1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2971
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | tudom... de úgy hiszem, hogy Gajdácsot, mert mindig felõle
2 1 | erre persze azt mondta, hogy ha õ lenne Málcsi, már õ
3 2 | Miska barátom!~Sajnálom, hogy első találkozásunk mindjárt
4 2 | mindjárt azon kezdődik, hogy a more reszkető kezeiből
5 2 | barátom. De válaszomra, hogy én hazaviszem a cigányt,
6 2 | okok kényszerítenek arra, hogy eljárásod felett kimondjam
7 2 | kiváltásának árát üzend meg, hogy kifizethessem. -~[Címzés:]
8 3 | al akarják megbosszulni, hogy a vármegyét ők sem hívják
9 3 | aki ki nem bírja mutatni, hogy Gyarmaton született (és
10 3 | Gyarmaton született (és hogy Imády keresztelte); s hogy
11 3 | hogy Imády keresztelte); s hogy az ellenkező meg ne történhessék,
12 3 | létemre kicsináltam valahogy, hogy Minket mégis megtűrnek,
13 3 | Náci kezeskedett Értünk, hogy nem fogunk garázdaságot
14 3 | garázdaságot csinálni, s hogy békét hagyunk minden krinolinos
15 3 | miszerint értesítselek arról, hogy meghívó jegy nincs azért,
16 3 | egyszersmind azt is megmondom, hogy ne menj el egyikre sem.~
17 3 | ne menj el egyikre sem.~Hogy mért?...~Azt megérted, ha
18 3 | határozatban állapodtunk meg, hogy ha a bálban összejövünk,
19 3 | ok, amelyért tanácsolom, hogy ne menj te sem a bálba,
20 3 | szövevényes, mulatságos história, hogy ha nyomtatásban volna, még
21 4 | küldd haza, ha azt akarod, hogy más könyvet hozassak, persze
22 4 | mert »ÉN« megfogadtam, hogy a Corpus Jurison kívül semmiféle
23 4 | csak azért fogom olvasni, hogy azt az átkozott jobboldalt »
24 4 | bele sem fussolok azzal, hogy a levelemben kifecsegjem,
25 4 | scripta manent... (Ejnye! kár hogy nincs itt a plébános úr
26 4 | Egyébiránt annyit mondhatok, hogy a terv nemes és nyílt; rangunkhoz
27 4 | politika.......~(Tyhû! de jó, hogy nem hallja ezt a mondatomat
28 4 | német tudós (fene egye meg), hogy sem a természetben, sem
29 4 | Csiky Sanyi a mi nevünk, hogy nem parancsol NEKÜNK a német.~
30 4 | ugrom át; mégpedig azért, hogy megmutassam NEKED, miszerint
31 4 | ember is a világon. Az igaz, hogy ritkaság, de hát van mégis.~
32 4 | azzal fejezem be soraimat, hogy~Huncut a német!~szeretõ
33 5 | tudom én; hiszen láthatja, hogy nem lakom Ebecken.~- Pedig
34 5 | diable! - mondám csodálkozva. Hogy hívják?~- Valami Vitbaum [
35 5 | véleményét nyilatkoztatva ki, hogy hihetõleg »Kari« nyeri meg
36 5 | beszélhetnénk vele. Már bosszant, hogy oly sokáig hallgat.~Egyébiránt,
37 5 | sokáig hallgat.~Egyébiránt, hogy tudja Bende Gyula a Guszti
38 5 | könnyelmûség lenne tõle, hogy a te egyszerû szavaid s
39 5 | tudják róla egész pontosan, hogy mennyi fizetése van, hol
40 5 | Múltkor valaki megkért, hogy eszközöljem ki tõled számára
41 5 | már kétszer kértem meg, hogy küldje el. Etelka kisasszony
42 5 | pedig hétszer megígérte, hogy elküldi, de még egyszer
43 5 | fölöslegesnek tartom megnevezni.~Hogy személyesen nem látogatlak
44 5 | értesítettelek, meg nem állhatom, hogy azon múltkori panaszoddal
45 5 | lenni.~Ejnye a nyüstyit! hogy lehet ez?! - fogsz felkiáltani. ~
46 5 | Kaszner ezt meghallja, s hogy ellenemre tehessen, felkerekedik
47 5 | akinek én: csak azért, hogy kiüthessen a nyeregbõl,
48 5 | kiüthessen a nyeregbõl, s hogy ezáltal bosszúját tölthesse
49 5 | pillantok, mert tudják, hogy a futó mérnök-had utánam
50 5 | s tán el is veszi, csak hogy nekem ne jusson belõlük.~
51 5 | nekem is van annyi eszem, hogy sohasem annak udvarlok,
52 6 | aznap hallottam Ebecken, hogy már zicher a házasság »M« [
53 6 | Azt fölösleges mondanom, hogy nyomban írtam Gusztinak
54 6 | nem gondoltunk; ti. arra, hogy az az átkozott Guszti sem
55 6 | urambátyánk azt tartotta, hogy csak a bárón kezdõdik az
56 6 | sorsra.~Annyi azonban áll, hogy M[ilka] nem lesz a B[ende]
57 6 | amire mi azt határozzuk, hogy »így kell lenni«?...~Nem. ~
58 6 | levelemet, azon kéréssel, hogy minél elõbb értesíts kalandos
59 6 | s azon szent ígérettel, hogy találkozásunkkor iszunk
60 7 | Szeretetre méltó Szent öcsém!~Hogy miért teszem levelemben
61 7 | nyújtanak az egzekúcióra, de hogy az ótestamentumi Mózesnek
62 7 | disputálni, azon leszek, hogy minél elõbb »eldõljön«.~
63 7 | kedélyhangulatban vagyok, hogy hoznék ötven érvet is fel
64 7 | illoyalis disputálási mód), hogy most kénytelen vagyok addig
65 7 | nagyobbrészt azért mentem Ebeckre, hogy egy megbízatásnak eleget
66 7 | tegnapelõtt egy levélkében, hogy tudakozódjam nálatok alkalomszerûleg,
67 7 | nálatok alkalomszerûleg, hogy mi lett abból az õ ügyébõl?
