Fejezet
1 3 | a selyem kacabajka.~Hát mondom, a gyarmatiak senkit sem
2 4 | is „veres herceg”.)~Hát mondom Arendorfferre ugrom át;
3 5 | elsõ részét átküldöm.~Hát mondom, ezért nem látogathatlak
4 6 | Nem. ~És bizonyára mondom neked, hogyha azt határoznók
5 8 | kölcsönözte.~Én bizom az mondom, hodj kár attul procentet
6 9 | kocsival rendelkezek, bizomosan mondom neked, hodj »két kocsin«
7 9 | adnyi »indemnÿtÿt«!~Hanem mondom én Neked okosat.~Tudolsz
8 18 | azután lenne: Hordó.~Nem mondom, hogy azon esetben nem hagynám
9 22 | észleleteidet illeti, azokra azt mondom, hogy semmit sem mondok.~
10 26 | hát akkor én is õszintén mondom el, hogy a legnagyobb hiba
11 33 | imádság (már értem a magamét), mondom, joga van elvárni, hogy
12 37 | csupán annak illusztrációjául mondom el, hogy mennyi mindenféle
13 37 | torzalakjain, mert mellesleg mondom, majd agyon kacagom néha
14 37 | hogy õk »okos emberek«. Ha, mondom, ez a tisztelt atyafiság
15 37 | Hanem csak így elvontan mondom, mint gyanítást, hogy õ
16 37 | nagyon utána?~Ezt sem azért mondom, mintha én akarnám válogatni
17 37 | mai napig haragszik rám), mondom, az indító ok az volt, hogy
18 47 | a címét.~Egész komolyan mondom, hogy a szüret óta kezdem
19 50 | tehát sértésnek, mikor azt mondom, hogy az én testvérem hozománya
20 53 | jómódú lányt.~Azonban, mint mondom, ez nem így van történõbe,
21 53 | magamat.~Hátha én <is> azt mondom: »életem a maga kezében
22 54 | Maga téved. Én már nem mondom többé soha, hogy »isten
23 54 | ha maga nem lett volna!! Mondom, ha már ennyit megtettem,
24 54 | megtettem, azt többé nem mondom, egészen az utolsó napig.~
25 57 | tízszeresen, mert rám vonatkozik - mondom, eltekintve ettõl -, egész
26 60 | úgy> múlt csütörtököt. Mondom is Boboknak, hogy ne mondja,
27 61 | lesz: aztán én tudom, miért mondom.~Anyámnak már felfedeztem
28 63 | elmegyünk szállására, s én azt mondom neki tanúimmal:~- Uram,
29 63 | akaratuk ne teljesedjen.~Én nem mondom, hogy mit válasszon.~Amit
30 64 | Kedves Ilonkám!~Régen mondom, hogy nincs ándungom [a]
31 90 | Szeged népe soha. Nem hiába mondom: Szeged népe, mert nem értem
32 90 | megmaradjon.~Én pedig azt mondom, hogy ne maradjon meg a
33 92 | vagyok megállapodva, de mondom, okvetlenül meg kell jelenniök
34 105| megírni, csak élõszóval mondom el Mohorán.~
35 111| enyémmel gyújtson alá! De nem mondom, mert még azt hiszi, hogy
36 114| arra. De majd ezt valamikor mondom el csak.~Elég az hozzá,
37 136| várhatja a sürgönyt, minthogy mondom, az ügyektõl függ.~Valószínû,
38 172| õszinte vagyok, midõn azt mondom, hogy a ti jelöléstek is
39 180| kell majd válniuk!~Elõször, mondom, visszaadta a hangomat,
40 182| Száz aranyos eszme!~Nem is mondom, hogy meg nem írom ennek
41 184| nem eszik, de õ sem eszik.~Mondom, nem volt hozzá valami nagy
42 195| keresni« - alighogy megjelent, mondom, e kis csevegés, másnap,
43 195| komolyságnál....~- Igen, igen - mondom -, dehát a kísértet hol
44 197| annyira szükséges. Szükséges mondom, hogy ebben az országban,
45 197| Lukácsot, aki, ha én azt mondom, hogy ma hétfõ van, számokkal
46 197| írók közt.~Hagyjátok el, mondom, ezt a rossz szokást, vagy
47 202| be egész napjainkba.~Hát, mondom, örülök puhatolódzásaidnak,
48 235| tárgyalni.~Azt már nem is mondom, hogy pártold, mert azt
49 257| aki a »Nemzet« volt.~Hát mondom, ma is bementem a tanácsterembe,
50 303| lelkesült választóval«, mondom, ahol netalán ilyesmi van
51 332| tarisznyával küldené vissza, bizony mondom, agyon búsulnám szegény
52 368| minden rendbe jön, mert mint mondom, úgy vagyok én ezzel, hogy
53 381| nemzedékrõl nemzedéknek. Mondom, ennek a kifõzéséhez kívántatott
54 389| ketten és akinek tollába mondom soraimat.~Tervem íme ez:
55 396| nevét tudni.~Igen sajnálom, mondom, az esetet, de ebben nekem
56 462| nem hízelgek, amidõn azt mondom, hogy minden olvasód egyúttal
57 504| figyelmed.~<Nagyon megörültem mondom, elõ is vettem, de azt hiszem -
|