1-500 | 501-1000 | 1001-1076
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | örülhetsz.~Macskaszemű: Nem az én kedvemért járnak, hanem
2 2 | egyház épületében húzattam én és Kaszner barátom. De válaszomra,
3 2 | barátom. De válaszomra, hogy én hazaviszem a cigányt, s
4 3 | sem nyomattak.~No, hanem én okos ember létemre kicsináltam
5 3 | 15, 22, 29 és február 5-én fognak tartatni. Miután
6 3 | Hamar, Szabó, Braidsver és Én ülünk).~(Hanke a szomszéd
7 3 | mi sem híjjuk meg őket...~Én: S ezáltal éppen olyan túlságba
8 3 | fiatalságát zárják ki. Teszem azt, én sem arisztokrata, sem gyarmati
9 3 | 116 gyarmati részvényest).~Én: Eh, mit! Önök numerantur,
10 3 | szerint in vino veritas, tehát én is a borban kerestem Gyíkos
11 3 | nemcsak a vármegye, hanem még Én is.~Szklabonyán, Január
12 4 | persze a »TE« számodra, mert »ÉN« megfogadtam, hogy a Corpus
13 4 | Ezen levelem adassék az én kedves Sanyi cimborámnak
14 5 | kérdé tõlem.~- Sose tudom én; hiszen láthatja, hogy nem
15 5 | megmagyarázom.~Hát, ha én valamely lánynak elkezdek
16 5 | a hölgyecskének, akinek én: csak azért, hogy kiüthessen
17 7 | egészen odáig nem jutok, ahol én nevethetek rajtad utoljára.~
18 7 | megbízatásnak eleget tegyek: de biz én elfeledtem.~A sztracini
19 7 | lett abból az õ ügyébõl? Én nem tudom, milyen az egész
20 7 | rosszul érzem magam; iszom én is hársfa teát. No már ennél
21 7 | olvasni. A »Böjtben« majd én is küldök neked néhány jogi
22 8 | hodjan csinályunk exordium. Én nem vadjom diplomat, csak
23 8 | csinálta neki hitelbe az én sogorom a Geschait. És merd
24 8 | Oh, vaj mir! Oh, Gott! Én fílek a poskaportól, én
25 8 | Én fílek a poskaportól, én sohasem nem szoktam olan
26 8 | retenetes port praescribalnyi, én csak szoktam Seiliczport,
27 8 | háborúsagot.~Hodj hodj? - montam én okozs abrazatomot csinalodva. ~
28 8 | üreset neked kölcsönözte.~Én bizom az mondom, hodj kár
29 9 | barátom édesch Misko lében!~Az én felséges druszám a IV. György
30 9 | vegye fel lajblikok közül.~Én iss údj vadjok.~Soká se
31 9 | madjarnak megvan.~Az apám német, én vadjom madjar...~Edj esztendõben,
32 9 | kedves Miskcho lében hodj én ma »djalog« menjek Ebeckre
33 9 | Ebeckre a plébánozs úr[r]al...~Én djalog! A kinek mai nap
34 9 | indemnÿtÿt«!~Hanem mondom én Neked okosat.~Tudolsz mit?
35 9 | Neked okosat.~Tudolsz mit? Én ma elküldöm kocsit vissza
36 9 | mulatunk edj kicsit, oztand én is haza gyüvök Veled (a
37 9 | Veled (a kocsi bérnek felét én fizetem - szénát pedig ad
38 9 | el. Még ha dolgod van is, én több diplomátiai tehetséget
39 10 | jössz el blindre.~Hanem én akkor aztán látva sem megyek
40 10 | egyforma.~Eljöjj, mert különben én »nadrágollak« el.~Huncut
41 11 | sikerül tervem Vilmával, akkor én vagyok blamírozva, aki oly
42 11 | miért teszem azt... Nem én volnék én, ha a kereskedõt
43 11 | teszem azt... Nem én volnék én, ha a kereskedõt nem igyekezném
44 11 | az most sem történik meg. Én legalább egész életemben
45 11 | Bizony édes ötsém, az az én levelem egy valóságos trónbeszéd
46 11 | ahogy csinálod, úgy lesz - én megnyugszom -, a plebánost
47 11 | Mikszáth Kálmán~Ma délután én részemrõl nem megyek át.~
48 12 | végét. Dixi. Egyébiránt, ha én esem el, egész barátságosan
49 12 | látogass meg bennünket: én az említett okból, ti. hogy
50 13 | története mind csak suvix az én bukásom, az én halálom,
51 13 | suvix az én bukásom, az én halálom, az én sanyarúságomhoz
52 13 | bukásom, az én halálom, az én sanyarúságomhoz képest.~»
53 13 | hogy jöjjek hozzájuk, én meg is ígértem stark: azonban
54 13 | édes öcsém, az igaz, hogy én sem képzelem magam valami
55 13 | remény inde remény unde, én azt hiszem, hogy csak »elõre«.~
56 13 | fölösleges gondolni: nem vagyok én német a nyüstyit, hogy meggondolt
57 14 | országból: estére hazamegyek én is.~Huncut a német!~Testvéred
58 15 | egész Európában, mióta »Én« és Tisza Kálmán írunk bele. (
59 15 | komolyan. Ördög tudja!... én csak »komoly« embereknek
60 15 | tudhatná minden ember, hogy én hatalmas monarchiánkkal,
61 16 | megkapjuk a havi gázsit.~Hát én bion annak a mondója vagyok,
62 16 | ezen levelemet ajánlom az én hívséges~jámbor Nászuramnak,
63 17 | tiltakoznak Páris bombázása ellen, én pedig tiltakozom a te életed
64 17 | térj meg!~Hát azért raklak én téged a Borsszem Jankóba,
65 18 | legkevesebbet fecsegnek, illõ, hogy én se sokat beszéljek, hanem
66 18 | csak azt restellem, hogy én írtam neki.~Fiat aplicatio!......~
67 18 | vasárnap elvár benneteket!~Én azonban nem igen kötök valami
68 18 | minélfogva alkalmasint én baktatok át a plebános úrral
69 22 | az Ipoly szerkesztõje, és én könnyû szívvel megszabadulhattam
70 22 | beleugrottam.~- Pajtás, én úgy észlelvén a dolgot,
71 22 | akarod venni, ennélfogva én az aljegyzõségrõl javadra
72 22 | aljegyzõségnek ahhoz, ha én szerelmes vagyok Mauks Ilonába.~-
73 22 | elõfordulni az a dolog, hogy én valakitõl áldozatot elfogadjak,
74 22 | egyetlen ember sem, akirõl én azt higgyem, hogy ez elõtt
75 22 | lemondásával, összetépje, én arra kérem, hogy ne tépje
76 22 | kiengesztelõdött-e Jeszenszky iránt?~Én megnehezteltem legalább,
77 22 | aztán lefekszem január 1-én a Rozsnyai káptalan szobájába
78 22 | és felkelek december 31-én, mégis mindig jár a fizetésem.
