1-500 | 501-1000 | 1001-1105
Fejezet
1 2 | én hazaviszem a cigányt, s ott húzatok - a vonó elkobzását
2 2 | felett kimondjam nézeteimet - s bár az erőszak ellen mit
3 3 | hogy Imády keresztelte); s hogy az ellenkező meg ne
4 3 | fogunk garázdaságot csinálni, s hogy békét hagyunk minden
5 3 | sem híjjuk meg őket...~Én: S ezáltal éppen olyan túlságba
6 3 | fel, kedvem van mulatni s pedig a m e g y e nélkül,
7 3 | dühösen kiveszi a lajstromot, s megmutatja a 116 gyarmati
8 4 | ezt a tárgyat napirendre, s megvetjük-meghányjuk derekasan....
9 4 | Arendorffer mai napon kelt, s az eredetben is felmutatható
10 5 | csináltunk egy kis zavart nekik, s egy kis mulatságot és »idõt«
11 5 | hogy a te egyszerû szavaid s célzataid nyomán dicsekedjék
12 5 | ajándékot küld Milicának, s milyen színû kaputrokkban
13 5 | kém titkait. Megígértem, s a jó Etelka kisasszonyt
14 5 | Kaszner ezt meghallja, s hogy ellenemre tehessen,
15 5 | rendû és rangú segédeivel, s kurizál halálig annak a
16 5 | kiüthessen a nyeregbõl, s hogy ezáltal bosszúját tölthesse
17 5 | delnõk ezt persze már tudják, s nagyon keresik társalgásomat,
18 5 | mérnök-had utánam indul, s csak azért is kurizálni
19 5 | is kurizálni fog nekik, s tán el is veszi, csak hogy
20 6 | értesíts kalandos körutadról, s azon szent ígérettel, hogy
21 7 | potentát elõttem a humornál, s mérgesebb sértés a nevetésnél...
22 7 | tegnap nagyon átfáztam, s ma igen rosszul érzem magam;
23 7 | ellenzéket képez a két öreg, s minthogy itt nálunk az ellenzék
24 8 | Pesten, õtet elcsabitota - s most megvan gyerek -, s
25 8 | s most megvan gyerek -, s az apa, phene tugya hol
26 9 | kocsin« mennék Szent-Péterre s mint hodj mind a kettõn
27 9 | edjszer kérlek tigodat, s vadjok~Djördj Arendorffer~
28 10 | táján ment haza Bodonyba, s Szklabonyán, illetõleg nálunk
29 10 | nagy hidat az Ipoly vize... s mához egy hétig bizonyosan
30 10 | megyek veled Gyarmatra, s a világ nem fogja látni,
31 11 | háziak elõtt is elbeszélted, s engem emiatt kellemetlen
32 11 | hozzátok jönnek látogatóba, s akkor megtudhatnak mindent
33 11 | hallgass errõl ezentúl, s amit már elmondtál, azt
34 11 | embernek tartok a földszínén, s aki - amint többször hallottam
35 11 | szomjúhozik a bosszú után, s mely akkor érzi magát legjobban,
36 13 | mondta »várjunk estig«, s így lõn azután kedden az
37 13 | vagyok legalább »kilences«, s az a malõr mégis bosszant,
38 13 | is Klopiczkibb.~Ich hab s[ch]on kajne remény?; hast
39 13 | elõre«.~Most még interes[s]antabb a dolog.~Emlékszem,
40 13 | utolsó kártya m i t k ó s t á l.~Az eshetõségekre
41 14 | közgyûlésre, találkozunk, s meglátogatjuk »Katyit«;
42 14 | még mindig igen ködös.... s már az a gondolat is megfordult
43 15 | maholnap nyerni találunk, s akkor mint »jó érzelmû hazafi«
44 15 | tisztelettel maradtam.....« s. a. t.~...Már hogy lehet
45 17 | elõszobádba akasztottad, s ha iszol is belõle, csak
46 17 | Paul Kock egyik regényét, s midõn olvasni kezdtem, akkor
47 17 | látogass meg már egyszer..... s a t.)~Végzem pedig a levelemet
48 18 | ezt a pecsovics világot, s átköltöznék oda: Milyen
49 18 | Divat« szépirodalmi részét, s elküldeni ezen levelem átadójától.
50 21 | Vadnaynak a levelet megírom, s délután elviszem megmutatni.~
51 22 | megnehezteltem legalább, s tegnap mérgesen összeszidtam:
52 22 | akkor beállítok hozzátok, s felemelem otthonról a fizetésemet
53 22 | úgyis nagygyûlést tartunk, s akkor talán bõvebben elbeszélem
54 22 | kitöltöm a fehér albát, s megküldöm a másolatot.~
55 24 | környezetet, ahol mozgok, s kilépni három lépéssel elõre -
56 24 | mellyel ezt a levelet írom s melyet ezekkel a sorokkal
57 24 | tartoztam velök egy kompániába s - punktum. Legfeljebb azt
58 24 | visszamegyek Gyarmatra, s megnézem új frizuráját.
