Fejezet

 1 5  |    másképp. Hanem fájdalom nem magamnak, hanem Kasznernek köszönhetem.~
 2 11 |      egy ártatlan lányt fogtam magamnak, hogy hagyományos szimpátiájából
 3 24 |     akkor azt kellene mondanom magamnak: »hiszen én nem vagyok senki.«~
 4 27 |      még én magam is megtiltom magamnak, hogy higgadtan emlékezzem
 5 38 |        már nem bocsáthatom meg magamnak, még magam sem. Hát mért
 6 39 |     még fáradságot sem vehetek magamnak, hogy korrektebb modorban,
 7 48 |  helyzettel meg kell változnom magamnak is.~Nem az a hely az önök
 8 48 |     nem láthatom. Meg tudom én magamnak parancsolni, hogy »vasból«
 9 53 |   tudok biztató feleletet adni magamnak. Mert azt vegye tekintetbe,
10 53 |      itt annyi[ra] kevés, hogy magamnak az eddigi számításom szerint
11 58 |        van, könnyen kanyarítok magamnak a jó embereimmel valami
12 63 |  kellemetlenségre, amit okozok magamnak, aztán arra a poézisre,
13 82 |  Porempovicsnének, tízet pedig magamnak, mert ez idõ szerint még
14 114|  bogárkám!~Bizony, alig bírtam magamnak ezt a néhány percet szakasztani,
15 126|      jövõhöz képest, melyet én magamnak magával kiszíneztem, hogy
16 129|        kicsit.~Igazán fölvetem magamnak azt a kérdést, hogy nem-e
17 191|    lemondani nem akarok. Nekem magamnak lesz az örömnapom, mikor
18 202|       a könyvben, ezt most már magamnak is nehéz a m a 1 t e r e
19 234|     legény, hiába.) Fenntartom magamnak a szerencsét egy legközelebbi
20 288| eladása, a világért se kívánok magamnak semmi elõny nyújtást), hogy
21 314|        tehát vendégeim lesznek magamnak is, kiknek terminusát most
22 364|  negyven évig dolgoztam volna, magamnak sem látszik igaznak, inkább
23 400|      azon egy évet kivéve, míg magamnak volt lapom), s író, kiadóféle
24 409|      dicsérõ szózatait, veszek magamnak bátorságot és alázatos tiszteletemnek