79 24 | könyvet. Hát hadd mozogjon. Én nem mozdulok vele. Nekem
80 24 | jöjjön ide helyembe.« És én tudom, hogy az abszurdum,
81 24 | hátra.~Ez egészen így van. Én ismerem magamat. És ha nagysád,
82 24 | azt felelném, hogy erre az én ezüst tollamra, mellyel
83 24 | m akartam.~Nem azt, hogy én semmire se vágyom. Mert
84 24 | szólnék igazat.~Szeretnék én talán nagyságot és boldogságot
85 24 | mondanom magamnak: »hiszen én nem vagyok senki.«~Ennek
86 24 | maga útján mind a kettõ. Én úgy veszem õket, mint két
87 24 | visszafeleli vállvonítva, hogy »én ugyan nem tehetek róla«.~
88 24 | tehetek róla«.~Hát bizony én sem tehetek róla, hogy ilyen
89 24 | jutna egy parányi hely az én kérésemnek is. Ezt sem tudom
90 24 | ez a hit. Boldog vagyok én azzal úgy »félig«.~Az igaz,
91 24 | adta.~No, hanem hát adok én ahelyett nagysádnak egy
92 24 | egészen üres albát - az én õszinte rokonszenvemet.
93 24 | Nem szeret írni. Pedig én megbocsátanám az ortográfiáját
94 25 | szívesen fogadjuk. Azaz hogy én moso[m] a kezemet.~Szervusz~
95 25 | sorok.~A szécsenyi bálban én igen jól mulattam és Okolicsányi
96 25 | csinos i[fjú], de azért én ott valakit még csino[sabbnak]
97 26 | volt az »albának«. Azonban én mégis képzelem, hogyan rágódik
98 26 | levelet »helyzetemben«. De én azért sem írok errõl.~Térjünk
99 26 | nem értett meg engem.~Amit én elmondtam az én múltkori
100 26 | engem.~Amit én elmondtam az én múltkori levelemben, az
101 26 | Önmaga írja levelében, hogy én ismerem nagysádat... azaz,
102 26 | nagysádat... azaz, hogy én magát, kedves Ilonka, ismerem (
103 26 | megszólításba). Eddig csakugyan én is azt hittem. De most már
104 26 | akinek a szava nem levegõ«.~Én úgy ismertem.~Hanem ez csak
105 26 | napok szeszélye volt az. S én újra meggyõzõdtem róla,
106 26 | ezt meg azért teszem, mert én akarom«. Ott aztán nagy
107 26 | Ott aztán nagy úr az »én«.~Különben ezt nem szemrehányásképpen
108 26 | errõl beszélgettünk volna, s én azt konstatálnám, hogy nagysádat
109 26 | levele többi részére, mert én azt ígértem, hogy a jelen
110 26 | hanem írom azért, hogy én »mulassak rajtok«. Nem tanultam
111 26 | Nagysád azt is említi, hogy én albát ígértem levelemben.
112 26 | futólag olvasta át. Mert én nem ígértem albát. Hanem
113 26 | mondtam, hogy már megvan az én izé... rokonszenvemben... (
114 26 | Ilonka, úgy tesz, hogy mikor én tréfából beszélek, akkor
115 26 | história.~Hanem hát akkor én is õszintén mondom el, hogy
116 27 | maga természetén is... hát én bizony Nelli k. a. beszédje
117 27 | elvesztettem szerelmét, mert én szeretem a szenvedéseket
118 27 | szüntelen utánam sétáljon. Én a boldogság iránt se vagyok
119 27 | nyugtalankodnék és fél, hogy én kompromittálni fogom, mert
120 27 | miután úgyis megígértem, hogy én írok elõször>, egyúttal
121 27 | azt azzal indokolom, hogy én sohasem teszem azt, miszerint
122 27 | miszerint kezdeményezõleg én magam romboljam le saját
123 27 | le saját boldogságomat. Én még most is szeretem, s
124 27 | napokban abba vésõdött. Én még sokáig az én kedves
125 27 | vésõdött. Én még sokáig az én kedves Ilonám marad elméletben,
126 27 | senki, még maga sem - még én magam is megtiltom magamnak,
127 27 | hasztalanul kérném. Aztán én annyira tisztelem, bálványo
128 27 | magam ellen, miszerint még én magam is megvetném magamat.
