Fejezet

 1 24 |    mind a kettõ. Én úgy veszem õket, mint két kedves arcú idegent,
 2 26 |     holdkóros ábrándja teremti õket. És ott halnak meg a regényekben.
 3 36 |   jeléül, hogy nem »érdekelem« õket, hogy már nem látnak benne
 4 41 |     volna felette, ha elégetné õket. Én a magáét, mikor felszaporodnak,
 5 41 |      hogy együtt szaggathassuk õket össze.~*~Bibinek is szeretném
 6 42 |      különféle helyekre raktam õket. Ki lehetett, aki magát
 7 47 |   diskurálnám, vagy kártyáznám õket. ~Tudok ám én magáról egy
 8 63 | elmehet Gyarmatra meglátogatni õket, de én nem látogatom meg.
 9 108|        én itthon vágom és ölöm õket, azalatt elvben velük utazom
10 120|     tetszést arattak. Levágtad õket a mi mulatásunkra.~
11 182|    játszatjuk és verekedtetjük õket, ezek a bolerót táncoló
12 183|    leaotungi embert és elkezdi õket a saját állásaikba mártogatni (
13 183|        minél többet mártogatta õket, annál kisebbek lettek.
14 202|     parancsolta, mire kiküldte õket, behunyta a szemeit és meghalt -
15 203|   állítását igazolja, elküldte õket a kertbe, s ott a kastély
16 203|       lusta kísérõik bújtatták õket el, az titok maradt; de
17 260|      felsõség az Istentõl van. Õket a Gondviselés állította
18 260|    idõre annyi ésszel látja el õket, hogy mi jámbor mamelukok
19 305|   valahol, tehát lemásoltattam õket s elküldtem a Révai testvéreknek,
20 341|        át nekik, de arra kérte õket, tartanák addig maguknál
21 341|       kapok, azonnal értesítem õket.~Persze, az ilyen nagy labirinth
22 403|    állomásfõnöknél, reklamálta õket, jegyzõkönyvet is vettek
23 431|        alkalmatlan, lefújhatom õket; eddig azért nem tettem,
24 431|         ha feljönnek, jó volna õket valamely vendéglõbe meghívni.~
25 484|    senki jobban el nem némítja õket, mint ti. Mert amit mi a