1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2971
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 37 | milyen ostobaság az tõlem, hogy én magának udvarlok - de
502 37 | jótállok érte. Higgye meg, hogy H[orváth] I[lka] a hibás.~
503 37 | régóta bosszankodom rajta, hogy maga olyan nagyon szereti
504 37 | tartozom azon kötelezettséggel, hogy el nem árulom, »miért«.
505 37 | a nõ pedig éppen õ maga. Hogy egyszer õszinte volt irántam
506 37 | nem viszonozhatom azzal, hogy most azért megfosztani törekedjem
507 37 | mondom, mint gyanítást, hogy õ meg korántsem szereti
508 37 | hát én fel nem foghatom, hogy maga miért van olyan nagyon
509 37 | tudom, milyen. Meglehet, hogy nem olyan, mint aminõnek
510 37 | megvan az a tulajdonság, hogy mindig a magam fejével gondolkozom,
511 37 | senki sem elég nagy arra, hogy imponáljon és senki sem
512 37 | senki sem olyan kicsiny, hogy én akarjak neki imponálni.
513 37 | inkább úgy rémlik néha, hogy nekem nem is tetszik - hanem
514 37 | sem tudom miért, és érzem, hogy akkor is szeretném, ha most
515 37 | elszomorít az a gondolat, hogy mi nem fogjuk egymást megérteni -
516 37 | követni tudni. Ez meglehet, hogy nem igaz, meglehet, maga
517 37 | így lesz...~Tudom azt is, hogy maga nagyon arisztokratikus
518 37 | arisztokratikus hajlamú, kevély, hogy az igazi szót, a gõgöst
519 37 | a gõgöst ne használjam, hogy mindent fitymál a világon,
520 37 | önben: meg vagyok gyõzõdve, hogy emiatt sok bajunk lesz...
521 37 | megteszem azt a bolondságot, hogy elordíttatom a nevemet egyszer
522 37 | magának azért az öröméért, hogy egyszer a zászlóra stikkelhesse
523 37 | pecsovics színekkel. Az igaz, hogy megbukom, de megmarad arisztokratikus
524 37 | demokráciára.~Azt is tudom, hogy rossz, nagyon rossz, mindig
525 37 | szendeséget, szerénységet - tudom, hogy van magában jellem.~És ezt
526 37 | arra az érzékenykedésre, hogy én talán sajnálom, miszerint
527 37 | Nagyobb dolgom az annál, hogy minden nap kétszer alszom
528 37 | állandóan arra volt kedvem, hogy magával fûzzük mindig tovább-tovább
529 37 | Még azt akarom mondani, hogy minél gyakrabban írjon,
530 37 | okoznak levelei, mondhatni, hogy itt, Szklabonyán, unalmas
531 37 | egyedüli élvezetemet az képezi, hogy kegyedre gondolok, hogy
532 37 | hogy kegyedre gondolok, hogy emlékezem szavaira. »Frisitcse«
533 37 | Lächerlich.~Elõször elhatároztam, hogy csak egy lapot írok: azután
534 37 | írok: azután elhatároztam, hogy »no hát karmolok még egy
535 37 | No, ugyan vallja meg, hogy maga nem szereti Ilonkát...
536 37 | nem szereti Ilonkát... és hogy sohasem udvarolt neki?~-
537 37 | sohasem udvarolt neki?~- Hogy tudja?~- De hát minek bolondítja?~-
538 37 | különben is jelenthetem, hogy máris vége van.~- Ah! Mindjárt
539 37 | amint meggyõzõdött róla, hogy köztünk csakugyan szakadás
540 37 | elkezdte rágalmazni magát, hogy okosan teszem sat, mért
541 37 | teszem sat, mért olyan maga, hogy mindent elhisz, sõt kezdeményez
542 37 | mindennek indító oka az volt, hogy így félrevezettem a nemes
543 37 | akarta H[orváth] V[alér], hogy én fizessem ki (s amiatt
544 37 | mondom, az indító ok az volt, hogy a végén megkérdezhessem:~-
545 37 | meghatározni. Én azt hiszem, hogy vannak percei, mikor nagyon
546 37 | Istenem, szegény Ilona, hogy tudja minden szavát, amit
547 37 | jöttek szóba.~Azt mondtam, hogy a Sramkó fiskálist acélmetszetekkel
548 37 | magának az a szemrehányása, hogy »én gúnyolom magát«!~Most
549 37 | körülményesen megírtam, hogy mit beszéltem H[orváth]
550 37 | magyarázni.~Most olvasom, hogy a Miskolci Kiházasítási
551 37 | elsikkasztotta a pénzeket. Milyen jó, hogy maga nincsen biztosítva:
552 37 | jut az eszembe az a dolog, hogy maga mindig odaadja neki
553 37 | mert észrevettem szavaiból, hogy olyan dolgokat tud, amit
554 37 | írva: mert akkor látnám, hogy az irály mesterkélt, mûvészi,
555 38 | vitatni berugott állapotában, hogy az »százforintos« bankó.
556 38 | hajlandó voltam is hinni, hogy az - mert hát csak nem õrzené,
557 38 | mely annyira meghatott, hogy mai napig is eszemben maradt
558 38 | szabad feledkeznem magáról, hogy szerencsekívánatommal üdvözöljem,
559 38 | üdvözöljem, annak dacára, hogy nekünk, tudósoknak szokás
560 38 | csak a mesterség! Aztán hogy értem én azt! Mennyire haladtam
561 38 | annyi példányban kering már, hogy magának is ideírom másolatban.