129 27 | haragszik, - mert ezt megint én nem bírnám elviselni.~Hadd
130 27 | elviselni.~Hadd maradjak én abban a folytonos illúzióban,
131 29 | kedden kapja meg, amikor én Szirákon leszek.~Isten önnel,
132 30 | Szálljon le, bátyám,... mert én nem megyek Nézsára... Miska,
133 30 | bizony megbolondultam... mert én oda megyek. ~- De hát mi
134 30 | következményei lehetnek.~- Nem bánom én, bátyám, ha az egész vármegye
135 30 | belehal is velem együtt, de én mégis Mohorán leszek ma.~
136 30 | jön most Mohorára.~Elõször én is heveskedtem, de aztán
137 30 | kékülni kezdett, úgyhogy én komolyan megijedtem, miszerint
138 30 | meghaladott álláspont. Ámbár én, ha százezerszer írja is,
139 30 | Hacsak lehet, jöjjenek ki. Én ugyan jobban szeretnék úgy
140 30 | szeretném, ha bejönne, mert én nem leszek Gyarmaton...
141 31 | hogy ki lehetett az, aki az én leveleimet, vagyis inkább
142 31 | mégsem volt benne. Mert én nem is kérdeztem - mégis
143 31 | bocsáss meg... az bizony éppen én voltam. ~- Te? Ejnye, nem
144 31 | csaptad te azt?~- Bagatell!... Én csak tréfából mondtam. Malatinszky
145 31 | ábrándoznak a szerelemrõl; erre én meg azt az újságot mondtam:
146 31 | azt az újságot mondtam: de én meg azt is tudom, hogy kivel
147 32 | tudattal, hogy szeret és hogy én is szeretem. Mohorára azért
148 32 | azután eltemethetem azt az én jó flegmatikus nyugalmamat,
149 32 | igazságtalan, mondhatnám nyomorult. Én tudom azt jól tapasztalásból,
150 32 | tapasztalásból, ne kívánja az én szerelmemet nagyobbra nevelni,
151 32 | nagyobbra nevelni, kérem. Én érzem azt, hogy a többszöri
152 32 | találkozás ezt okozná. De én óvakodom attól.~
153 33 | tûnhetett volna fel, mintha én akartam volna szakítani.
154 33 | is elmondhatta volna... én minden szemrehányás nélkül
155 33 | hogy alkossa meg »extra«. Én persze tudtam volna neki
156 33 | Duna borzalmas habjaiba.~Én nem ugrom a Dunába, és nem
157 33 | lettünk egymás szemében!~Én szeretem az ilyen nagy gondolatokat
158 35 | indokból merítette azt, hogy az én szerelmem »talán tettetés«,
159 35 | halovány gyanút is, hogy én tréfát ûzök szerelmébõl,
160 35 | parányi a sajnálatból - mit én összesen annak vettem, annak
161 35 | meghallom; azt hiszi, hogy az én szívem kõbõl van, hogy azt
162 35 | követelni akarnám, hogy mikor én ott vagyok, vígabb legyen.
163 35 | szerelem önzése volt, mert én csak akkor érezem magam
164 35 | megint rosszul. Nem kívánom én kegyedtõl azt a majomszeretetet,
165 35 | lehetetlen... <Nem kívánom én, hogy az én kezem után kérdezõsködjék.>
166 35 | Nem kívánom én, hogy az én kezem után kérdezõsködjék.>
167 35 | szomorúsága, de azt elvégre is az én gondom lesz eloszlatni homlokáról
168 35 | ellesném minden gondolatát: de én nem teszem azt, nem akarok
169 35 | össze, mint valami enyv: én értek a hízelgéshez is,
170 35 | Lelkem üdvössége sat.«~Nem... én nem írok úgy. Ön tudja,
171 35 | hogy vége a szerelemnek.~Én tudom, mert benne élek a
172 35 | nem is éltem benne: mert én ösmerem az istent. Én tudtam,
173 35 | mert én ösmerem az istent. Én tudtam, hogy a szerelemnek
174 35 | van.~»Ösmernéd úgy, mint én«!~Bobokot azért szeretem,
175 35 | sok ragyogó tulajdon, amit én kegyedre halmozok, mind
176 35 | mind igazsággá válik, ha én kimondom, mások is észreveszik...
177 35 | Ön, tudom, megengedné, de én nem merem... mindannyiszor
178 35 | úgy szeret-e engem, mint én kegyedet. Ha igen, akkor
179 35 | még százszor többet. Az én érzelmeim kegyed iránt soha
180 35 | állt ennél a szónál, mint én, ki az »Ilona« szót, ha
181 35 | Különben biztosítom, hogy én sohasem fogom elõidézni
182 35 | fényt, sem magas rangot - én örökké hálával fogom csókolni
183 35 | legkönnyebben távolít el egymástól. Én részemrõl az egész világ <
184 35 | kössem. Ez nem lehet az én célom, ki még a szerelemben
185 35 | szeretni, az engem tönkretesz. Én ösmerem magamat. Elég erõs
186 35 | szomorú és bizalmatlan, mert én örökké szeretni fogom, olyan
187 35 | hogy soká együtt lehessünk. Én is ott ebédelek, ha elõre
188 36 | Zsélybe, annál is inkább, mert én 8 mérföldet jöttem a zsélyi
189 36 | rá: Ugyan már kit várnék én - ha csak nem Dezsõfi[!]
