Fejezet

 1 3  |          Borsszem Jankó látására egyszerre olyan ostoba marad az ember,
 2 30 |       miszerint Nézsára megyünk, egyszerre valami szilaj akaratosság,
 3 37 |         most nagyon csúnya lenne egyszerre.~Nem tartom okosnak sem...
 4 43 |  falunkat! Hogy miért lett olyan egyszerre jókedvû, annak magyarázatára
 5 49 |   felhasználhatja naponként vagy egyszerre, vagy pláne négyszerre is.
 6 57 |        szerettem volna is - most egyszerre imádnám, én, aki nem imádok
 7 63 |       vagy 8-án jöhetne, s akkor egyszerre utaznánk, mint véletlenül
 8 90 |    fölszólalását. Nagy úr az, ha egyszerre szól és egyet mond; láttunk
 9 103|      lévén a fõemberek a lapnál, egyszerre csak egynek szabad hiányozni,
10 106|          küldöttségével indulunk egyszerre, s elmaradni nem lehet,
11 146| megbírjam (mert minden hitelezõm egyszerre akarja a pénzét megkapni),
12 150|          a kezdet. Természetesen egyszerre nagy fordulatot nem tehetünk.~
13 181|          fölvenni.~De legújabban egyszerre megváltozott a közhangulat.
14 187|        az én kiadóimmal ellenem, egyszerre elborult velem a világ,
15 230|    Grácba menet az út baloldalán egyszerre csak kiugrik egy szép kis
16 230|       szomjasan a park növényei. Egyszerre megszólal távol az érkezõ
17 257|  fölséges ez! És a száz levélbõl egyszerre ráakad, amelyiket keresi,
18 260|          vagy húsz sorban, midõn egyszerre akképp folytatódik: »Ebben
19 303|   többsége, de akkor Tenczer Pál egyszerre megérkezett száz lelkesült
20 341|     szaporodnak, de éppen ezért, egyszerre csak úgy érzi az ember,
21 398|        olyan magyar embert látok egyszerre, aminõ a téma és aminõ az
22 425|     ostromolt vár kapuját, amely egyszerre fölpattant elõtte s a legbûvösebb