59 26 | keresztnevemen szólítani s nekem viszont megengedni,
60 26 | hogyan rágódik felette, s hogyan hozza elõ megint
61 26 | mostmár nem engedek többet, s a jogos megszólítás gyakorlati
62 26 | hogy tovább nem megyek, s oda nem ragasztom a megszólítás
63 26 | éppen az albáról volt szó, s hogy amit mondtam, az »igaz«,
64 26 | napok szeszélye volt az. S én újra meggyõzõdtem róla,
65 26 | leánynak volt rossz modora, s csak a nagysádé volt az »
66 26 | errõl beszélgettünk volna, s én azt konstatálnám, hogy
67 26 | valaki nem nagysád volna. S ami teher volna másképp,
68 26 | hogy nem láthattam«. - S amikre alkalmasint akkor
69 26 | hitelezõjével az utcán, s aztán a hitelezõ azt mondja
70 26 | volt a levelet megírni, s arra kérem, hogy addig ne
71 26 | apróságokra. Tegnap beteg voltam, s addig is, míg nagysádéknál
72 27 | örökösen barátja maradok, s nem akarom azt, hogy önnek
73 27 | Én még most is szeretem, s úgy õrizem meg képét lelkemben,
74 27 | írja meg, miért haragszik, s hogy bocsássa meg, ha valamit
75 27 | bizonyosan van fontos oka, s úgyis hasztalanul kérném.
76 28 | múlva letelik a két hét, s az alba szerint, mely alól
77 28 | nagyon-nagyon megérdemel tõlem, s mely soha[nem] változhatik
78 29 | érjek, mindjárt délután, s aztán ott lehessek este
79 30 | meglepett a vágy önt láthatni, s ez egyszer annyira nem bírtam
80 30 | volt, amit csak képzelhet. S megesküdött becsületére,
81 30 | midõn a faluba betértünk, s a kocsis közbevágott a két
82 30 | felállt nagy bámulatomra, s apja nevére esküdött, hogyha
83 30 | rögtön kiugrik a kocsiból, s gyalog támolyog el, íly
84 30 | dühösen visszafordultam, s többé egy hangot se szóltam
85 32 | felszítom a parazsat szívemben, s olyan emésztõ lángban fog
86 32 | flegmatikus nyugalmamat, s ott ülök örökösen Mohorán,
87 33 | szerelmére oly büszke voltam, s ne vegye el tõlem azon hitet,
88 33 | hogy elõtörõ eszméimet s szomorú elragadtatásomat
89 33 | viselete felett közöljem, s hogy másrészt leírjam a
90 33 | Ezentúl bezáródtak szíveink, s amelyikében bánat, fájdalom
91 33 | szûnik meg rokonszenvezni, s kit folytonosan a sírig
92 33 | Balásnál maradtam éjszakára, s csak a Bánk bán elõadása
93 34 | feltétlenül elhiszi mentségemet, s nem tételezi fel <...> az
94 35 | az elszomorított volna, s mintha talán követelni akarnám,
95 35 | benne melegség, érzés... s több ilyen haszontalanságok,
96 35 | viszonyaik tekintetében... <s soha nem volt nagyobb örömem,
97 35 | Gyarmaton velem sétálni látta s azóta kifogyhatatlan utánozásában.~
98 35 | fogom elõidézni a szakadást. S ha kegyed megelégszik azzal,
99 35 | tanulmányoztam magát, kedves Ilonka, s azt vettem észre hogy maga
100 35 | emelnek a többi embernek, s miket maga tízszeresen nagyított
101 35 | háttérbe szorult elõttem, s rámnézve minden csábítása
102 35 | nagyon-nagyon szeretem, s hogy ez a lépés hosszú idõre
103 36 | valamennyi hidegen hagyott, s habár Hámoryné által alkalmasint
104 36 | szerencséje! Fogta tehát magát, s a szegény kis lányt ide
105 36 | azonban a levél nem jött, s mi reggel elindultunk Szentpéterrõl. -
106 36 | a levél okvetlen sürgõs s fontos, s rögtön küldte
107 36 | okvetlen sürgõs s fontos, s rögtön küldte ember által...
