Fejezet

 1 30 |        Szirákon voltam Bobokkal, kit csak azért vittem Szirákra,
 2 30 |         milyen dühös volt Bobok, kit félig betegen hurcoltam
 3 33 |     szûnik meg rokonszenvezni, s kit folytonosan a sírig tisztelni
 4 36 |       Ugye, vár valakit? Tudjuk, kit.« Hát persze, hogy azt mondtam
 5 36 |        azt mondtam rá: Ugyan már kit várnék én - ha csak nem
 6 40 |         lány szerelmes Kálmánba, kit õ azonban nem szeret - kezdte
 7 40 |          Mari anyámnak beszélni, kit azonban elõre megkértem,
 8 48 |        tõlem... különösen tõlem, kit, mint érzem - arra jelölt
 9 50 |     vehette, maga veszi hasznát, kit õ, tudom, legjobban szeretne,
10 57 |     földet). Tersztyánszky Tóni, kit ma ismét megkerestem a Tisza
11 66 |         úr!~Fehér Gyula barátom, kit a dologgal megbíztam, értesített,
12 73 |          mert Fehér Gyula úrral, kit a köztünk fennforgó számadási
13 79 |  Eisenstädterné Zsótér Ilonának, kit ön is ösmer, születésnapjára
14 117|      amelyben elhatározzuk, hogy kit fogunk fellép­tetni, s minthogy
15 127|        nekem esnek az asszonyok, kit a színházba kísérjek, kinek
16 225|         kegyesség az istenektõl, kit ilyen célokért részletekben
17 260|     csomó vért köpne ki.~- Igen, kit, mit? Nem értem.~- Azt a
18 289|       árnya pedig nem arra esik, Kit az uralkodó úgy akart gondatlanul
19 473| odavetõdtem Pulszky Gusztival <a kit váltig> mint odavaló képviselõ