Fejezet

 1 34 |         tagadom, hogy végtelen nagy bennem a kegyelet e levelek iránt,
 2 35 |          Ilonkám, minek kételkedett bennem?~Minek kellett ezt magának
 3 35 |   tízszeresen nagyított alakban lát bennem, míg ellenben árnyoldalaimat,
 4 37 |         könnyelmûbb vagyok, hogysem bennem bízni lehessen, aztán nem
 5 37 |          ismerem és gondolom«, mert bennem is megvan az a tulajdonság,
 6 41 |         válaszoljak.~Rettentõn forr bennem a méreg Hámory ellen, s
 7 46 | világosabban kiönteni, mert még van bennem (de csak nagyon kevés) méltányosság-érzet,
 8 53 |           változtatni magán semmit. Bennem is megvan az az emberi hiba,
 9 58 |           mégis nemes szív dobogott bennem, mely tudott szenvedni azért,
10 63 |          hiszek s míg becsület lesz bennem, meg nem másíthatok.~Mert
11 113|             mûvelt embert fog látni bennem. <Mert okvetlenül meglátogatom,
12 113|       esztendeig. Erre úgy megijedt bennem a betegség, hogy magamtól
13 118|          tudod, mint jó barát, hogy bennem a tehetség mellett la[n]
14 120|            fölemelkedni, eloszlatta bennem a sejtelmet a szóbanforgó
15 121|            a meggyõzõdés érlelõdött bennem, hogy amit írt, jóakarattal
16 196|           meleg van, hogy nincs meg bennem az erkölcsi bátorság Magyarországba
17 197|         ilyenkor mindig összerezzen bennem az akadémiai tag. Itt ül
18 252|           más részt élénken fokozza bennem a vágyat azt munkásságommal
19 303|     eredetiség« csakugyan nincs már bennem, hogy egy új házba lakosítsam
20 334|           de itt-ott mégis megmozog bennem a vágy, régi jó embereimmel
21 340|            szélén árok tátongott, s bennem önkénytelenül az a gondolat
22 351|         élénk hangulatot rázott fel bennem becses sürgönye, melyben
23 367|        sorai olvasása közben támadt bennem, hogy valakihez elküldöm
24 381|             papírosokból, fölébredt bennem a múlt századbeli szkíta,