108 37 | most is nagyon szereti, s olyan gyönyörrel nézem,
109 37 | hajszálát sem görbítettem meg, s kiket sokkal ostobább firmáknak
110 37 | G.[uszti]-val franciára, s közlöm a Journal Amusant-ban
111 37 | terhemre van ez a viszony, s azt sajnálom, hogy szóról-szóra
112 37 | mondtam, amit unalmasnak s kissé hosszasnak találok
113 37 | még egyebet is beszéltek, s emiatt kegyed nyughatatlan,
114 37 | kedvezményt sem, mint a hajszál, s én megteszek érte mindent,
115 37 | mindent, csak õszinte legyen. S most veszem észre, hogy
116 37 | el a büntetõjog mellett, s most, mikor száraz dolgokat
117 37 | alér], hogy én fizessem ki (s amiatt a derék ember mai
118 37 | mikor nagyon szereti magát, s viszont vannak percei, mikor
119 37 | pedig gombolyagnak, egy kört s annak tetejébe egy fõt.~
120 38 | tavaly megtartottuk emberül, s mikor már jól el voltunk
121 38 | elõvett egy gyûrött papirost, s erõvel azt kezdte vitatni
122 38 | én is kezdek foglalkozni, s egy olyan jeles mûvet írtam
123 38 | félben voltam Pestrõl - s õ egész életében meg nem
124 38 | ütött nyomban a forradalom. S mikor ezt a levelet ezen
125 38 | kisasszonyt tiszteltetem, s ajánlom, ha már tudós akadémián
126 38 | levelezõ« tagnak válasszuk be - s azzal maradok~Szklabonyán
127 39 | fejébe, legalább megírja, s ezáltal megható bizalmának
128 39 | egy harmadikat szerethet, s én, ha el tudtam felejteni
129 39 | azt, hogy magát szeretem, s nem valami nagyon vettem
130 39 | én csupán magát szeretem s hogy eddig is apprehendálom,
131 39 | a szerelem jön, megy... s nem állandó, csak ott, ahol
132 39 | imádandó bizalommal hozzám, s arra a gondolatra jön, amire
133 39 | hogy már õ nem szeret - s ön tudhatja, ha így történik,
134 39 | mikor még nem az enyém, s a világ összes lánya elõtt
135 39 | Ipoly melletti mászkálások, s. a. t.~Minden más arc »idegen«
136 39 | Ha »csak« szeretném, s »csak« kegyed is szeretne,
137 39 | már össze a maga nevével, s ez mind üressé, mind fölöslegessé
138 39 | hogy a szív változékony, s nem lehet neki parancsolni -
139 39 | Mert a szerelem akaratlan, s semmi kötelességet nem ró
140 39 | legfeljebb a viszonzásét, s ez a szerelem olyan, mint
141 39 | akaratos, meggondolt dolog, s ez olyan a szerelem mellett,
142 39 | odaadónak, nyíltnak, õszintének s irántam egészen a túlságig
143 39 | túlságig gyengének ösmerni, s így lassan-lassan elmosódna
144 39 | kellenék akkor mosódnia), s legfeljebb a szép dacos
145 39 | eszemben, aki nekem tetszik, s akit igen könnyen fel tudnék
146 39 | szeretem, mint anélkül, s amely hibájával soha ebben
147 39 | magának mondtam ezt el, s maga alkalmasint elmondta
148 39 | elõtt is szememre vetette - s így jutott közszárnyra ez
149 39 | ersztyánszky] Miska jött haza, s hozott elég olvasnivalót,
150 39 | szolgáló, akit megláttam, s megkérdeztem, hogy jár-e
151 40 | vasárnapot itthon töltöttem, s jóllehet Esztergályra ígérkeztem
152 40 | olyan vénlány lesz, mint én s. a. t.~Ezekbõl láthatja,
153 40 | bosszúságot okozott az magának, s szinte gyûlölni kezdem.~
154 40 | eredeti napokat fogok élni, s azt hiszem, tartalomdús
155 40 | csütörtökön bemegyek Gyarmatra, s talán Mohorára is, s így
156 40 | Gyarmatra, s talán Mohorára is, s így körülbelül elõbb leszek
157 40 | nagy kedvem Mohorára menni, s egyhamar nem is lettem volna
158 40 | erre mérges lettem én is, s megüzentem megbízható emberem
159 40 | tehát a jeles hony-hazafit! s azt a <...> szerény észrevételt
160 40 | üres hencegésnek veszem, s Mohorára valahányszor kedvem
161 40 | vagyok elégedve a sorssal, s ha Mikszáth Kálmán nem volnék,
162 40 | Ma ennek fogok udvarolni, s holnap megírom a mai élményeimet
163 40 | flegmatikus, csendes ember voltam, s egyedüli örömöm volt a világon,
164 40 | az okát? - ha lehetséges, s ha teljes bizalmára méltat
165 41 | bennem a méreg Hámory ellen, s amilyen kedélyhangulatban
166 41 | gazembert felelõsségre vonjam - s így éppen »aproposra« lesz
167 41 | mutogattam a leveleit - s errõl nem is szólok -, hanem
168 41 | taval szoktam meg szeretni - s nincs valami nehezebb, mint
169 41 | nézve tökéletesen mindegy, s emiatt barátságtalanságuk,
170 41 | de most már »késõ« van, s nincs annyi hatalma, hogy
171 41 | magától nyerem az erõt, s olyan parányi apróságnak
172 41 | nem is veszem azt észre, s nem is tartom méltónak ellene
173 41 | barátságtalanságával sem, s csakis »kuriózum« gyanánt
174 41 | legközelebb a katolikus hitre - s aztán elzarándokol Máriacellbe;
175 41 | Bobok mindjárt felpattant s sóhajtozott. Õ jó fiú. Szereti
176 41 | hideglelésem van: negyednapos, s hogy ha csak el nem fordul,
177 41 | ha csak hétfõn jön be, s ott hagyják szombatig, mely
178 41 | Zsélybe: ott találkozunk, s ott én mint újdonságot hallom
179 41 | nyomban maga után megyek, s ott nem hagyom Gyarmatot
180 41 | hogy »összebeszéltünk«, s új pletykáknak ássuk meg
181 41 | Minthogy az idõ rövid, s addig a végleges megállapodásra
182 42 | csak egy kicsit szeret«, s én joggal feltehettem, hogy
183 42 | Bérczyéknél akaratlanul tett s hosszúra nyúlt látogatást
184 42 | már Pestre ment pénteken, s egyedül Bobokhoz mentem
185 42 | felkértem. Mari meglátott, s én is õt. Tehát megállnom
186 42 | látott ismerõsömmel fecsegni s. a. t.~Az örvendetes újságot
187 42 | Pest mégis csak nagy város, s úgy érzem, hogy a lelkem
188 43 | Mohorára menni meghalni; s e tekintetben megelõztem
189 43 | Szklabonyán Forgáchtól, s a felesége legközelebb idejön
190 44 | édesapjának, hogy írja alá, s azzal legalább ezúttal bizonyítsa
191 44 | Kíváncsi vagyok magamra, s erõsen sajnálom, hogy a
192 44 | Kívánok jó egészséget, s csókolom számtalanszor~M.