562 38 | másolatban. Hadd lássa, hogy mennyire sikerült Goethét
563 38 | tárgyául. Csak azt restellem, hogy a nemes állam nem ingyen
564 38 | utóbbi. Arról nevezetes, hogy csak »egy« foga van. Isten
565 38 | foga van. Isten ments, hogy ezt meghallja Imády. Mert
566 38 | ideadja, mert megígértem, hogy nem »spirituszba«, hanem »
567 38 | dicsekedni. Ebbõl is láthatja, hogy az idõt nem vertem el hiába.
568 38 | csak arra vagyok kíváncsi, hogy kegyed, az akadémia másik
569 38 | jelenség, amennyiben új dolog, hogy a már egyszer meghalt embereket
570 38 | nincs egyéb hátra, mint hogy még egy ilyen címû mûvet
571 38 | mûvet írtam e napokban, hogy már a címe is elbájolja
572 38 | éppen tegnap sütöttem ki, »hogy a szerelem csak szokás«.
573 38 | restellem azt a plágiumot, hogy a kegyed fekete szemeit
574 38 | terhe alatt meghagyatott, hogy ezentúl éjjel nem szabad
575 38 | bizony sokkal megtörténik, hogy »libára« talál, ahol »lányt«
576 38 | mert most veszem észre, hogy a túlsó lapot belemártottam
577 39 | Ilonám!~Egyrészt haragszom, hogy minduntalan felújul lelkében
578 39 | elmésségbõl sötétnek nevez, hogy már én nem szeretem. Másrészt
579 39 | Másrészt nagyrabecsülöm, hogy ha már egyszer ezt vette
580 39 | kíváncsi vagyok megtudni, hogy honnan gondolja, miszerint
581 39 | vezethette. Az egyik az, hogy az én körülményeim még jó
582 39 | darab ideig nem engedik, hogy a célhoz jussunk, meg másrészrõl
583 39 | lehetetlenség elképzelni, hogy magát is elfelejtem egy
584 39 | lángokat. És nem is valószínû, hogy bekövetkezzék. (Hogy miért
585 39 | valószínû, hogy bekövetkezzék. (Hogy miért nem valószínû, megírom
586 39 | levelét, melyben megírja, hogy miért gondolja, hogy nem
587 39 | megírja, hogy miért gondolja, hogy nem szeretem - hogy mik
588 39 | gondolja, hogy nem szeretem - hogy mik azok a sok olyan dolgok,
589 39 | eddig.~A másik ok az lehet, hogy talán hallotta, miszerint
590 39 | egy nappal elõbb.) Igaz, hogy ezen különben is pusztán
591 39 | gyanút (ha hallott róluk), hogy már talán nem is szeretem,
592 39 | mert õszintén mondhatom, hogy B[érczy] M[arinak] minden
593 39 | szeretem magát, mint ezelõtt. (Hogy miért - ezt is a jövõ levelemben
594 39 | érczy] M[ari] jól tudja azt, hogy magát szeretem, s nem valami
595 39 | valami nagyon vettem észre, hogy vissza akarna hódítani -
596 39 | rendkívüli. Azt már megérte, hogy egy báró udvarolt neki (
597 39 | udvarolt neki (Podmaniczky), hogy egy miniszter fia bolondult
598 39 | már végtelenül bosszantja, hogy õróla még eddig nem beszél
599 39 | írásomnak is az lenne a vége, hogy én csupán magát szeretem
600 39 | csupán magát szeretem s hogy eddig is apprehendálom,
601 39 | gondolatra jön, amire ön jött, hogy én már nem szeretem - természetesen
602 39 | volna kénytelen magyarázni, hogy már õ nem szeret - s ön
603 39 | órától.~És megment attól is, hogy valaha más valakit szeressek,
604 39 | apróságok, minõk például az, hogy mikor ezt vagy amazt a históriát
605 39 | lugas a kertben arra való, hogy ha kijövünk Szklabonyára,
606 39 | arra való, arra tettem el, hogy abból tanulunk célbalõni
607 39 | könnyen megtörténhetne, hogy egy szép reggelen azt mondanám: »
608 39 | nekem, mert ön is tudja, hogy a szív változékony, s nem
609 39 | sem O[kolicsányi] nem oka, hogy szereti, hanem a bizalom
610 39 | acélnak kellene elkopni, hogy a viaszkot elolvaszthassa
611 39 | amit csak azért írtam ide, hogy a sok, unalmas dolog közt
612 39 | ékesszólásom, sem tudományom, hogy a dolgot bõvebben kifejthessem,
613 39 | fáradságot sem vehetek magamnak, hogy korrektebb modorban, bõvebben
614 39 | eszméimet, mert hiszem, hogy kegyed igyis meg fogja érteni,
615 39 | igyis meg fogja érteni, hogy mirõl akarok beszélni...
616 39 | mirõl akarok beszélni... hogy amíg bizalmasak fogunk tudni
617 39 | fogjuk egymást.~Én érzem azt, hogy csak úgy tudnám elfelejteni,
618 39 | tetszene nekem.~Ez a különbség!~Hogy ön a túlságig »gyenge« irántam,
619 39 | dicsérni akarnám, mert az hiba, hogy gyenge - de olyan hiba,
620 39 | Kékkõbe, <a gróf neheztel rám, hogy kompromittáltam azzal, miszerint
621 39 | miszerint elhíreszteltem, hogy a programját én írtam.~Ha
622 39 | mert komolyan ígértem meg, hogy titokban tartom.>~Ne értsen
623 39 | neheztelésbõl említem, csak azért, hogy máskor titoktartóbb legyen,
624 39 | dolgokban is... És meglehet, hogy nem is ezen az úton jutott
625 39 | megláttam, s megkérdeztem, hogy jár-e magukhoz, mikor volt
626 39 | látta-e magát?~Azt felelte, hogy csütörtökön látta, nem volt
627 39 | kombinálom egész határozottan, hogy már nem beteg! Ha pedig
628 40 | Ilonám!~Most jut eszembe, hogy talán azért is gondolja
629 40 | szerint levelet. Az igaz, hogy ezt többször is cselekedhetném,
630 40 | jutott, azóta elhatároztam, hogy ezentúl gyakrabban írok,
631 40 | apprehendáltak.~Anyámtól kikérdeztem, hogy mit beszéltek, amennyiben
632 40 | egy idõ óta hallom, azért, hogy Kálmán nem gyûlöl engem,
633 40 | magának kedves Ilonkám), hogy sose búsuljon - Kálmán (
634 40 | Szklabonyára, hozzánk. Nem óhajtom, hogy kijöjjön, de ha kijön, eredeti
635 40 | levelem, ámbár nem bizonyos, hogy elmegyek, mert Gyarmaton
636 40 | Pistával, aki kérdezte, hogy mikor megyek ki Mohorára.