68 7 | róla, legalább annyira, hogy mikor pénteken Sz. Péterre
69 7 | neki, annak bizonyítékául, hogy kérését mégsem ignoráltam
70 9 | tehetséget ösmerek benned, sem hogy ne tudnád dologtalansággá
71 10 | Esküszöm a sárga nyakkendõmre - hogy soha se kurizálok senkinek,
72 10 | olyan »giri gárét« osztogat, hogy mindég odavesz a »visim«.~
73 10 | hat órakor elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Polgárfinál
74 10 | hazamentem, apám elbeszélte, hogy a Julcsa ma délután körülbelül
75 10 | Ebbõl az a tanúság, hogy »most már« minek mennénk
76 10 | mi.~Ha ma elhatározzuk, hogy Gyarmatra megyünk, az éjjel
77 10 | jókat, mert attól félek, hogy nem jössz el blindre.~Hanem
78 10 | a világ nem fogja látni, hogy a mi »nadrágunk« egyforma.~
79 11 | Édes barátom!~Tapasztaltam, hogy a tegnapelõtt neked mondottakat
80 11 | könnyelmû tudtam lenni, - hogy egy ártatlan lányt fogtam
81 11 | ártatlan lányt fogtam magamnak, hogy hagyományos szimpátiájából
82 11 | szimpátiájából gúnyt ûzzek, hogy vonzalmát piszkos fegyvernek
83 11 | közlékenyek. Te magad mondottad, hogy amit egy asszony tud, az
84 11 | dolgot elbeszélted - mert hogy szántszándékosan tetted
85 11 | logikai kikerülhetetlenség, hogy okvetlenül fel kell valamelyik
86 11 | ami semmi egyéb, mint az, hogy tanuljon meg repülni.~Légy
87 11 | elég vakmerõ volt mondani, hogy nem adom ezer forintért,
88 11 | nem adom ezer forintért, hogy azt az inci-finci jogászkát
89 11 | felelet arra, azt hiszem, hogy miért teszem azt... Nem
90 11 | tartalmának tulajdonítsd azt is, hogy a tegnapi levelet, melyet
91 11 | természetünk van mindkettõnknek, hogy szeretjük egymás gyenge
92 11 | volna; pedig tudhattad, hogy inkább akármi más szeretek
93 11 | bír, néhol azt mutatja, hogy megreped a szívem bele,
94 11 | Nádassyhoz megy, másutt pedig, hogy fel sem veszem, sat. - Az
95 11 | szolidaritásba a plebános úrral, hogy keddig (tudniillik míg üres
96 11 | Szentpéterre. Írj neki, hogy e napok közül válasszon
97 12 | Isten friss egészséget, hogy aztán életeddel együtt azt
98 12 | barátságosan felkérlek, hogy siess utánam, mert nagyon
99 12 | is megtörténhetik velünk, hogy a Mózes lányának fogunk
100 12 | én az említett okból, ti. hogy nem merek benned bízni,
101 12 | Ebecken: tudod természetemet, hogy engem megölne egy olyan
102 13 | Tegnap azt kérdezted, hogy mi történt azon két hét
103 13 | kérdeznéd, azt mondanám, hogy »minden megtörtént!«~Tegnap
104 13 | eljegyzés«.~Ostoba, marha papír, hogy el nem halaványodsz jobban,
105 13 | Hétfõre meghítt a V[ilma], hogy jöjjek hozzájuk, én meg
106 13 | gyûrûváltást: a Vilma azt mondta, hogy »várjunk délutánig«; délután
107 13 | azután kedden az eljegyzés.~Hogy jegyezze meg a hóhér õt...! (
108 13 | Bizony, édes öcsém, az igaz, hogy én sem képzelem magam valami
109 13 | a malõr mégis bosszant, hogy a »hetes« üt el.~A fene
110 13 | remény unde, én azt hiszem, hogy csak »elõre«.~Most még interes[
111 13 | antabb a dolog.~Emlékszem, hogy egyszer Gyarmaton rossz
112 13 | besszert«, hát sose nézzük, hogy az utolsó kártya m i t k
113 13 | vagyok én német a nyüstyit, hogy meggondolt ostobaságokat
114 14 | megfordult a fejünkben: hogy a dologból könnyen lehet
115 14 | kulacsban~Estány~Bocsásd meg, hogy a Vilma privát hivatalos
116 15 | kinevezett honvéd tiszteknek, hogy tanuljanak egy kis magasabb »
117 15 | kis magasabb »stratégiát«.~Hogy a »Dobsa« beszédjét miért
118 15 | harminchárom okom van:~Az elsõ ok; hogy Gyula öcsém sárkányt csinált
119 15 | csinált belõle... (No úgye, hogy beösmered, miszerint magasan
120 15 | ujjában van az a tudomány, hogy mi különbség van a víz és »
121 15 | minek az lõn következése, hogy az elkobzott szerszámmal
122 15 | nyírettyûvel addig verte, hogy az magasztos költõi ihletében »
123 15 | kontrázván azon vették észre, hogy ez a dallam a »Gotterhalte«.~
124 15 | Andrássy« azzal fõzte le, hogy még hihetetlenebb dolgot
125 15 | legisleghihetetlenebbet«, hogy a trafik üdvös intézmény,
126 15 | Hanem elõre megmondom, hogy ne legyen »veres« márványból,
127 15 | veres szint annyira gyûlöli, hogy azelõtt, míg a »vereshasú«
128 15 | törvényhozás úgy segített, hogy: »zöldhasú« bankót nyomatott
129 15 | egyiket Csemiczky Edus írja; hogy ki van csapva az önkéntes
130 15 | Rafanidesz Károly küldi, hogy »be van csapva« színésznek.~...