193 45 | hogy Elek ne jöjjön fel, s ne lássa a levelet, tehát
194 45 | délután Jánoskovicsot, s a Vithalmokat.~A hajón persze
195 46 | egy meszely fekete kávét, s most, midõn végre valahogy
196 46 | zsarnokoskodásra lehet jogot szerezni, s jellemes embernek felhasználni.~
197 46 | táncolt, hogy diskurált, s. t. b.... hát még mikor
198 46 | segíteni kell.~Ellep az álom, s nincsen idõm indokolni,
199 46 | hogy egy hónapig nem ír, s nem hoz kísértetbe találkozásra,
200 47 | felföldi forgószél kapja fel, s valahol Nagyrõcén teszi
201 47 | mindjárt e hó elején jönnek, s elhatároztam azt a meglepetést
202 47 | lakni, amint hallottam, s nekem már néhány nap múlva
203 47 | múlva Pestre kell mennem: s onnan már nem jövök vissza
204 47 | leveleit szedegetem elõ, s azokat olvasgatom.~Szánja
205 47 | ki ne találja, ha igaz, s indokolni ne tudja, ha akarja.~
206 48 | kezdve, egész a kis Gyuriig, s ahol azt a »mindent« még
207 48 | ha egy kis szimpátiával s parányi becsüléssel viseltetik
208 49 | amelyikben megismer Ilonka.]~S így született meg, amint
209 49 | alatt világhírre tett szert, s egyszersmind ebben találom
210 49 | fel egy hónapra szállást, s az meg is tette, és fogadott
211 49 | miszerint megházasodtam, s egy hónapig ott akarok lakni
212 49 | nekem az a nagy örömem, s azt a módot találtam fel,
213 49 | magyarországi távirdák fõnöke, s az megígérte nekem, hogy
214 49 | lumpoltam. Ma délelõtt fel s alá szaladgáltam a városban.
215 50 | márpedig magát látni mindennap, s kitenni olyan jeleneteknek,
216 50 | pedig örökké szeretni fogom, s nincs többé semmi a világon,
217 52 | folytatását Bobok közbenjötte, s kétszeresen kár, hogy »senkinek«
218 52 | akarja. Boldogságára apellál, s az nekem elég. Ha önnek
219 52 | hagyjuk pihenni örökösen, s beszéljünk másról.~Estefelé
220 53 | dolgoznék. A Magyarország s[!] Nagyvilág 1200 ftot ad
221 53 | elfoglalva havonkint 4 napig s így összesen 48 napig egy
222 53 | délelõtteim igénybe lesznek véve, s így ezen kívül irodalmi
223 53 | most részt muszáj venni, s úszni a többi hazárd firmával
224 53 | valaki, akit én szeretek, s aki szinte szeret engem,
225 53 | Gondoljon az eshetõségekre, s ha maga elhatározta magát <
226 53 | küldtem neki ócska kesztyûket s a többi közt magának is
227 54 | utat. Magát visszahozom, s itthon hagyom vagy két hétig,
228 54 | mégis veszedelem vállalat, s könnyen érvénytelenné tenné
229 54 | egészen nyilvánosan megy, s ha csak pengetni kezdenénk
230 54 | magamat az én szüleimtõl, s <ismeretes kalandom folytán>
231 54 | bántalom mindenféle nemével, s amit én mind eltûrtem maga
232 54 | ugyan néha összejövünk, s ott egymásra nézünk, akkor
233 54 | is, ahol ma. Azaz sehol.~S ha egyszer elválunk, ki
234 56 | bugris civis volt a publikum, s én valódi bámulat tárgya
235 56 | menyasszonyom van (már ti. maga), s ezzel elrontotta a renomémat
236 57 | berándultam Debrecenbe, s miután a vonatról elkéstem,
237 57 | miket okvetlenül szükséges, s miket már régen meg kellett
238 57 | a tárgy megvilágítására, s amit egynéhány kifejezéssel
239 57 | Péterfia utcában lakom, s Fekete Kata vagyok, Fekete
240 58 | a bajom, hogy felkeltem s egy német kocsisra bíztam
241 58 | nem beszélhettem tegnap - s hogy valószínûleg többé
242 58 | valaha meg nem kérlel - s hogy õ meg nem kérlel, az
243 58 | 1) mert nem adják ide - s~2) mert az erõszakhoz nyúlni
244 58 | tehát nõül nem vehetem, s ha mégis céltalanul folytatom
245 58 | lépésemmel. Nagyon fáj ez nekem. S inkább írnám milliószor
246 58 | boldogsága így kívánja. S én részemrõl ünnepélyes
247 58 | ecsetelte szomorúságukat, s annyira kért, olyan okokkal
248 58 | nyílik meg, kimegyek Zsélybe, s ott megemlítem. Írnék a
249 58 | ismerõsöknek és másoknak. S akkor aztán látja a tekintetes
250 58 | két napja vagyok Pesten s mégsem láttak otthon. Vacsorára
251 58 | felbontottam a viszonyt, s azontúl csak õt fogom szeretni.~
252 58 | is nagyon egyszerû lány, s ha meg éppen képviselõné
253 58 | hogy feleségül vehessem. S ha akárki volnék az életben,
254 58 | Mikszáth Kálmán vagyok. S ez az egy ember az, akinek
255 58 | magát elvenni szeretné. S ha ezek a dolgok végére
256 58 | leszek a zsélyi fürdõben, s így otthon is.~Boboknak
257 58 | van adva, hogy sürgesse, s hogy hétfõn jõjjön ki Szklabonyára
258 60 | magának örömet szerezzek, s hogy amennyi szenvedést
259 60 | magának egy mosolyáért: s mikor Szigligeti olvasta
260 60 | Kedvezõbb alkalom sohasem volt, s tán már nem is lesz soha.
