 | dolattal keresztültörültem az egész tervet, s eltettem
893 60 | aminõt elszalasztottunk, az természetes, hogy én megint
894 60 | isten neki, ne szálljunk az istennel, a sorssal párbajra.
895 60 | ebben a játékban õ volt az osztó.~(N. B. még azt is
896 60 | holnap délelõtt dolgom van az ügyvédnél: este a színházba
897 61 | tartozik a fõ élvezeteim közé. Az arcképe nagyon szép, jól
898 61 | viszontlátásig. Még egyszer ajánlom az óvatosságot és titoktartást.
899 61 | van téve... Hiszem, hogy az Isten is segíteni fog.~Mielõtt
900 61 | Anyámnak már felfedeztem az egész viszonyt, és a tervet
901 63 | folytonosan ostromolva van az ember ismerõsök által, nem
902 63 | hogy Székáccsal beszéltem: az azt mondta, hogy semmi sem
903 63 | Pesten, hanem annak ott, az anyaegyházakban is meg kell
904 63 | azt mondtam, »hogy ehhez az eszközhöz lehetetlen nyúlnom«.
905 63 | hogy hozzunk dispenzációt az alispántól, de ahhoz szükséges
906 63 | azt mondtam, hogy ehhez az eszközhöz »még lehetetlenebb
907 63 | lemondtam magáról. Szidtam az egész vallást, az egyházjogot,
908 63 | Szidtam az egész vallást, az egyházjogot, fenyegettem
909 63 | novelláimban. Ilonka nem lesz az Aladáré. Mégis kár volt
910 63 | aki megtetszett: annak az arcnak pedig volt már kívülem
911 63 | regényes szerelmek megölõjét, az ostoba egyházi szokásokat:
912 63 | mire õ felhozta, hogy biz az szigorú dolog, neki is van
913 63 | hogy megfogódzkodtam ebben az eszmében, per tu pajtásságot
914 63 | lemondani, mert utóbbi levelem az volt. Mikor azt írtam, meg
915 63 | róla, hogy sohasem lesz az enyém, de nem akartam elvenni
916 63 | templomba[n] esküdni. Hát minek az a cifraság? Mikor ez egészen
917 63 | Mikor ez egészen mindegy az érvényességre nézve. Mért
918 63 | kötötte már azt is ki, hogy az eskettetõ pap okvetlenül
919 63 | volna, és komolyan csak az lett volna célja, hogy az
920 63 | az lett volna célja, hogy az enyém legyen, akkor nem
921 63 | akkor nem kereste volna az olyan aprólékosságot. És
922 63 | csodálom én azt. Nem is tréfa az, amit maga feláldozott ennek
923 63 | jutalmát, higgye meg, ha nem is az én viszontszerelmemmel,
924 63 | tud szeretni, mint maga, az még fájdalmában is boldog.~
925 63 | lelkem elõtt áll, elszédülne az agya és a szeme kápráznék
926 63 | kápráznék tõle.~Most van az az idõ, amikor bátran merem
927 63 | kápráznék tõle.~Most van az az idõ, amikor bátran merem
928 63 | Bérczy Mari iránt éreztem, az csak szimpátia volt ehhez
929 63 | ugyan nem lehet többé, de az erõszakoskodásért a törvény
930 63 | elõször egy nagy prédikációt, az arcképét is meg kellett
931 63 | azt mondta rá: ejnye, hogy az ördög vigye el, hiszen maga
932 63 | áldás nélkül semmire se megy az ember. Kinevetett, hogy
933 63 | leírni lehet. Elismerem, hogy az bolondság, hogy õrültség,
934 63 | dolog lenne, tudom, hogy az veszélyekkel, bajjal jár,
935 63 | ezzel akart rám hatni), hogy az Ilonkát boldogtalanná fogja
936 63 | tûrhetõ utat jelölt ki.~És ez az:~Hogy mi ketten folyamodunk
937 63 | fõ), ehhez én becsatolom az anyám beleegyezését házasságomba,
938 63 | esetén mimagunk is letesszük az esküt, hogy tudtunkkal rokonok
939 63 | feleség és férj vagyunk.~Hanem az mindenekfelett szükséges,
940 63 | egészen törvényesen menne az ügy, s semmi okunk sem lenne
941 63 | biztos sikerérõl gyõzõdve, az más lenne, esdve könyörögnék,
942 63 | hogy maga is ott legyen, az a fájdalom, hogy még akkor
943 63 | sok intézkedni valóm lesz az esetben. Ha nem jár nagy
944 63 | diszpenzációt: legfeljebb az a kellemetlenség lesz, hogy
945 63 | átmegyünk Székácshoz, és az összeád a templomba[n],
946 63 | aláírva egy ív papíron (a név az elsõ lapon alul legyen),
947 63 | alul legyen), a folyamodást az ön és az én nevemben tetejébe
948 63 | a folyamodást az ön és az én nevemben tetejébe írom
949 63 | is kibéküljek Nelkával és az apjával, azt nem teszem
950 63 | nem látogatom meg. Hanem az édesanyját azt szeretem
951 64 | közbe jön, íme bejöt[t] az a[z] akadály, hogy én körülbelül
952 65 | csak hiú reményt nyújt: az pedig nem kell.~Tépje össze,
953 66 | elvállalni. Intézkedtem tehát az értelemben Wodianernél,
954 69 | névjegyén]~Tekintetes ügyvéd úr!~Az 50 ftot okvetlenül fizetem.