131 15 | eltennék az ügyét - ad akta, hogy annak a csizmadiának a hetvenhetedik
132 15 | hanem az humorisztikus, hogy a levelet így végzi: »Alázatos
133 15 | maradtam.....« s. a. t.~...Már hogy lehet valakinek ilyen bolond
134 15 | azt tudhatná minden ember, hogy én hatalmas monarchiánkkal,
135 16 | szóló Habakuk prófétának, hogy a nehézség gyûjjön rá: »
136 16 | múljék el a nap anélkül, hogy valamit tegyél«.~Osztáng
137 16 | hony-haza is megkévánja, hogy tegyünk Érte valamit, ha
138 16 | vagyok, aki megmarkolta! hogy jó lesz, ha dél utáng elgyüsz
139 16 | tudja elnevezni duráknak, hogy a becsületes ember is megérthesse
140 16 | választók nem foghatják ránk, hogy »semmit sem csinálunk«.~
141 16 | öreg betûkkel, mert tudom, hogy »nagyot hallasz« egy kicsit.~
142 17 | nap afeletti búbánatában, hogy Están és Sanyi letértek
143 17 | amik mind bizonyítják, hogy az ég rosszul vélekedik
144 17 | felõlünk, azon tény felett, hogy a magasztos eszméjû kompánia (
145 17 | akkor vettem csak észre, hogy az nem is Kok Palkó regénye,
146 17 | hanem egy - [...] biblia, hogy üssön bele Munkai!~....
147 17 | mennykõ nagy monumentumot, hogy otthon üljünk a sutyban.~
148 17 | röviden a dolog oda megy ki, hogy látogass meg már egyszer.....
149 17 | saját báljukat megkezdik ti. hogy:~»Gott erhalte der Están
150 18 | bor terem, ecsém... úgy hogy az a falu bízvást megérdemelné
151 18 | azt a nagy tisztességet, hogy a »B« betû helyett »H« betûvel
152 18 | lenne: Hordó.~Nem mondom, hogy azon esetben nem hagynám
153 18 | a kutya miniszterjomot, hogy van-e tudomása róla, hogy
154 18 | hogy van-e tudomása róla, hogy jobban passzolna a »H« mint
155 18 | most bötûzgetem a Naplóbul, hogy azt a taknyos kis Pulszkit
156 18 | hony-haza véres sebeire, hogy kötözze be Andrássy, ha
157 18 | miniszterelnyök.~Hanem mondtam ugye, hogy hazaáruló a kormány, nyakunkra
158 18 | ötödévi kalendáriomában, »hogy ebben az hónapban legkevesebbet
159 18 | nem szükség magyaráznom, hogy azért, »mert ez a legrövidebb
160 18 | legkevesebbet fecsegnek, illõ, hogy én se sokat beszéljek, hanem
161 18 | levelem átadójától. Az igaz, hogy nagyon sovány olvasmány,
162 18 | minélfogva csak azt restellem, hogy én írtam neki.~Fiat aplicatio!......~
163 18 | Édesanyám azt mondja, hogy írjam be a levélbe: miszerint
164 22 | megszomorodott szívvel értesítem, hogy még élek, milyen kedves
165 22 | úgy észlelvén a dolgot, hogy ti Mauks Ilonával szerelmesek
166 22 | elõfordulni az a dolog, hogy én valakitõl áldozatot elfogadjak,
167 22 | ahhoz legalább annyi kell, hogy az ember magát nullának
168 22 | nekem az az életcélom van, hogy ezen az egész nagy darab
169 22 | akirõl én azt higgyem, hogy ez elõtt az ember elõtt
170 22 | illeti, azokra azt mondom, hogy semmit sem mondok.~Szóról-szóra
171 22 | keresetet, beadom indokainkat, hogy miért nem jelentem meg múltkor
172 22 | gondolkozva a dolgon, kifõztem, hogy ennek is nagysád volt az
173 22 | Nagysád azon ígérete folytán, hogy [a] levelet, melyet J[eszenszky]
174 22 | összetépje, én arra kérem, hogy ne tépje össze, hanem küldje
175 24 | elnökünk.~Itt küldöm az albát. Hogy nagyobb dolgot nem írtam
176 24 | négy oka van. Az egyik az, hogy éppen most olvasom az »És
177 24 | természetem. Elannyira, hogy ha Amerikába mennék, és
178 24 | odautazni - azt felelném, hogy úgy: - miszerint »Amerika
179 24 | helyembe.« És én tudom, hogy az abszurdum, és mégis azt
180 24 | abszurdum, és mégis azt hiszem, hogy nekem van igazam. Amiért
181 24 | Amerikáig, hanem attól, hogy beleléphetnék valami pocsolyába,
182 24 | csizmáktól. Isten mentsen, hogy valaha olyanokat pillantsak
183 24 | meg a lábamon. Reménylem, hogy nagysád megértett! Azután
184 24 | Akármiért. Csak az igaz, hogy félek. A félelem pedig rossz
185 24 | ihletett perceim, amikor érzem, hogy egy fejjel magasabb vagyok
186 24 | legbüszkébb, nem azt felelném, hogy erre az én ezüst tollamra,
187 24 | renoméját. Hanem felelném azt, hogy:~»arra a félelemre vagyok
188 24 | lenni.~Nem merem hinni, hogy nagysád nekem jóbarátném.
