Fejezet

 1 30 |       akármilyen nagyszerû is, ha nem magáról szól, és semmi kis dolog
 2 35 |              Horváth] Ilonának, midõn magáról kérdezõsködött, megmondtam,
 3 35 |             egészen mégsem mondtam le magáról.~Most pedig Isten áldja
 4 37 |              beszéljenek. Éppen, mint magáról, mert aránylag ahhoz, amennyi
 5 37 |               Egyszóval, mindenki tud magáról mondani valami újat, valami
 6 37 |             két ember mégis azt hiszi magáról, hogy õk »okos emberek«.
 7 38 |               volt szabad feledkeznem magáról, hogy szerencsekívánatommal
 8 41 |         haragos tekintetére le tudjak magáról mondani. Tessék neki haragudni
 9 47 |         kártyáznám õket. ~Tudok ám én magáról egy igen-igen érdekes újságot
10 58 |             az Eötvös sírjára: és ott magáról fogok gondolkozni.~<Tininek
11 58 |        fotográfiája.>~Most beszéljünk magáról. A maga jövõjérõl.~Oh, milyen
12 58 |            székbe, Mégsem mondanék le magáról. Ha királylány lenne, csinálnék
13 60 |         Szigligeti olvasta fel, amit »magáról írtam magának«, nem gyönyörködtetett
14 63 | lehetetlenséget, és végképp lemondtam magáról. Szidtam az egész vallást,
15 63 |               tehát másodszor kellett magáról lemondani, mert utóbbi levelem
16 69 |            nagy fájdalommal mondok le magáról, de becsületes ember vagyok,
17 113|            ennyit; most engedje, hogy magáról írjak.~Dehogy küldöm vissza
18 113|             is írok ugyan még könyvet magáról, mert megígértem, de kérdés,
19 127|            hogy a beteg maga olvasson magáról rémhíreket, amit a <z s
20 149|            Látom már én, hogy le kell magáról mondanom.~Levele betegen
21 197|           látni, aki mind elmondhatja magáról: »Nekem kilenc jóbarátom
22 230|              Rátótot. Majd ha egyszer magáról Széll Kálmánról, az ittenirõl
23 255|               a ló sípját, adjon jelt magáról a halott, hogy hol van,