Fejezet

 1 4  |         egymást. )~Látod Sanyi! tud ám Estók cimborád franciául
 2 10 |             megyek Gyarmatra...~Van ám nekem sok dióm, meg mogyoróm...
 3 16 |           csinálunk«.~HANEM ELGYÜJJ ÁM, AKI ÁRGYÉLUSA VAN!~Ezt
 4 24 |            mégis fene goromba ember ám.«~A sors pedig olyan türelmes
 5 27 |        ilyen bolondság nem történne ám minden emberrel!~De egy
 6 35 |           de még akkor sem dicsérem ám, mert attól félek, hogy
 7 37 |             õ meg korántsem szereti ám magát, hát én fel nem foghatom,
 8 47 |             kártyáznám õket. ~Tudok ám én magáról egy igen-igen
 9 99 |             a fiatalkorit, mert ezt ám ki nem állhatom.~Levelemre
10 100|        életben lesz.~Mert ne higgye ám, hogy valami rettenetes
11 103|             újságokat. De ne higgye ám, hogy az igaz: én soha az
12 109|             sok olyan dolgot teszek ám, amit a 6-ik, 7-ik ember
13 114|             mint Staël asszony, nem ám, hogy okos - de az a rendkívüli
14 143|          cím:~A virágmagok.~(De nem ám valami gazdasági cikk, hanem
15 152|         majd a keh ha félbeszakajt?~Ám ha így is kellek: -~míg
16 160| szívszorulást a sajtó okozta nekem. Ám én annak mûhelyeiben ma
17 170|           volna, s te nem vállalod. Ám jó. Ez a te dolgod. De hogy
18 177|      sikerülhet, ezer és egy okból. Ám ha sikerülne, hátrány háramolnék
19 223|     összemérkõzésnek, azt mondanám, ám vegyük fel a harcot. - De
20 257|            képviselõ.)~- De megjött ám, öregem, Palojtai Imre is
21 283|            de már kénytelen vagyok.~Ám az elsõ négy nap valamelyikét
22 401|      megtiszteltek, meg ne sértsem?~Ám, ha a jubileum után valamikor,
23 444|        asszony van a dologban?~- Az ám, még pedig a Moronyiné!...~-
24 458|         lantpengetők~Ma is koldusok ám, mint századok előtt;~Csak