189 24 | jóbarátném. Pedig tudom, hogy az.~Tovább nem magyarázom.
190 24 | szabad tovább boncolgatni, hogy mit akartam mondani. Legfeljebb
191 24 | Legfeljebb arról beszélhetek, hogy mit n e m akartam.~Nem azt,
192 24 | n e m akartam.~Nem azt, hogy én semmire se vágyom. Mert
193 24 | visszafeleli vállvonítva, hogy »én ugyan nem tehetek róla«.~
194 24 | bizony én sem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. De már ez
195 24 | egészen.... Büszke vagyok rá, hogy talán a »margón« jutna egy
196 24 | azzal úgy »félig«.~Az igaz, hogy a félboldogság olyan, mint
197 24 | pénz akkor, mikor tudom, hogy ha egész lenne is, még akkor
198 24 | már elfér minden. Tudom, hogy nagysád sem ír bele semmit.
199 24 | teszem azt, mintha gondolnám, hogy az »kell« nagysádnak. Tudom,
200 24 | kell« nagysádnak. Tudom, hogy nincs rá szüksége. De mégis,
201 24 | aludni a kíváncsiságtól, hogy milyen lesz. Levelem egész
202 25 | is csak annyit mondott, hogy nem tudja hogylétedet, -
203 25 | nem tudja hogylétedet, - hogy odajöveteled elején udvaroltál
204 25 | elején udvaroltál neki, de hogy késõbb kiütött a nyeregbõl
205 25 | magunknak), hanem gondold meg, hogy a klub elnökét és titkárát
206 25 | szívesen fogadjuk. Azaz hogy én moso[m] a kezemet.~Szervusz~
207 25 | és Okolicsányi az igaz, hogy elég csinos i[fjú], de azért
208 25 | szerelmes sem lettem. Kérem, hogy írja meg nek[em, hogy] kitõl
209 25 | Kérem, hogy írja meg nek[em, hogy] kitõl hallotta [hogy a
210 25 | em, hogy] kitõl hallotta [hogy a far]sangon Nelkát csinosnak [...]~
211 25 | lakni, de van reményünk, hogy télre megint csak visszavándorlunk
212 25 | már semmi baja, mérges, hogy Mohorára kell menni lakni.~
213 26 | Legelõször is jelentem, hogy az albát megváltoztattam
214 26 | nekem viszont megengedni, hogy a következõképp hívhassam[:]~»
215 26 | behelyezem magam. Örülhet rajta, hogy tovább nem megyek, s oda
216 26 | Hanem azzal úgy vagyok, hogy nem szeretem »elméletben«
217 26 | okadatolása volt annak, hogy az albába miért nem írok »
218 26 | éppen az albáról volt szó, s hogy amit mondtam, az »igaz«,
219 26 | Hogyan gondolhatnám ezekután, hogy a nagyobbakat teljesíti?~
220 26 | Önmaga írja levelében, hogy én ismerem nagysádat...
221 26 | ismerem nagysádat... azaz, hogy én magát, kedves Ilonka,
222 26 | De most már azt hiszem, hogy nem ismerem. Nagysádat megragadóan
223 26 | újra meggyõzõdtem róla, hogy a nagy, bevégzett alakok
224 26 | de jól esett azt hinni, hogy itt is van olyan. Nagysád
225 26 | léleknagyságot«.~Az igaz, hogy a nagysád modorára 100 közül
226 26 | közül 99 ember azt mondta, hogy rossz, hogy excentrikus.
227 26 | azt mondta, hogy rossz, hogy excentrikus. Hanem, hát
228 26 | abban áll az erõ, azt tudni, hogy 99 ember ítél el azért,
229 26 | ösztönözte rá a kis Lola Montezt, hogy lovagkorbácsával nyilvánosan
230 26 | aztán nagysád azt mondja, hogy nem megyek Szklabonyára
231 26 | ott már azt kell mondanom, hogy nem ösmerek rá M. Ilonára
232 26 | Ilonában. Elvártam volna, hogy azt mondja mindenütt: »ezt
233 26 | s én azt konstatálnám, hogy nagysádat nem lehet eléggé
234 26 | részére, mert én azt ígértem, hogy a jelen levél arra felelet
235 26 | azon kifejezést illeti, hogy azok a sorok úgysem fognak
236 26 | nem áll, mert láthatja, hogy a legkisebb dolog is, mely
237 26 | Ebbõl láthatja azt is, hogy nem azért írom levelemet,
238 26 | mert megígértem, nem azért, hogy nagysádot mulattassam velük (
239 26 | ha olyan képzelgõ volnék, hogy azt hinném, miszerint azok
240 26 | mulattatják), hanem írom azért, hogy én »mulassak rajtok«. Nem
241 26 | még színlelni. Meglehet, hogy »valakitõl« még rám ragadhat
242 26 | Nagysád azt is említi, hogy én albát ígértem levelemben.
243 26 | levelemben. Ebbõl látszik, hogy nem értette meg. Hogy pedig
244 26 | látszik, hogy nem értette meg. Hogy pedig nem értette, abból
245 26 | értette, abból az látszik, hogy csak futólag olvasta át.
246 26 | albát. Hanem azt mondtam, hogy már megvan az én izé...