637 40 | aztán Pista elbeszélte, hogy a hõs férfiú nagy háborúviselésre
638 40 | ennélfogva õ sem tanácsolja, hogy az õ birodalmában, a sáros
639 40 | nekem irgalmas.~Persze, hogy erre mérges lettem én is,
640 40 | emberem által Veres Jancsinak, hogy nincs ugyan személyesen
641 40 | Jókai toasztjáról« kivettem, hogy okos ember lehet. Üdvözlöm
642 40 | észrevételt kockáztatom, hogy a mohorai parlamentben (
643 40 | tartja, mindig elmegyek.~Hogy mit beszélt Veres Jancsi,
644 40 | mondta, de magától hallottam, hogy beszélt valamit, tehát kénytelen
645 40 | atyafiak még azt gondolnák, hogy miattuk nem merek odajárni. ~
646 40 | imádott, kedves Ilonkám, hogy túlságos bizalomból azon
647 40 | mentségem kegyed elõtt az, hogy feleslegesnek találom ön
648 40 | érzelmeimet leplezni, és hogy ez a gyûlölet is az ön iránti
649 40 | az egy dolog bánt nagyon, hogy maga miért folytonosan olyan
650 40 | Tegnap arról gondolkoztam, hogy ugyan mit szeretnék én a
651 40 | Elõször azt gondoltam, hogy jó volna burkus császárnak
652 40 | komolyan azt sütöttem ki hogy az lenne a legnagyobb boldogságom,
653 40 | mert én már attól félek, hogy sohasem lesz vidám, hogy
654 40 | hogy sohasem lesz vidám, hogy nem is tud vidám lenni;~»
655 40 | egész Ebeckig elmegyek, hogy egy szép lány arcát nézegessem.
656 40 | nézegessem. Csak azért, hogy aztán egész negédesen, összehasonlíthassam
657 41 | mostanira meg nem állhatom, hogy ne válaszoljak.~Rettentõn
658 41 | vagyok, talán ki sem állom, hogy be ne menjek még ma Gyarmatra,
659 41 | menjek még ma Gyarmatra, hogy a gazembert felelõsségre
660 41 | Tökéletesen meg vagyok gyõzõdve, hogy nem tételezi fel rólam azt
661 41 | rólam azt a becstelenséget, hogy a Balassában mutogattam
662 41 | amelyben beösmeri a pimasz, hogy hazudott. Hogy nekem micsoda
663 41 | a pimasz, hogy hazudott. Hogy nekem micsoda dolgomat meri
664 41 | kíváncsi tudok lenni; kár, hogy maga az ilyeket rendesen
665 41 | iratom pedig azt a levelet, hogy akár maga elõtt tisztázzam
666 41 | az édesanyja elõtt (aki hogy elhitte - nem tehetek róla),
667 41 | nem tehetek róla), hanem, hogy a szemtelen ember méltó
668 41 | régen odavitt a familia, hogy »magán« kívül nem sokat
669 41 | okoz. Én részemrõl érzem, <hogy már tovább mentem »viselt
670 41 | okot adott kifejezésnél)>, hogy már jobban szeretem, mintsem
671 41 | s nincs annyi hatalma, hogy ezt kivihesse: mert amíg
672 41 | akarata a »magáéval« szemben, hogy nem is veszem azt észre,
673 41 | fogódzik is, azon szándékkal, hogy el nem bocsátja, mégis csak
674 41 | meg éppen semmi szükségem, hogy a család rám pazarolja kegyeit.~
675 41 | prológot« mind azért írtam, hogy meggyõzõdtessem, miszerint
676 41 | ha egyszer már elmondaná, hogy hát tulajdonképp miért haragusznak
677 41 | haragusznak rám? Nem hiszem, hogy ne tudná.~Azt ugyan okosan
678 41 | legközelebb beviszem Gyarmatra, hogy együtt szaggathassuk õket
679 41 | világnak az volna a célja, hogy magát keserítgesse. Õ elõttem
680 41 | folytonosan példálódzik, hogy a Mauks lányok ilyen meg
681 41 | azt hitettem el Bobokkal, hogy magának az a rögeszméje
682 41 | magának az a rögeszméje van, hogy áttér legközelebb a katolikus
683 41 | elzarándokol Máriacellbe; hogy onnan valami zárdába vonulhasson,
684 41 | elégíti igényeit. Persze, hogy a kis Bobok mindjárt felpattant
685 41 | fölöslegesnek tartottam megírni, hogy hideglelésem van: negyednapos,
686 41 | hideglelésem van: negyednapos, s hogy ha csak el nem fordul, szombaton
687 41 | vasárnap vegye rá Szúdynét, hogy jöjjenek ki Zsélybe: ott
688 41 | újdonságot hallom magától, hogy most Gyarmaton van - minélfogva
