1-500 | 501-994
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | habozva): Nem tudom... de úgy hiszem, hogy Gajdácsot,
2 2 | húzattam én és Kaszner barátom. De válaszomra, hogy én hazaviszem
3 3 | amit éppen nem sajnálok, de tegyük fel, kedvem van mulatni
4 3 | Gyíkos Miskával egyetemben, de minthogy ezúttal nem találtuk
5 4 | höhere politika.......~(Tyhû! de jó, hogy nem hallja ezt
6 4 | Az igaz, hogy ritkaság, de hát van mégis.~Íme ide másolom
7 4 | eset kocsival és befúlta; de erõszakgos sebeg nomai nem
8 5 | nevén jó félóra hosszat, de mégsem bírt eszébe jutni
9 5 | Bizonyosan Milka mondta neki. De hátha Milka már levelet
10 5 | nevemben Etelka kisasszonynak: de szépen köszönd a nyüstyit,
11 5 | megígérte, hogy elküldi, de még egyszer sem küldhette
12 5 | Kalmár Júlia nevenapjára; de minthogy anyámmal megyek,
13 5 | Kasznernek köszönhetem.~De még erre legjobban csodálkozol
14 7 | nyújtanak az egzekúcióra, de hogy az ótestamentumi Mózesnek
15 7 | megbízatásnak eleget tegyek: de biz én elfeledtem.~A sztracini
16 7 | szempontjából igen sajnálnék: de csakis ebbõl a szempontból.~
17 8 | elégnagy figura az maga is - de hát puskapor!~Oh, vaj mir!
18 8 | amit údj hinak, hodj Marka.~De hat el se megmontam, hodj
19 8 | medjei arcz~U. I. Te Sanyi! (De már azt igazán hallgasd
20 8 | Szerdán meglátogatlak, de azon reménben, hodj elmegyünk
21 8 | edjik üres, másik tele, de azt az üreset neked kölcsönözte.~
22 10 | illetõleg ablakáig kísérlek.~De eljöjj, mert másképp nem
23 11 | hála istennek felsültem.~De még egy harmadik eshetõség
24 12 | nélkül nem képzelhetõ - de mégis lehetséges. Ott még
25 14 | A plüre esés nagy ugyan, de mégsem oly nagy, minõnek
26 15 | tartok, ki adósságot csinál, de sohasem fizeti meg.~A papírom
27 16 | Úrban~hív nászod~Patay Están de Szõllõs~[Címzés:] ezen levelemet
28 18 | lett a belügyminiszter.~No, de nem akarok sokat föcsegnyi;
29 18 | nagyon sovány olvasmány, de hát az unalom ellen az is
30 21 | Könyvet is akarnék küldeni, de nem találom...~Jóétvágyat
31 22 | mindig jár a fizetésem. De már többet csakugyan nem
32 24 | idõk múltával bocsátani, de ha valaki énfelettem nevetne
33 24 | lépéssel elõre - közülük, de ez csak egy fél pillanatig
34 24 | talán hazudott, képzelt erõ, de mely azért nekem õrületes
35 24 | mindenütt ott fog sötétíteni.~De ez a félelem nem gyávaság.~
36 24 | engem nagysád megértene. De hát tudom, nem ért meg!
37 24 | róla, hogy ilyen vagyok. De már ez nekem természetem,
38 24 | hogy nincs rá szüksége. De mégis, ha valaha az életben
39 25 | beszéltünk ugyan sorsod felõl, de az is csak annyit mondott,
40 25 | elején udvaroltál neki, de hogy késõbb kiütött a nyeregbõl
41 25 | kitömetjük. Írd meg a nevét. De gyorsan, posta fordultával.
42 25 | hogy elég csinos i[fjú], de azért én ott valakit még
43 25 | Mohorára menünk ki lakni, de van reményünk, hogy télre
44 26 | megint az »etiquette«-et - de mostmár nem engedek többet,
45 26 | levelet »helyzetemben«. De én azért sem írok errõl.~
46 26 | csakugyan én is azt hittem. De most már azt hiszem, hogy
47 26 | utánzása az ideálnak.~Padig de jól esett azt hinni, hogy
48 26 | arculvágja az angol királyt.~De mikor aztán nagysád azt
49 26 | új, meglepõ dolgokat.~No de elég ebbõl ennyi. Menjünk
50 27 | vagy más arc el nem mossa. De errõl nem fog tudni senki,
51 27 | tudtommal nem emlékszem. De nem teszem. Ha haragszik,
52 27 | történne ám minden emberrel!~De egy kérésem mégis van, ha
53 30 | hajts Mohora felé...~- De az isten szerelméért, hova
54 30 | Csak nem bolondult meg?~- De bizony megbolondultam...
55 30 | mert én oda megyek. ~- De hát mi lesz ebbõl? Minket,
56 30 | belehal is velem együtt, de én mégis Mohorán leszek
57 30 | Elõször én is heveskedtem, de aztán beláttam, hogy a kis
58 30 | rendje is az lenne.~No, de nem panaszkodom.~Amennyi
59 30 | bizalmasan beszélgethetnénk - de utoljára megelégszem a fél
60 30 | Tudniillik a lutheránus. De az úgysem szokott jó lenni...
