Fejezet

1001 406|             tisztelt Elnök úr a vezére, s melybõl én <mint õsrégi
1002 407|             elhárítása nincs módunkban, s így fájó szívvel kell eltekintenünk
1003 408|              Közöld kérlek, mint ilyet, s add át a Szegedi Naplónak
1004 409|             emléke, kirõl a füzet szól.~S míg csatlakozva a milliók
1005 409|             kívánva hosszú életet, erõt s egészséget, vagyok hazafias
1006 410|              hitvány telepen nem talál, s lábai a gyaloglás igazi
1007 410|                 kincstári bányászatnál, s így Nagybányához köt a sorsom.
1008 412|                 egészségben mûködhessék s hogy a magyar irodalom gazdagítására
1009 413|             juttatott kellemes órákért, s a magyar nemzeti Géniusz
1010 414|          látatlanban kijelöl a kerület, s egyszersmind határozatilag
1011 414|               nehogy ez feltûnõ legyen, s találgatás útján ki ne pattanjon
1012 414|           azokban nyújtott elismerésre, s gondoltam magamban, hogy
1013 414|                szívemet megemlékezésük, s annyira tolulnak fel a régi
1014 415|               Az a szívem szava, vágya.~S hogy jól mulass lesz rá
1015 416|                  febr. 3-ára vacsorára, s miután frakkod, szmokingod
1016 417|              volt torokbajod már elmúlt s nincs akadálya, hogy a szobát
1017 419|           Forgalomba még nem is került, s én mint az E. K. E. Hunyad
1018 424|              életemnek minden tartalma.~S most vége. Jön a gáncs meg
1019 424|                  De ha újra 1904 volna, s újra ugyanez az elhatározás
1020 425|                 eszméiket, újításaikat. S vannak írók, akiknek munkássága
1021 425|              sok nagy írót adott nekünk s a legnagyobbak közt: MIKSZÁTH
1022 425|      megszeretteti velünk az embereket, s ezért, akinek minden fogyatkozásokat
1023 425|                  nem is lehet nagy író. S annál becsesebb reánk nézve
1024 425|             kufárszellemû birodalmában. S mikor arról a világról ír,
1025 425|             egyszerre fölpattant elõtte s a legbûvösebb kincseket
1026 425|                  ezzel a csudavirággal. S íme feltárulnak Ön elõtt
1027 428|              kelt ki virágos kertemben, s melynek magvát valószínûleg
1028 428|           valószínûleg madár hozta oda, s nem lehetetlen, hogy leszár­
1029 428|               sajátkezûleg oltottam be, s ha egy kis kerek virágágy
1030 429|            azért nem igyekeznek jobban, s bizony-bizony, mire beszédesekre
1031 430|                láttam fölkelni a napot. S ha Mátyás királynak Budán
1032 430|           megyében fogyott a legjobban, s hogy már nem állanék ott
1033 430|                 és baráti üdvözletemet, s tartsd meg barátságodban
1034 436|                 országos nevezetességû, s az egész kultúr emberiség
1035 439|                 teendõt sóz a nyakamba, s azonfelül beteges is vagyok.
1036 439|          Társaságnak, hogy rám gondolt, s hogy kis ünnepemet fölékesíti,
1037 440|                parasztképek gyönyörûek, s Lenke báróné annyira a »
1038 440|        használata nem vehetõ kilátásba, s csak kettõt tartok vissza
1039 442|                 jelöltséget elfogadta - s e hó 17-én d.e. 11 órakor
1040 442|               bizalmunkkal megbecsülni, s pártunknak kedves ünnepe
1041 443|          fakultás, a gimnáziumi ifjúság s a városi közönség nagy részvétele
1042 444|             mûvét színdarabbá dolgozzam s tõlem tehetõleg élvezetessé
1043 444|              nagyokat fújt, szuszogott, s csak azután dörgött rám
1044 444|                 pedig a Moronyiné!...~- S mit akar õnagysága?~- Mit
1045 444|             Egyszer õt is megtréfáltam, s nagyon az elevenére szolgált
1046 445|                 én hétfõn már bejöttem, s azok most érkeztek utánam.~
1047 446|        milyenrõl nem is álmodtam volna, s amint forgatom fantáziámban
1048 450|         szívesen, mint amily készséggel s örömmel küldöm, kérve: tartsd
1049 450|            kérve: tartsd meg emléked­be s barátságodba továbbra is
1050 454|                 meg szerény kérésünket, s vagyunk~Nagyságod alázatos
1051 455|          Erdélybõl <meg> gondolnak rám, s ilyenkor szinte <azt> jól
1052 455|              akiknek két hazánk is van. S ha egy elkeserítene is,