261 60 | vágynak, hogy ne lássam, s ne beszélgessek magával.
262 60 | boldog embernek tartom magam, s nem cserélek a királlyal
263 60 | míg a szeszélye tartja, s merõben lehetetlen, hogy
264 60 | keresztültörültem az egész tervet, s eltettem fiatalkori emlékeim
265 60 | Ágayné is Gmundenben van, s õ gondoskodott volna szállásról:
266 60 | van, de már haza készül - s én itt maradok, mert még
267 61 | hogy minden rendben van, s úgy intézze a körülményeket
268 61 | õ örömest beleegyezett, s megígérte, hogy néhány nap
269 62 | büszke lehessek magára, s visszavonhassam azt a kemény
270 63 | felcsaptam gavallérnak, s már par force szerelmes
271 63 | neki a dolgomat õszintén, s kértem, kísérjen el Földvárra.
272 63 | Megtette. A pap fain ember, s én egészen jól számítottam,
273 63 | nevezve Csabára tanárnak, s nem törõdik a papsággal,
274 63 | Tizenkettedikén megszûnik pap lenni, s 12-én már Csabán kell lennie.~
275 63 | hogy könnyebben tûrje, s lassanként szokjon ahhoz,
276 63 | feláldozott ennek a szerelemnek, s amit feláldozni akart. Sohasem
277 63 | akart. Sohasem felejtem el. S életemnek bármily hányatott
278 63 | fénypontja lesz örökké, s a maga szerelme bearanyoz
279 63 | habozásáért, sõt vártam azt, s amennyire ösmerem, meg voltam
280 63 | például elmegyünk szállására, s én azt mondom neki tanúimmal:~-
281 63 | amilyen ember, lármát csapna, s kiszaladna a szobából.~Ez
282 63 | meghalni õt szenvedésekben, s inkább haljak meg én is,
283 63 | soha, míg istent hiszek s míg becsület lesz bennem,
284 63 | beleegyezését házasságomba, s szükség esetén mimagunk
285 63 | megírja a diszpenzációt, s akkor aztán egész rendesen
286 63 | közbenjár a polgármesternél, s nekem is sikerült kitudnom,
287 63 | törvényesen menne az ügy, s semmi okunk sem lenne egy
288 63 | hogy könnyen fog menni, s nem lesz kénytelen tovább
289 63 | kell a szülei beleegyezése, s ha õk akarnák, valószínû
290 63 | 7-én vagy 8-án jöhetne, s akkor egyszerre utaznánk,
291 63 | polgármesternél, ki otthon fogad el, s kérjük a diszpenzációt:
292 63 | Szklabonyára, anyámhoz, s onnan elmehet Gyarmatra
293 69 | nõm hónap [!] leutazik, s a szükséges összeg mindenáron
294 68a| 20. 21. és 22-ik számát s azt hiszi, hogy azon általam
295 70 | Most már egészséges vagyok, s úgy érzem, újra szembe tudok
296 70 | nyugodtabban dolgozhat, s ha gond nélkül lesz, tehetségével
297 74 | ha azt Maga elolvasná, s ha egy-egy derült mosolyt
298 75 | szívre kell számítanom, s az, fájdalom, csak neked
299 75 | szégyenére másfél év óta, s ha úgyszólván te mentettél
300 75 | érezhetsz. Mert tisztességes, s nem hasztalan munkát végeztem
301 75 | kelendõségre számítható s hosszú évtizedek alatt is
302 75 | tizenhatodrét ív lesz, s körülbelül 80 ft-ba kerül,
303 75 | vagyonra tett szert vele, s nekem 80 ftot adott érte,
304 75 | adott érte, 1 ft 50 krjával. S ma, mikor az 50 fr-ot a
305 76 | nemigen érintkezem az írókkal, s így könnyen nem tudhatják
306 76 | parancsnak veszem kívánságát, s amennyiben, mint Törstõl
307 76 | én is csak felgyógyulok; s ön is, hiszem, még jó erõben
308 77 | kívül szerelmes vagyok bele. S ha nem látom, még jobban.