61 31 | megérkeztek a Mauks lányok, de még sehol sem voltak, otthon
62 31 | azt az újságot mondtam: de én meg azt is tudom, hogy
63 31 | tréfa volt az egész.~- De hát honnan gyanítod te azt,
64 32 | többszöri találkozás ezt okozná. De én óvakodom attól.~
65 33 | tartozom kíméletességéért, de annyi sokat mégsem vártam,
66 33 | kegyedtõl a nõi hiúság rovására, de meg is termette gyümölcseit,
67 33 | mely egész súlyával ért, de az indító ok, amiért leírnám,
68 33 | azután elfelejtettük egymást, de azért mindig nagyobbak lettünk
69 34 | közé számítanám az ilyet... de még milliószor nagyobb a
70 35 | mondta, hogy nem szeret, de volt a modorában egy kevés
71 35 | kegyed nem is emlékezik, de éppen azért jelentékeny,
72 35 | nyomasztólag hatott rám, de ez is csak a szerelem önzése
73 35 | felszólít is a szakításra, de nyájas marad irántam: természetesen,
74 35 | csak ne szólt volna semmit!~De kegyed újra téved a mostani
75 35 | rejtélyes« szomorúsága, de azt elvégre is az én gondom
76 35 | ellesném minden gondolatát: de én nem teszem azt, nem akarok
77 35 | értek a hízelgéshez is, de magával szemben nem.~Vagy
78 35 | más nõnek így írnék... de magának, kedves Ilonám,
79 35 | írni, hogy »imádottjával«, de mielõtt leírtam volna, már
80 35 | kegyedrõl beszél sokat... de azért sose merek tõle ön
81 35 | arcomról, hogy szeretem. De ha már egyszer leolvassa...
82 35 | elbeszélnék kegyed felõl; de még akkor sem dicsérem ám,
83 35 | Ön, tudom, megengedné, de én nem merem... mindannyiszor
84 35 | ellensúlyozni azt a poézist, de a gúnyoros ember alakja
85 35 | milyen nagyon szeretem.~De most kénytelen voltam vele.
86 35 | okom van az ellenkezõre, de azért korántsem akarok szemrehányást
87 35 | Ez nagy akadály ugyan, de mert bízvást legyõzhetõ,
88 35 | legyõzhetõ, tehát nem is akadály.~De a közvetlenül most mondottakkal
89 35 | idõre boldogtalanná tesz.~De azért mégis megtettem azt
90 36 | Sebastiáni Jozefinától kezdve, de egész Pongrácz Mariig mindenki
91 37 | mit beszéltek H[orváthék], de akármit mondtak is mihelyt
92 37 | meglepõt, valami nem igazat. No de hát ez mind nem tesz semmit,
93 37 | utcán velem találkozik.~De még azért sem haragszom,
94 37 | hosszasnak találok itt elsorolni. De hát ezt mind azért mondtam,
95 37 | hogyha csakugyan úgy éreznék, de magát mégis bolondítani
96 37 | beszélek mindenfélét másoknak, de magának mindig õszintén.~
97 37 | hogy én magának udvarlok - de sohasem mondott egy kisebbítõ
98 37 | aminõnek ismerem és tartom. De nekem mégis olyan, aminõnek »
99 37 | akarjak neki imponálni. De én nem is fogok csalódni
100 37 | emiatt sok bajunk lesz... de én számot vetettem már azzal
101 37 | Az igaz, hogy megbukom, de megmarad arisztokratikus
102 37 | udvarolt neki?~- Hogy tudja?~- De hát minek bolondítja?~-
103 37 | vonja a többit.~- Igaz! De hát miért nem igyekezik
104 37 | írtam, elküldeném Nelkának, de nem bírom bepakkolni, bele
105 37 | Vagy pedig nem szeret, de nekem ezt az esetet a filozófía
106 37 | szerelmes levelet írok mégis.~De most már a harmadik lap
107 38 | volna kegyednek beosztani, de természetesen nagysád sem
108 38 | ilyen nemes érzelmeket, de utána nem csináljuk. És
109 38 | kiömlött fekete kávéba.~De bontakozzunk ki e - tragédiából!~
110 38 | másodszor írnám le. No de azt hiszem, mi tudósok nem
111 39 | úgy szerettem mint magát. De ez csak képzelõdés, mert
112 39 | mert az »Egy nõ, aki Paul de Kockot szeretné olvasni«
113 39 | apró darabokra szaggatta. De itt is csak személyes hiúsága
114 39 | fogom tudni felejteni - de addig soha. Mert a szerelem
115 39 | aki szeret ugyan engem, de nem viseltetik olyan imádandó
116 39 | kérlelõ szót ejtsek ki. De a kegyed bizalma, melyet
117 39 | amelyik nekem tetszik. De maga nekem több, mint egy
118 39 | szeretek. Bocsásson meg, de a szívnek nem lehet parancsolni.«~
119 39 | lehet neki parancsolni - de az ön bizalma, mely mint
120 39 | csak konyítva szólt hozzá, de még fáradságot sem vehetek
121 39 | fogjuk is egymást szeretni, de amikor valamelyikünk megszûnik
122 39 | mert az hiba, hogy gyenge - de olyan hiba, amelyért még
123 39 | ózsefet] is bosszantja, de engem mégjobban, mert komolyan
124 40 | többször is cselekedhetném, de részint a tárgyszegénység,
125 40 | megtudnia vagy meg nem tudnia.~De mióta ezen »ok« is eszembe
126 40 | kíméletlen, parasztos kifakadást, de ha megüzente, elképzelem,
127 40 | Pénteken elmegy Pestre, de mint mondja, csak néhány
128 40 | óhajtom, hogy kijöjjön, de ha kijön, eredeti napokat
129 40 | Jancsitól.~- Félek, eltaláltad, de nem Verestõl, hát miért
130 40 | Horváth Pista nem mondta, de magától hallottam, hogy
131 40 | saját rokonait gúnyolom ki, de legyen mentségem kegyed
132 40 | burkus császárnak lenni... de késõbb aztán egész komolyan
133 40 | arccal mellettem...~No, de annyi sok malõr után végre
134 41 | ugyan idõtöltésbõl levelet, de a mostanira meg nem állhatom,
135 41 | azelõtt Nelkát kedveltem, de most már azt sem), és ezt
136 41 | neki ezt a szívességet - de most már »késõ« van, s nincs
137 42 | errõl meggyõzte, nem tudom, de akárki volt is, azt szemébe
138 42 | hogy »nem voltam ott«. De mire Szúdyéktól kijött,
139 42 | Gyarmaton sok kényelemmel - de mikor Pest mégis csak nagy
140 42 | szereti-e Pestet, mint én - de azt hiszem, megszereti (
141 43 | Nincs ugyan mirõl írnom, de azért mégis majd csak találok
142 43 | napok. Semmi sem történik. De azért mégsem unalmasak.