689 41 | legfeljebb azt fogják mondani, hogy bolondulok maga után.~Míg
690 41 | esetben azt fogják mondani, hogy »összebeszéltünk«, s új
691 41 | állapodom meg, így ex tempore:~Hogy szombaton nem megyek be,
692 41 | hosszú füleit minden szóra, hogy pletykát csinálhasson belõle,
693 41 | lányoknak egyszeri sétánkat. Hogy mennyire akartuk - azt mondja -
694 42 | felelek. Eléggé megfelel az, hogy én még <Balás->nál nem is
695 42 | láthatta. El nem gondolhatom, hogy mifélének képzelheti ezt
696 42 | levélolvasásra nézve csak annyit, hogy azt kereken tagadom, hogy
697 42 | hogy azt kereken tagadom, hogy én valakinek odaadtam volna
698 42 | anyámnak). Az megtörténhetett, hogy <Balás> elolvasta, mert
699 42 | azt szemébe mondhatom, hogy szemtelenül hazudott, ha
700 42 | hazudott, ha azt állítja, hogy az én tudtommal, az én beleegyezésemmel
701 42 | hozzám írott bármely sorát...~Hogy <Bérczyék>nél hétfõn tett
702 42 | még maga nem mondta meg, »hogy csak egy kicsit szeret«,
703 42 | s én joggal feltehettem, hogy az rosszul fog esnie, ha
704 42 | feleltem legelsõ kérdésére azt, hogy »nem voltam ott«. De mire
705 42 | kijött, addig meggondoltam, hogy ha mástól tudja meg az általam
706 42 | különben akaratlan vizitemnek.~Hogy akaratlan volt, onnan látszik,
707 42 | azon pozitív hitben voltam, hogy Mari már Pestre ment pénteken,
708 42 | örültem neki, tehát hittem, hogy maga is örülni fog, mert
709 42 | mert az ember oly bolond, hogy azt képzeli, miszerint az,
710 42 | örömöt okoz. Ez az volt, hogy pénzügyi tekintetben lehetõvé
711 42 | elõttem, mert az is. Az igaz, hogy Pesten le kell mondani az
712 42 | szellõs-szállás nemes eszméirõl és hogy ha az embernek három esztendeig
713 42 | nagy város, s úgy érzem, hogy a lelkem fele hozzá van
714 43 | Kedves Ilonám!~Azt írja, hogy válaszoljak levelére. Nincs
715 43 | Nekem is volt eszembe az, hogy talán jó lenne Mohorára
716 43 | Mohoráról jut eszembe, hogy itt Szklabonyán is egészen
717 43 | Éppen most értesültem róla, hogy Fáy Ákos egy kis birtokot
718 43 | veszedelem környékezi a falunkat! Hogy miért lett olyan egyszerre
719 43 | valóban kíváncsi vagyok. Kár, hogy megint csak élõszóval ígéri
720 43 | nincs nekünk annyi svádánk, hogy a maga által is magasztalt
721 44 | levelét. Nagyon megkapott, hogy megemlékezett rólam is.
722 44 | melyet csak azért említ, hogy elhallgassa... tehát mégsem
723 44 | tartotta meg, amit fogadott, hogy ezentúl nem tesz juxokat.~
724 44 | nevezetesebb dolog az ennél, hogy szombaton egy majálist tartunk,
725 44 | Mondja meg édesapjának, hogy írja alá, s azzal legalább
726 44 | bizonyítsa be azt a frázist, hogy ellenemben nincs akarata,
727 44 | ellenemben nincs akarata, amirõl, hogy nem úgy van, éppen kétszázszor
728 44 | meg; de nem is kívánom, hogy ne legyen akarata - sõt
729 44 | lelkes honleány befont, hogy csak úgy írja alá az ívet,
730 44 | ha becsületemre fogadom, hogy igénytelen kérését teljesíteni
731 44 | ígértem meg azon hitben, hogy legfeljebb az »Eppur si
732 44 | el igazán, mikor kisült, hogy táncolni fogom vele a második
733 44 | magamra, s erõsen sajnálom, hogy a többi publikummal vegyest,
734 44 | komócióval.~Csak az vígasztal, hogy reményem van hozzá, miszerint
735 45 | már csak azon indokból is, hogy értesítsem róla, miszerint
736 45 | Dessewffy Elekkel, elhatároztuk, hogy másnap Pestre megyünk -
737 45 | is jöttünk.~Engedje meg, hogy rövid lehessek, mert sietek,
738 45 | rövid lehessek, mert sietek, hogy Elek ne jöjjön fel, s ne
739 45 | mulatok, csak az szomorít, hogy maga gyakran jut az eszembe...