309 78 | szépségflastrommal, amit az ajkán, s azzal a csúnya kalappal,
310 78 | harmincegyedik nap. Elmúlt. S most már nem félek többé,
311 80 | összes példányok Grimmhez, s onnan a szerkesztõségekhez
312 80 | találja, bõvebben ismertetni, s esetleg összeszidni.~Hogy
313 83 | nem feledtetek el egészen, s ott idõzésem emléke nem
314 83 | kifejezését, kedves Mákkom - s légy meggyõzõdve, hogy e
315 83 | csiklandozza a tollam hegyét, s én bizony jót nevetve oda
316 83 | baráti kézszorításomat, s szívbõl fakadó üdvözletemet,
317 83a| kisebbíttessék meg valaki, s mit tudom én még, hány mindenféle
318 83a| publikum az úgysem veszi), s ott a könyvrovat vezetõje,
319 83a| lankasztói a munkakedvnek, s a lankadás máris nagyon
320 83a| az bizonyosan a szerzõ. S bizonyos fokig szermémetesség
321 83a| kedves emlék köt hozzád is. S bizony sohasem adtam rá
322 83a| Üstökös legutóbbi számában, s körülbelül nem lehet megcáfolni.~
323 83a| Üstököst«, amihez nem értesz, s miért fordítasz hátat múzsádnak,
324 84 | most. A szükség nagy úr, - s nélküle igen szívesen bíznám
325 85 | nagyobb figyelemre méltatni, s ha véleményemben osztozik,
326 86 | szempontok vezethetik az embert, s éppen nem aprehendálhatom,
327 87 | Meg lett a nagy diadal, s én is dúskáltam benne szívemmel,
328 87 | dúskáltam benne szívemmel, s felösmertem az ön metternichi
329 87 | az érdekes Reinitz s a kis Holló, a Krausz gouvernant?~
330 89 | irántam mindig tanúsítottál, s melyre én büszke vagyok,
331 89 | ajánljam.~Õszinte tisztelettel s hódolattal vegyes szeretettel
332 90 | és a »Szegedi Híradónak« s egyszóval az intelligenciának,
333 90 | gondolkozása engem is befolyásolt, s a második évben már magam
334 90 | Megint idegenek jöttek, s már akkor én magam is úgy
335 90 | a hazafiatlanság vádját, s kicsinyesnek nevezi a kérdést.~
336 90 | Mert ott õ még jóltevõ is.~S ha nem görbülnek szózatja
337 90 | Önöknek az igazság tetszett.~S tetszett azért, mert új
338 90 | tetszett azért, mert új volt.~S új volt azért, mert azok,
339 90 | gyûlésre a parasztnépet, s leszavaztatják vele az intelligenciát.~
340 90 | a szemrehányó szavakat, s jelt ad arról, hogy nem
341 90 | eddig, mert az dolgozik, s nem tányérnyalóskodik a
342 90 | tudja, hogy kicsoda Fellner, s milyen fontos a magyar mûipar
343 90 | aztán érezni, tud lelkesedni s megvan a nemes mag, a nemesek
344 91 | látta válasz nélkül hagyni.~S így meg kell elégedni azzal -
345 94 | anyagilag ziláltan állottam, s nem tudtam, hol fog kellenem
346 94 | valaha vinni tudom valamire, s ha lehetséges lesz még,
347 94 | vesz körül, ahova lépek, s jövedelmem hatszor akkora,
348 94 | beszéljen Szontagh Pállal, s értesítsen.~Ön megosztotta
349 94 | ez õszinte határozatomat, s mikor jellemem ferdeségeirõl
350 94 | hozzámenni a »semmihez« is, s bizonyára kell, hogy bátorsága
351 94 | és hajlamát kérdezze meg, s akként határozzon, s ha
352 94 | meg, s akként határozzon, s ha igenlõ a válasza, írja
353 94 | emberek tanácsára írom, s nekik olvasom fel. Megmásíthatatlan
354 96 | barátom!~Ismét elhallgattál, s nem tudatsz magadról semmit,
355 96 | titkárának címeztem a levelet, s mert eddig nem kaptam reá
356 96 | nem lett ott megtartva, s ennélfogva te sem utaztál
357 96 | lehetnénk néhány napig, s egy kirándulást is tennénk
358 96 | mindnyájan a régi bõrben, s velem együtt emlegetnek
359 97 | hogy lássa, hogy emlékezem, s hogy nem tekintem a dolgot
360 97 | kellett tartanom e hónapban, s az utolsó holnap, szerdán
361 97 | szerencsétlenség, valami halál. S akkor legalább legyen egy
362 97 | Kisfaludy járadékomat húzza, s> fényessé tett nevemet viselje.~
363 98 | teszem azt, a Népszínházban, s megtelik az egész Népszínház.~
364 99 | tíz napig Pesten leszek, s csak a harmadik hét elején
365 99 | válaszoljon.~Csókolom kezét s maradok igaz tisztelõje~
366 100| hosszan fog kellenem írni, s ezért halasztottam, mert
367 100| nekünk senki vissza nem adja, s család-alapításra már nincs
368 100| süllyedésbõl fel, a magasba vitt, s mikor már elmosódott, hogy
369 100| hogy én mennyit nélkülöztem s micsoda lejtõn haladtam
370 100| benne, de ezt nem reménylem, s ez már csak másodrendû dolog.~
371 100| elsõsorban magam végett, s csak másodsorban maga végett,
372 100| kárpótlással tartozom magának, s király szeretnék lenni,
373 100| is szüksége van valakire, s arra, hogy sorsa biztosítva
374 100| ember feleségének lenni (s én nem vagyok szerény, hogy
375 100| hogy õ ebbe beleszületett, s mint megszokott dolog, nem
376 100| fel, ha valahol megjelent, s hogy inkognitó nem mehet
377 100| ruhácskáiban az utcán, <s hogy mindenki azon fogja
378 100| legyen egy bizonyos jóléte, s ha én meghalok, élvezze
379 100| özvegyem holtáig tart.>~<S azután> némileg biztos az
380 100| népszerûségem elenyészhetik, s nem tudok írni - sõt betegségbe
381 100| se semmi el nem moshatja, s ez a magáé is, amíg nevemet
382 100| fogok tudni igazán írni, s hogy fölvihetem 30 ezer
383 101| lapunk fölélénkítésére, s ismét több napra távozom
384 101| napra távozom a fõvárosból, s terveim kívánják, hogy eldöntve
385 103| egynek szabad hiányozni, s egész programszerûen kell
386 103| Szegeden akarom tölteni, s azonfelül egy hónapot utaznom
387 103| helyett most itthon maradok, s nem megyek Debrecenbe a
388 103| de mindent kiírnak rólam. S én azt kimondhatlanul szeretem.