190 36 | átszivárgott a hír, hogy én magát szeretem (nem tudom,
191 36 | cipelte a »Szliácsi fürdõbe«. Én pedig azt a hallatlan ostobaságot
192 36 | ember által... úgy hogy én alig bírtam bámulatomból
193 36 | idejét maga határozza meg - én mindenesetre pontosabban
194 37 | Ilonám!~Megint érzékenykedik. Én nem tudom, mit beszéltek
195 37 | kegyed nem törõdik vele, én sem törõdöm. Teljes életemben
196 37 | folytassa a prédikációt. Biz én már nem tudom, hogy az illetõ
197 37 | mind nem tesz semmit, mert én tudom, hogy nem így van,
198 37 | beszélték valahol, hogy én illetlenül viselem magamat
199 37 | Az már tökéletesen igaz. Én nem is kívánom, hogy nekem
200 37 | viselik magukat irántam, én azt még csak észre sem veszem,
201 37 | olyan ostoba népnek írom én azt, mint õk. Az olyan publikumnak
202 37 | beszéltek: 1. elmondták, hogy én magát gúnyolom, 2. hogy
203 37 | lehessen, aztán nem is vagyok én arra elég komoly ember,
204 37 | ezt feltenni rólam, mert én csakugyan <gyakran> vicceltem
205 37 | Talán nem, talán igen«. Én azt hiszem, hogy csak úgy
206 37 | fog jutni.~Aztán, mikor én nálok voltam, éppen úgy
207 37 | beszélnem, hogy »bánom is én«, majd csak elfelejtem valahogy.~
208 37 | kedvezményt sem, mint a hajszál, s én megteszek érte mindent,
209 37 | hogy most legkevésbé az.~Én az egész életen át ezt az
210 37 | mondjon el mindent. Mint ahogy én beszélek mindenfélét másoknak,
211 37 | féle históriát beszélje el. Én tudom, hogy az nem igaz.
212 37 | ostobaság az tõlem, hogy én magának udvarlok - de sohasem
213 37 | egy kisebbítõ szót sem. Én ösmerem D[essewffy] g[rófot],
214 37 | orváth] I[lka] a hibás.~Én már régóta bosszankodom
215 37 | korántsem szereti ám magát, hát én fel nem foghatom, hogy maga
216 37 | sem azért mondom, mintha én akarnám válogatni barátnéit,
217 37 | amit akar - az mindegy. Én tudom, milyen. Meglehet,
218 37 | nekem mégis olyan, aminõnek »én ismerem és gondolom«, mert
219 37 | sem olyan kicsiny, hogy én akarjak neki imponálni.
220 37 | akarjak neki imponálni. De én nem is fogok csalódni magában
221 37 | tartok magára sokat.~Például én nem tartom valami rendkívüli
222 37 | földön szeret fényleni, én a föld felett. Ön nem fogja
223 37 | felett. Ön nem fogja az én lelkemnek röptét követni
224 37 | felettem uralkodni mindig. Én csak hiszem ezt így, és
225 37 | világon, és ez az, amit én legkevésbé szeretek önben:
226 37 | emiatt sok bajunk lesz... de én számot vetettem már azzal
227 37 | az érzékenykedésre, hogy én talán sajnálom, miszerint
228 37 | sem vesznek.~Törõdöm is én a lányos mamákkal. Nagyobb
229 37 | látunk.~Különösen maga.~Én is óhajtanék magával már
230 37 | H[orváth] V[alér], hogy én fizessem ki (s amiatt a
231 37 | azt nehéz meghatározni. Én azt hiszem, hogy vannak
232 37 | említette H[orváth]né, mikor én valamelyik mondására kegyednek
233 37 | az a szemrehányása, hogy »én gúnyolom magát«!~Most már
234 37 | ti. mikor maga ír, mert én azt szeretném, ha mindennap
235 38 | irigykedni illenék egymásra. Én azonban alkalmazkodom Hugó
236 38 | mesterség! Aztán hogy értem én azt! Mennyire haladtam benne!
237 38 | írni. Nagyszerû levél volt. Én ugyan nem tudom milyen,
238 38 | végrendeletileg nekem hagyja. Én meg rávésetek. Hadd olvassák
239 38 | világteremtés elõtt«. Erre a mûvére én is kíváncsi leszek. A szépirodalommal,
240 38 | szépirodalommal, úgy mellesleg, én is kezdek foglalkozni, s
241 38 | azért vágtam le mert az én Sándor barátom egyenesen
242 38 | levétetni sáros csizmával, midõn én távozó félben voltam Pestrõl -
243 38 | Nagysád nagyobb filozóf, mint én - hát nem prédikálok sokat...
244 38 | nem prédikálok sokat... Én éppen tegnap sütöttem ki, »
245 38 | beszélyemet. Nagysádnak igaza van; én csakugyan nem írtam ott
246 38 | szomorúan pityereg az udvaron, én pedig rettenetesen elkezdek
247 39 | sötétnek nevez, hogy már én nem szeretem. Másrészt nagyra
248 39 | miszerint már nem szeretem, mert én tudtommal nem adtam rá okot.