740 45 | gondolat még gyakrabban, hogy most már nagyon-nagyon ritkán
741 46 | szatíra az megint a sorstól, hogy amikor elhozza azt az idõpontot,
742 46 | elhozza azt az idõpontot, hogy kezdünk egymástól távolodni,
743 46 | infámis tréfát csinálja, hogy még százszor szebbnek lássam,
744 46 | Lehetne ugyan mondani azt is, hogy márvány-tenger Csakhogy
745 46 | engem nagyon.~Innen van az, hogy a vitorlát visszafordítom
746 46 | tengerrõl, de az a malõr, hogy honnan van, miszerint akkor
747 46 | mondani erre az én levelemre, hogy nem érti, nem világos eléggé,
748 46 | is.~De mégsem az vitt rá, hogy Hugo Victort utánozva talányokban
749 46 | fontos dolgot ahelyett, hogy kiblyabognám egyenesen;
750 46 | tudom, megírtam egyszer, hogy a [nagy] szerelem jellemtelen,
751 46 | elméletben.~Azért írtam, hogy nem kívánom jobban szeretni.~
752 46 | bekövetkezett. Ma vettem észre, hogy én is zsarnok vagyok.~Amit
753 46 | amit magának fogadtam, hogy õszinte leszek a fõbb kérdésekben
754 46 | indulataimat, de nem azért, hogy azokat respektáltatni akarnám,
755 46 | respektáltatni akarnám, sem azért, hogy most be vagyok csípve, de
756 46 | elbeszélte, kik voltak Mohorán, hogy táncolt, hogy diskurált,
757 46 | voltak Mohorán, hogy táncolt, hogy diskurált, s. t. b.... hát
758 46 | mint ahogy természetes is, hogy az ember végignézi ismerõseit,
759 46 | hát nekem most az kellene, hogy maga ne nézzen senkire,
760 46 | gondolataira: nekem az kellene, hogy folytonosan a nyakamon csüggjön,
761 46 | az idõszak, amikor érzem, hogy nem vagyok boldog.~Minek
762 46 | az oka. Én elõre tudtam, hogy ez így lesz. Elõsejtelmem
763 46 | de nagyon komolyan kérem, hogy ne írjon most nekem egy
764 46 | ámbár olyan bolond vagyok, hogy ma éjfél után egy órakor
765 46 | szórakozni, lehûlni annyira, hogy megint okos ember lesz belõlem.~
766 46 | lesz belõlem.~Én tudom, hogy miért van erre szükségem.~
767 46 | életszükség.~Maga megígérte, hogy engedelmeskedni fog, bizonyítsa
768 46 | engedelmeskedni fog, bizonyítsa be, hogy szeret, azzal, hogy egy
769 46 | be, hogy szeret, azzal, hogy egy hónapig nem ír, s nem
770 47 | Már azt is elfeledtem, hogy néz ki. Múltkor már Boboktól
771 47 | szamár gyereket megbíztam, hogy mikor Gyarmatra jövök, minél
772 47 | már!....~És az meglehet, hogy az jól van így, hogy a természet
773 47 | meglehet, hogy az jól van így, hogy a természet rendje hozza
774 47 | többé.~Nem szeretném ugyan, hogy ez a hasonlat lenne a mi
775 47 | kedves rokonkája azt mondta, hogy maga »haragszik rám: látni
776 47 | Egész komolyan mondom, hogy a szüret óta kezdem magamat
777 47 | beleélni abba a gondolatba, hogy már maga nem szeret. Minek
778 47 | a pajkos <Bérczi Mari>? Hogy mindig neki kell lenni az
779 47 | van itt a pap. Kérdeztem, hogy nem látta-e magát a mohorai
780 47 | mohorai szüreten? Azt mondta, hogy igen. Gerlachhal beszélgetett.
781 47 | Gerlachhal beszélgetett. Hogy sajnálom, miszerint én <
782 47 | aludtam.~Nagyon sajnálom, hogy késõn jönnek Gyarmatra lakni.
783 47 | Gyarmatra lakni. Azt hittem, hogy mindjárt e hó elején jönnek,
784 47 | meglepetést csinálni magának, hogy engem már ott Gyarmaton
785 47 | Jóskánál, mint azelõtt, hogy ugyanaz a szolgáló, ugyanaz
786 47 | viszonválaszokat, ki azelõtt. Hogy még néhány napig hû másolatban
787 47 | Ennélfogva nagyon valószínû, hogy már mi nem is találkozunk:
788 47 | Megtanultam Ghyczy Kálmántól, hogy az szamárság. Kár, hogy
789 47 | hogy az szamárság. Kár, hogy õ elõbb nem tanulta meg.
790 47 | sigillum secretum« mindenkinek. Hogy mi van alatta, azt igazán,
791 47 | már> megszokott leveleire, hogy most már szükségbõl régi
792 47 | Mégpedig úgy látszik sok.~Hogy áll a mogyoró nyaklánc,
793 47 | tót kliens küldött?~Igaz, hogy Pongrácz Zs. megbolondult?
794 47 | novellákat csinál. Különben, hogy szegény Mariskán ne száradjon
795 47 | pletyka, annyit mondhatok, hogy hallottam én már nagyon
796 47 | Azzal csak azt bizonyította, hogy szíve van. Az pedig igen
797 47 | sem... Mert jegyezze meg, hogy két kapuja van a szívnek...~-
798 47 | iparkodva velem elhitetni, hogy szívének második kapuját
799 47 | netalántán rágondolná magát, hogy nekem erre a levelemre válaszol,
800 47 | most mégsem írom, azaz hogy sohasem írom meg, mert ha
801 47 | akarja.~Hanem én nem akarom, hogy azt tegye, az indokokat
802 47 | ostobaságnak«.~Bocsássa meg, hogy annyit összevissza fecsegtem
803 48 | Nagyon szerelmes lehetsz, hogy úgy visszanéztél... Nem
804 48 | Ne bánts... meglehet, hogy most néztem meg »utoljára«.