143 43 | világ végét mi is vártuk. De megcsalt a Phantamour Kométája.
144 44 | ezentúl nem tesz juxokat.~No, de nevezetesebb dolog az ennél,
145 44 | kétszázszor gyõzõdtem meg; de nem is kívánom, hogy ne
146 44 | ami valóban elszomorít, no de talán csak juxból beteg!~
147 46 | vagyok ugyan egy kicsit, de éppen azért írok igazat
148 46 | visszafordítom a tengerrõl, de az a malõr, hogy honnan
149 46 | én világosabb is lenni, de nem akartam. Jobban szeretem
150 46 | félvilágosság félhomály. De a félhomály romantikus.
151 46 | amit meg nem írok, az is.~De mégsem az vitt rá, hogy
152 46 | kiönteni, mert még van bennem (de csak nagyon kevés) méltányosság-érzet,
153 46 | megírom zsarnok indulataimat, de nem azért, hogy azokat respektáltatni
154 46 | hogy most be vagyok csípve, de azért, mert ezzel meg akarom
155 46 | magát, ha a feje fáj... de hát mikor én most beálltam
156 46 | elharapódzik.~Csak röviden, de nagyon komolyan kérem, hogy
157 46 | lesz a bolondéria ellen, de csak ez az orvosság is gyógyít
158 47 | levélfélét K. Zellõrõl, de a Kis-Zellõi gyalog levélhordó
159 47 | Hétfõn is láttam Gyarmaton, de sokkal messzebb volt, mintsem
160 47 | kaszinó-épület mellett kocsin, de hát jónevelésû embernek
161 47 | felõl, amivel mulattasson... De nem tud semmit. Mintha nem
162 47 | beszélnek elõttem mindenrõl, de magát a világért sem említi
163 47 | miszerint én <is> nem mehettem! De végtelenül álmos voltam
164 47 | Kedvenc tervem volt az.~De most már nem lehet keresztülvinni,
165 47 | melynek gondtalanság a neve. De a lemondás elég édes lesz
166 47 | igen-igen érdekes újságot is - de mivel még nem bizonyos,
167 48 | asszony, mint a többiek, de édesapjának ez a szava örökös
168 48 | a »jellemtelen« szóért, de az kétszeresen lesújtó rámnézve,
169 48 | visszaborzadnék önért - de a lenézés és gyanúsítás...
170 48 | szemben tudnék cselekedni, de azokkal szemben, ön miatt,
171 49 | auslagot a Váci utcában, de nem bírtam alkalmas tárgyat
172 49 | fehér papírra teszi.~No de elég errõl a tréfáról ennyi.~
173 49 | Tehát itt is a sok malõr! De még ez mind semmi, hanem
174 49 | nem érti meg a szöveget: de különben is jó egyetértésbe
175 50 | rám a maga sorsa tegnap, de valóban igen elszomorított.
176 50 | aminõt én óhajtanék magának, de azért míg egyrészt meg vagyok
177 50 | gyöngéd, odaadó, jó, büszke, de amellett szerény is; az
178 50 | soha, az utóbbit csak néha.~De ha büszke is, én irányomban,
179 53 | sietségemben írtam néhány sort - de azt nem szabad válasznak
180 53 | márpedig 1200 ft nem adja, de még 2400 sem azon esetre,
181 53 | szaporodni a jövedelmem is. De hol van az még? Az ördög
182 53 | még mulatnék is mellé... de mivel az írói egyletnek
183 53 | mellett 2400 forint is. De hátha nem! Mert lássa, az
184 53 | hogy szeretek úr lenni. De én le tudok mondani arról,
185 53 | mondani az én kedvemért, de tud-e boldog lenni?~Ez a
186 53 | én sem gondolkodom így. De most így gondolkozom.~És
187 53 | brandzsú [!] embernek semmi, de írónak szörnyû nagy baj,
188 53 | felrázná szellememet...~De most, most nekem minden
189 53 | ilyenrõl írni õszintén, de nem azért szeretem-e én
190 54 | tudniillik kitérni katolikusnak, de ezzel azért volna bajos
191 54 | egészen az utolsó napig.~De addig maga is tegyen valamit.