389 103| kormánybiztossal Szegeden, s ma már tárca van róla a
390 104| úgy lehet, kifizethetem, s igyekezni is fogok erre.~
391 105| vendége voltam <lakáson,> s <a városé egyebekben.>~Pálffy
392 105| osztozkodhassanak dicsõségemben, s magukénak vallhassanak.~
393 105| hogy büszke vagyok rájok, s hogy szülõföldemhez »már«
394 105| egyetlen nemzetnek sincs, s kimondja a legvégin, hogy
395 105| Sokallom is a dicséretet, s nem írom alá.~Programom
396 106| küldöttségével indulunk egyszerre, s elmaradni nem lehet, mert
397 106| mert csak ketten megyünk s kettõbõl, ha egy elmarad,
398 106| Ezért még elmehetnék 6-ikán, s visszajöhetnék 8-án estére
399 106| ígértem meg Polyxénának s> Károly <különben is> legbizalmasabb
400 106| Megadjam magamat a fátumnak, s mondjak le végképpen a mohorai
401 106| este elindulok Pestrõl, s meghálok Vácon: Pénteken
402 106| agyrémnek fog föltûnni, s akkor nem is lesz az egyéb,
403 106| eszem, egyszer napjában, s akkor is egy vendéglõi fillet-nek
404 107| Gálfi> reggel nálam volt, s azt mondta egész komolyan,
405 107| gyötri minden idegemet, s olyan érzéketlen vagyok,
406 107| Dorfnovellist« címû cikket s a beszélyemet »Jastrab’s
407 107| s a beszélyemet »Jastrab’s Glück und Ende«. A kötetet
408 107| õszinte szívbõl csókolom, s itt a könyvbe betéve küldöm
409 107| számtalanszor csókolom~<s maradok> Kálmán~Nagyon szeretném
410 107| Nagyon szeretném már látni. S megtehetné azt az örömet,
411 108| utazom városról-városra, s még azt is olvasom minden
412 109| hogy egészen kigyógyulok, s csak azután írok már, mikor
413 109| ábrázattal, egészen lehangolva, s lázzal a tagjaimban kell
414 109| úgy, ahogy megérdemelnék s ahogy nekem is nagyobb örömet
415 109| szegedi vendégeim lesznek, s néhány napig velök kell
416 109| hogy húga lett magának), s mert hogy most a kedves
417 109| hozzám, idomítsa, nevelje s különösen szoktassa el a
418 109| elõkelõséghez. Mert énrám (s ennek mindig eszemben kell
419 109| furcsa, aki benne vagyok, s még most is azt hiszem,
420 109| ik ember nem tehet meg. S ez ártalmamra is van.~S
421 109| S ez ártalmamra is van.~S hogy ilyen lassan szokom
422 109| Pulszkyval, ha beteg nem vagyok), s akkor már Mimike a háziasszony,
423 109| Számtalanszor csókolom, s maradok kisebbik férje~Kálmán~
424 110| udvariasságból élek még, s itt küldöm a köteles példányt.~
425 110| köttették kiadóim a példányokat, s ilyet akartam küldeni.~Sajnálom,
426 110| a fiatalkori ideáljaim, s elhitettem magammal, hogy
427 112| szállást a Vadászkürtben, s legalább éjfélig felleszünk
428 112| legalább éjfélig felleszünk s együtt vacsorálunk, mászkálunk:
429 112| gyorsan. Ha nem jönnek, s ha nem kapok értesítést,
430 112| jönni, okvetlenül értesítsen s mégpedig olyan úton, hogy
431 112| igyekezzék, hogy Pestre jöhessen, s egy egész napot tölthessen
432 112| jöhetne, szállást is néznénk s talán bútort is. Ha azonban
433 112| értesítsen, melyik vonattal s mikor, hogy várhassam, s
434 112| s mikor, hogy várhassam, s hogy valahogy ne menjek
435 113| A Klémi lenne még itt, s azt látom is gyakran az »
436 113| megcsappanni. Sokan irigyelnek, s dühösek rám. Pedig inkább
437 113| hónap óta tanulok franciául, s már vittem is annyira, hogy
438 113| palócokat« olvasom franciában), s ezeken tanulok legtöbbet,
439 113| ideges lenni az én koromban, s vannak környezetek stb.>~
440 113| állottam július elején, s azon hitben voltam, hogy
441 113| gyógyíthatatlan bajom van, s talán még ma is beteg lennék,
442 113| Kedvenc gyerekük« meghal, s el nem határozzák, hogy
443 113| írni, ha melegen érzek.~S ki tudja, nem-e megint átcsapok
444 113| megint átcsapok a barnákhoz? S akkor is írok ugyan még