955 70 | megegyezés mellett, miszerint az 1000 ft-ot akkor fizetik
956 70 | értem a 65-ft-ot, mellyel az ügyvéd úrnak tartozunk.
957 70 | adósságait elvállalta, mi vagyunk az elsõ foglalók, sõt már az
958 70 | az elsõ foglalók, sõt már az árverés is ki volt tûzve.
959 70 | árverés is ki volt tûzve. Az utolsó idõben Raksányi házbérét
960 70 | kifizette. Nem lehetne az árverés foganatosítását
961 68a | bizonyos okokból megtekinteni az 1874-iki Magyar Néplap 19.
962 68a | személyesen is, neki ez az egyetemi könyvtárban könnyûvé
963 68a | amiért bátorkodom kérésemet az övéhez csatolni, egyúttal
964 69 | szívére kezét, és mondja ki az igazságot, hogy »nem«. Ahogy
965 69 | ránthatom magammal, ha ez az út lefelé vezet... Sokáig
966 70 | Töredék]~...Lehetetlen az, hogy azért, mert szegények
967 70 | egymástól. Nem így fogadtuk azt az oltár elõtt. Én eddig is
968 70 | tûrök még többet is, csak az oldala mellett lehessek,
969 70 | ékszereit, dolgozni fog, hogy az adósság gondjait egészen
970 70 | végre is megtalálja magának az utat az irodalomba.]~
971 70 | megtalálja magának az utat az irodalomba.]~
972 71 | rákényszerít, hogy kimondjam az igazat: Én mást szeretek.
973 71 | szörnyûség, de nem tehetek róla, az a végzet dolga. Azért kell
974 72 | alkalmatlankodni soha ebben az életben.~
975 73 | tavali könyvszámlából levonva az elkelt beszélyek árát?~Alázatos
976 73b | folytán díjnokra lenne szükség az egyetemi könyvtárban, Meltsok
977 74 | Balassagyarmaton vannak az iratok, és jelenleg szabad
978 74 | mosolyt tudna csalni annak az ajkaira, akit én annyiszor
979 74 | lelkületemet öltöm fel, olyankor Ön az én kis múzsám.~Akarom is,
980 75 | türelemmel levelemet. Ez az elsõ, amit tõled kérek.
981 75 | szívre kell számítanom, s az, fájdalom, csak neked van
982 75 | lehetetlen pirulás nélkül az utcára lépnem.~Azt hiszem,
983 75 | Azt hiszem, nem váltam az irodalom szégyenére másfél
984 75 | hatást keltõ munka lesz, az egyes cikkeket, miket e
985 75 | következõ fejezetekbõl fog állni az elõtted is hellyel-hellyel
986 75 | síriratok humora.~III. Humor az utcán.~IV. Humor a pöriratokban.~
987 75 | és Khón, [!] melyek közül az utolsó 50 ft-ot adna, majd
988 75 | 50 krjával. S ma, mikor az 50 fr-ot a humor hazájáért
989 76 | miatt nemigen érintkezem az írókkal, s így könnyen nem
990 76 | kézbe; igen kellemes volt az nekem; a viszaemlékezés
991 76 | azzal zárom be, engedje az isten, hogy az ötven éves
992 76 | engedje az isten, hogy az ötven éves jubileumon találkozhassam
993 78 | szépségflastrommal, amit az ajkán, s azzal a csúnya
994 78 | vagy tökéletesen elragadja az embert, vagy elmúlik...
995 78 | Miss Klementine-t néztem. Az pedig nagy különbség.~A
996 78 | kétségbe fog esni.~Egyedül az öné és holtig~Kálmán~
997 79 | jó mondatot ír a lapjára az ember.~Nem vitatkozom afölött,
998 79 | dologban »sikk« vagy nincs - az az egy azonban bizonyosnak
999 79 | dologban »sikk« vagy nincs - az az egy azonban bizonyosnak
1000 79 | is szükség van.~Ide zárom az önét, kérve azt kitöltve,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3054 |