192 54 | mindegy, akármilyen módon... de fokozatosan ebben az irányban
193 56 | szokásait. Barátságos, eszes, de mégis parasztos. Fõ jellem
194 56 | hadd írjon néhány sort...~De íme kezdi már kinyitogatni
195 57 | egy füst alatt megnézni, de kifogyván az idõbõl, miután
196 57 | 1200 holdas vén úrhoz«. De már én ezt mégis csak nem
197 57 | volna írnom Szoboszlón, de ott az teljes lehetetlen
198 57 | kíváncsiságát megérdemeljék - de azért juttassa mégis eszembe,
199 57 | szerelmes vagyok magába. De nagyon szerelmes vagyok.
200 57 | rútságban némely itteni asszony. De ez azért T. barátunkat egy
201 57 | ugyan buzgó keresztény, de azért ma én is elmondtam
202 58 | bíztam magam, hogy vigyen, de szélsebesen, a Bécsbe menõ
203 58 | még Pesten vettem észre, de nem hallgatott rám.~Most
204 58 | postával nemcsak a maga, de anyám egy levelét is vettem;
205 58 | színházba menetelt is - de azután a hajóra hagytam,
206 58 | láncot én nem tépem szét. De ez önben hiányzik....~De
207 58 | De ez önben hiányzik....~De különben hova visz ilyen
208 58 | még akkor is bevárnám... de az már az örökkévalóságig
209 58 | meglehet talán magát is - de a jövõre nézve okvetlenül
210 58 | és éppen önmagam által.~De hát szinte könnyebben fogom
211 58 | már aztán a jövõ dolga. De akár veszem, akár elmúlik
212 58 | másba voltam szerelmes, de most, miután folytonosan
213 58 | szóval nem mondanék le soha. De szerencsétlenségemre Mikszáth
214 58 | Csak nekem nem szabad.~De igaz; én a jövõjérõl akarok
215 58 | meg akartam ezt mondani, de nem volt elég lelkierõm.
216 58 | lettünk volna is gazdagok, de nagyon boldogok lettünk
217 58 | eszmével, ami tollam elé jön.~De minek az, ön tudja, hogy
218 59 | felette fontos levelet, de mivel azt azon okból, mert
219 60 | szerettem. A feladat nehéz, de biztos vagyok a sikerrõl.
220 60 | semmi sem látszik belõle - de azért az mégis nap marad
221 60 | csak másodrangú kérdés. De tulajdonképpen mégis érte
222 60 | nyilatkozatát szeretem. De én elõre tudom, hogy nem
223 60 | gyõzõdve, hogy megteszi, de azt is tudom, hogy mégsem
224 60 | maga körében tölthetnék. De ha nem lehet. Az sohasem
225 60 | cserélek a királlyal sem - de másképp nem engedi a büszkeségem: -
226 60 | kötelességem szót fogadni - de hogy neki valaha könyörögjek,
227 60 | fellázad a természetem. De az <az>, hogy erõvel magamévá
228 60 | hogy milyen nagyon imádom: de ha nem tud, akkor isten
229 60 | volnánk.)~Édesanyám benn van, de már haza készül - s én itt
230 60 | leveleit már tegnap kaptam, de nálam volt a szobámban vagy
231 63 | szükséges a házassághoz, de akkor szükséges a háromszori
232 63 | dispenzációt az alispántól, de ahhoz szükséges a szülei
233 63 | nem törõdik a papsággal, de funkciója már csak 12-ig
234 63 | feljöhetne ugyan Baloghynéval, de nem jön fel, mert be akarja
235 63 | Baloghynéval? Ezt soha, de sohasem fogom bírni megérteni.)~
236 63 | hogy sohasem lesz az enyém, de nem akartam elvenni a reményt,
237 63 | hogy egymáséi nem lehetünk.~De meg aztán maga levelében
238 63 | még ha nem kívánja is: de a többi apróságokra nézve
239 63 | akart lejönni. Én azt értem. De ha lejönni akart volna,
240 63 | lejött volna Baloghynéval. No de nem csodálom én azt. Nem
241 63 | Felbontani ugyan nem lehet többé, de az erõszakoskodásért a törvény
242 63 | értelmében megbüntetnek. De K., amilyen ember, lármát
243 63 | is, ha feleségem lesz - de arra is esküszöm, hogy ha
244 63 | könyörögnék, hogy jöjjön - de így nem volt más mód, mint
245 63 | szerencsét (én reménylem, de csak reménylem, hogy könnyen
246 63 | keresztlevelét hozza el, de ha nagy veszéllyel jár,
247 63 | mindenben támogatni fogom, de azt ne kívánja, hogy én
248 63 | Gyarmatra meglátogatni õket, de én nem látogatom meg. Hanem
249 64 | valami akadály akárhonnan, de közbe jön, íme bejöt[t]
250 64 | hogy semmi bajom se lesz, de csak aggodalmas, utolsó
251 65 | hogy így elzárja magát: de minthogy a maga akarata,
252 69 | még eddig nem fizetett, de hogy szavunkat beváltsuk,
253 69 | fájdalommal mondok le magáról, de becsületes ember vagyok,
254 71 | megkímélni, édes Ilonkám! De hát rákényszerít, hogy kimondjam
255 71 | Tudom, hogy ez szörnyûség, de nem tehetek róla, az a végzet
