Fejezet

 1 13 |               az õ sanyar­gatásainak szomorú, tanulságos története mind
 2 13 |              meggondolatlan.~Maradok szomorú szívû, szerencsétlen~Estvánod~
 3 33 |             hogy elõtörõ eszméimet s szomorú elragadtatásomat nemes viselete
 4 35 |        olvadozó kedvében, igaz, hogy szomorú kedélyhangulata mindég nyomasztólag
 5 35 | természetesen, hogy nem jövök arra a szomorú gondolatra, melyet szombati
 6 35 |       Ilonkám. Ne legyen többé olyan szomorú és bizalmatlan, mert én
 7 40 |              levelét olyan búskomor, szomorú hangon?~Tegnap arról gondolkoztam,
 8 58 |             a saját halálítéletemet. Szomorú emlékû nekem Ercsi.~Jókai
 9 58 |        különben ne tegyen, mert csak szomorú, kínos perceket okoz magának
10 60 |            hogy az enyém legyen. Egy szomorú lemondással, egy gon­dolattal
11 63 |            gondoltam magamban. Mégis szomorú dolog, hogy én igazgatom
12 63 |            mindent, ami sötét és ami szomorú.~Tehát korántsem neheztelek
13 95 |              alája kerültem. Micsoda szomorú figura lennék elmaradott
14 109|            de úgy látszik felsültem. Szomorú ábrázattal, egészen lehangolva,
15 161|            mernék egyenesen felelni.~Szomorú idõk ezek, amiket élünk.
16 195|              cikkben.~A fiatal ember szomorú szemeivel rámnézett, s aztán
17 253|              kultúrtörténet és olyan szomorú, mint egy ház, ahol nem
18 257|         dudálással a tüzeket ebben a szomorú országban, ahol »árvízzel
19 312|           földi sorsom oly kivételes szomorú, súlyos kereszthordozásokkal