Fejezet

 1 35 | bálványozott, angyali szép Ilonám! Lelkem üdvössége sat.«~Nem... én
 2 42 |         város, s úgy érzem, hogy a lelkem fele hozzá van nõve.~Minden
 3 57 |        ábrázatjait.~- Kicsoda maga lelkem? Hol lakik? Én szerelmes
 4 63 |   csodálatos ragyogást, amelybe[n] lelkem elõtt áll, elszédülne az
 5 69 |       november hó]~Kedves Ilonkám!~Lelkem mélyéig meghatva, elboruló
 6 74 |           akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta. Mikor én, gyarló
 7 154|     megjelent a francia kiadás, de lelkem megkönnyebbült e kötelesség
 8 167|      munkái voltak azok, melyekbõl lelkem a szépirodalom elsõ táplálékát
 9 167|     szavaival: »Szeretetemet, vedd lelkem adaját~Kegyesen, s ne számláld
10 338|          örömmámor, hogy az eszem, lelkem már visszatért (bizony csodálom,
11 355|           ahogy megírtam.~Ha pedig lelkem ellenére, de a reális igazságba
12 387|         nõttem fel közöttük én is, lelkem itt szívódott tele irántuk
13 410|           ból belesír az én keserû lelkem. Szegeden szívvé olvadt
14 415|             kedves Kálmán,~Szívem, lelkem hozzád szállván,~Hozzád
15 448|           minden áldása.~Éltének a lelkem soká örvendhessen,~Hogy
16 448|        üdvösséges harmatja,~Szívem lelkem, kebelem, szótlanul azt
17 479|      magyar nemzet nagy fia elõtt.~Lelkem meleg imája száll az egy