805 48 | utoljára«. Ezt csak azért írom, hogy bebizonyítsam, hogy már
806 48 | írom, hogy bebizonyítsam, hogy már akkor élt lelkemben
807 48 | írni. Ön megérdemli azt, hogy Önnel szemben még a szent
808 48 | magamnál is. Megérdemli hát, hogy így beszéljek, ahogy beszélek.~
809 48 | beszélek.~Én nem tudom, hogy mit pletykáztak a mohorai
810 48 | hanem elég ebbõl annyi, hogy édesanyja rossz szemmel
811 48 | beszélgetünk, és tudom azt, hogy aki önnek azt mondta, hogy
812 48 | hogy aki önnek azt mondta, hogy ne higgyen nekem, mert eddigi
813 48 | volt.~Ön tudja legjobban, hogy neki nincs igaza. Hiszen
814 48 | szóval sem említettem azt, hogy szeretem - pedig szerettem -,
815 48 | gondoltam és gondolom most is, hogy az ön szerelme csak múló
816 48 | közte és köztem.~Tudom, hogy ez hiba tõlem... különösen
817 48 | érzem - arra jelölt a sors, hogy a nyilvános élet sorompói
818 48 | kétszeresen lesújtó rámnézve, hogy ezt éppen »õ« mondta, akit
819 48 | tisztán állhat ön elõtt, hogy nincs az a magas hely, ahova
820 48 | alól: ne törõdjön vele, hogy az fájni fog nekem, ha ezentúl
821 48 | én magamnak parancsolni, hogy »vasból« legyek. Aztán tudok
822 48 | fogja.~Ez az ok arra is, hogy a Naplót nem küldöm. Nem
823 48 | elmaradásomat. Másoknak mondja azt, hogy fasché van köztünk és ha
824 48 | kettõnk titka.~Sajnálom, hogy folytonos vizitek miatt
825 48 | kérem szét. Jól esik tudnom, hogy nincs meg. Még egyszer isten
826 49 | Panaszkodom Sándornak, hogy tanácsoljon valamit, mit
827 49 | találta ki a furfangos Kliè, hogy majd mindjárt befeketít
828 49 | azonban tiltakoztam azellen, hogy magastetejû kalapban mutattassam
829 49 | mondtam -, ha megtudja, hogy én itt, Pesten fertálymágnáskodni
830 49 | felkértem régebben Sándort, hogy fogadjon nekem itt fel egy
831 49 | sincs benne; azt mondja, hogy azt hitte, miszerint megházasodtam,
832 49 | Tehát abban állapodunk meg, hogy ha még szombaton reggel
833 49 | jóváhagyás végett. Azaz hogy már maga látatlanban elfogadta.
834 49 | rajta. Egyelõre csak annyit, hogy regényes dologra lehet elkészülve.~
835 49 | fel, ha maga beleegyezik, hogy a gyarmati telegramnál minden
836 49 | família meg észre sem veszi, hogy mi folytonosan együtt diskurálunk,
837 49 | fõnöke, s az megígérte nekem, hogy ezt a kedvezményt lehetõ
838 49 | amilyen fösvény, még megélem, hogy ezt hozza fel okul a megtagadásra.
839 49 | himlõje van: attól félek, hogy azt kaptam meg attól a kölyöktõl,
840 49 | felhíttam H. Sándort szobámba, hogy a maga levelére megírja
841 49 | pletykáját.~Ma hallottam, hogy Farkas Károly elveszi Sztranyavszky
842 50 | szüleinek semmijét, azaz hogy nemcsak nem kívánom, hanem
843 50 | be a pesti szállásomat, hogy mikor abba maga belép, egyszerû,
844 50 | egyrészt meg vagyok gyõzõdve, hogy a nemes jelleme mindig tud
845 50 | testvérem iránt, ha elgondolom, hogy annak, aminek õ éppen menyasszony
846 50 | affektálni, és azt mondta, hogy szeret - azért szerettem.~
847 50 | egészen kiesett a számításból, hogy eszes-e, szép-e?~Az elõbbit
848 50 | Nem veszi rossz néven, hogy ezt a fentebbi dolgot szellõztetem.~
849 50 | Maga még gyermek ahhoz, hogy az életet ösmerje; mindig
850 50 | soráról«, tehát szükséges, hogy imitt-amott én magyarázgassam
851 50 | sértésnek, mikor azt mondom, hogy az én testvérem hozománya
852 50 | lesz magának. Mert kívánom, hogy ne arra legyen büszke, hogy
853 50 | hogy ne arra legyen büszke, hogy hány ezüstkanala meg cukortartója
854 50 | sem arra leszek büszke, hogy én magának mennyi ezüstkanalat
855 50 | abban keresse a büszkeséget, hogy [az] ezüstkanalakat sohasem
856 51 | fogok inni. Tehát elhiheti, hogy berúgok.~M. K.~
857 52 | vagyok foglalva. Ez az oka, hogy elõbb nem válaszoltam levelére.
858 52 | azonban téved, ha azt hiszi, hogy valami briliánsan mulattam.
859 52 | Ezeregy éjszakába«. Azaz, hogy még oda is hihetetlen. Kár,
860 52 | oda is hihetetlen. Kár, hogy megzavarta a folytatását
861 52 | közbenjötte, s kétszeresen kár, hogy »senkinek« sem mondhatom
862 52 | nagysádot> az megörvendezteti, hogy a házukhoz járjak, és ha
863 52 | akkor természetes dolog, hogy oda is elmegyek. Tudok is
864 52 | Én csakis azt kívántam, hogy mentsen fel attól - és nagy
865 52 | Mert akkor tudtam volna, hogy azért szeret, mert becsül -
866 52 | abban telik boldogsága, hogy látja ezt az én makacs fejemet
867 53 | kétségbevonhatatlan tény, hogy nekem 2400 ft meg sem kottyan.
868 53 | efeletti gondolkozásban. Igaz, hogy amint írói nevem gyarapodni
869 53 | szállásomon nem bírok megmaradni, hogy dolgoznék. A Magyarország
870 53 | 1200 ftot ad csak, az igaz, hogy ezért alig vagyok elfoglalva
871 53 | gazdag lenni, mint most, hogy magának jólétet teremtsek.