256 75 | rajtam, kérlek, most is, de gyorsan, mert holnap, holnapután
257 75 | VII. A megcsúfolt falvak.~De szóljunk röviden.~*~Vedd
258 75 | közjegyzõi okmányt elküldtem, de pénzt nem kaptam még.~*~
259 77 | hogy a virág már elhervadt, de azért még itt fityeg a kabátomon;
260 78 | nem Borcsa többé elõttem - de még csak Klémi sem, hanem
261 83 | Keletlen (dátum nélkül való), de mindazonáltal kedves soraid
262 83 | elbocsássanak csak egy napra is.~No, de reméljük a legjobbat.~Isten
263 83a | félrevezetése a könyv értéke felõl. De édeskevés is már a mai kritikának
264 83a | becse.~Igen, úgy van az. De se te, se én soha nem tartozunk
265 83a | lapban, nevettem volna rajta, de tõled, megvallom, rosszul
266 83a | körülbelül nem lehet megcáfolni.~De miért éppen te veted ezt
267 83a | újságírói foglalkozástól, de mégis kénytelen vagyok vele.~
268 83a | lapcsinálás.~Igazad van.~De hát miért csinálod az »Üstököst«,
269 87 | csicsergõ pacsirtán«. - De nem! Meg lett a nagy diadal,
270 87 | már írtam is egy levelet, de közben Végh Auréllal találkozván
271 87 | ön itteni ismerõseirõl, de nem tudom, kicsodák.~Néhány
272 87 | nekem azokat az urakat, de nem tartottam meg eszembe
273 87 | voltam vagy háromba[n], de ezek az örökösen új meg
274 90 | ami egészen másról szól, de ami mégis nagyon ide tartozik.~
275 90 | soraimat a nyilvánosságnak, de mégsem bánom, ha azokból
276 90 | sajtó mindenütt a világon, de a legnagyobb úr Szegeden.
277 90 | micsoda a magyar sajtó!~*~De nem is felejti el Szeged
278 90 | amelynek én szolgáltam.~De itt álljunk meg egy picikét -
279 90 | egészségtelen a tejelése...~...De menjünk már át ugye arra
280 90 | vele az intelligenciát.~De ha Szegeden akarnak valami
281 90 | tartja.~*~Ön fejét rázza - de eltagadni nem meri, amit
282 90 | Szegeden megszavaz mindent.~De a nép, meg vagyok gyõzõdve,
283 90 | mely még ha akarna, se tud, de tud aztán érezni, tud lelkesedni
284 91 | adjuk rá a politúrát is, de a mágnások fúrják ki.~Különben
285 91 | úr tollábul [!] kapjuk. De ez - meg fogja ön engedni -
286 91 | engedni - nem a mi hibánk, de az öné.~Levelemet, melyet
287 92 | nem vagyok megállapodva, de mondom, okvetlenül meg kell
288 94 | sorsa elszakad az enyémtõl.~De föltettem magamban már akkor,
289 94 | férjhez készül menni...~De mert bizonyosat nem tudok,
290 94 | Nem tudom, szeretem-e még, de azt ígérem, hogy meg fogom
291 95 | a felém nyújtott kezét, de így most már ennek semmi
292 95 | múltakra, mint egy szép, de elmúlt tavaszi álomra.~Õszinte
293 99 | magasztalások korát élem. De olyan nagyra hagytak nõni,
294 99 | hát ne emlegessenek), de az apróbb közleményeket
295 100 | rendkívül el voltam foglalva.~De ellenkezõleg határoztam.
296 100 | zengedeztem maga elõtt.~De már ezen nem változtathatok,
297 100 | megy férjhez soha többé - de azután azt írja, hogy azért
298 100 | jét ilyen kellemes alakba.~De ne kíméljen engem. Hiszen
299 100 | a házasság boldogsága - de mentsük meg legalább a romokat,
300 100 | nélkül nem lehet élni, <de hát éppen> a szerelem vitt
301 100 | állítom, hogy szeretem, de becsülöm és vonzódom magához,
302 100 | is feltalálhatnám benne, de ezt nem reménylem, s ez
303 100 | hogy annak tartanak engem), de én nem akarom ezt felhasználni,
304 100 | volt <kilenc>ezer forintom.~De ez nem biztos: (biztos csupán
305 100 | roppant csekély, csak 1800 ft. De ezt se víz, se semmi el
306 100 | éppúgy, mint az elõbbi, de azért ne restelljen »nem«-
307 100 | örömet fog nekem okozni, de a »nem« nem fog szerezni
308 100 | még fiatalkori stiklijeim. De tudnia kellene, hogy nagy
309 100 | kerületem, ahány ujjam), de mégis illett volna, hogy
310 100 | dicsõségem nem csonka azért, de az õ butasága nagyobbodott.>~
311 100 | is - nem titkolom én õt, de büszke vagyok rá...~Azt
312 101 | válaszolt-e már nekem, <de akármit írt oda> azért nem
313 102 | békés házaséleten kívül, de mit tegyek én akkor, szegény
314 102 | is lenne a mi korunkban, de becsülni, tisztelni és megérteni
315 102 | ilyen áldozatot kell kérnem, de más megoldást nem látok.~[
316 103 | órát meglehet változtatom, de a napot (betegség esetét
317 103 | magam betegségét veszem, de a Pulszky Károlyét és Szemeréét
318 103 | bosszantott ez a maga terve, de belátom, hogy az praktikus.