247 26 | kedves Ilonka, úgy tesz, hogy mikor én tréfából beszélek,
248 26 | maga Lola Montez!~Az igaz, hogy az a nagy dolog: kettõnk
249 26 | beszélgetése közül kitalálni, hogy melyik a komoly szó, melyik
250 26 | azonnal ki is jelentem, hogy nálam ezentúl a tréfát vegye
251 26 | mint minõ az a »sajnálom, hogy nem láthattam«. - S amikre
252 26 | visszakérte. Higgye meg, hogy azoknak eszemágába sem volt
253 26 | sajnálom«. Pedig örül rajta, hogy nem találkoztak.~Most aztán
254 26 | kérdésére.~Nagyon örülök, hogy nagysád ebben az egy dologban
255 26 | nagysád õszintén mondta el, hogy attól fél, miszerint valaha
256 26 | én is õszintén mondom el, hogy a legnagyobb hiba volt a
257 26 | levelet megírni, s arra kérem, hogy addig ne írjon nekem többet
258 26 | niveau«-jára nem jutok, hogy velem »gyökeres veszedelem«
259 26 | zsírfoltok azt jelentik, hogy mikor egyik kezemmel írom
260 26 | szerfelett lomhaságomnak, hogy <kedve...> másodszor tisztára
261 26 | mellett zárom be soraimat, hogy »azért se haragszom«.~Maradtam ~
262 27 | többek közt említette azt is, hogy nagyon haragszik rám. Az
263 27 | elmondani. Még azt is mondta, hogy folytonosan szid engem...
264 27 | beszédje után azt gondoltam ki, hogy nem adom postára a nálam
265 27 | annak olvasása; - jól tudva, hogy nem lehet semmi sem imelygõsebb
266 27 | mint Tinódy [!] Sebestyén - hogy az isten nyugosztolja meg
267 27 | jó volt irántam mindig, hogy még azon esetben is, ha
268 27 | maradok, s nem akarom azt, hogy önnek valaha alkalmatlan
269 27 | alkalmatlan legyek. Higgye meg, hogy soha ez életben egyetlen
270 27 | tanúsítottam. Attól félek, hogy ön emiatt nyugtalan. Az
271 27 | gondolat nem hangol le annyira, hogy haragszik rám, hogy elvesztettem
272 27 | annyira, hogy haragszik rám, hogy elvesztettem szerelmét,
273 27 | legyezgetem hiúságomat, hogy a »magas fákat éri a vihar,
274 27 | Nekem se inasom a boldogság, hogy szüntelen utánam sétáljon.
275 27 | Hanem az a hit, az a tudat, hogy maga, akinek sokkal gyöngédebb
276 27 | nyugtalankodnék és fél, hogy én kompromittálni fogom,
277 27 | ilyenfélét sikerült kivenni; hogy szeretné, ha a múlt meg
278 27 | miután úgyis megígértem, hogy én írok elõször>, egyúttal
279 27 | egyúttal arra használom fel, hogy ünnepélyes, férfias ígéretet
280 27 | vonásommal nem fogom mutatni, hogy valaha egypár hétig több
281 27 | tetszik, ha úgy kívánja.~Hogy mostani levelemben még mindig
282 27 | felhatalmazott, azt azzal indokolom, hogy én sohasem teszem azt, miszerint
283 27 | magam is megtiltom magamnak, hogy higgadtan emlékezzem rá.
284 27 | volna ugyan megkérni önt, hogy írja meg, miért haragszik,
285 27 | meg, miért haragszik, s hogy bocsássa meg, ha valamit
286 27 | bálványozom a véleményét, hogy még majd úgy informálna
287 27 | pedig isten mentsen meg, hogy a legjobb barátommal, saját
288 27 | és sohase mutassa azt, hogy haragszik, - mert ezt megint
289 27 | a folytonos illúzióban, hogy »mi jó barátok vagyunk«,
290 27 | mi jó barátok vagyunk«, hogy még most is szeret egy »
291 28 | csatolom levelemhez takarónak, hogy ablakon keresztül el ne
292 28 | sem szóval el nem árulja, hogy haragszik, hanem egészen
293 28 | Nekem szükségem van arra, hogy ezt így higgye a világ. ~- - -~
294 29 | onnan úgy intézem utamat, hogy Mohorára érjek, mindjárt
295 29 | Ilonkám!~Roppant sajnálom, hogy tegnap elfelejtettem valamit
296 30 | csak azért vittem Szirákra, hogy onnan együtt menjünk Nézsára,
297 30 | nem bírtam azon uralkodni, hogy midõn a vendéglõben felültettem
298 30 | szellem bújt belém, úgy hogy egész határozottan odafordultam
299 30 | szememre hányta. Elmondta, hogy ez a legnagyobb könnyelmûség
300 30 | megesküdött becsületére, hogy éppen azért sem jön most
301 30 | heveskedtem, de aztán beláttam, hogy a kis Bibi lassanként sápadni
302 30 | ha százezerszer írja is, hogy szeret, még milliomodszor
303 30 | mondá az öreg. ~Persze, hogy ezen az eredeti ócska mondaton
304 30 | tölteni egy délutánt magával, hogy ne lenne ott száz kíváncsi
305 30 | ott száz kíváncsi szem, hogy bizalmasan beszélgethetnénk -
306 30 | lennék, ha úgy jönne be, hogy ne lássam.~- - -~Jövõ levelemben,
307 30 | mert már itt az ideje, hogy a dolog komoly oldaláról
308 31 | annak a csodálatos dolognak, hogy ki lehetett az, aki az én
309 31 | ember. Hanem annak örülök, hogy rossz szándék mégsem volt
310 31 | reggel ugyanis emlegetve, hogy tegnap Mohorán voltunk,
311 31 | voltunk, elkezdtem káromkodni, hogy valami gazember azt [a]
312 31 | hallatlan hazugságot koholta, hogy mi szerelmes leveleket írtunk
313 31 | Malatinszky Mari kérdezte, hogy mi újság Gyarmaton? Hogy
314 31 | hogy mi újság Gyarmaton? Hogy mondjak neki valamit - õ
315 31 | valamit. Õ aztán azt mondta, hogy Mohorán az az újság, miszerint
316 31 | de én meg azt is tudom, hogy kivel ábrándoznak... kivel
317 31 | honnan gyanítod te azt, hogy mi levelezünk Mauks Nellivel -
318 31 | kérdeztem Dessewffyt, hogy a névcsere által tévútra
319 31 | legelõször, hanem õ azt mondta, hogy Ilonkát szereted és annak
320 31 | találnék elmenni, elvárom, hogy eljön szombaton Gyarmatra,
321 31 | Gyarmatra, ámbár tudom, hogy hiába várom, mert egy idõ
322 31 | dacos lenni. Ha azt írnám, hogy ne próbáljon Gyarmatra bejönni,
323 31 | bejönni, ziherre számíthatnék, hogy bejön.~Ezentúl már úgy fogok
324 32 | megelégszem azzal a tudattal, hogy szeret és hogy én is szeretem.