1053 455|                 Magyarország és Erdély, s <a> hol az egyik hol a másik <
1054 455|                az emberi boldogságnak) <s mintha egyszer a szegényebbik
1055 455|           egyszer a szegényebbik elism> s hol a szegényebbik hozzám
1056 458|          elmentek már a földbe pihenni.~S ime földesúr lett, még élve
1057 458|     Figyelmeztetve, hogy az idő elsiet,~S költözni kell innen egyszer
1058 458|            földjébe hajthatod fejed le,~S mit a hála emel álmaid fölébe,~
1059 458|              egy író, ki sokat álmodék,~S minden fényes álmát teljesíté
1060 462|             olvasód egyúttal tisztelõd, s hogy mennyi tisztelõd van,
1061 462|              megtanítasz minket vigadni s búsulni.~Szívbõl kívánom
1062 462|                áldásos munkálkodásodat, s zavartalan boldogságban
1063 464|          hazafias, meleg üdvözle­temet, s õszinte tiszteletem kifejezését.~
1064 467|              Részvénytársaság~Révai Mór s.k. Székely Ferenc~[Címzés:]~
1065 471|                  munkát> munkánk áldást s azonfelül Neked, [beszúrva:]
1066 472|               mai ifjúságot is áthatja, s ki a magyar névnek külföldön
1067 473|               bontogatta elsõ szárnyait s ahol az én zsengéim <méltányló>
1068 473|              amikor édes anyám oda vitt s én meglátva a <gombo> a
1069 474|                 a lelkéhez <mely> szól <s az ön lelke> senki máshoz
1070 474|          bontogatta ki <elsõ> szárnyait s ahol <én is> az elsõ ingadozó
1071 474|                    Elkezdte inquirálni, s kisült, hogy a munkát én
1072 474|            kegyetlenül megdorgált engem s jegyzõkönyvi megrovásra
1073 475|              fiatal szegény fiú voltam, s nagyon szerettem volna Mikszáth
1074 475|            Azóta sorsom jobbra fordult, s azt hiszem, hogy nagy részét
1075 475|           kenyéren, messze, távol élek,~S haza jönni többé soha nem
1076 475|                 hogy hazám újra lássam,~S magam annak földjén jó mélyen
1077 475|               ülve csöndben olvasgattam~S minden egyes lapját könnyemmel
1078 475|                egy kis szó, meg beszéd,~S ezer hajón jönnek, édes
1079 476|      Nagyságodat nem látta, nem ismeri, s csakis írásai útján, a személyes
1080 476|            volna meghódítani lelkünket, s most, midõn ezen akarat
1081 478|           önteremtõ erejébõl emelkedett s impozáns nagyságában egyedül
1082 478|             kérdõre vonja.~- Sie! Sehen’s nicht, dass ich ein General
1083 478|                  General, Generäle gibt s - viele Generäle, aber Hirtl
1084 478|               Generäle, aber Hirtl gibt’s nur einen, und dass bin
1085 478|                  de Hirtl csak egy van, s az én vagyok.)~Hát doktori
1086 484|               elnémítja a képviselõket. S ezalatt senki jobban el
1087 485|                  Pártom már feloszlott, s tegnap elõször jelentem
1088 487|                 szándékozom azt eladni, s csodálom, miként keletkezhet
1089 488|            Barátom!~Múltkori kérésemhez s arra adott szíves sat talán
1090 489|                 tudakozódik beszél róla s esetleg maga is véleményt
1091 489|              belekóstol az újak mûveibe s összehasonlításul a régiekbe
1092 494|               hogy ez egészen más mezõ, s nem a legjobb írók írják
1093 494|             közöm a kiadók versenyéhez, s ebbe a forgatagba soha sem
1094 498|               visszalép a jelöltségtõl, s egyik foga­rasi kerületben
1095 498|                 megjelent nálam Pesten, s abban állapod­tunk meg,
1096 502|                is hogy az mégsem lehet, s tényleg történt is egy kis
1097 503|                 civilizált disznóságok. S te mint erõs magyar ember
1098 504|                nagyon megörültem nekik <s igen köszönöm> fõleg nagyra
1099 504|                 tõled> éppen te küldöd, s bámulom hogy [szakadás]
1100 504|                  mi minden jut eszedbe, s mi mindenre kiterjed figyelmed.~
1101 504|                 tõled> éppen te küldöd, s bámulom, hogy <olyasmire>
1102 504|        olyasmire> mi minden jut eszedbe s mi mindenre kiterjed figyelmed.~<
1103 504|             Köszönöm kedves figyelmedet s igazán...~
1104 506|               megmaradt még> meghagyták s így...>~Kérésem oda terjed,
1105 523|      tiszteletére rendezett ünnepségét, s személyes megjelenését a