249 39 | vezethette. Az egyik az, hogy az én körülményeim még jó darab
250 39 | harmadikat szerethet, s én, ha el tudtam felejteni
251 39 | azon mégis bosszankodik, ha én dicsérem, mert az »Egy nõ,
252 39 | is az lenne a vége, hogy én csupán magát szeretem s
253 39 | jön, amire ön jött, hogy én már nem szeretem - természetesen
254 39 | tartózkodóbbá válik irántam, mit én annak lettem volna kénytelen
255 39 | a kegyed bizalma, melyet én százszor többre becsülök
256 39 | önnek szerez elsõséget az én szememben, mert akármilyen
257 39 | életszükség, maga már »az én Ilonám«, akit megszoktam
258 39 | mondanám: »Isten önnel. Én már mást szeretek. Bocsásson
259 39 | szeretni mégis fogjuk egymást.~Én érzem azt, hogy csak úgy
260 39 | hosszas távollét alatt az én végtelenül jó, engem a magáénak
261 39 | kegyed felõl fecsegett és én természetesen szívesebben
262 39 | elhíreszteltem, hogy a programját én írtam.~Ha jól emlékszem,
263 39 | írtam.~Ha jól emlékszem, én egyedül magának mondtam
264 39 | boldog napot!... (ha már én egy boldog napot se tudok
265 40 | búsuljon - Kálmán (már mint én) egyikünket se veszi el,
266 40 | olyan vénlány lesz, mint én s. a. t.~Ezekbõl láthatja,
267 40 | Jöjjek most.~- Nem megyek már én soha - õszig.~- Aha, félsz,
268 40 | Verestõl, hát miért félnék én Veres Jancsitól?~Itt aztán
269 40 | hogy erre mérges lettem én is, s megüzentem megbízható
270 40 | hagynak békét, míg vagy én nem töröm ki valamelyiknek
271 40 | valamelyiknek a fogát, vagy az én fogamat nem töri ki valamelyik.
272 40 | megáldott ez idõ szerint.~Én most õszintén szólva egészen
273 40 | hogy ugyan mit szeretnék én a világon legjobban, mi
274 40 | legnagyobb boldogságom, ha én itt ülnék, ahol most ezeket
275 40 | malõr után végre mondok én magának egy nagyon jó hírt
276 40 | lesz megörvendeztetni, mert én már attól félek, hogy sohasem
277 40 | mennyivel szebb még ennél az én Ilonkám.~M. P. ~Au revoir!~
278 41 | olyan formája lesz, mintha én nem folytam volna bele,
279 41 | egy csepp gondot sem okoz. Én részemrõl érzem, <hogy már
280 41 | nem törõdni azzal: - addig én legyek a gyávább? Én magától
281 41 | addig én legyek a gyávább? Én magától nyerem az erõt,
282 41 | ott leszek magának emlékül én magam. Vagy pedig megszûnik
283 41 | felette, ha elégetné õket. Én a magáét, mikor felszaporodnak,
284 41 | ábrándokkal táplálkoznak sat. Én most legutoljára, vasárnap
285 41 | mindnyájokat - nagyon. Jobban mint én. Neki meg lehet bocsátani,
286 41 | családtagnak képzeli be magát. Az én kedvemért ne haragudjon
287 41 | szombatig, mely esetben én is ott maradok.~Ha szombaton
288 41 | ott találkozunk, s ott én mint újdonságot hallom magától,
289 42 | Eléggé megfelel az, hogy én még <Balás->nál nem is voltam,
290 42 | fogalmam se róla. Ön csalódott. Én nem bírom azt kitalálni.~
291 42 | azt kereken tagadom, hogy én valakinek odaadtam volna
292 42 | ha azt állítja, hogy az én tudtommal, az én beleegyezésemmel
293 42 | hogy az én tudtommal, az én beleegyezésemmel olvasta
294 42 | csak egy kicsit szeret«, s én joggal feltehettem, hogy
295 42 | volt, onnan látszik, mert én azon pozitív hitben voltam,
296 42 | felkértem. Mari meglátott, s én is õt. Tehát megállnom kellett,
297 42 | úgy szereti-e Pestet, mint én - de azt hiszem, megszereti (
298 45 | múltkori pesti leveléért én is írok cserébe egy pár
299 45 | meg akarjuk látogatni az én ismerõseimet, Neszvedánét, <...>
300 46 | azt fogja mondani erre az én levelemre, hogy nem érti,
301 46 | való.~Az igaz.~Tudtam volna én világosabb is lenni, de
302 46 | róla, hanem azért is, mert én most levelet írok felõle.