319 103 | olyan lenne, mint régen, de úgy sem biztos, hogy vajon
320 103 | leszek a maga szemében. No, de engem az vígasztal, hogy
321 103 | schwindlirozott a szegény fiú, de látszik, hogy csak kényszerûségbõl.
322 103 | hogy írok még jún. 6-ikáig, de ha nem írnék, az annyit
323 103 | most az újságok mindent, de mindent kiírnak rólam. S
324 103 | mindég rólam akar olvasni, De borzasztó bõszült lennék,
325 103 | küldöm kinyírva az újságokat. De ne higgye ám, hogy az igaz:
326 103 | életemben nem házasodom meg, de különben is csak tréfának
327 103 | asszony, akit szeretek, de az négy gyermek anyja és
328 105 | nem elég körülményesen, de mégis le van írva.~Itt küldöm
329 105 | Beteges vagyok, lázaim vannak, de azért a 6-iki terminust
330 105 | máris haragszom magára - de nem merem levélben megírni,
331 106 | jún. 11-én reggel lesz, de már 8-ikán indulni kell,
332 106 | végképpen a mohorai útról?~De már ezt a bolondot nem teszem.
333 106 | magának, már ne levélben, de sürgönyileg értesítsen,
334 106 | megbetegednék a koszttól, de már ezt az utóbbit nem írtam
335 107 | Tegnapelõtt megjöttem, de nagyon betegen. Már Mohorán
336 107 | voltam az egész idõ alatt, de tartottam magamat. Tegnap
337 107 | mondja, bajom nem aggasztó, de az esti lapok aggasztónak
338 107 | volt mohorai tartózkodásom, de csak nem szóltam semmit,
339 107 | tömérdek látogatóm van, de ezek között kegyeteket csak
340 107 | levelet a redakcióban írom, de képtelen vagyok dolgozni
341 108 | Itt iszonyú melegség van, de olyan, a megbolondulásig.
342 109 | asszony válik) kinevethetem - de úgy látszik felsültem. Szomorú
343 109 | a legszükségesebbet. No, de még kigyógyulhatok. Életkedvem
344 109 | némi kellemes érzésekkel, de azt sem úgy, ahogy megérdemelnék
345 109 | már, hogy Mohorán jártam, de hangján, modorán látszott,
346 109 | kedves ismerõsök jöttén, de most mérges vagyok, hogy
347 109 | Ilonkának tegnap írtam, de magát is kérem, hogy vigyázzon
348 109 | pletykát csinált.~Miminek, de nekem is, hozzá kell szoknunk
349 109 | lehetek olyan valódi óriás, de kell, hogy éppen olyan fényesen
350 109 | neki erre hajlékonysága, de ezt el kell sajátítani.
351 109 | vagyok ebben az országban.~De azalatt, míg zsurnaliszta
352 110 | Nem feledkeztem meg errõl, de várnom kellett, mert stílszerûen,
353 110 | úgynevezett« írók ott jártak.~De lássa, nem bántak velem
354 110 | ünnepeltetni - mint itt mondják -, de tulajdonképpen csak pletykázni
355 111 | az enyémmel gyújtson alá! De nem mondom, mert még azt
356 112 | vacsorálunk, mászkálunk: de úgy nem érdemes jönni, hogy
357 113 | megköszöntem volna a két képet, de elhányódott a levele: nem
358 113 | ahová járni szoktam... de azzal se igen beszélek.~
359 113 | szeretetet, mint a nagyságot.~De legjobban szeretném persze
360 113 | szavakat nem is mindenütt, de az értelmet tudom. Egyszóval,
361 113 | egész világ szívének attól - de én most nagyon lusta vagyok,
362 113 | magáról, mert megígértem, de kérdés, lesz-e benne már
363 113 | hódít és uralkodik.~...No, de ne bolondozzunk a halállal!
364 113 | régibb nemzedékhez« tartozik. De azért tiszteljük az öregeket
365 114 | magával fecsegni levélben -, de már mai napság a kellemesnek
366 114 | halálommal szûnik meg - de az az idõ máris megszûnt,
367 114 | ezt szeretem a legjobban), de én ebben a tekintetben nagyon
368 114 | ami ugyan sajnos dolog, de nem tehetek róla.~De azért
369 114 | dolog, de nem tehetek róla.~De azért mit mentegetõzöm?
370 114 | írjak addig, ameddig... de mert i g a z i mélyen gyökerezõ
371 114 | csinálhatnék magának szemrehányást. De én nem csinálok. Nekem úgyszólván
372 114 | bánom, ha nem szeret is.~No, de sok lesz ebbõl a filozófiából
373 114 | úgyszólván bájos volt - de igazi indokolt szemrehányás
374 114 | titkolom a dolgot.~Tudom is én? De tán nem is titkolom én!