872 53 | becsültem a pénzt - az igaz, hogy most sem becsülöm -, hanem
873 53 | adnék Bunkónak 30 ftot.> És hogy maga is olyan lenne. Nem
874 53 | világ hiúságai után, és hogy akkor bõven elég lenne célszerû
875 53 | természet olyan makacs, hogy nem hagy változtatni magán
876 53 | megvan az az emberi hiba, hogy szeretek úr lenni. De én
877 53 | maga kedvéért. Azt tudom, hogy maga is le tud arról mondani
878 53 | Mert azt vegye tekintetbe, hogy ez nem Gyarmat faluja, sem
879 53 | Ez itt annyi[ra] kevés, hogy magamnak az eddigi számításom
880 53 | szerint félévre sem elég. Hát hogy lesz ez elég kettõnknek?~
881 53 | csak annyit tudok mondani, hogy <hogy> »tudom is én«.~Ennek
882 53 | annyit tudok mondani, hogy <hogy> »tudom is én«.~Ennek a
883 53 | aztán addig talál tartani, hogy szépen »elfelejtjük« egymást.~
884 53 | miatt.~Értsen meg kérem jól, hogy mit írok.~Ez nem annyit
885 53 | írok.~Ez nem annyit jelent, hogy nem szeretem, hanem annyit,
886 53 | szeretem, hanem annyit, hogy milyen jó volna, ha nem
887 53 | szerencsétlenség megtörtént, hogy éppen mi ketten szerettük
888 53 | mindkettõnknek az lett volna a sorja, hogy az egyiket elvegye valami
889 53 | mégpedig annyira nem így van, hogy ha mostani gondolkozásom
890 53 | az sem kellene. Meglehet, hogy egy fél év múlva már én
891 53 | ide, mindig úgy látszik, hogy én nem vagyok itt otthon.
892 53 | Egyszóval annak dacára is, hogy itt igen jól mulatok, tulajdonképpen
893 53 | Ha én nem tudnám azt, hogy van valaki, akit én szeretek,
894 53 | fentebb azt a kifejezést, hogy az kisebb baj lenne, ha
895 53 | a világért sem kívánom, hogy feledjen el és ne szeressen,
896 53 | én azt csak úgy értem, hogy ha egy reggel felébrednénk
897 53 | nekünk nem fájna semmit, hogy elhagytuk egymást.~Most
898 53 | amint kellett, elvárom, hogy maga is nyíltan, õszintén
899 53 | is annak semmi értelme, hogy egymás elõtt utógondolatokat
900 53 | céltól. Írja meg maga is, hogy mint akarja. <Az olyan frázis
901 53 | semmit és csak kigúnyol (?), hogy »életem a maga kezében van,
902 53 | tegyen amit akar«.>~Akarom, hogy magának is legyen véleménye
903 53 | mindazt, amit megírtam, hogy az én feleségem legyen,
904 53 | akadályok sat.~Az igaz, hogy lányoknak zsenant dolog
905 53 | azért szeretem-e én magát, hogy különbnek vagy bátrabbnak,
906 53 | hanem az meg nagyobb dolog, hogy Szentiványi, aki sehonnan
907 54 | Eddig az volt a tervem, hogy március 14-én lejövök Pestrõl,
908 54 | azt fogták volna hinni, hogy Jeszenszky Józsiéknál volt,
909 54 | Azonban meggyõzõdtem róla, hogy a protestánsoknál ez egészen
910 54 | napokban meggyõzõdtem arról, hogy minden ilyen história teljes
911 54 | beleegyezést: mégpedig úgy, hogy az az én büszkeségemet ne
912 54 | legjobban ösmer, tudja azt is, hogy milyen viszonyban vagyok,
913 54 | megmaradnánk abban a helyzetben, hogy még csak nem is találkozhatunk
914 54 | olyan természetû vagyok, hogy én a maga anyjához nem intéznék
915 54 | agyvelõm ég arra a gondolatra, hogy magát úgy, kegyelemképpen
916 54 | naponként lenézetve, anélkül, hogy azt valaha keserûen megtorolhassam.~
917 54 | már nem mondom többé soha, hogy »isten önnel, többé nem
918 54 | vissza tudtam térni Pestrõl, hogy egy félévet haszontalanul
919 54 | hagyjuk az idõt veszni azzal, hogy ugyan néha összejövünk,
920 54 | írni, röviden csak annyit, hogy azt kívánom magától, miszerint
921 54 | a szüleinek, <miszerint> hogy engem szeret... hogy magának
922 54 | miszerint> hogy engem szeret... hogy magának hiába beszélnek
923 55 | megkaptam. No, annak örülök, hogy még nem felejtett el. Hanem
924 55 | Hanem azt meg sajnálom, hogy köhög és unja magát. Igyon
925 56 | örömmel írhatom magának, hogy már ezentúl nem leszünk
926 56 | Mindjárt eszembe jutott, hogy megírom magának, hogy fogdosson
927 56 | jutott, hogy megírom magának, hogy fogdosson össze egy skatulya
928 56 | Kifecsegte elõttük a zsivány, hogy már otthon, Nógrádban egy
929 57 | megkapta-e? Bocsássa meg, hogy eddig még nem írtam választ,
930 57 | írja le az igazi szerelmet, hogy eltekintve attól a haszontalan
931 57 | jövõje felett dönt; lehet, hogy rossz volt az irány, bolond
932 57 | eszményképe.~Nincs oka, hogy magát ezért valaha szégyenelje...
933 57 | okvetlenül azt tanácsolnám, hogy »bolond világot élünk, kedves
934 57 | Bocsássa hát meg nekem, hogy »ennyire« nem tudom szeretni.
935 57 | az a szándék vezérelt, hogy megírok magának némely dolgokat,
936 57 | sajátságaihoz az is tartozik, hogy sohasem érek rá semmire.