303 46 | mint amilyen. Maga is, én is, amit írok, ez is, amit
304 46 | telhetetlen és zsarnok. Én tudtam ezt elméletben.~Azért
305 46 | bekövetkezett. Ma vettem észre, hogy én is zsarnok vagyok.~Amit
306 46 | sorokban megírtam, az az én kegyelmes rosszallásom maga
307 46 | rosszallásom maga ellen. Az én felséges mérgem magas epéje,
308 46 | jellemtelenségbe.~Nevessen ki, kérem. Én magam is igyekezni fogom
309 46 | magamat kinevetni.~Ezentúl már én nagyon kiállhatatlan ember
310 46 | feje fáj... de hát mikor én most beálltam bolondnak,
311 46 | vagyok boldog.~Minek mentem én akkor Mohorára? Lássa, ennek
312 46 | Lássa, ennek maga az oka. Én elõre tudtam, hogy ez így
313 46 | egész hónapig egy betût sem, én sem írok, én sem. fogom
314 46 | betût sem, én sem írok, én sem. fogom most látni egy
315 46 | okos ember lesz belõlem.~Én tudom, hogy miért van erre
316 47 | mindig neki kell lenni az én megölõ betûmnek?~Hanem meg
317 47 | Hogy sajnálom, miszerint én <is> nem mehettem! De végtelenül
318 47 | mondhatok, hogy hallottam én már nagyon sokaktól ezt
319 47 | Éppen nem mondhatnám...~- No én sem... Mert jegyezze meg,
320 47 | kártyáznám õket. ~Tudok ám én magáról egy igen-igen érdekes
321 47 | már bizonyos lesz - akkor én úgysem írok magának többet!~
322 47 | úgysem írok magának többet!~Én sokkal diszkrétebb vagyok,
323 47 | tudja, ha akarja.~Hanem én nem akarom, hogy azt tegye,
324 48 | betelni a nézésével?...~Én akkor azt feleltem erre:~-
325 48 | beszéljek, ahogy beszélek.~Én nem tudom, hogy mit pletykáztak
326 48 | neki nincs igaza. Hiszen én nem ígértem eddig sem semmit.
327 48 | nem láthatom. Meg tudom én magamnak parancsolni, hogy »
328 48 | vasból« legyek. Aztán tudok én talán találni olyan eszközt,
329 49 | virágcsokorral ékesen feldíszítve.~Én azonban tiltakoztam azellen,
330 49 | mondtam -, ha megtudja, hogy én itt, Pesten fertálymágnáskodni
331 49 | ha nem is azért, mert az én fizionomiám, hanem azért
332 49 | sem lehetett abschlágolni. Én ugyan felkértem régebben
333 49 | fel okul a megtagadásra. Én a táviratokat mindig idegen
334 49 | telegrafistától.~Egyszóval, én csak beleegyezését óhajtom,
335 50 | egészen függetlennek, mert míg én szeretem, és maga is szeret,
336 50 | és maga is szeret, az is. Én pedig örökké szeretni fogom,
337 50 | világon, ami elválaszthasson. Én nem kívánom a maga szüleinek
338 50 | hiánya magát szomorítaná.~Én úgy bútorozom be a pesti
339 50 | oly fényes, mint aminõt én óhajtanék magának, de azért
340 50 | csak néha.~De ha büszke is, én irányomban, tudom, nem lesz
341 50 | szükséges, hogy imitt-amott én magyarázgassam meg.~Ne vegye
342 50 | mikor azt mondom, hogy az én testvérem hozománya elég
343 50 | ezüstkanala meg cukortartója van. Én sem arra leszek büszke,
344 50 | arra leszek büszke, hogy én magának mennyi ezüstkanalat
345 51 | óra múlva <inni> lumpolni.~Én az ön egészségére fogok
346 52 | oda is elmegyek. Tudok is én magának sokáig ellentmondani!
347 52 | magának sokáig ellentmondani! Én csakis azt kívántam, hogy
348 52 | igaza van - ne jöjjön többé. Én úgyis szeretni fogom«. Akkor
349 52 | úgyis szeretni fogom«. Akkor én százszor büszkébb lettem
350 52 | boldogsága, hogy látja ezt az én makacs fejemet mindennap
351 52 | mindennap egy óráig megalázva - én tartozom azzal magának.
352 53 | hogyha maga itt lenne, én mindig itthon volnék, nem
353 53 | hogy szeretek úr lenni. De én le tudok mondani arról,
354 53 | le tud arról mondani az én kedvemért, de tud-e boldog
355 53 | Istenem; istenem! hát tudom is én?« Mintha hallanám.~Csakhogy
356 53 | egy kérdés olyan, amire én is csak annyit tudok mondani,
357 53 | mondani, hogy <hogy> »tudom is én«.~Ennek a kérdésnek találgatásánál
358 53 | földesúrhoz, és jó lenne, én pedig elvennék valami pesti
359 53 | hogy egy fél év múlva már én sem gondolkodom így. De
360 53 | mindig úgy látszik, hogy én nem vagyok itt otthon. Egyszóval
361 53 | kedélye kihat mûveire.~...Ha én nem tudnám azt, hogy van
362 53 | azt, hogy van valaki, akit én szeretek, s aki szinte szeret
363 53 | szeret engem, akkor találnék én másnemû nemes élvezeteket,
364 53 | szomorít, lever...~Ezért írtam én fentebb azt a kifejezést,
365 53 | nézve is borzasztó lenne, én azt csak úgy értem, hogy
366 53 | mielõtt Gyarmatra mennék. Én nyíltan, õszintén írtam
367 53 | akarata, amit kimond és amihez én lehetõleg alkalmazom magamat.~
368 53 | alkalmazom magamat.~Hátha én <is> azt mondom: »életem
369 53 | amit akar vele« akkor az én életem megpenészedik a maga
370 53 | amit megírtam, hogy az én feleségem legyen, akkor
371 53 | de nem azért szeretem-e én magát, hogy különbnek vagy
372 54 | tervem, hogy március 14-én lejövök Pestrõl, miután
373 54 | sem gyanítanák, mert az én Gyarmaton létemet nem tudnák.
374 54 | mégpedig úgy, hogy az az én büszkeségemet ne sértse.~
375 54 | ez iszonyú nehéz feladat.~Én magam a legutolsó idõben
376 54 | függetlenné tettem magamat az én szüleimtõl, s <ismeretes
377 54 | nem lehet az enyém: mert én olyan természetû vagyok,
378 54 | természetû vagyok, hogy én a maga anyjához nem intéznék
379 54 | mindenféle nemével, s amit én mind eltûrtem maga kedvéért.