375 114 | levélke. Úgy látszik... no, de ne pletykázzunk, hiszen
376 114 | asszony, nem ám, hogy okos - de az a rendkívüli báj, ami
377 114 | meglátszik a maga szavaiban.~De hogy lehettem én olyan szamár,
378 114 | hogy miképp jöttem én arra. De majd ezt valamikor mondom
379 114 | megyek, s két hétig leszek, de délután bejárok Pestre.~[
380 118 | kadhatlan szorgalom is van. De hiába, a helyi sajtó oly
381 118 | talán mutatni elõhaladást, de szellemi téren is fog történni
382 118 | bármely támadást elbír. De tudod, mint volt szegedi
383 118 | dologra. Beszélj kérlek, de biztosan, Láng szerkesztõ
384 121 | még ha szeret is, karmol. De végre mégis az a meggyõzõdés
385 121 | 400 szavazatával szemben. De azért a gyõzelem biztos,
386 121 | mondaná az ön cseh fordítója.~De elég az undok politikáról!
387 122 | okoz, azért írtam meg, - de a Nelkáét sokkal mûvészibb
388 122 | megint Mohorára megyek.~De a »Nelka ökrei« tréfán kívül
389 122 | üdvözletemet, levelét megkaptam, de nagyon el vagyok most foglalva,
390 122 | kínos megbizatás ez nekem (de ne mondja meg neki). Azt
391 122 | Palya cikkét fogom javítani.~De így van az, ha Magyarországon
392 123 | Valószínûleg õk is trémáznak.~De ön legyen nyugodt, s hagyjon
393 126 | arra jön. Én is ott leszek. De félek, hogy a banketten
394 126 | Minden megváltozhatik. De az, hogy én szeretem, az
395 127 | jöjjön, látni akarom még - de tudja az bajos dolog - maga
396 127 | kiadást okozni nem merek.~No de határozottan jobban vagyok,
397 128 | nekem nem is ír? Ej, ej, de hamar feledkezik meg az
398 128 | Valamivel jobban vagyok, de a betegség igen megviselt:
399 130 | szülõktõl. Atyja János (de Kis-Csoltó), anyja Veres
400 131 | ez a valószínû) lemegyek, de csak egy vagy két napig
401 132 | olvassa fel a dolgomat, de nekem is ott kell lenni -
402 135 | felelted: mával is kevesebb. De bezzeg, ha ezután kérdezik,
403 135 | becsületes embernek« lenni, de nagyon nehéz. Kivált amikor
404 135 | hanem maga is író. No, de mindegy. Megtörtént a nagy
405 135 | osztozol. Burokban születtél.~De hát mármost mi hogy leszünk
406 135 | nekiindultunk egynéhányan, de eltûrték valahogy. Mert
407 135 | nem is az egymás képét, de minden esetre az egymás
408 135 | ebben nekem is van részem.~De ellenben, ha nem zúdulnának
409 136 | irtóztató alkalmatlan nekem, de már nem tehetek róla.~Azonban
410 136 | nap múlva magoknál leszek, de csak egy délutánt tölthetek
411 136 | szobában is vacog a fogam. De mindegy, a maga kedvéért
412 136 | nem megyek csütörtökön, de mindennap várhatja a sürgönyt,
413 136 | Valószínû, hogy megyek, de ha nem is, úgy csak egy-két
414 136 | vasárnap hirdetnek elõször, de elõbb mindent megpróbálok.~
415 139 | értem a kocsit Rétságra, de úgy, hogy lehetõleg ott
416 139 | egy ma megjelent tárcát. De õrizze meg, hogy visszaadhassa.~
417 140 | Nagyvilág~Jövök, kedveském, de csak vasárnap, 31-én. Akkor
418 141 | elég a betevõ falat is, de neked több kell, neked kívánjuk
419 142 | Társaság közgyûlésére megyek, - de bizony nem jutottam oda,
420 142 | házasságról semmit sem tudnak - de ma már mindenütt beszéltem,
421 143 | úr!~A cím:~A virágmagok.~(De nem ám valami gazdasági
422 145 | meg a töredelmes bevallás.~De ez az ajándék másképp sem
423 145 | Próbáltam megírni a verset is - de nemigen ment.~Mert hát régi
424 145 | hogy a nevenapja most lesz,~De még erre se tudok mit kívánni.~
425 149 | hogy magának a kedvencei!~De mindegy - én hiszek a fátumban!
