Fejezet

 1 7  |          értesíteni róla, legalább annyira, hogy mikor pénteken Sz.
 2 15 |      beszédjében is.~A veres szint annyira gyûlöli, hogy azelõtt, míg
 3 27 |           a gondolat nem hangol le annyira, hogy haragszik rám, hogy
 4 27 |       hasztalanul kérném. Aztán én annyira tisztelem, bálványo­zom
 5 30 |         önt láthatni, s ez egyszer annyira nem bírtam azon uralkodni,
 6 35 |            kifejezést, melyben nem annyira a szemrehányás volt a túlnyomó,
 7 35 |    szerelmem, miért érzékenykedném annyira, miért latolgatnám annyira
 8 35 |         annyira, miért latolgatnám annyira minden szavát, minden mozdulatát?
 9 35 | jeleneteket, melyek mindkettõnknek annyira fájdalmasak.~Vessük el egymástól
10 36 |           a maga delegált hölgyét, annyira képviselve volt minden éghajlat,
11 37 |        eloszlathatnám aggodalmait. Annyira számot tudok adni minden
12 37 |         harmadik lapot veszem elõ, annyira nem tudok elválni a magával
13 38 |        verse, az »elsõ vers«, mely annyira meghatott, hogy mai napig
14 46 |        sikerül szórakozni, lehûlni annyira, hogy megint okos ember
15 47 |    bizonyít <Bérczy Mari> mellett. Annyira megéheztem <már> megszokott
16 48 |         ezt éppen »õ« mondta, akit annyira »tiszteltem«.~Ha csak egy
17 53 |            van történõbe, mégpedig annyira nem így van, hogy ha mostani
18 58 |       céltalanul folytatom a nekem annyira édes viszonyt, tudom, hogy
19 58 |        szerettem azért, hogy magát annyira szeretik.~Bobok olyan elevenen
20 58 |        ecsetelte szomorúságukat, s annyira kért, olyan okokkal támogatta
21 60 |        mégsem teszi meg.~Hogy maga annyira volna kompromittálva, az
22 63 |          jól. Esküszöm önnek, hogy annyira szeretem Ilonkát, mint csak
23 63 |          magát is meggyûlölném, ha annyira lealázná magát, hogy értem
24 63 |     igyekezzem. Tudok szerelmemnek annyira parancsolni, hogy azt nem
25 90 |           intelligenciát, mely nem annyira magyar, mint inkább magyarosított.~
26 97 |     levelével »még« bevégezettnek.~Annyira el voltam foglalva, hogy
27 97 |         lesz elég. Az öreg Lisztet annyira meghatotta »Timár Zsófi
28 106|      vendéglõi fillet-nek a felét. Annyira vittem e tekintetben a pedantériát, <
29 113|      borzasztó rosszul néz ki már; annyira lemondtam róla, hogy már
30 113|         franciául, s már vittem is annyira, hogy megértem, amit olvasok. (
31 121|           a társasága után, melyet annyira megszoktam volt, s még mindig
32 159|          nem is a bölcs mondás fáj annyira neki, mint az, hogy parasztnak
33 171|     conventi üléseket kibírtam, de annyira áthûlt, rekedt, lázas s
34 179|       szíves érdeklõdést, most már annyira van Jánoska, hogy határozott
35 181|     Tartarin úr. De miért legyenek annyira szõrszálhasogatók. Igazi
36 183|      szatírákat írva róluk. Hiszen annyira elhagyottak és szerencsétlenek!~
37 191|   januárban már le nem mehetek, de annyira óhajtom a lemenetelt, illetõleg
38 197|       olyan derék intézmény az. És annyira szükséges. Szükséges mondom,
39 202|           játszik az én regényem.)~Annyira nem bánta ezt a hatóság,
40 245|       viszontagságok között vittük annyira, hogy a szürke, idomtalan
41 245|          fej túlságosan nagy.~Néha annyira ellentmondók voltak a jóakaratú
42 260|         álnéven Scarronnal jelzem, annyira kimélvén a saját nevemet,
43 274|        Most azonban mégis jutottam annyira, hogy a következõ program
44 283|      gazember«-t, de nem tudok már annyira udvarias lenni, hogy rögtön
45 288|         hasonló minõségûek (de nem annyira kizsaroltak), 8 forintra
46 303|         Hiszen oly brutális az, és annyira ember­vadászat - hogy azt
47 303|      hiszem, nem tartozik senkire. Annyira talán mégsem állhat az ember
48 342|            szakadatlan köhögéstõl.~Annyira beleéltem már magamat kedves
49 380|            túlérzékeny szervezetét annyira megviselte és megtörte szeretett
50 414|       figyelembe illenék venni, de annyira megejti szívemet megemlékezésük,
51 414|         szívemet megemlékezésük, s annyira tolulnak fel a régi emlékek
52 430|            megcsontosodott. Hiszen annyira ott kél föl, hogy melengetõ
53 440|         gyönyörûek, s Lenke báróné annyira a »Jó palócok« menyecskéje,
54 458|          történt.~Tündérmesének is annyira szertelen,~Hogy különb falusi
55 471|          szívemet irányodban. <Nem annyira a dolgok okoznak> Örömet <
56 478|      fáradalmait kipihenhetted már annyira, hogy az én együgyû gratulálásomat
57 489|           semmi értelem nincs <Any annyira még nem vagyok avult>~Valami
58 492|        tollhoz, hogy megköszönjem. Annyira kitûnõek voltak, hogy a