380 54 | megtorolhassam.~Nem! Maga téved. Én már nem mondom többé soha,
381 54 | hettem volna! Hol állnék én már most, ha maga nem lett
382 56 | civis volt a publikum, s én valódi bámulat tárgya voltam
383 57 | most egyszerre imádnám, én, aki nem imádok senkit és
384 57 | lobogó lánggá piszkálja fel.~Én most már többet érzek maga
385 57 | holdas vén úrhoz«. De már én ezt mégis csak nem tanácsolom.
386 57 | szeretni. Bizony nem is vagyok én magának jó embere. Hiába
387 57 | tárgyalni.~Minthogy ezek az én históriáim ilyenek - hát
388 57 | históriáim ilyenek - hát én bizony nem írok a maga kedvéért
389 57 | maga lelkem? Hol lakik? Én szerelmes vagyok magába.
390 57 | keresztény, de azért ma én is elmondtam egy hat szóból
391 57 | hogy bocsássa meg annak az én rossz Ilonkámnak, hogy nem
392 57 | mondta volna:~»Törõdöm is én a te Ilonkáddal«. Arra való
393 57 | fel is támadt - hanem az én szivarszívóm nem támad fel
394 58 | az alföldön van. Ígértem én azután mindenfélét a kapitánynak,
395 58 | ilyenekrõl.~Kedves jó Ilonkám! Én megígértem a szüleinek per
396 58 | összekötnek - azt a láncot én nem tépem szét. De ez önben
397 58 | örökkévalóságig tart, mert én ugyan sohasem megyek a magok
398 58 | illik lenni okosabbnak.~Én belátom azt, hogy ahogy
399 58 | csodáig ragadott el a bámulat, én is az akartam lenni ezzel
400 58 | feleségét, akit szeretett.~No, én 25 évvel rá innen kérem
401 58 | boldogsága így kívánja. S én részemrõl ünnepélyes becsületszavamra
402 58 | férjhez nem megy, vagy míg én nem házasodom meg - (felhagyom
403 58 | Mert lássa, kedves Ilonkám, én a maga szüleit, isten tudja,
404 58 | körben, hogy szétterjedjen. Én vagy két hét múlva megkérem
405 58 | elhidegültünk.~Hogy aztán én elveszem-e igazán Tinit,
406 58 | dolog is -> annyi áll, hogy én sohasem leszek boldog többé.
407 58 | hidegedtünk egymás iránt, én már felbontottam a viszonyt,
408 58 | hallgatással képviselhessek.~Ez az én stratégikailag kimért jövendõm
409 58 | nekem nem szabad.~De igaz; én a jövõjérõl akarok szólni,
410 58 | szólni, hagyjuk ezt már. Én részemrõl legalább három
411 58 | õrület, félig láz volt az én szerelmem. Én is tudom,
412 58 | láz volt az én szerelmem. Én is tudom, hogy mennyire
413 58 | csinálhat a másiknak.~Azaz, hogy én senkire sem aprehendálok. [!]~
414 60 | gondoljon vissza egykor, hogy én szerettem. A feladat nehéz,
415 60 | nyilatkozatát szeretem. De én elõre tudom, hogy nem teszi
416 60 | nem akart Budán maradni. Én hiszem, hogy maga tökéletesen
417 60 | semmiesetre sem okoz nyugalmat. Én csak egy napot kötöttem
418 60 | sohasem történhet, hogy én magokhoz elmenjek: az nem
419 60 | üzente nekem Bobokkal, »hogy én ne bántsam az õ lányát«.
420 60 | elszalasztottunk, az természetes, hogy én megint megragadom azt. Hiszen
421 60 | de már haza készül - s én itt maradok, mert még holnap
422 61 | örökre a magáé lesz: aztán én tudom, miért mondom.~Anyámnak
423 62 | pöhölykém: gondoljon arra, hogy én szeretem és igyekezzen rá
424 63 | Mégis szomorú dolog, hogy én igazgatom a sorsot novelláimban.