426 149 | famíliának, Lukácséknak is - de magának valami különösen
427 150 | tegnapelõtt lekészültem a bálba - de ma már lemondtam róla: hiszen
428 151 | honoráriumot is elküldte - de Kolosvárra, a Kolosvári
429 151 | tudom megkaptad-e azóta? De azt hiszem meg kellett kapnod!~
430 151 | Sokat ígérkezel Pestre, de egyszer se jössz.~Én most
431 153 | mondják ki egy lélegzetre.~De az újságíró nagyon jól tudja
432 154 | megjelent a francia kiadás, de lelkem megkönnyebbült e
433 154 | mindig lehangoló az illetõre; de amíg fiatal embernél mulandó
434 156 | volt a pünkösdi dologban. De azt nem én csináltam.~A
435 156 | megszabadultam s kezdek fiatalodni.~De már a szerelemig nehezen
436 157 | Csernátony látta, mi nem. De annyi kiszivárgott abból,
437 157 | Tabajdi államtitkár-jelöltnek, de ezért õt senki sem hibáztatta,
438 157 | hibáztatta, hogy tán utánajár, de legfeljebb az ország figyelmét
439 157 | festék!), azt én jól tudom, de ennek is van határa.~Te
440 157 | gyönge és kicsiny vagyok. De viszont tudom azt, hogy
441 157 | mint amennyit érdemelsz. De nem kell-e arra gondolnunk,
442 157 | végett, s harmadszor... de mit prédikáljak én itt ostobaságokat,
443 158 | is kacagva beszéltem el. De a te fantáziád ezzel nem
444 158 | meglehetõsen magas fokát jelentené.~De ami a legrosszabb, felbõszítetted
445 158 | romlanak meg kezünk alatt.~De vonjuk ki mindezekbõl a
446 159 | darabig csak elhisszük, de végre rájönnek a turpisságra,
447 160 | Legyen úgy, hogy ez igaz. De kérdem én: kinek mi haszna
448 161 | halottnak a bûnei lajstromát, de néhány megjegyzést mégis
449 161 | hurcolnak a megbélyegzéssel, de hogy a társadalomnak nem
450 161 | fölleplezgetése a sajtó útján, de nagyon sokat nem is árthat,
451 162 | nem adta[m] valaki másnak, de állandósítani valamely rovatot
452 162 | nem vagyok a szerkesztõ, de még a hivatalos színi referens
453 162 | így a nyakamban maradt.~De mint hallom, nálunk változások
454 162 | tekintetben, mint más irányban. De abban aztán tévedsz, hogy
455 162 | rossz kedvemben vagyok, de nem vág össze a természetemmel,
456 163 | megnézni, hogy elküldhessem. De hiszen ezt a részét elintézem
457 163 | ügyben rögtön eljártunk, de még biztos eredményrõl ma
458 164 | dühösek, hogy paktum nem lesz: de Sztgyörgyöt és Ilyefalvát
459 165 | minél kevesebbet ígérni, de azt legalább betartani.~
460 165 | folyt el Erdélyországért«. De ez az én véleményem szerint
461 165 | fektet a párt némi súlyt.~De így is kellett annak lenni.
462 166 | tettem tiszteletemet nálad, de azt jelentették, hogy csak
463 167 | levelemmel fel mertem keresni, de célomat tekintve, úgy hiszem,
464 167 | ajánlásra igaz, nem kértem, de remélem, a »nemzetes uraimék«
465 167 | és szeretet eme csekély, de igaz, õszinte jelét.~De
466 167 | de igaz, õszinte jelét.~De a nagyságod nevére szóló
467 167 | irodalmunk terén világot lásson, de legyen itt mentségemre a
468 167 | mindenikünknek elõbb vagy utóbb, de egyszer csak át kell esnie.~
469 170 | Ám jó. Ez a te dolgod. De hogy én a cikk névtelensége
470 170 | rántással vinnének a magasba. No de ahhoz nekem semmi közöm.~
471 170 | tudom, megelégszel-e vele? De egyebet alig tehetünk. Én
472 170 | vállalnám magamra az egészet. De emiatt csak át nem mehetek
473 171 | e. kerestelek a Házban, de ott azt mondták, beteg vagy
474 171 | volt ma fölkeresni téged, de mára meg én lettem beteg
475 171 | conventi üléseket kibírtam, de annyira áthûlt, rekedt,
476 171 | irányban interview-ollak: de 9 napig a konvent miatt,
477 172 | olyan melegen, amint érzem - de éppen a beszélõ szerveim
478 172 | örülnék a megválasztásnak, de õszinte vagyok, midõn azt
479 173 | Mikszáth bácsit mindig - de a szaduceusokat ne.~Mikszáth
480 174 | van megbírálva a regény. De fogy-e legalább?~A korrektúrákat
481 176 | Betegeskedésem folytán (de meg becses levele is közbenjárult,
482 177 | célozza a fõúri szalonokba, de te ismételt felszólításoddal
483 177 | hatalmaddal.~Jól van, nem bánom; de elõbb én kérdezek egyet,
484 177 | jutalomnak nem sokat ér, de büntetésnek, elösmerem,
485 177 | magukhoz közelebb emelni - de mi arra egy kicsit nehezek
486 178 | A mi két fiúnk is beteg, de reméljük a baj jelentéktelenebb.
487 180 | még eddig nem használtam, de fordulhat az idõk szele,
488 181 | írónak (aki ugyan nem gróf, de mégis elég szép tehetségû
489 181 | kiszimatolta a helyet, ahol vannak, de én nem hiszek neki:~Ez egyszer
490 181 | nevetségessé tegyék az effélékkel.~De a tarasconiak nem azért
491 181 | nyilatkozik a »választmány« (de ki ne ismerne rá e sorokban
492 181 | Igaz kedves Tartarin úr. De miért legyenek annyira szõrszálhasogatók.
493 181 | õméltósága se tud énekelni.~De nem szándékozom polemizálni.
494 181 | nevet akarta fölvenni.~De legújabban egyszerre megváltozott
495 181 | pótolva vannak némiképp - de a csere nem éppen kielégítõ.~
496 182 | és minden szolid ember). De nemcsak hogy lapozgatsz
497 182 | nemcsak hogy lapozgatsz benne, de o l v a s o d is, ... nagy
498 182 | magára egyszer-egyszer; de ellenben gyakran eltiportatik
499 182 | bohócmesterséget ûzõ pagátot, de akik fölött ismét magasan
500 182 | és királyok a földtekén, de a skiz nem bukhatik meg
1-500 | 501-994 |