937 57 | teszem, mert most látom, hogy annyi sok a mondanivalóm,
938 57 | ugyan nem olyan fontosak, hogy a részben kíváncsiságát
939 57 | Ennek kapcsában megérintem, hogy arra a tapasztalatra jöttem
940 57 | ígértem meg magának otthon, hogy ha »elmegyek«, minden héten
941 57 | cseppet sem zsenirozza, hogy õrülésig szerelmes ne legyen
942 57 | egész feltûnést okoztam, hogy tiszta mandzsettám és kesztyûim
943 57 | templomban - magáért. <Azaz, hogy csak úgy familiárisan szóba
944 57 | éggel, kérve az Úristent, hogy bocsássa meg annak az én
945 57 | az én rossz Ilonkámnak, hogy nem hisz benne...>~És az
946 57 | a levelet, és lefekszem, hogy ismét magával foglalkozzam
947 58 | malõrt! Ön ziher azt hitte, hogy lustaságom miatt nem keltem
948 58 | mivel éppen az volt a bajom, hogy felkeltem s egy német kocsisra
949 58 | német kocsisra bíztam magam, hogy vigyen, de szélsebesen,
950 58 | mindenfélét a kapitánynak, hogy tegyen ki, mert még Pesten
951 58 | keletkezett.~Az elsõ az, hogy ma délután 6-kor okvetlenül
952 58 | csak 9-kor: a második az, hogy a tegnapi esti postával
953 58 | harmadik nagy baj pedig az, hogy magával nem beszélhettem
954 58 | beszélhettem tegnap - s hogy valószínûleg többé már nem
955 58 | megígértem a szüleinek per mopsz, hogy többé soha ebben az életben
956 58 | járok maga után. Tudtam, hogy <tam, hogy> ezzel üdvömrõl,
957 58 | után. Tudtam, hogy <tam, hogy> ezzel üdvömrõl, mennyországomról,
958 58 | megígértem. Csak azt kértem ki, hogy még egy napig láthassam.
959 58 | szavamat - és megmondtam volna, hogy amit a természet törvényei
960 58 | végtelenségig. Ha tudnám, hogy egy évig tart, bevárnám -
961 58 | tart, bevárnám - ha tudnám, hogy négy évig tart, még akkor
962 58 | valaha meg nem kérlel - s hogy õ meg nem kérlel, az bizonyos
963 58 | okosabbnak.~Én belátom azt, hogy ahogy a körülmények állanak,
964 58 | annyira édes viszonyt, tudom, hogy pillanatnyira talán boldoggá
965 58 | önfeláldozó volt irántam sokszor, hogy a csodáig ragadott el a
966 58 | becsületszavamra ígérem, hogy sem szóval, sem tettel sohasem
967 58 | számára azt a klauzulát, hogy ha valami hirteleni változás
968 58 | ígéretemet.)~Szörnyû az, hogy nekem így kell bûnhõdnöm
969 58 | boldogságáért azt az áldozatot hogy megválok attól, ami legdrágább
970 58 | kincsem volt. Hadd lássák, hogy mégis nemes szív dobogott
971 58 | tudott szenvedni azért, hogy mások boldogok lehessenek.~
972 58 | mindig szerettem azért, hogy magát annyira szeretik.~
973 58 | okokkal támogatta szavait, hogy csakugyan bekövetkezett
974 58 | viszonyunkat a világ. Mondja ön, hogy vagyoni viszonyaim miatt
975 58 | minél szélesebb körben, hogy szétterjedjen. Én vagy két
976 58 | a lapok közlik a hírt, hogy eljegyeztem a bájos és szellemdús
977 58 | az ördög som gondol arra, hogy még az is igaz volt valaha,
978 58 | látja a tekintetes vidék, hogy mi tökéletesen elhidegültünk.~
979 58 | tökéletesen elhidegültünk.~Hogy aztán én elveszem-e igazán
980 58 | a dolog is -> annyi áll, hogy én sohasem leszek boldog
981 58 | aprehenzivus levelet találtam tõle, hogy két napja vagyok Pesten
982 58 | hozzá, amit azért említek, hogy ne írjon, kérem, többé a
983 58 | szándékozom neki megmondani azt, hogy eddig, igaz, másba voltam
984 58 | ember szeretnék lenni, hogy feleségül vehessem. S ha
985 58 | csinálnék forradalmat, hogy letaszítsam nagy hatalmáról.
986 58 | Eddig úgy vettem észre, hogy az a Sz<údy> [?] gyerek
987 58 | azt a nemes életfeladatot, hogy boldoggá tegyen egy embert:
988 58 | boldoggá szüleit azzal, hogy egészen az õ akaratjok szerint
989 58 | nem tudnak lenni olyanok, hogy szeszélyöket alárendelték
990 58 | este engem, mert látta, hogy még semmit sem szóltam errõl.
991 58 | annyi papirosa a világnak, hogy tele nem írnám azzal a sok
992 58 | De minek az, ön tudja, hogy mennyire szerettem, ön láthatta
993 58 | szerelmem. Én is tudom, hogy mennyire szeretett. Szemrehányást
994 58 | csinálhat a másiknak.~Azaz, hogy én senkire sem aprehendálok. [!]~
995 58 | is ígéretemhez tartozik, hogy semmi álutat nem veszek
996 58 | postaállomás mellett randevút is, hogy ezeket elmondjam.>~Ha írni
997 58 | legyen szíves megmondani, hogy a kérvény be van adva, hogy
998 58 | hogy a kérvény be van adva, hogy sürgesse, s hogy hétfõn
999 58 | van adva, hogy sürgesse, s hogy hétfõn jõjjön ki Szklabonyára
1000 58 | egyszer isten önnel!~Az fáj, hogy még egyszer, utoljára meg
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2971 |