Fejezet

 1 10 |     elemi csapás.~Hanem ez azért bennünket nem confundál.~Egyébiránt,
 2 12 |     Délután> Holnap látogass meg bennünket: én az említett okból, ti.
 3 88 |    egészen szó nélkül hagyott el bennünket a múltkor.~Õszinte tisztelõje~
 4 100|        éppen> a szerelem vitt rá bennünket, ez okozta minden szerencsétlen­
 5 124|         értesítjük, szíveskedjék bennünket irodalmi mûködésével támogatni,
 6 173|         Blaháné!~Ne felejtsen el bennünket, szeresse doktor bácsit,
 7 180|         sokáig, és - ne engedjen bennünket se meghalni!~Tisztelõ barátod:~
 8 203| ostromzár alatt ki ne éheztessen bennünket, erõsen eltorlaszoltuk szobánkat.~
 9 209|     hiszemben, hogy kegyes léssz bennünket hangverse­nyünkön, mely
10 209|      sajnos, ettõl megfosztottak bennünket, s most az a terv van az
11 224|    Egynéhány nap múlva elhagyott bennünket, búcsúzva mondta, hogy vissza
12 233|         le a konzekvenciákat, ha bennünket lecsepültél.~a szerk.~
13 245|         gazember felvilágosított bennünket. Ez volt az elsõ kölcsönös
14 256|         tulajdonképpen becsaptál bennünket. Hiszen itt nem a szedõt
15 317|        melyek Horpácson találtak bennünket. László kivételével mind
16 317|         megígérte, hogy fölkeres bennünket.~Feleségem azt mondja, hogy
17 341|      jóvoltából csepülnek is itt bennünket, de legalább beszélnek rólunk
18 363|      Nagyságodat, egészen eltölt bennünket annak a büszke tudata, hogy
19 407|    felolvastatásával tisztel meg bennünket.~Átérezve e nagybecsû ajándék
20 444|   Látszik, hogy nem igen ismersz bennünket. Még hogy én elmenjek a
21 453|       tolmácsoljuk, kérjük, hogy bennünket a berlini magyar mûvészek
22 476|        emléke jut osztályrészül.~Bennünket csak az a hit lelkesít,
23 491|   mellyel egyszer megvendégeltél bennünket. Valahogy ki ne igyátok