325 32 | tudattal, hogy szeret és hogy én is szeretem. Mohorára
326 32 | Mohorára azért félek elmenni, hogy ismét felszítom a parazsat
327 32 | emésztõ lángban fog lobogni (hogy ím ékesen fejezzem ki magamat),
328 32 | ékesen fejezzem ki magamat), hogy azután eltemethetem azt
329 32 | izgatottságban. Attól félek, hogy megszûnök boldog ember lenni,
330 32 | nevelni, kérem. Én érzem azt, hogy a többszöri találkozás ezt
331 33 | Kedves Ilonkám!~(Engedje meg, hogy mégegyszer így szólítsam
332 33 | sajátszerû kérdése mellé, hogy nyilatkozzam, vajon nincsenek-e
333 33 | minden kommentár nélkül, hogy a leveleit küldjem vissza,
334 33 | kétségtelenné teszi azt, hogy kegyednek már minden bizalmát
335 33 | minden bizalmát elvesztettem, hogy szokott finom tapintatával,
336 33 | annyi sokat mégsem vártam, hogy olyan alakban fogja a szakítást
337 33 | szavait, mért tudom azt, hogy az érzelmeket nem lehet
338 33 | léteznek, az nem kortes bor, hogy utalványt lehetne kérni
339 33 | elfelejtette tõlem megkérdezni, hogy a Mauks Ilona szívét hogy
340 33 | hogy a Mauks Ilona szívét hogy alkossa meg »extra«. Én
341 33 | vegye el tõlem azon hitet, hogy abban nekem ezentúl is jut
342 33 | Tömérdeket kellene még írni, hogy elõtörõ eszméimet s szomorú
343 33 | viselete felett közöljem, s hogy másrészt leírjam a leverõ
344 33 | joga is van elvárni tõlem, hogy féléves barátságunkat és
345 33 | mondom, joga van elvárni, hogy azt a végén ne tegyem nevetségessé
346 33 | Milyen nagy gondolat az... hogy... szerettük egymást...
347 33 | lapjaira. Ne kívánja hát tõlem, hogy áldozatul hozzam büszkeségemet...~
348 33 | arról az egyrõl biztosítom, hogy keserûség egy cseppnyi sem
349 34 | desperátus helyzetben vagyok, hogy a kérdéses levelek utolsóját
350 34 | íróasztalomról. Nem tagadom, hogy végtelen nagy bennem a kegyelet
351 34 | kegyelet e levelek iránt, hogy legdrágább ereklyéim közé
352 34 | nagyobb a kötelességérzet, hogy azokból egyetlen egy betût
353 34 | Tegyen engem boldoggá azzal, hogy ez egyszer feltétlenül elhiszi
354 35 | indokból merítette azt, hogy az én szerelmem »talán tettetés«,
355 35 | szerelmem »talán tettetés«, vagy hogy szerelm<i viszonyunk> terhemre
356 35 | csak halovány gyanút is, hogy én tréfát ûzök szerelmébõl,
357 35 | tréfát ûzök szerelmébõl, hogy nem szeretem õszintén -
358 35 | világon minden arra bizonyít, hogy szeretem. És minek adott
359 35 | bizalmatlanság? Hisz az igaz, hogy egy szóval sem mondta, hogy
360 35 | hogy egy szóval sem mondta, hogy nem szeret, de volt a modorában
361 35 | vettem, annak kellett venni - hogy már elhidegült irántam.~
362 35 | jelentékeny elõttem... Azt hiszi, hogy az nekem nem is fáj, ha
363 35 | magyarázat nélkül, azt gondolja, hogy az nekem nem okoz bánatot,
364 35 | közönyös arccal elém áll, hogy »talán most jobb volna szakítani,
365 35 | gondolat is bánatot okoz, hogy magában megszületett a szakadás
366 35 | is számított volna arra, hogy meghallom; azt hiszi, hogy
367 35 | hogy meghallom; azt hiszi, hogy az én szívem kõbõl van,
368 35 | az én szívem kõbõl van, hogy azt nem lehet megsebezni
369 35 | semmivel. Biztosíthatom, hogy csalódik. Mikor legjobban
370 35 | talán követelni akarnám, hogy mikor én ott vagyok, vígabb
371 35 | olvadozó kedvében, igaz, hogy szomorú kedélyhangulata
372 35 | érezem magam jól, ha látom, hogy kegyed is jól érzi magát -
373 35 | azonban idõvel megszoktam, hogy az arcát úgy lássam mindég,
374 35 | arcát úgy lássam mindég, hogy egy egész bánat-felleg ül
375 35 | nyilatkozatain tûnõdtem, hogy »ezekhez járult« még az
376 35 | ezekhez járult« még az is, hogy hidegebb volt hozzám a szokottnál.~
377 35 | félre. Azt akarom mondani, hogy ha mindezeket a nyilatkozatokat
378 35 | irántam: természetesen, hogy nem jövök arra a szomorú
379 35 | lehetetlen... <Nem kívánom én, hogy az én kezem után kérdezõsködjék.>
380 35 | kérdezõsködjék.> Csak azt óhajtom, hogy higgyen és szeressen. Az
381 35 | higgyen és szeressen. Az igaz, hogy mindég bánt »rejtélyes«
382 35 | olvasni tudna, akkor látná, hogy az a legnagyobb bizonyítéka