445 114| boldogság volt magának írnom is, s a boldogságért feláldozza
446 114| picinykém, maga gyerek maradt (s ezt szeretem a legjobban),
447 114| lökve az élet legközepébe, s közönyös lettem a cafrangok
448 114| felszínen van, az nincs mélyen.~S így én csinálhatnék magának
449 114| nagyon kedves levelet írt, s említi ezt a »szegedi pletykát
450 114| mikor a levelét kapom, s ez az egyetlen nap ez, amikor
451 114| egy rendkívüli lángész, s hogy egy olyan nagy szellem
452 114| férfi lenne, és <írni tudna> s gondolatai volnának, s tudná
453 114| s gondolatai volnának, s tudná a formát is megadni
454 114| alkalmasint 21-én megyek, s két hétig leszek, de délután
455 115| kegyes elküldeni a levelet, s esetleg aláhúzni azon részeket,
456 116| Borostyáni holnap hazajön s akkor én veszek szabadságidõt,
457 116| én veszek szabadságidõt, s megyek valamerre.~Talán
458 117| tárcájában, használd fel, s én örülni fogok rajta. Ha
459 117| levelemre sem válaszoltál, s egyáltalán nem tudatsz magadról
460 117| Különben nincs semmi bajunk, s kezdünk a korteskedéshez,
461 117| kit fogunk felléptetni, s minthogy eddig még nincs
462 117| Írj különben egyébrõl is, s általában ne légy olyan
463 118| fáradtam a helyi hírlapokban, s mondhatom, lelkiismeretesen.
464 118| befolyást gyakorolt társadalmi s politikai életünkre. Neked
465 118| bizonyára minden módot s alkalmat föl kell használnia
466 118| eszméje mély gyökeret verne, s ne magánérdekek lépnének
467 118| amit részben a te tolladnak s magasztalásodnak köszönhet.
468 118| Láng szerkesztõ úrral, s mondd meg neki, hogy én
469 118| ajánlani szegedi levelezõnek, s ígérem, hogy egyéb dolgozattal
470 118| befolyásos ember vagy a lapnál, s csak egy szavadba kerül
471 119| elhagytam.~A botocskának vége, s így hát el sem küldhetem
472 121| amit írt, jóakarattal írta, s így köszönetet mondok érte.~
473 121| annyira megszoktam volt, s még mindig nehezen nélkülözöm.~
474 122| mind a kettõt megírtam, s el is adtam: ára elég lesz
475 122| kiadóhivatalhoz jutott, s én csak az engem illetõ
476 122| hogy cikkét javítsam ki, s bizony ki is kell javítani.
477 122| Az nekem két órai munka, s ellopja a napomat. Ha két
478 122| csinos összeg pénzem van, s egy alkotás az irodalomban.
479 122| lustaságomban naponkint - s Palya a cikkét javíttatja
480 122| ezt is Mohora szerezte. S ezen a réven passirt.>~Csókolom
481 123| trémáznak.~De ön legyen nyugodt, s hagyjon két hétig engem
482 124| mûködésével támogatni, minél elõbb s minél gyakrabban.1 ~Kiváló
483 126| Nagyon rosszul érzem magamat, s még az a legrosszabb, hogy
484 126| Csókolom számtalanszor, s legyen meggyõzõdve, hogy
485 126| idõre ne legyen türelmetlen, s ne csináljon magának skrupulusokat,
486 127| maga levelét meg is kaptam, s igen örülök, hogy szeret,
487 127| torokbajom szûnni kezd, s csakis a gyomorhurutom marad.
488 127| naponkint írnak betegségemrõl, s ezek rémítenek el legjobban!
489 127| magáról rémhíreket, amit a <z s i d ó> reporterek kigondolnak.~
490 127| vegyek, ki erre, ki arra kér, s az írói kör is itt kuncsorog,
491 131| jobban voltam valamivel, s Szemere Gizellával Kürthy
492 132| vasárnap kihirdettetem magamat, s miután a jövõ héten ünnep
493 134| újdondász leszel alkalmazva, s helyedet már holnap kell
494 135| ne lenne?~Én nem tudom. S én azt hiszem, még eddig
495 135| elkezdték egymást enni; s viszik a kenyérkonkurrenciát
496 135| legyen újabb gondjaidon - s akármi történjék, el ne
497 136| diszpenzációt megkapom, s ez esetben négy nap múlva
498 136| ez is, mert beteg vagyok, s itt, a meleg szobában is
499 138| számtalanszor csókolom, s a kis Plachy <Lott...> Sárikának,
500 139| Addig is ezerszer csókolom, s maradok hû a sírig.~Úgy
1-500 | 501-1000 | 1001-1105 |