425 63 | Megtette. A pap fain ember, s én egészen jól számítottam,
426 63 | megszûnik pap lenni, s 12-én már Csabán kell lennie.~
427 63 | majálist, hanem feljön 15-én, mikor már hiába is jön
428 63 | föltételeket említeni - amiknek én nem látom helyét.~Ahhoz
429 63 | Egyszóval nem akart lejönni. Én azt értem. De ha lejönni
430 63 | Baloghynéval. No de nem csodálom én azt. Nem is tréfa az, amit
431 63 | higgye meg, ha nem is az én viszontszerelmemmel, mely
432 63 | elmegyünk szállására, s én azt mondom neki tanúimmal:~-
433 63 | alatt mindent elvégez.~Erre én azt feleltem:~Tekintetes
434 63 | feleltem:~Tekintetes Úr! Én tudom azokat a kellemetlenségeket
435 63 | szenvedésekben, s inkább haljak meg én is, minthogy valaha nem
436 63 | állunk (mert ez a fõ), ehhez én becsatolom az anyám beleegyezését
437 63 | Ön tudja, mit csináljon! Én nem tehetem azt, hogy egy:
438 63 | megpróbálni a szerencsét (én reménylem, de csak reménylem,
439 63 | akarnák, valószínû hogy én nem akarnám, csak azért,
440 63 | akaratuk ne teljesedjen.~Én nem mondom, hogy mit válasszon.~
441 63 | akkor hagyja: [jún.] 4-én csakugyan elmegyek Szklabonyára
442 63 | lesz, ha maga mindjárt 7-én vagy 8-án jöhetne, s akkor
443 63 | elvégezhetõ minden.~Egyszóval én bízom a sorsban, és saját
444 63 | folyamodást az ön és az én nevemben tetejébe írom a
445 63 | belenyugszom, tehet amit akar, én mindenben támogatni fogom,
446 63 | de azt ne kívánja, hogy én is kibéküljek Nelkával és
447 63 | Gyarmatra meglátogatni õket, de én nem látogatom meg. Hanem
448 64 | t] az a[z] akadály, hogy én körülbelül meghalok. Nem
449 65 | június 17.]~Amint akarja. Én sokkal célszerûbbnek látom,
450 66 | már azokat a kereskedésbe?~Én a magamnál levõ 21 példányt
451 70 | kötvényt adott át December 17-én egy tisztességes cégnek
452 70 | alkalommal nõm - kinek nevében én írom ezen levelet - ügyvéd
453 69 | igazságot, hogy »nem«. Ahogy én magát ösmerem, tudom, hogy
454 69 | válópert, bármi okot mondanak, én mindenbe beleegyezem, egy
455 70 | fogadtuk azt az oltár elõtt. Én eddig is szívesen tûrtem
456 71 | hogy kimondjam az igazat: Én mást szeretek. Tudom, hogy
457 71 | álljon ellent, különben ahogy én magát ismerem, ezt nem is
458 74 | és jelenleg szabad ön is, én is.~Múltkor csak úgy kutyafuttában
459 74 | csalni annak az ajkaira, akit én annyiszor elszomorítottam.~
460 74 | amikor a lelkem tiszta. Mikor én, gyarló ember, fennkölt
461 74 | öltöm fel, olyankor Ön az én kis múzsám.~Akarom is, hogyha
462 75 | fizetendõ harminc forintért. Én a kéziratokat azonnal átadom,
463 76 | urambátyámmal.~Akkoráig én is csak felgyógyulok; s
464 82 | kegyeskedjék azt behajtani: mert én magam nem tudom Löffler
465 82 | mert ez idõ szerint még én is nagyon szûk viszonyok
466 83 | csiklandozza a tollam hegyét, s én bizony jót nevetve oda is
467 83a | elvesztettem kedélyemet. - Én mondhatnám azt neked, aki
468 83a | amely nem volt igazi, én helyre igazítottam és tettem
469 83a | üzetik a reklám és a humbug.~Én magam tapasztaltam, hogy
470 83a | meg valaki, s mit tudom én még, hány mindenféle okból.~
471 83a | úgy van az. De se te, se én soha nem tartozunk az efféle
472 83a | tartozunk az efféle írók közé. Én legalább sohasem kértem
473 83a | enyéimet is.~Ki nem állhatom én magam sem a pamfleteket,
474 83a | A te feleleted lesz az én védelmem.~Mikszáth Kálmán~
475 86 | nem találja azonosnak az én szerzõdtetésemmel.~Szíveskedjék
476 87 | Meg lett a nagy diadal, s én is dúskáltam benne szívemmel,
477 87 | gouvernant?~És mit csinálnak az én alakjaim, a »hitvány« a
478 87 | Jusztin, Borcsa, Ilka sat?~Én örömest írnék az ön itteni
479 89 | mindig tanúsítottál, s melyre én büszke vagyok, arra bátorít
480 90 | különöset.~Hát erre nézve mondok én el önnek egy esetet, ami
481 90 | nagyon ide tartozik.~Mikor én Szegedre lementem, az elsõ
482 90 | idegenek jöttek, s már akkor én magam is úgy mutattam az
483 90 | nekik?~Szép-e õ, vagy rút?~Én már tudom. Egyiknek sem
484 90 | Egyiknek sem volt igaza. Én túlságosan szépnek láttam,
485 90 | idegenek túlságosan rútnak. Én el voltam fogulva iránta,
486 90 | kicsinyesnek nevezi a kérdést.~Én nem hiszem, hogy ezúttal
487 90 | alatt a két év alatt is, míg én Szegeden tartózkodtam, voltak
488 90 | tehát annál is, amelynek én szolgáltam.~De itt álljunk
489 90 | azt mondták nekem, hogy én szépen írok.~Pedig az nem
490 90 | Pedig az nem volt igaz, én sohasem írtam szépen, én
491 90 | én sohasem írtam szépen, én csak igazat írtam igen sokszor.~
492 90 | káposzta is megmaradjon.~Én pedig azt mondom, hogy ne
493 90 | meg! Mert ez már nem az én szavam, hanem az igazságé,
494 90 | merre induljon.~Szeged népét én ilyennek tudom. Áldja meg
495 91 | Különben nincs kedvem viccelni. Én úgysem változtathatom meg
496 91 | levelére várja a választ.~Én pedig tiszta szívembõl üdvözlöm
497 92 | azok[kal] nem lehet késni - én jónak látnám minden tekintetben,
498 94 | hogyha még nem ment férjhez, én most mégegyszer elveszem
499 94 | azzal, önhibája nélkül, én ez ellen nem zúgolódom.~
500 95 | is szerette a társaságot. Én alája kerültem. Micsoda
1-500 | 501-1000 | 1001-1076 |