383 35 | amit kegyed úgy jelez, hogy: »felmondtam szerelmemet,
384 35 | rabszolgája lenni, nem akarom, hogy a mi szerelmünket bók, hízelgés,
385 35 | nem.~Vagy az kell magának, hogy ilyen hangon írjak önnek: »
386 35 | nem írok úgy. Ön tudja, hogy az nekem nem kerül fáradságomba,
387 35 | nem kerül fáradságomba, hogy hatalmamban van oly ragyogó
388 35 | Ahol így kezdõdik a levél, hogy »lelkemnek fényes, ragyogó
389 35 | bízvást el lehet mondani, hogy vége a szerelemnek.~Én tudom,
390 35 | ösmerem az istent. Én tudtam, hogy a szerelemnek olyan nagyszerû,
391 35 | fantasztikus színeket szed össze, hogy a lángész fényével világítsa
392 35 | miszerint felejtse el, hogy az »ideáljával« beszél.~
393 35 | ideáljával«, azt akartam írni, hogy »imádottjával«, de mielõtt
394 35 | és szánom azt az illetõt, hogy ilyen téves véleményben
395 35 | kérdezõsködni... azt hiszem, hogy leolvassa arcomról, hogy
396 35 | hogy leolvassa arcomról, hogy szeretem. De ha már egyszer
397 35 | dicsérem ám, mert attól félek, hogy az a sok ragyogó tulajdon,
398 35 | sem... mert azt hiszem, hogy elbízza magát és rám sem
399 35 | sem néz... Azt akarnám, hogy nagyon nagyon szegény lenne...
400 35 | kézzel ragadott volna meg), hogy beszéd közt »Ilonkának«
401 35 | másvalaki ilyen engedményeket, hogy vissza tudnék velök élni!~
402 35 | ember azt nagyon jól tudja, hogy mindez bolondság, hogy ez
403 35 | hogy mindez bolondság, hogy ez a fiatal évek poézise,
404 35 | igen, akkor elértette azt, hogy mit tesz igazán szeretni.
405 35 | tesz igazán szeretni. És hogy a szív megfejthetetlen,
406 35 | megnézem, aztán találgatom, hogy milyen kedélyhangulatban
407 35 | akcentust csinálni, jele, hogy meg nem állt ennél a szónál,
408 35 | ki azt szokta mutogatni, hogy köszön az utcán kegyed -
409 35 | addig, míg ön nem tudta, hogy milyen nagyon szeretem.~
410 35 | mert most »félig« elhiszem, hogy szeret, ámbár nekem sok
411 35 | képzelõdõ!!!~<Arról ábrándozik, hogy megõrül meg meghal. Higgye
412 35 | mindenki.>~Különben biztosítom, hogy én sohasem fogom elõidézni
413 35 | kegyed megelégszik azzal, hogy egy szerény ügyvéd neje
414 35 | idõ elõtt« elmondanom, hogy kerüljük jövõre a mostanihoz
415 35 | nyíltan be merem vallani, hogy <kegyed> egyedül önt szeretem -
416 35 | egyedül önt szeretem - akarom, hogy maga <is> se rejtegesse.~
417 35 | mondottakkal nem azt akarom elérni, hogy magát erkölcsileg elõre
418 35 | Ilonka, s azt vettem észre hogy maga értékemen túl becsül
419 35 | túl becsül engem; tudom, hogy vannak jótulajdonságaim,
420 35 | nyugtalanítsa nemes lelkét, hogy ha más valakit fog szeretni,
421 35 | lemondani. Esküszöm Önnek, hogy most Bérczi Mari egészen
422 35 | magával szemben, esküszöm, hogy mikor pénteken este azt
423 35 | azért, mert azt gondoltam, hogy kissé restelli azt a viszonyt,
424 35 | tudatával bírtam annak, hogy nagyon-nagyon szeretem,
425 35 | nagyon-nagyon szeretem, s hogy ez a lépés hosszú idõre
426 35 | kérdezõsködött, megmondtam, hogy »már nem levelezünk - az
427 35 | mint eddig. Higgye meg, hogy a világ legocsmányabb emberénél
428 35 | Eszközölje ki édesanyjánál, hogy szombaton kijöjjenek Zsélybe.
429 35 | kijöjjenek Zsélybe. Azért, hogy mindent megírtam, legyen
430 35 | jöjjenek ki oda ebédre, hogy soká együtt lehessünk. Én
431 36 | Ilonám!~Fölösleges megírnom, hogy gyakran megújuló fejszaggatásai
432 36 | Tompával tartok, ki azt mondja, hogy »mindegy, akár virraszd
433 36 | távolban légy, ha tudod, hogy beteg«. Dehát mi baja is
434 36 | lehangolt az a körülmény, hogy nem jött Zsélybe, annál
435 36 | Ebbõl láthatja azt is, hogy nem mulattam jól, rossz
436 36 | Tudjuk, kit.« Hát persze, hogy azt mondtam rá: Ugyan már
437 36 | csak nem Dezsõfi[!] Eleket, hogy legyen kivel »innya«. Egyáltalában
438 36 | rétegekbe átszivárgott a hír, hogy én magát szeretem (nem tudom,
439 36 | nyájasak hozzám, annak jeléül, hogy nem »érdekelem« õket, hogy
440 36 | hogy nem »érdekelem« õket, hogy már nem látnak benne kompromittáló
441 36 | senki, akirõl gyanítanám, hogy érdekli, sem Beke, sem Okolicsányi...
