Fejezet

 1 5  |           belõlük.~Hanem nekem is van annyi eszem, hogy sohasem annak
 2 6  |             csomó kioldását a sorsra.~Annyi azonban áll, hogy M[ilka]
 3 22 |            elfogadjak, ahhoz legalább annyi kell, hogy az ember magát
 4 30 |      kellemetlen a szerelemben, éppen annyi a kellemes benne. A szerelmes
 5 33 |         tartozom kíméletességéért, de annyi sokat mégsem vártam, hogy
 6 37 |             asszonyi nyelvekre bízni. Annyi kombinációja van magának,
 7 37 |           Semmit sem kívánok magától, annyi parányi kedvezményt sem,
 8 38 |            írták magoknak. Egyébiránt annyi példányban kering már, hogy
 9 39 |          gondolkozás eredménye.~Nincs annyi ékesszólásom, sem tudományom,
10 40 |            arccal mellettem...~No, de annyi sok malõr után végre mondok
11 41 |               már »késõ« van, s nincs annyi hatalma, hogy ezt kivihesse:
12 43 |           semmit. Hiába! nincs nekünk annyi svádánk, hogy a maga által
13 46 |            gyönyörû homlokára, melyet annyi ezerszer szeretnék megcsókolni,
14 46 | márvány-tenger Csakhogy magában éppen annyi kevés »márvány« van, mint
15 48 |           asszonyok, hanem elég ebbõl annyi, hogy édesanyja rossz szemmel
16 53 |        embernek az irodalomból, éppen annyi a kiadása is ahhoz aránylag.
17 53 |              lehet produkálni. Ez itt annyi[ra] kevés, hogy magamnak
18 54 |             hozzám õk. Éppen õk, akik annyi ezerféleképpen bántottak
19 57 |         teszem, mert most látom, hogy annyi sok a mondanivalóm, miszerint
20 58 |              elmúlik ez a dolog is -> annyi áll, hogy én sohasem leszek
21 58 |              kedves jó Ilonkám! Nincs annyi papirosa a világnak, hogy
22 59 |        szolgálónak természetesen volt annyi esze, hogy a pénzen árpacukrot
23 60 |           most, amiért szeretett, épp annyi büszkeséggel gondoljon vissza
24 97 |            hirtelenében papírra, mert annyi dolgom van, hogy gondolkozni
25 100|           szerelembõl akkor is maradt annyi, hogy beválik vonzalomnak.~
26 100|                a boldogságra vár, ami annyi, mintha boldog lenne. Mert
27 100|        válasszon a megyém (lesz nekem annyi kerületem, ahány ujjam),
28 103|           írhatok. Az természetes is! Annyi kézirat, amennyit most ide
29 127|            bizonyos.~Csókolom:~Kálmán~Annyi a bosszúságom, hogy irtóztató;
30 135|           mint a magyar írót, ha csak annyi neve van is, mint Posner
31 138|        december 26.?]~Kedves Mimikém!~Annyi sok veszõdségem volt és
32 148|          ahogy õk gondolják.~Nekem is annyi futkosásom volt, hogy szörnyûség,
33 151|             újságíró is lettem.~Hanem annyi idõnk mégis csak van, hogy
34 157|          Csernátony látta, mi nem. De annyi kiszivárgott abból, hogy
35 159|             említéd azt az urat, aki »annyi grófot ismer«.~A másik mód -
36 183|            nem a költõé; aztán akinek annyi koszorú van a fején, mint
37 216|          mindnyájan jönnek«, márpedig annyi lapot csakugyan nem bírnánk
38 224|            meg ki volt azon nõ, kinek annyi hálával tartozom. Még az
39 248|             egy generáció nem bír meg annyi terhet és hogy a haladás
40 256|           megbámulni, hanem téged!~De annyi ma is megmaradt akkorról,
41 257|          politikából untig elég nekem annyi, amennyit Vörös László jónak
42 258|           udvaroncok. Hát ezért folyt annyi vér a Sipka-szorosnál és
43 258|              Plevnánál! Ezért mondott annyi dikciót Szücs Pátri! Hátha
44 260|        Gondviselés erre a rövid idõre annyi ésszel látja el õket, hogy
45 260|               a szörnyû temetõre, hol annyi remény fekszik meghalva.~
46 263|               a Hechsenschussnak volt annyi esze, hogy éppen úgy jön,
47 274|      augusztus 15.]~Tisztelt Barátom!~Annyi mindenféle értekezlet volt
48 291|           okoztak. Nincs azokban most annyi kifogásoló, mint az elsõ
49 303|              hogy Jókai a Stáció utca annyi és ennyi számú házban lakott,
50 303|              lakott, melynek ennyi és annyi ablaka volt, ez bizonyosan
51 303|            úgy áll, mint a Szabóéban. Annyi »eredetiség« csakugyan nincs
52 314|                hol a háziakkal együtt annyi kedves emberrel remélhetnék
53 333|               de halt! »Évezredek óta annyi ember imádkozik (és nem
54 333|      használjak!~Késõbb azonban érzek annyi erõt és tudást magamban
55 341|              mert mindig, mindenkinél annyi terv torlódik össze. Annak
56 368|             sem áldoznék, még hatszor annyi földért sem. Hiszen szerezhettem
57 374|           igen köszönöm, hogy az élet annyi mindenféle változataiban
58 374|           lehangolta; a kesergõ ember annyi, mint az imádkozó ember,
59 376|              felszólítja és ily módon annyi elõfizetõt gyûjt, hogy a
60 381|              talán el sem hinnénk már annyi idõ után elváltozva, hogy
61 386|        irodalmunk - melynek Nagyságod annyi dicsõséget és édes magyar
62 396|              leírt esethez nekem csak annyi közöm van, mintha valakinek
63 410|              ezt olyan lelkesedéssel, annyi kitartással, hogy mindenki
64 412|             népek között élõ embernek annyi édes és örömteljes órákat
65 424|              egy nehéz munkától, mely annyi gyönyörûséget szerzett nekem.
66 432|               fárasszalak most, mikor annyi a levélírásod.~Nagyon örültem
67 452|           fogalmazás]~Kedves Etelkám!~Annyi a dolgom, kivált levelezési (
68 462|             Te páratlan tehetségeddel annyi fényt és dicsõséget szereztél,