Fejezet

 1 3  |  urambátyáimék, kiknek inkább kvótára marad az a telegrafon járó keserves
 2 3  |       látására egyszerre olyan ostoba marad az ember, mint az Auersperg
 3 26 |            szólok, három mérföldnyire marad el mellettem. Oh, maga Lola
 4 27 |            sokáig az én kedves Ilonám marad elméletben, míg az idõ,
 5 27 |               gyönyörködtetõ »utóíze« marad meg.~Kedvem volna ugyan
 6 35 |               a szakításra, de nyájas marad irántam: természetesen,
 7 48 |              ez a szava örökös tenger marad közöttünk. Tudniillik õ
 8 49 |          Ílymódon aztán egészen titok marad a levelezés, Egész addig
 9 58 |               Nekem ön örökké ideálom marad. Az ön arca fog elõttem
10 60 |                 de azért az mégis nap marad mindig, és világít nektek.~
11 83 |              hogy a hatás nálatok sem marad el.~Mindnyájatok számára
12 127|              s csakis a gyomorhurutom marad. Ha látná, milyen sovány
13 161|            ezek a rossz dolgok úgysem marad­nának titokban. Súgják-búgják
14 165|               örökké kellemes emlékem marad a jegyzõ­könyv, egy melegítõ,
15 183|          világtól, s a lakosoknak nem marad egyéb választásuk, mint
16 236| munkaesztendõmnek is. (Legalább jó íz marad utána.) Szombaton aztán
17 253|            mindegy.~A valóság valóság marad minden körülmények közt.
18 253|             Legrosszabb esetben tehát marad egy töredék összeg, egy
19 383|          vármegye is. Csak virtusához marad hû <hogy ha Nógrád vagy
20 466|              és gondoskodásunk tárgya marad. Mély tisztelettel vagyunk