442 36 | kívül. (Itt eszembe jön, hogy Gellén ismét sokat beszélt
443 36 | gyõzõdtem meg valódilag, hogy csak magát szeretem, mert
444 36 | mert õszintén mondhatom, hogy valamennyi hidegen hagyott,
445 36 | alkalmasint fülébe fog jönni, hogy Gizellának nagyon »hevesen
446 36 | udvaroltam« (mert megesküdött rá, hogy így üzeni meg), legyen meggyõzõdve,
447 36 | meg), legyen meggyõzõdve, hogy az inkább juxból, mint igazán
448 36 | juxból, mint igazán volt.~Hogy ezen levelet Besztercérõl
449 36 | tehát meg nem elégli azt, hogy az õ szép csemetéjét csak
450 36 | ostobaságot követtem el, hogy tegnapelõtt reggel idekísértem.
451 36 | elõtte, sírva fakadt -), hogy ha érkezik egy nagypecsétû
452 36 | még tegnap Szentpéterre, hogy nincs-e már itt az õ ura...
453 36 | esküdözésre csakugyan elhitte, hogy a levél okvetlen sürgõs
454 36 | küldte ember által... úgy hogy én alig bírtam bámulatomból
455 37 | az is leszek. Tudom jól, hogy igen sokat és sokféleképpen
456 37 | ezután. Ez a fátum dolga, hogy rólam sokat beszéljenek.
457 37 | beszélte (azaz tudom is, hogy ki), hogy az utcán folytonosan
458 37 | azaz tudom is, hogy ki), hogy az utcán folytonosan szivarozik,
459 37 | kénytelen volt megállani, hogy ön folytassa a prédikációt.
460 37 | prédikációt. Biz én már nem tudom, hogy az illetõ asszonynéném elbeszélése
461 37 | harmadik asszony azt beszélte, hogy egyszer addig táncolt a
462 37 | tesz semmit, mert én tudom, hogy nem így van, az anyám elõszeretetét
463 37 | az nem is lényeges dolog, hogy az anyám szereti-e vagy
464 37 | illusztrációjául mondom el, hogy mennyi mindenféle bolondot
465 37 | firmáknak ismerek, mintsem hogy valaha szóba álljak velök,
466 37 | velök, hacsak azért nem, hogy egyet nevethessek a paraszt
467 37 | magas állami politikát és, hogy milyen nagyszerû volt a
468 37 | mégis azt hiszi magáról, hogy õk »okos emberek«. Ha, mondom,
469 37 | atyafiság is, annak dacára, hogy semmit se csinálok nekik,
470 37 | Azt beszélték valahol, hogy én illetlenül viselem magamat
471 37 | igaz. Én nem is kívánom, hogy nekem pukedlizzenek, többet
472 37 | dolgom is nagyobb, mint hogy azt vizsgáljam, hogy ugyan
473 37 | mint hogy azt vizsgáljam, hogy ugyan milyen fizionomiát
474 37 | az kissé mégis bosszant, hogy a »Cica« agárról egyenesen
475 37 | Még azt sem kívánom tõlük, hogy a novelláimat olvassák,
476 37 | Gvadányi. El is határoztam, hogy a legújabb novellámat, a »
477 37 | kifogásom. Mintha hallanám, hogy mit beszéltek: 1. elmondták,
478 37 | beszéltek: 1. elmondták, hogy én magát gúnyolom, 2. hogy
479 37 | hogy én magát gúnyolom, 2. hogy sokkal könnyelmûbb vagyok,
480 37 | arra elég komoly ember, hogy valakit szeressek. 3. hogy
481 37 | hogy valakit szeressek. 3. hogy õszinte nyilatkozataimból
482 37 | viszony, s azt sajnálom, hogy szóról-szóra nem tudom mindazt,
483 37 | lemagyaráznám, amit beszéltek.~Igaz, hogy nekik joguk van ezt feltenni
484 37 | arra a kérdésre pedig, hogy szeretem-e? azt feleltem: »
485 37 | talán igen«. Én azt hiszem, hogy csak úgy belejukkoltam magam
486 37 | magam abba a gondolatba, hogy szeretem.~Sok ilyet mondtam,
487 37 | ezt mind azért mondtam, hogy a titkaimat nem szeretem
488 37 | tapintatlanságot nem teszem, hogy H[orváth] Ilona elõtt õszintéskedjem
489 37 | elõtt õszintéskedjem azzal, hogy nem szeretem, mert tudnivaló
490 37 | tudnivaló dolog elõttem, hogy az kegyednek általa ziher
491 37 | éppen úgy állott a dolog, hogy azt hittem, miszerint maga
492 37 | irányban kellett beszélnem, hogy »bánom is én«, majd csak
493 37 | az lenne, pozitív tudom, hogy eloszlathatnám aggodalmait.
494 37 | tudok adni minden tettemrõl, hogy ön mindeniknek megpillantja
495 37 | indítóok mindenütt olyan, hogy magát megnyugtatja, mihelyt
496 37 | Pedig már kértem egyszer, hogy legyen õszinte egészen.
497 37 | legyen. S most veszem észre, hogy most legkevésbé az.~Én az
498 37 | Nem azt értem ezalatt, hogy a D[essewffy] féle históriát
499 37 | históriát beszélje el. Én tudom, hogy az nem igaz. Hazudott, aki
500 37 | félóráig tartott prelekciót, hogy milyen ostobaság az tõlem,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2971 |